Identitásválság – Problémák Dortmundban

Zsinórban két rangadót bukott el a Dortmund a Leverkusen és a ’Gladbach ellen, így már az első hatból is kiszorultak a tabellán. A problémák nagyrészt nem új keletűek, hiszen szinte az egész Favre-érát végigkísérték, és úgy néz ki, az ideiglenesen kinevezett Edin Terzic sem tud ezeken úrrá lenni. Cikkünkben megnézzük, pontosan mik is állnak a dortmundiak visszaesése mögött.


(X) Fogadj a Bundesliga győztesére, a kiesőkre, illetve általános csapatpiacokra az Unibeten!


 

MENTALITÁSPROBLÉMÁK

A Dortmund kétségtelenül Favre első évében állt a legközelebb a bajnoki címhez, amikor féltávnál már kilenc pont is volt a csapat előnye a Kovac-féle Bayern előtt, tavasszal viszont fordult a kocka és nem sikerült megszakítani a bajorok sikerszériáját.

Ekkor szaporodtak el azok a hangok, hogy a csapat egyszerűen nem bírta el az esélyesség terhét, ami az 5-0-ra elbukott Klassikeren rajzolódott ki leginkább.

2019 nyarán ezért a Dortmund pénzt nem sajnálva megszerezte a Leverkusenben fantasztikus szezont futó Brandot, a Bayernből visszatérő Hummelst és a ’Gladbachban már bizonyító Thorgan Hazardot, amivel nyilvánvalóvá tették, egyértelműen a bajnoki cím az elvárás. Ősszel azonban csalódást okozott a csapat, hiszen kisebb együttesek ellen rendszeresen buktak pontokat az utolsó percekben, a már Flick által trenírozott Bayern pedig ezúttal egy négyessel küldte haza a darazsakat. A mentalitásbéli problémák megint felszínre kerültek a sajtóban, a Frankfurt ellen a végén elbukott két pont után pedig egy ezt firtató kérdés után Marco Reus látványosan kiakadt (a videóban 0:35-től).

 


 

Bár télre javult a helyzet és Haaland leigazolásával kifejezetten látványos támadójátékkal rukkolt elő a Dortmund, a mindent elsöprő Bayern mögött igazából esélyük sem volt a bajnoki címre. A mostani szezon előtt ugyan még bizalmat szavaztak Favrénak, de ennek az lett a vége, hogy egy szégyenteljes 5-1-es Stuttgart elleni vereség után mennie kellett a svájcinak, akinek a motivációs készségének a hiányát is sokszor felvetették a problémák egyik okaként. Természetesen újra feltűntek a német sajtóban már egyszerűen „M-Frage” néven idézett mentalitást firtató kérdések, mostanra pedig már ott tartunk, hogy Edin Terzic is nyilvánosan beszél a játékosok hozzáállásbéli problémáiról. A Leverkusen elleni meccs után így summázott a megbízott tréner:

 

„A minőség a tehetség és a mentalitás együttes eredménye. Túlságosan a tehetségre hagyatkoztunk és nem küzdöttünk eléggé.”

 

Az kétségtelen, hogy – főleg a támadószekcióban – a Dortmund tele van kivételes tehetségekkel, viszont a probléma az, hogy a fiatalok nem tudják konstans módon fenntartani azt a teljesítményt, amire képesek – elég, ha csak a jelenlegi szezonban eddig látványosan tudása alatt játszó Jadon Sancho vagy Julian Brandt meccseire gondolunk. Viszont hiba lenne azt gondolni, hogy ez csak a játékosok hozzáállásán múlik. Ennél összetettebb problémák is vannak a háttérben, mégpedig taktikai eredetűek.

 

KIAKNÁZATLAN POTENCIÁL

A tehetséges fiataloknak bizonyos mértékű szabadságra van szükségük a pályán, hogy maradéktalanul ki tudják domborítani képességeiket. Ez a szabadság volt az, ami egy kicsit hiányzott Favre túl szigorú rendszerében. A svájci ugyanis azok közé az edzők közé tartozik, aki szereti pontosan meghatározni a játékosok feladatkörét és pozícióját, ezzel az egyéni megmozdulások nála kisebb jelentőséggel bírnak. Ez az, ami Julian Brandt számára látványosan testidegen volt, és ezért 2019 őszén elég döcögősen is indult a dortmundi karrierje. Brandt tipikusan az a játékos, aki komplexitásából adódóan többféle feladatkör betöltésére alkalmas – a legjobban hatos-nyolcas hibridként jellemezhetjük. Képes támadásépítésnél egészen mélyen visszalépni és mélységi befutásaival felgyorsítani a támadásokat. Ehhez viszont elég nagy szabadságra van szüksége a pályán.

