Hogyan indult a „post-Havertz-éra” Leverkusenben?

Komoly változásokkal a háta mögött indulhatott neki ennek a szezonnak a Bayer Leverkusen, hiszen nyáron Kai Havertz, a klub fiatal húzóembere a Chelsea-be távozott, mellette pedig elhagyta a klubot Kevin Volland is. Egyrészt elég nagy pénzt kapott értük a klub, egészen pontosan 95 millió eurót, másrészt nagy kérdőjel volt, hogy miként lehet pótolni a távozó két kulcsembert. Többek közt ennek fogunk utána járni elemzésünkben, amelyben a „gyógyszergyáriak” szezonrajtját vesszük górcső alá.

A SZEZON ELŐTT

Újabb tehetsége hagyta el a Leverkusent, ahol ez már-már a szokásos forgatókönyvnek számít. Főleg azok után volt törvényszerű Havertz távozása, hogy a csapat nem jutott be a Bajnokok Ligájába, és az Európa Ligával kellett megelégednie, miután a Mönchengladbach elleni versenyt elbukva csak az 5. helyen futottak be a Bundesligában. A problémákat tetézte, hogy Kevin Vollandal sem sikerült megegyezni a hosszabbításról, aki Monacóba igazolt.

Mivel így a klub markát rengeteg pénz ütötte, mindenki komoly erősítéseket várt Rudy Völleréktől. Ezzel szemben viszont meglepően inaktívak voltak az átigazolási piacon. Érkezett Patrick Schick, aki az előző szezont Lipcsében töltötte a Roma kölcsönjátékosaként és a jobbhátvéd Santiago Arias kölcsönbe az Atlético Madridtól. A „gyógyszergyáriak” még a Bréma koszovói húzóemberénél, Milot Rashicánál is tapogatóztak, de végül nem sikerült vele megegyezni az átigazolási időszak legvégén. Vele kapcsolatban télen valószínűleg újra megélénkülnek majd a tárgyalások.

Összességében csalódottak lehettek a drukkerek, hiszen a keret megerősítése hagyott maga után kívánnivalókat, pedig a klub nem panaszkodhatott pénzhiányra. Peter Bosz edzőre pedig komoly feladat várt, hogy ütőképes csapatot szervezzen korlátozott lehetőségekből.

 

NÉHA DÖCÖGŐS, DE ÍGÉRETES TÁMADÓJÁTÉK



A holland mester eddig nem okozott csalódást és megint csak tanúbizonyságot tett széles taktikai repertoárjáról. A Bundesligában öt meccs után veretlenül a 4. helyen áll a csapat, az EL-ben pedig egy imponáló győzelemmel indítottak a Nice ellen, amit egy Slavia Praha elleni vereség követett. Ehhez viszont hozzátartozik, hogy a meccs nagy részét emberhátrányban játszották egy vitatható ítélet után.

Az nyilvánvaló volt, hogy Havertzet egy az egyben nem lehet pótolni, emiatt Bosz jelentősen módosított a csapat rendszerén. Átállt egy 4-3-3-as alapfelállásra, amiben hatványozottan a széljátékra helyeződött a hangsúly, illetve a visszalépő középcsatárt próbálták megtalálni a védők hátulról fellőtt passzokkal. Ez főleg akkor volt ígéretes, amikor az új igazolás Schick volt a pályán – bár jelenleg ő is maródi, így Alario játszik helyette. A cseh kiválóan tudja hasznosítani magasságát és testi erejét, a visszalépéseivel pedig területet teremtett a szélvészgyors szélsőknek Diabynak és Bellarabinak. Főként a Leipzig elleni 1-1-es mérkőzésen ficánkolt ebben a szerepben az új igazolás, viszont az összhang még nem igazán volt meg a szélsőkkel, mindenesetre ebben a taktikai elemben lehet potenciál a jövőre nézve.



Itt is Schick (14-el jelölve) visszamozgása teremt opciót a hátulról építkező Sinkgravennek (22). A holland előre is ívelt a cseh csatárnak, aki magával húzta a védősorból a lipcsei védőt Upamecanot (5). Így egy rés keletkezett a Leipzig védősorában, ahová viszont sem Bellarabi (38), sem pedig Diaby (19) nem futott be, így Schick kénytelen volt Wirtznek (27) passzolni.

