Hogyan talált egymásra az Ajax szurkolótábora és három kicsi madár?

Mint a borsó meg a héja. Úgy öleli egymást, s kapcsolódik össze az Ajax szurkolótábora és Bob Marley 1977-es dala, a Three Little Birds. De adódik a kérdés: hogyan és miért épp ez a Bob Marley-dal lett a drukkerek himnusza? Röpke utazás a marihuána és a szabadság körül.

(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

„Néhány ember azt gondolja, hogy Amszterdam a bűn városa.
Igazából ez a szabadság városa”

John Green

 

Miközben az Ajax labdarúgói 2013. május 5-én épp egy Willem II elleni bajnoki mérkőzés második félidejére készülve várták a sípszót, ismerős taktusok csendültek fel a több mint 51 ezer férőhelyes, zsúfolásig megtelt Johan Cruijff ArenA-ban.

„Don’t worry about a thing, ‘cause every little thing gonna be all right” – szólt több tízezer ember torkából Bob Marley 1977-es dalának, a Three Little Birdsnek refrénje.

A dal és az Ajax szurkolótábora úgy van egymással, mint a borsó meg a héja. A holland csapat drukkerei szívükbe zárták a jamaicai énekes, dalszerző, emberi jogi aktivista, világhírű reggae zenész sorait.

A Three Little Birds himnusz lett Amszterdamban.

De miért épp ez a Bob Marley-dal vált eggyé a drukkerekkel?

„Mindig is kerestük a saját himnuszunkat, és végül, 2008-ban megtaláltuk” – fogalmazott egy Ajax-szurkoló a Bleacher Reportnak adott interjújában.

 

Ky-mani Marley, Bob Marley fia

Történt ugyanis 2008 nyarán, hogy az Ajax a nyári felkészülési időszakának utolsó barátságos mérkőzését a Cardiff City ellen játszotta Angliában. Ahogy pedig arról Ali Yassine, a helyi műsorközlő a Copa90-nek beszámolt, már a „feszült és izgalmas” 0-0-s döntetlent hozó találkozó kezdetekor egyértelművé vált, hogy ha a helyi rendvédelmi szervek nem kezelik megfelelőlen a helyzetet, akkor bizony könnyen baj lehet. (Mindkét szurkolótábor előszeretettel rendez könnyed bokszmérkőzést meccs előtt, alatt, után.)

„Kaptam egy telefont a rendőrségtől, hogy benn kéne tartani a stadionban az Ajax-szurkolókat, kinn ugyanis már volt egy kis balhé. Szóval a további lehetséges problémák megelőzése érdekében játszottam néhány zenét, így a stadionban lévő drukkerek nem hallottak semmit a kinti zajokból. Ekkor játszottam le a Three Little Birdsöt. A szurkolók tapsoltak, énekeltek, táncoltak. Egy ilyen „váó”-érzés kíséretében hagytam el a stadiont” – mesélte Yassine. Később az Ajax szurkolói oldalán arról is beszélt, miért épp ezt a dalt választotta.

„Régebben gitáron játszottam egy reggae bandában, s az Ajaxot mindig is egy csodálatos klubnak találtam. Az egyik ok, amiért Amszterdamot megszerettem, az a reggae, na meg persze ott van a totális foci is. Miután megtudtam, hogy az Ajax ellen játszunk barátságos meccset, eldöntöttem, annyi reggae-t játszok, amennyit csak lehetséges” – mondta a Wales Online-nak.

Persze a történet önmagában nem indokolja feltétlenül a nászt. Az már sokkal inkább, hogy Bob Marley-nak, a rasztafári vallásnak és Amszterdam társadalmának, kultúrájának akad bőven közös nevezője. (Igaz, ha nagyon le akarnánk egyszerűsíteni a helyzetet, azt mondhatnánk: Bob Marley szerette a füvet és a focit, és Amszterdam is szereti a füvet és a focit.)

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!


 

Az egyik oldalon ott van tehát a rasztafári vallás. Az 1930-as évekből, Jamaicából a fekete munkás- és parasztrétegből indult mozgalom, amely ugyan az elmúlt több mint 90 év során változott, de az alapértékei azért megmaradtak: a béke, a szeretet, az egység és a tolerancia. Na és persze a marihuána, amelynek fogyasztása spirituális tett, s amely elősegíti a tudatosságot, a békét és közelebb viszi őket Istenhez.