Amikor Favre leginkább a játékosok kérésére átváltott egy 3-4-3-as felállásra, Brandt rögtön magára talált a két belső középpályás egyikeként.

Végre abban a szerepkörben játszhatott, ahol lehetősége adódott mélyebbről indulni, így többször jutott labdához, mint a támadóharmadban – mindezt a szezonban összesen 7 góllal és 13 assziszttal hálálta meg. Viszont ahhoz, hogy kockázat nélkül be lehessen vetni, a hatos poszton hiányoznak a védekező kvalitásai, illetve játékstílusából adódóan sokszor rizikós passzokkal próbálkozik, amikből az esetleges labdavesztések könnyen veszélyesek lehetnek. Erről így nyilatkozott nyáron a Kickernek:

 

„Már a gyerekkorom óta szeretek rizikós helyzeteket vállalni, a labdát szűk területeken megjátszani, vagy egy az egy elleni szituációkban áttörni.”

 

Bár Favre kétségtelenül próbálta kibontakoztatni a képességeit, védekezésbéli hiányosságai felett nem tudott szemet hunyni, ezért őszre leginkább csereként került bevetésre, és jellemzően feljebb tolva játszott, ahol könnyebben tudták őt izolálni az ellenfelek. Edin Terzic az utóbbi három meccsen már végig játszatta, de a bal szélről indulva túlzás lenne azt mondani, hogy sziporkázna a Leverkusen ellen lőtt gólja ellenére.

A Ruhr-vidékiek angol tehetsége Sancho szintén nem a legjobb szezonját futja, aminek több oka is van. Egyrészt nyáron valószínűleg megzavarhatták az átigazolásáról szóló hírek és a Manchester United érdeklődése, másrészt távozott a szélvészgyors marokkói jobbhátvéd, Achraf Hakimi, aki most már az Interben kamatoztatja rendkívüli képességeit.

Sancho az előző két szezonban jellemzően a jobb szélről befelé mozogva tudta leghatékonyabban erősíteni a csapatát és lendületes beindulásaival, remek ütemű indításaival és mértani pontossággal helyezett lövéseivel tudta őrületbe kergetni az ellenfeleket.

A befelé húzódásait Hakimi tudta lehetővé tenni, aki félelmetes tempójával az egész jobb oldalt befutotta. A marokkói helyére érkező belga Meunier-nek viszont szüksége volt támogatásra védekezésben és támadásban is, ezért Sancho jobban kiszorult a szélre, ráadásul hátrafelé is többet kellett besegítenie. Terzic dicséretére mondhatjuk, hogy ő az utóbbi meccseken már igyekszik megadni az angolnak a szabadságot, amivel úgy néz ki, tud is élni. Például legutóbb a Gladbach ellen kétszer szolgálta ki remekül Haalandot.

 

Borussia Dortmund gladbach ellen
A Dortmund első góljánál is Sancho (7) és Haaland (9) volt a főszereplő. Látható, hogy Brandt (19) kihúzódása a bal szélre lehetővé teszi Sanchónak, hogy befelé induljon a labdával, innen pedig egy remek ütemű passzal szolgálta ki Haalandot, aki élt is a lehetőséggel.

Támadásban még nagy problémája a csapatnak, hogy góllövésben túlságosan Haalandra vannak utalva. Ősszel pont a Favre menesztése előtti időszakban hiányzott sérülés miatt és látványosan nem sikerült betölteni a posztját.

Sokat elmond, hogy a 14 gólos norvég után a háromtalálatos Reus, Hummels és Reyna a legjobbak a sorban. Ez nagyban köszönhető Reus gyenge helyzetkihasználásának is, hiszen az XG-statisztikák szerint közel négy góllal teljesíti alul az elvárt szintet. A mostanában egyre többször bevetett még mindig csak 16 éves Moukokóra és a második csapatban remeklő Tiggesre pedig még nem igazán lehet alapozni.