Aki még mindenképp különleges szerepet töltött be taktikailag, az Moussa Diaby. A PSG-nél nevelkedő fiatal francia szélső tavaly ősszel robbant be a csapatba elképesztő gyorsaságával felhívva magára a figyelmet. A játékprofilja viszont nem csak abból áll, hogy bejátssza a pálya szélét, hanem sokszor elmozog onnan, és vagy középen vagy akár a másik oldalon segít létszámfölényes helyzeteket kialakítani, illetve üres területet kreálni csapattársainak.

Ezzel ő a fő mozgatórugója annak, hogy felgyorsítsa a sokszor lassú leverkuseni labdajáratást.

Mikor a bal oldalról elmozog, helyén többnyire a balhátvéd Sinkgraven lép fel biztosítani a szélességet. A holland idén szinte kirobbanthatatlanná vált a csapatból a brazil Wendell kárára, és egészen kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt, különösen a szélen való felfutásai voltak ígéretesek, de védekezésben is stabilabbá vált önmagához képest.

Ami még talán a gyenge pontja a hollandnak az az erős presszing elleni játék. Ekkor sokszor zavarba hozható, de ilyenkor Tapsoba rendszerint kisegíti, aki középhátvéd létére nagyon magabiztos a labdával. Gyakran rajta keresztül próbálja átforgatni a csapat a támadásokat.



A Nice elleni meccsen az első gól egy gyönyörű összjáték után jött létre, ennek pedig a fő letéteményese Diaby (19) volt, aki ezúttal a jobb szélen tűnt fel és keltett zavart a franciák védelmében. Miután középről a szélre cselezett, üres terület keletkezett a Nice védelmi és középpályás vonala között, ahová Bailey (9) tudott beindulni, miután megkapta a labdát.



A folytatásban Alario (13) visszalépése volt meghatározó, aki ezzel kicsalogatta a védősorból Robson Bambut (3). Ez pedig egyenes utat biztosított a mélységből beinduló Amirinek (11), aki az utóbbi meccseken egyre jobban érezte ezeket a mélységi befutásokat. Meg is kapta a labdát Bailey-től (9), miután kényszerítőzött Alarioval.

Amiri végül zseniálisan fejezte be a támadást. Miután simán átfűzte a Bayern Münchennel BL-t nyerő védő Dante-t (4) higgadtan gurította el a labdát Benitez kapus (40) mellett.



Diaby (19) ezúttal a középső labdajáratásban segített be. Remekül vette észre a Leipzig szerkezetében tátongó üres területet és ide belépve szabadon kaphatta a labdát Aranguiztől (20). A franciának volt ideje felgyorsítani, ez pedig nagyon nem jó ómen az aktuális ellenfélnek. Végül a lendületből érkező Sinkgravennek (22) továbbított, aki átvette a szélesség biztosítását Diabytól.

A holland beadása ugyan pontatlan volt, de a támadás rávilágított arra, hogy Diaby képes átvenni játékszervező feladatokat is, és ezzel időnként tudja pótolni Havertz szerepét.

A szezon legelején sokszor volt probléma, hogy a szélsők magukra voltak hagyva és kizárólag az ő technikai képzettségükön állt vagy bukott a támadójáték. Ennek oka az volt, hogy kevés támogatást kaptak a középpályáról. Itt érdemes megemlíteni Aranguiz jelentőségét, aki hátulról registaként szervezi a leverkuseni játékot.

Fontos volt őt a klubnál tartani, hiszen hajszálpontos átforgatásai sokszor lendítenek a támadásépítéseken. A chilei előtt eleinte Demirbay és a mindössze 17 éves Florian Wirtz játszott, akit a májusi újraindulás után épített be Bosz fokozatosan a felnőtt csapatba és egészen ígéretes teljesítményt nyújtott.

Miután volt egy kisebb sérülése, Palacios foglalta el a helyét és az argentin nagyon meggyőzően szállt be. Jó érzékkel lépett be az üres területekbe, leginkább a jobb oldali félterületben érezte jól magát és átlós beindulásaival lendíteni tudott a támadások sebességén.