Mindezen eszmék Amszterdamhoz is szervesen hozzátartoznak. Igaz, a fejlődési folyamat más ívet járt be. Ahogy Bérczes Tibor A holland foci című könyvében írja Amszterdam „a maga kivételes státuszát a 17. századtól kezdve kereskedelmi és kulturális teljesítményeivel maga teremtette meg. Ez alaposan meg is erősítette a lakosok öntudatát”. Egyúttal toleráns valláspolitikát eredményezett, illetve lehetővé tette a különböző kultúrából érkező (pl: zsidó, keresztény) emberek egymás mellett élését.

 


Adott tehát egy évszázadokon keresztül formálódó társadalmi folyamat, amely napjainkban (részint) a multikulturalizmusban ölt testet. És szintén adott a sajátos holland felfogás a drogok terén, amelynek lényege – ahogy az a hollandiaimagyarok.nl weboldalon olvasható – „az a megfigyelés, hogy a politikai álláspontoktól, hatósági tiltástól avagy engedélyezéstől függetlenül a drogok a társadalmi élet szerves részét alkották és fogják alkotni. (..) Az állam feladata az, hogy felmérje az egyes drogoknak a társadalomra jelentett veszélyét és a potenciális ártalmakat, melyekhez használatuk vezethet. Ezeknek az ártalmaknak a minimalizálása lehet egy józanabb drogpolitika célkitűzése, nem a totális absztinencia és a fogyasztók számának nullára csökkentése.”

Egészen az 1950-es évek elejéig legális volt az országban a marihuána, ami ugyan az Amerikai Egyesült Államok nyomására egy időre tiltólistára került, de aztán jött a hippimozgalom, a pszichedelikus zene, az LSD (és egyéb hallucinogén anyagok), és az 1970-es évek elhozta a könnyű drogok legalizálását. Ekkortól már legálisan, öt gramm mennyiségig, ellenőrizett árusoktól törvényesen lehetett füvet vásárolni.

A Three Little Birds és az Ajax szurkolói tehát a hasonló életérzések, életfelfogás mentén „találtak egymásra” 2008-ban.

Ott, ahol a szabadelvűség, az élet, a sport szeretete és a tolerancia találkozik. Ezekhez a Copa 90-nek egy Ajax-szurkoló még a multikulturalizmus fontosságát is hozzátette.

És egy valamit ne feledjük: ez az összefonódás az érték- és hangulatmegőrzés szempontjából is fontos, amelyhez pedig – az olykor fékezhetetlen – szurkolói csoportok is hozzátartoznak. Mikor az Ajax átköltözött régi stadionjából a De Meerből az ArenA-ba a klub megpróbálta feldarabolni, „ártalmatlanítani” ezeket a közösségeket, de mivel hiányzott a hangulat a stadionból, végül a vezetés maga kezdeményezte, segítette az újraegyesítést. Ennek minden előnyével, s hátrányával együtt. Ezek a szurkolók teremtik meg a hangulatot, egyúttal ezek a szurkolók teszik még ismertebbé, eladhatóbbá a klubot egyebek között azzal, hogy a meccsek alkalmával eléneklik a Three Little Birdsöt.

Ahogy Bérczes könyvében Maarten van Bottenburg sportszociológust idézi: „mindent meg kell tartani, aminek hagyománya van, mert csak így maradhat meg az az együttes kisugárzás, hogy a foci mindenkié, nem pedig egy üzleti rendezvény apropója”.

S, hogy mit szólna Bob Marley ahhoz, hogy dala többezer ember himnusza lett? „Apám nagy futballszurkoló volt. A foci és a zene pedig kéz a kézben jár, ha hallhatta volna, hogy az Ajax-szurkolók a Three Litte Birdsöt éneklik, az sokat jelentett volna neki” – fogalmazott Ky-Mani Marley, a zenész egyik fia.

Míg Klaas-Jan Huntelaar, az Ajax játékosa arról beszélt a Bleacher Reportnak, hogy „nagyszerű érzés kijönni úgy a pályára, hogy mindenki boldog a daltól, mindenki többet tud futni, ez egyszerűen a repülésről szól.” Három kicsi madárka, s tizenegy játékos „repüléséről”.

 

 


Felhasznált források:

Bérczes Tibor: A holland foci
These Football Times, Ajax különkiadás

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x