 

VÉDEKEZÉSBELI PROBLÉMÁK

Mostanában védekezésben sem remekel az együttes. Ami leginkább szembetűnő ebben a szezonban, hogy pontrúgásoknál nagyon sebezhetőek, hiszen már 11 kapott gólnál járnak rögzített játékhelyzetek után. A Köln elleni novemberi mérkőzésen például kétszer egymás után dőltek be ugyanannak a szögletvariációnak. Ami még az utóbbi években rendszeres probléma volt – és most is sokszor jelentkezik –, hogy túl veszélyes helyeken veszítenek labdát a dortmundiak, és így könnyen le lehet őket kontrázni. Ez Favre játékfelfogásának az egyik negatívuma volt, hiszen jellemzően nagyon sokat passzolgattak hátul a védőharmadban, így ezekbe a labdajáratásokba nagyobb valószínűséggel csúszott hiba, főleg magas letámadást alkalmazó csapatok ellen. A szezon elején még annak voltak köszönhetőek a hátul zsinórban nullára lehozott mérkőzések, hogy jellemzően mélyen visszahúzódó csapatok ellen játszottak, viszont például egy labda ellen magasabban felálló Leverkusennel szemben már végzetesek voltak ezek a hibák.

 

Borussia Dortmund leverkusen ellen
Bürki (1) pontatlan kirúgása után Baileyhez (9) került a labda, aki egy nagyszerű indítással szolgálta ki a fürge Diabyt (19), aki mattolta is a hibázó svájci kapust. Megfigyelhető, hogy a támadásépítés miatt magasabban helyezkedő szélsővédők mekkora területet hagytak maguk mögött, ami egy ilyen gyors szélsőkkel rendelkező csapat ellen, mint a Leverkusen nagyon veszélyes. Ebben a szituációban Guerreiro (13) már csak bottal üthette Diaby nyomát.

 

AZ IDEÁLIS EDZŐ

Összességében az utóbbi években a Dortmundál egy identitásválság tapasztalható. A 2008-2015-ig a csapatot irányító Jürgen Klopp egy egyedi, könnyen beazonosítható stílust adott a csapatnak, ami az ellentmondást nem tűrő letámadásra és a gyors, direkt támadásokra épült, aminek 2011-ben és 2012-ben zsinórban két bajnoki cím lett a jutalma.

Ha az ember azt a szót hallotta, hogy gegenpressing, rögtön Klopp és a Dortmund juthatott az eszébe.

Az alapvető stílusjegyeket Thomas Tuchel is megtartotta, de emellett labdabirtoklásban is kreatívabbá tette az együttest, hiszen Klopp stílusát az utolsó szezonjában szemmel láthatóan kiismerték az ellenfelek. A Tuchelt követő Peter Bosz is hű maradt a letámadáshoz, viszont neki mindössze fél év után elég dicstelenül kellett távoznia, mivel (akkor még) nem volt hajlandó finomítani a magas presszing biztosítását eléggé elhanyagoló elképzelését. 2017 telén teljesen váratlanul az a Peter Stöger érkezett a holland helyére, akivel éppen megállíthatatlanul száguldott a kiesés felé a Köln, ráadásul az osztrák által preferált játékstílus is teljesen ellentétes volt az elődeivel szemben. Az alapvetően a stabil védelmet előtérbe helyező, a presszinget szinte teljesen nélkülöző stílusával csak fél évig húzta Dortmundban, bár a minimum elvárásként kitűzött negyedik hely összejött. Ezek után következett Lucien Favre, aki ugyan Gladbachban és Nizzában komoly sikereket ért el a Dortmundhoz nem illett maradéktalanul. Ő a sokpasszos, hosszú támadásépítésekben hitt, labda ellen pedig legtöbbször alapvetően csak a félpályánál kezdődött az ellenfél zavarása, a magas letámadás csak helyenként volt felfedezhető.

A szezon végéig kinevezett, Favrénél másodedző Terzic nem tűnik végleges megoldásnak. Taktikailag nem túl kreatív, ráadásul a Mönchengladbach ellen arra is fény derült, hogy a meccsekbe sem képes jól belenyúlni. Már-már kínos volt nézni, hogy a meccs végére a hátrány tudatában egymás után hozta be a csatárokat mindenféle koncepció nélkül. Minden valószínűség szerint nyáron Marco Rose fog érkezni, pont a Gladbachtól. Vele visszatérhet a Dortmund az alapvető identitásához és stílusához, amit 2017 telén elhagytak. Rose mindenképpen az energikus letámadás híve, hiszen a Red Bull iskolában sajátította el az alapokat. Ez a jövőbeli kapcsolat pedig ígéretes lehet.

 

Az Unibeten arra is fogadhatsz, hogy ki lesz az az edző, akit legközelebb leváltanak a Bundesligában!


További Bundesliga-cikkeink:

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x