A másik oldalon viszont Demirbay továbbra sem nagyon találja a pozícióját. Ő talán mélyebben érezné jól magát, ott viszont Aranguiz által foglalt a hatos poszt. Így helyette inkább Amirit favorizálja Bosz, aki bár eleinte szintén nem volt kiemelkedő az utóbbi meccseken remekül beleintegrálódott a rendszerbe. Ki kell emelni a mélységi beindulásait, amiket egyre jobb ütemben valósít meg.



Ebben a szituációban Palacios (25) a főszereplő. Látható, hogy Bailey (9) eléggé szorongatott helyzetben van, viszont az argentin az átlós befutásával passzopciót biztosít neki. Mivel őt Gruezo (25) leköveti középen üres terület keletkezik, ebbe a résbe pedig Bailey futhatott be. Itt kapta vissza a labdát Palaciostól majd forgatott át Diabynak (19).

 

MINDENNEK AZ ALAPJA EGY STABIL VÉDELEM

Ez az, amit eddig nem igazán lehetett elmondani Peter Bosz csapatairól. Gondoljunk csak a dortmundi bukására, ahol a fő problémát a magas letámadás nem megfelelő biztosítása jelentette. A holland viszont tanult a hibájából, ez pedig nagy fegyvertény. Már tavaly is egészen stabil volt a gyógyszergyáriak védekezése, ez pedig idénre csak erősödött.

Öt bajnoki mérkőzésen három kapott gól a mérleg. Mindezt úgy, hogy közben a Bosz-féle magas-presszing is tud funkcionálni. Ennek a biztosításában Aranguiz játszik kulcsszerepet, aki az előre húzódó szélső hátvédeket fedezi. Emellett labda ellen nagyon jól alkalmazza a csapat a területvédekezés és az emberezés elegyét, erre hoz példát a következő szituáció.



Ennél a letámadásnál a jobbhátvéd Arias (2) húzódott fel, hogy nyomás alá helyezze a labdát birtokló Sosát (24). A kolumbiai mögötti területet Aranguiz (20) biztosítja, aki leköveti Castro (8) kimozgását. Eközben az egész csapatszerkezet tolódik és így a centrum is biztosítva van. Jellemzően a háromvédős felállások ellen funkcionált jól a letámadás, mivel ekkor a három támadó direkten le tudta rohanni a három védőt, őket pedig a tolódó középpálya remekül fedezte kiegészülve a felhúzódó szélső védőkkel.

A leverkuseniek abban is fejlődtek, hogy jobban váltogatják a magas letámadást és a mélyebb visszaállást, így erőnlétileg is jobban bírják a meccs végéig. Sokszor volt megfigyelhető, hogy csak a felezővonalnál veszik fel az ellenfelet. Ilyenkor egy stabil 4-1-4-1-es formációt alkotnak, ahol a középpálya stabilan fedezi a pálya centrumát. Mindenkinek megvan a saját embere, elől pedig az ék csak elvétve támadja meg az ellenfél építkező hátvédjeit.



Itt is remekül kirajzolódik a 4-1-4-1-es formáció, amivel a „gyógyszergyáriak” hermetikusan lezárják a pálya közepét.

 

ÖSSZEGZÉS

A képet ugyan egy kicsit árnyalja a csütörtök esti Slavia Praha elleni vereség az EL-ben, de összességében mégis pozitívnak értékelhető a leverkuseni szezonrajt. Havertz és Volland távozása ellenére továbbra is bőven van potenciál a támadójátékban, Peter Bosz remekül szervezte át a játékot, hogy nélkülük is hatékony legyen a csapat.

Problémát az jelenthet, hogy a „gyógyszergyáriakat” egy komoly sérüléshullám sújtja. Sorozatban esnek ki a kulcsemberek, legutóbb például a biztató játékot mutató Palacios dőlt ki. Schick és Aranguiz visszatérése rövidesen várható, de Arias már nem ilyen szerencsés. A kolumbiai egy Venezuela elleni VB-kvalifikációs mérkőzésen szenvedett szárkapocs csonttörést, így ebben az évben már nem játszhat. Ráadásul Lars Bender is maródi, így a jobbhátvéd posztján kényszerből Dragovicnak kellett játszania. Télen majd mindenképp szükséges lenne erősíteni, mivel vékonynak tűnik a keret. 

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: