„Idehaza nem feltétlenül jellemző az az elán, ami Izlandon” – Interjú Zachán Péterrel

A reykjavíki Fjölnirrel kiesett ugyan az élvonalból, Zachán Péter mégsem bánja, hogy a tavaszi karanténnal küzdve elfogadta az izlandi klub ajánlatát. A 22 éves védővel beszélgettünk az izlandi futballról, az arrafelé honos játékfelfogásról, klubpolitikáról, és egyáltalán az izlandi hétköznapokról.

 

„JELEZTEM A MENEDZSEREMNEK, SZERETNÉK PROFI SZINTEN FUTBALLOZNI”

 

Amikor a nyáron Izlandra igazoltál, aligha gondoltad, hogy néhány hónappal később már-már celebstátuszba jutsz a számos interjútól.

Egyáltalán nem, de azt persze gyanítottam, hogy amint közeledik a válogatott meccs időpontja, megkeresnek majd. Ugyanakkor a járvány és az idő előtt befejezett bajnokság miatt egy hónapja itthon vagyok már, szóval hogy Izlandon mostanság mennyire égnek az emberek a meccs lázában, nem tudom. 

 

De ha már járvány, eleve az vitt Reykjavíkba.

Igen, tavasszal a karantén idején a magyar harmadosztályban szerepelve jeleztem a menedzseremnek, szeretnék profi szinten futballozni: ha bármilyen lehetőség adódik, szóljon. Végül ennek az eredménye lett az izlandi bajnokság és a Fjölnir. Nem sokat gondolkodtam, és a menedzserem is megerősített abban, nem szabad hezitálni, az izlandi élvonal minden szempontból jobb, mint a magyar harmadik liga. Én pedig épp erre vágytam, hogy ismét az élvonalban játsszam.

 

Ez volt az első légióskodásod. Tartottál bármitől is, mielőtt belevágtál?

Attól azért igen, hogy miképpen viszonyulnak hozzám a társak, hogyan fogad az edzőm, de csupa segítőkész emberrel találkoztam, ami nagyban megkönnyítette a beilleszkedést. Onnantól fogva minden csak rajtam múlt, azt pedig nagyon jól tudtam, hogy nekem külföldiként rendre a maximumot kell nyújtanom ahhoz, hogy játsszak.



 

„A FIATALOK MÉG ROSSZABB TELJESÍTMÉNY ESETÉN SEM MARADNAK KI A CSAPATBÓL”

 

15 bajnokin szerepeltél, ezzel nem lehetett gond. Azonban, ha összevetjük az izlandi első osztályt a magyar harmadikkal, mire jutunk?

Képtelenség összehasonlítani. Izlandon abszolút profi körülmények uralkodnak, a létesítmények, a pályák minősége kifogástalan, sokkal inkább az NB I-hez kell mérni. Nem állítom, hogy az izlandi bajnokság erősebb, mint a magyar, de az edzések intenzitása, a tempó igen magas, mindenki maximális erőbedobással végzi a feladatokat, ezt itthon nem mindig éreztem. Idehaza nem feltétlenül jellemző az az elán, ami Izlandon.

 

Pakson sem volt meg?

Az NB I-ben azért az edzéseken is megvan a megfelelő ritmus, bár a mentalitás azért más. Az volt számomra a leginkább furcsa az izlandiaknál, hogy ha egymás közti meccset vívtunk, a végén nem volt pacsi, a vesztes még dúlt-fúlt, kellett egy kis idő, míg megbékélt a vereség gondolatával. Aztán elmúlt a düh, és nem maradt harag, de nálunk valahogy sokkal könnyebben elengedik a vereséget, mint kint.


Zachán 22-szer húzhatta fel magára a Paks mezét a magyar élvonalban (Fotó: paksifc.hu)


Említetted az infrastruktúrát, és a külföldi szaklapokban lehet is arról olvasni, hogy az izlandi futball fejlődésének az egyik oka az infrastruktúra javítása volt, a pályaépítés, a másik pedig, hogy már a legkisebbekkel is képzett szakemberek kezdtek el foglalkozni.

Tanúsíthatom, hogy így van. A klubok többségénél kiváló az infrastruktúra, van, ahol csak műfüves pályát találni, de abból bel- és kültérit egyaránt, nálunk jó minőségű füves pálya is van, de be tudunk menni a műfűre, ha épp egy olyan ellenfélre készülünk, amelyik azon a borításon játszik. Felkészültek a trénerek, de más a játékfelfogás, mint itthon. Nálunk fontos, hogy kompakt legyen a csapat, Izlandon sokkal támadóbb szellemű futball dívik, nyíltabbak a meccsek.

Ettől még igencsak felkészülnek a csapatok a riválisokból, heti kétszer videóztunk az aktuális ellenfelet vizsgálva. Ami pedig a fiatalok képzését illeti: rendkívül hangsúlyos, és ami talán a legfontosabb, be is vetik őket. A mi csapatunk a jellemzően alacsony átlagéletkort is alulról súrolta, bizonyos szempontból tehát áldozatai voltunk az izlandi futballfelfogásnak. Mert bár dicséretes a fiatalok szereplését támogató koncepció, tapasztalat hiányában búcsúzni kényszerültünk.

 

De éppen azért, mert nagyon korán megkapják a lehetőséget, gyorsabban is fejlődnek – és a játéklehetőséget bizony folyamatosan kapják. Ami pedig a leginkább üdvözlendő az izlandi iskolában, hogy a fiatalok a néhány rosszabb teljesítmény ellenére sem maradnak ki a csapatból, nálunk azért sokkal könnyebb onnan kikerülni. 

 


AZ IZLANDI FUTBALL FELEMELKEDÉSE

Az izlandi futball kétezres évekbeli előretörésének több oka is van. Az egyik legfontosabb változást az edzők képzése jelentette. 2003-ban még egyetlen izlandi edzőnek sem volt UEFA A vagy B képesítése, 2018 végére 669 tréner szerzett B-licencet, 240 A-licencet, 17-nek lett pro licence. Ne feledjük ugye, 360 ezer lakosú országról beszélünk. 2000 óta az infrastruktúrát is alaposan fejleszti a kis lélekszámú Izland, 2018-ra 179 nagyméretű futballpályát építettek (vegyesen műfüvest és természetes füvest, illetve fedett és szabadtéri pályát), de felhúztak mellé 154 műfüves kispályát is. A fejlesztések a válogatott szereplésén is meglátszanak: 2016-ban minden idők legkisebb nemzeteként kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra, két évvel később pedig eljutott a világbajnokságra is. 2012-ben még 133. volt a világranglistán, ma már a 39. helyen áll.


Egy kieső izlandi klubban is mindenki profi?

Úgy tudom, mindenkinek volt profi szerződése, persze ettől még az idősebb, családos játékosok dolgoztak, a fiatalabbak pedig tanultak a futball mellett. De olyannyira fanatikus futballrajongók, hogy a hétközi meccsekre mindig, mindenkit elengednek a mukahelyéről. Imádják Izlandon a futballt, a meccs családi program, amúgy pedig a Premier League a favorit, a döntő többség Manchester United- vagy Liverpool-drukker. 

 

A játékosoknak meg nyilván eltökélt céljuk légiósnak állni.

Ha nem is a Premier League a reális cél, Dánia vagy Norvégia feltétlenül. Ezért mindent meg is tesznek. Én is szeretek korán érkezni az edzésre, de sokuk még előbb kint van, és gyakorolja a cseleket, beadásokat. Mégsem hinném, hogy erőteljesebben égne bennük a külföldi futball iránti vágy, mint a magyar fiatalokban. 

 

Mi jellemzi az izlandi csapatokat, játékosokat? 

Első szándékból futballoznak, és bármennyire jól is cseleznek a középpályások, nem szórják el a labdát, megtartják. Persze egy-egy trükköt is be mernek vállalni, mert hiába mutatnak be egy-egy rossz cselt vagy lövést, nem követi feddés, nem rombolják az önbizalmukat. 


A Fjölnir stadonja 1300 fő befogására alkalmas (Fotó: http://extremefootballtourism.blogspot.com


 

„ESTE TIZENEGYKOR LANDOLT A GÉPEM, NAPFÉNYBEN”

 

Az elmondottak alapján arra lehet következtetni, örömest visszatérnél egy nap Izlandra.

Jó döntés volt kipróbálni magam Reykjavíkban, december végén azonban lejár a szerződésem.

 

Visszatérnél?

A Fjölnirbe?

 

Akár.

Attól függ, milyen lehetőségeim adódnak, az izlandi másodosztályt azért jól meg kéne gondolni. Szeretnék ismét külföldön szerepelni, az elmúlt néhány hónapomra egyértelműen pozitívan tekintek vissza.

 

Pedig nagy változás lehetett Szekszárd után Reykjavík.

Emlékszem, este tizenegykor landolt a gépem, napfényben. Ezt azért szokni kellett, ahogy azt is, hogy csupa hegy és vízesés vesz körül, csodálatos helyeken járhattam. Természeti jelenségekben gazdag ország, persze nem csak gazdag, költséges is. Azt mondják, a világ egyik legdrágább országa, ha vásárolsz, vagy bármilyen szolgáltatást veszel igénybe, az árak borsosak. 

 

Mennyibe kerül egy kiló kenyér?

Azt nem is tudom, de a csirke kilója négyezer forint, háromezer egy gyros, amikor pedig külön masszázst akartam venni a fáradt izmaimra, kiderült, egy óráért átszámolva harmincezer forintot kell fizetnem. Az autót és a lakást állta a klub, nekem az étkezést kellett megoldanom. 

 

Ha még kint lennél, magyar továbbjutás esetén meglehet, az egész csapatot vendégül láthatnád… Már akkor is beszédtéma volt amúgy a pótselejtező?

Még nem pezsegtek annyira, de eltelt ugye azóta egy hónap. A másodedzővel beszéltem a meccsről, szerinte Izland nyer, szerintem meg mi. Remélem, nekem lesz igazam.


KÖLCSÖN UTÁN LÉGIÓ

A 22 éves Zachán Péter a Hatvanban nevelkedett, onnan került Veszprémbe, majd 2016-ban Paksra. Az U21-es válogatottban is megforduló védő 22-szer szerepelt az atomvárosiakkal az élvonalban. A 2019–2020-as idényben előbb kölcsönben játszott az NB III-as Veszprémben (13 mérkőzésen), majd kétszer a Szekszárdban. A nyáron aztán elfogadta az izlandi Fjölnir ajánlatát, ahol 16 mérkőzésen lépett pályára.


 

Magyarország–Izland: A modern focit játszó kontracsapat – ellenfélszemle

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x