Hogyan tovább a triplák után?

A szezonbeli tripla az egyik legnagyobb teljesítmény, amelyet egy futballcsapat teljesíthet a története során. Ez az idei évben sikerült a Bayern München együttesének is, 2013 után már másodszorra. De mi történt a Bajnokok Ligája elindulása óta a tökéletes idényt zárt csapatokkal az azt követő évben?

Vajon begyűjtik a német- vagy az európai szuperkupát a bajorok? Kattints, regisztrálj és fogadj a mérkőzésekre!


Bundesliga | How Hansi Flick's Bayern Munich compares to Jupp Heynckes' 2013 treble winners

1999 – MANCHESTER UNITED

A legendás Sir Alex Ferguson a híres 92-es osztállyal (Ryan Giggs, Paul Scholes, David Beckham, Nicky Butt, Phil Neville és Gary Neville) 1999-ben vitte véghez ezt a bravúrt. Időrendi sorrendben a bajnokságot nyerték meg először, a Premier League utolsó fordulójában 2-1-re győzték le a Spurst és tartották maguk mögött a tabellán az Arsenal együttesét. Az FA-kupa-győzelem a Newcastle 2-0-s legyőzésével sikerült, míg a BL serleget az azóta is legendás Bayern München elleni utolsó percekbeli fordítással hódították el.

A triplázó csapatból az egyetlen alapember, aki távozott 1999 nyarán a dán kapus, Peter Schmeichel volt, akinek pótlása azonban jelentős feladatnak bizonyult, a helyére igazolt ausztrál Mark Bosnich ugyanis nem tudta pótolni a dán óriást. Fontos érkezőnek csak a francia Mikaël Silvestre számított az Intertől, ő azonban a Bajnokok Ligájában keveset játszott (mindössze négy mérkőzésen került pályára), a bajnokságban számított csak alapembernek.

Ilyen előzmények után vágott neki a 1999/2000-es idénynek a világ akkori legjobb csapata.

Triplázásuk végett az angol szuperkupát, a Community Shield-et az Arsenallal játszották augusztus 1-én. A szünetben győzelemre álltak Dwight Yorke góljának köszönhetően, végül az „ágyúsok” Kanu és Parlour találataival megfordították a találkozót és elhódították a kupát a szupercsapat elől.

A bajnokságot már sokkal jobban indította Ferguson együttese, egészen a 10. fordulóig nem találtak legyőzőre, akkor azonban jött egy kijózanító pofon: a Vialli vezette Chelsea öt gombóccal a zsákban küldte őket haza a Stamford Bridge-ről. Két fordulóval később szintén egy londoni csapat viccelte meg a Unitedet a fővárosban. A Spurs 3-1-re tudott győzni ellenük. Ez a két rosszul sikerült kirándulás azonban jó hatással volt a csapatra, innentől, tehát a 12. fordulótól egészen a legvégéig pusztán csak a Newcastle tudta legyőzni őket februárban, a 25. fordulóban, így a bajnokságot a 14. körtől kezdve az élen állva végül 91 pontot összegyűjtve rendkívül simán nyerték meg, 17 ponttal megelőzve a második Arsenalt. Ez a Premier League történetének hetedik legtöbb begyűjtött pontja, ha az 1994-es 42 mérkőzéses bajnokságot nem számoljuk bele, amelyben a Manchester United egyel több egységet, azaz 92-t gyűjtött.

A kupasorozatokban már nem domináltak ennyire a Ferguson bébik. Az akkor újonnan létrehozott klubvilágbajnokság miatt a hazai kupában nem is indultak, ott tehát esélyük sem volt a címvédésre. Az Európai Szuperkupát elvesztették a KEK-győztes Lazióval szemben (0-1, Marcelo Salas találatával), az angol ligakupából az Aston Villa verte ki őket egy laza 3-0-val, míg a már említett klubvilágbajnokságon a mexikói Necaxa és a brazil Vasco De Gama mögé szorultak már a csoportkörben és ezzel búcsúztak is a sorozatból.

A Bajnokok Ligájában abban a szezonban vezették be a dupla csoportkört. Így 12 találkozót játszott a Manchester United, mielőtt a negyeddöntőben megmérkőzött volna a Real Madriddal. A biztató, idegenbeli 0-0-t követően az Old Traffordon 53 perc játék után azonban már 3-0-s vesztésre álltak. Az eredményt végül sikerült kozmetikázniuk, de Beckham és Scholes góljaival is csak szépíteni tudtak rajta, a továbbjutásra esélyük sem volt a sorozat későbbi győztese ellen.

Igaz, hogy a klubvilágbajnokság miatt nem volt esélyük a hazai uralomra, de a következő év már messze nem volt olyan sikeres a Manchester United számára, mint a híres 1999-es triplázásuk éve.

2009 – BARCELONA

Tíz év után a katalán Barcelonának sikerült először ez a bravúr, a kispadon debütáló Josep Guardiola első menedzseri évében, 2009-ben. A Barca B csapatától érkező mester hihetetlen domináns együttest rakott össze. A bajnokságban a kilencedik fordulótól az élen álltak, végül kilenc ponttal előzték meg a második Real Madridot. A Király Kupa döntőjében az Athletic Bilbaót győzték le imponáló magabiztossággal 4-1-re, míg a Bajnokok Ligája döntőjében a Manchester Unitedet verték 2-0-ra.

A mindent besöprő csapatot még sikerült tovább erősíteni a nyáron, igaz csak papíron. Elcserélték ugyanis a BL-döntőben gólt szerző Samuel Eto’o-t a svéd világklasszisra, Zlatan Ibrahimovicra. Rajta kívül távozott a főként csereként számításba vett izlandi Eidur Gudjohnsen illetve az uruguayi Martín Caceres. Utóbbi helyett érkezett a Barcelona egyik legnagyobb melléfogása a 22 millióért vásárolt Dmytro Chygrynskyi. Végül Ibrahimovic sem váltotta meg a világot, nem jött ki jól Guardiolával, és Messivel sem találta meg az összhangot a pályán. Két év után és mindössze 29 mérkőzés után távozott is a katalán városból.

A következő évi bajnokságot óriási küzdelemben sikerült behúzniuk a Real Madriddal szemben. A két gigász alig-alig hibázott az év során, a Barcelona mindössze egyetlen vereséget szenvedett az év során, az Atlético Madrid tudta őket legyőzni a Vicente Calderón stadionban a 22. fordulóban. A Real Madridot azonban kapott gól nélkül verték meg mindkétszer (1-0 hazai pályán, és 2-0 a Bernabeuban), így ha szoros küzdelemben is, de abszolút megérdemelten nyertek bajnokságot 99 pontjuknak köszönhetően, három egységgel előzve a fővárosi riválist.

A hazai kupamenetelés nem tartott sokáig: a Leonesa elleni kettős győzelem az abszolút kötelező kategóriába tartozik, de a későbbi győztes Sevilla a Nou Campban is tudott nyerni 2-1-re a legjobb 16 között, amelyet az idegenbeli 1-0-s sikerrel sem sikerült továbbjutásra váltani.

A Bajnokok Ligájában sem sikerült a címvédés. Amíg a csoportkörben még egyszer legyőzték, egyszer pedig döntetlent játszottak Samuel Eto’o újdonsült csapatával, addig az elődöntőben már nem bírtak velük: 3-1-es vereséggel tértek haza Barcelonába, így az 1-0-s hazai győzelem kevésnek bizonyult az újabb fináléhoz, ahova az Inter jutott be, majd nyerte is meg a sorozatot, miközben Olaszországban is mindenhol a legjobbnak bizonyultak.

2010 – INTERNAZIONALE

A már említett kameruni támadónak egészen zseniális dupla tripla jött össze, lévén, hogy amíg 2009-ben a Barcelonával, 2010-ben újdonsült csapatával, a José Mourinho vezette olasz Interrel is triplázni tudott. A bajnokságot az utolsó fordulóban sikerült megnyerniük. A harmincnegyedik fordulóban még a Roma vezetett, de a Samporiától elszenvedett vereségüknek köszönhetően végül az utána már nem hibázó milánóiaké lett a bajnoki cím. A hazai kupadöntőben is a fővárosiakat sikerült legyőznie a Sneijder és Milito vezette csapatnak. A Bajnokok Ligája elődöntőjéről már volt szó a Barcelona kapcsán, a fináléban pedig a Louis van Gaal meglepetésre a végjátékig jutó, ott azonban eltiltás miatt legjobbját, Franck Ribéryt nélkülöző Bayernjével találkoztak és győzték le őket Diego Milito duplájával.

A viszonylag sokat játszók közül csak Mario Balotellit engedték el a nyáron. Nicola Burdisso már amúgy is Romában töltötte kölcsönben a triplázós szezont, de Ricardo Quaresma sem játszott meghatározó szerepet a kiváltképp eredményes idényben, mindösszesen 13 találkozón játszott.

Cserébe az erősítéseket sem vitték túlzásba, ám a távozókat ránézésre megfelelően pótolták. Nagy reményekkel érkezett Giampaolo Pazzini a Sampdoriától, a fiatal, feltörekvő Andrea Rannochiát a Genoától, aki azóta is a milánóiakhoz tartozik és már több, mint 200 mérkőzésen lépett pályára, de abban az évben szerezték meg a sokáig meghatározó szélső hátvédet, a japán Yuto Nagatomót is. Látszott rá esély, hogy megismétlik a legendás, 2010-es évüket, de a megénekelt csapatok közül végül ők estek vissza leginkább a triplázást követő esztendőben.

Ez persze nem is csoda, hiszen sikereik legfőbb letéteményese, a portugál José Mourinho feljutatta a csúcsra őket, majd elfogadta a Real Madrid invitálását és Spanyolországba szerződött. Helyére először a Liverpoollal már BL-t is nyerő Rafa Benitez érkezett, ám ő csak tizenöt fordulót ért meg a padon, őt az ezt megelőző szezonban még a városi riválisnál dolgozó brazil Leonardo került a kispadra.

Az új edző, Benítez ugyan trófeával kezdett, hiszen a bajnoki ezüstérmes Romát legyőzve elhódították az olasz szuperkupát, de a jó széria nem tartott sokáig. Európában például mindez már nem sikerült, az EL-győztes Atlético Madrid nyerte a nemzetközi kupagyőztesek küzdelmét. A téli klubvilágbajnokságot azért sikerült abszolválniuk a kongói Mazembe ellen 3-0-ra megnyert mérkőzéssel. Igaz, ezt már az új edzővel, Leonardóval, mert az AC Milan és a Chievo Verona elleni vereségeket követően hiába verték magabiztosan, 5-2-re a Parmát, a Lazio elleni vereség (és a tíz pont különbség az első helyen álló Milan mögött) már sok volt a vezetőségnek december elején.

A bajnokságban végül egy szép hajrával a második helyre futottak be az AC Milan mindmáig utolsó bajnokcsapata mögött, de mindezt tisztes, hat pontos távolságban.

Hazai kupafronton azonban összejött a címvédés a portugál mester hiányában is, pedig nem a legegyszerűbb útjuk volt a döntőig: a Genoa, a Napoli majd a Roma állta volna útjukat. A „farkasokat” ráadásul sikerült a Stadio Olimpicóban legyőzni, ami után már a hazai 1-1-is elég volt a döntőhöz, ahol a Palermót verték meg 3-1-re a trófeáért cserébe.

A Bajnokok Ligája már nem volt ilyen diadalmenet, sőt. A csoportból való továbbjutás még összejött, igaz két vereséggel és csak a Spurs mögött. Ennek köszönhetően már a legjobb 16 között összejött az előző évi döntő párosítása. A müncheniek győzni tudtak Milánóban, így rettentő nehéz visszavágónak néztek elébe, de talán meglepetésre megoldották a feladatot: bár a szünetben még 2-1-es hátrányban voltak, végül Sneijed kiegyenlített a 63. percben, majd Pandev a 88-ban továbblőtte a csapatot a negyeddöntőbe. Lehet azonban utólag azt mondanák a szurkolók, kevésbé lett volna kínos a Bayernnel szemben kiesni, mint a következő körben kettős vereséggel, közte egy hazai 2-5-el (majd egy idegenbeli 1-2-vel) elbúcsúzni a Neuer és Raúl fémjelezte Schalke ellen.

Elsősorban az edzőváltás(ok) számlájára írhatjuk, de a felsorolt együttesek közül egyértelműen az Internek sikerült leggyengébben a triplázást követő szezonja.

2013 – BAYERN MÜNCHEN

Egy csalódásokkal teli 2012-es szezont követően jutott a csúcsra a Heynckes vezette Bayern München. Egy minden fronton ezüstös évet követően megszerezték Javi Martínezt a középpályára Bastian Schweinsteiger mellé, majd minden sorozatban imponáló magabiztossággal gyűjtötték be az elsőséget. A bajnokságot mindvégig az első helyen állva, egyetlen vereséget szenvedve, a második BVB-t 25 ponttal megelőzve nyerték meg. A BL-döntőben szintén a modernkori legnagyobb német riválist, a Dortmundot győzték le Arjen Robben kései góljával.

Különös módon azonban már télen tudvalevő volt, hogy egy év kihagyást követően Pep Guardiola a Bayern kispadján tér vissza az edzősködéshez, míg Jupp Heynckes, talán nem teljesen önszántából, de nyugdíjba vonul. Ezek után sikerült minden fronton győzelmet aratnia a német mesternek és a csapatának.

Az edzőváltás nem volt olyan drámai hatással a klubra, mint az Inter esetében, igaz, Pep Guardiola személyében a világ egyik legjobb trénere érkezett a bajorok kispadjára. Ráadásul a csapatot is sikerült még tovább erősíteni. Bár távozott a végére már epizódszereplővé váló Mario Gomez, a középpálya két kemény embere, Anatolij Timoschuk és Luis Gustavo, helyükre abszolút megfelelő erősítésként jött Mario Götze a Dortmundtól, és Guardiola külön kérésére a Thiago a Barcelonától. Igaz a hírek szerint a katalán mester az ifjú német helyett is szívesebben látta volna mondjuk a brazil Neymart, Münchenben azonban nehéz igazolni a vezetőség teljeskörű támogatása nélkül, akik kiváltképp szem előtt tartják, hogy lehetőség szerint minél több németnek kell az együttesben szerepelnie.

Az eddig felsorolt csapatok közül a Bayernnek sikerült legjobban a triplázást követő éve. Bár a német szuperkupát elvesztették a Dortmunddal szemben, a Chelsea ellen tizenegyesekkel begyűjtötték az európai szuperkupát, majd a klubvilágbajnokságon sem találtak legyőzőre, ezen felül ráadásul a hazai fronton is minden trófeát sikerült év végére is a bajor vitrinben tartani. Rekordokat halmozva nyerték meg a pontvadászatot, már a 25. fordulóban a Hertha legyőzését követően megünnepelhették az elsőségüket. A kupában ismételten a Borussia Dortmunddal találkoztak a döntőben és hosszabbítást követően hódították el ismételten a címet.

A Bajnokok Ligájában sem álltak távol az újabb döntőtől, igaz nagy pofonba szaladtak bele az elődöntőben a későbbi győztes Real Madriddal szemben. Míg a spanyol fővárosban peches 1-0-s vereséget szenvedtek, a müncheni visszavágón a rögzített szituációknak köszönhetően 0-4-es verésbe szaladtak bele.

Bár a kiesés mikéntje kellőképpen bánthatta őket, nem állíthatnánk, hogy sikertelen szezont zártak volna a triplázást követően.

2015 – BARCELONA

Újabb két évet kellett csak várni, hogy egy csapat minden lehetséges fronton begyűjtse az elsőséget. Luis Enrique debütáló éve sikerült olyannyira jól, hogy Lionel Messiék végül történetük második triplázását is véghez tudták vinni. A bajnokságban nagy küzdelemben, két ponttal előzték meg a Real Madridot (a Bernabeuban 3-1-es vereséget szenvedve, amely után a Nou Campban 2-1-re győztek Ancelotti BL-címvédő csapata ellen), a kupadöntőben ismételten az Athletic Bilbaót verték meg. A Bajnokok Ligájában pedig rendkívül nehéz ágon jutottak el a győzelemig: a kieséses szakaszban a City,t a PSG-t és a Bayernt kellett legyőzniük, hogy a fináléban végül a Juventus ellen nyerjék meg a trófeát.

A fantasztikus szezont követően egy korszak azonban lezárult Katalóniában. A középpálya motorja, szíve és lelke, az 1998 óta több, mint ötszáz mérkőzést a Barcelona mezében játszó Xavi Hernandez a katari Al-Saddhoz igazolt. Rajta kívül a meghatározóbb emberek közül Pedro távozott még. A középpályára az előző nyáron igazolt horvát Rakitic-et szerette volna beépíteni Luis Enrique, de érkezett még egy szélső Aleix Vidal személyében és a török mindenessel, Arda Turannal is bővültek az edző variációs lehetőségei.

Ezek után a szezonjuk közel olyan jól és hasonlóan sikerült, mint az imént megénekelt Bayern Münchennek. Bár a megalázó 4-0-s vereséget az Athletic Bilbaótól minden bizonnyal szívesen kihagynák a katalán szurkolók a történetből. Cserébe viszont az európai változat már összejött nekik (a Sevillát verték tizenegyesekkel), és a téli klubvilágbajnokságon sem találtak legyőzőre, a döntőben az argentin River Plate-et három góllal elintézve.

A bajnokság a pontok alapján ismételten szoros küzdelmet hozott az ősi rivális Real Madriddal. De Messiék a 11. fordulóban az élre álltak és a kezükben tartották az irányítást, sőt idegenben 4-0-ra is legyőzték a fővárosi ellenlábast. A végelszámolásnál egyetlen ponttal előzték meg a „királyiakat”, de hát természetesen ezért is járt a bajnoki cím.

A kupában elkerülték a legnagyobb riválist, de a menetelés során a Valenciának hét gólt rúgva, a döntőben hosszabbítást követően legyőzve a Sevillát végül sikerült nekik a hazai duplázás.

A Bajnokok Ligájában a negyeddöntő jelentette a végállomást, a Simeone vezette Atlético Madriddal nem bírtak, és a hazai 2-1-es győzelmet követően idegenben egy 88. perces Griezmann tizenegyessel bukták el a továbbjutást, és kaptak ki 2-0-ra. Ráadásul Messiék azóta is csak szenvednek a BL-ben, immáron öt éve nem jártak a döntőben. Mindenesetre a hazai duplának és a két nemzetközi trófeának köszönhetően egyáltalán nem tekinthetjük kudarcnak a triplázás utáni évüket.


Egyelőre úgy néz ki, hogy a Bayern München is átesik némi vérfrissítésen a nyáron. A brazil Coutinho biztosan nem marad és visszatér Barcelonába, ahol elvileg Koeman mester számítani fog rá. Odriozola is kölcsönszerződése lejártával megy vissza Spanyolországba, ám szinte biztos, hogy nem a Real Madrid mezében szerepel majd az előttünk álló idényben. Ami azonban érzékenyen érintheti Hansi Flick csapatát, az Thiago távozása lehet. A spanyol-brazil karmester hét év után a csúcsra érve új kihívásra vágyik, egyelőre a Liverpool tűnik neki célállomásnak. A felsoroltakon kívül talán még David Alaba lehet kérdéses, mivel jövő évben lejár a szerződése, és egyelőre nem tudni, hajlandó-e meghosszabbítani, ami ha nem történik meg, idén nyáron tudják utoljára pénzzé tenni őt a bajorok. Az érkezők oldalán egyelőre a régóta üldözött kiváló szélső, Leroy Sané áll, illetve a Neuer mögé tanulni érkező Nübel, valamint a francia PSG-t elhagyó Tanguy Kouassi Nianzou. A hírek szerint még egy védekező középpályást illetve Pavard mögé egy jobbhátvédet szeretnének igazolni, hogy megpróbálják, ami még soha senkinek sem sikerült a labdarúgásban: két egymást követő szezonban triplázni.

 

 

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x