Indian Super League: az indiai csúcsfutball születése és konszolidációja I. rész

Igazán fordulatos és számos neves szereplőt felvonultató, ma is íródó történet az ISL-é, most kísérletet teszünk arra, hogy két részben bemutassuk hétéves történetét és jelenét. A korábbi világklasszisok és sztáredzők fel-, és eltűnésén túl az Indian Super League a politikának és az üzletnek a sporton messze túlmutató jelentőségét bemutató tanmese is egyben.

Az Indian Super League koncepciója hét évvel ezelőtt, 2013-ban alakult ki, első idényét pedig 2014-ben rendezték meg. Születésénél multinacionális nagyvállalatok, valamint Bollywood filmcsillagai és producerei, illetve a világ második legnépesebb országának messze legnépszerűbb sportja, a krikett sztárjai bábáskodtak.

Emlékeztetőül, a 2010-es évek első felében már bőven dübörgött és felfutóban volt a labdarúgás a kínai Chinese Super League-ben, illetve az ausztrál A-League-ben, az Egyesült Államokban, az MLS-ben pedig épp kifutóban volt a David Beckham, Thierry Henry, Alessandro Nesta és hasonló kaliberű európai sztárok neveivel fémjelzett korszak.

Kínában 2013-ban tizenhat klubbal, főként neves brazil, argentin, és afrikai légiósokkal futott a CSL, Kanton város két együttesének kispadján például Marcello Lippi és Sven-Göran Ericsson ültek. Ausztráliában valamivel szerényebb méretben ugyanez az üzleti modell virágzott, többek között Alessandro Del Piero, Emile Heskey, és William Gallas igyekeztek a nézőket a stadionokba, illetve a képernyők elé csábítani.

Ebbe a bizniszbe szándékozott beszállni az Indiában kiaknázatlan futballüzleti lehetőséget látó nemzetközi vállalati kör, a helyi elittel szövetkezve. A projekthez ideális táptalajt adtak az országban lezajlott politikai változások, melyek eredményeként 2014-ben hatalomra került, és azóta is India miniszterelnökeként működik Narendra Modi, aki jobboldali, nacionalista ideológiája mellett elkötelezett kapitalista értékrendjéről is ismert.

 

A SZEGÉNYES, PROVINCIÁLIS ELŐKÉP: I-LEAGUE 

Ahhoz, hogy megértsük az indiai labdarúgás jelenét, érdemes visszaforgatnunk az idő kerekét legalább 1996-ig, a National Football League alapításáig. Ez volt ugyanis az első nagyszabású kísérlet arra, hogy az ország futballját felemeljék az amatőr szintről. Utólag megállapíthatjuk, hogy a sportágat organikusan, alulról felépíteni igyekvő kezdeményezés nem, vagyis csak részben hozott eredményt. A 2007 óta I-League néven működő liga kisstílű hatalmi, illetve gazdasági játszmák terepévé vált, színvonala nem emelkedett kellőképpen, és az ázsiai nemzetközi klubfutballba való belépése is akadozott.

Jellemzőek voltak a klubcsődök, a nézőszám viszonylag alacsony maradt, a szponzorok elfordultak a sportágtól.

Ugyanakkor az I-League adta azt az alapot, nevelte ki azokat a helyi futballistákat, akik nélkül az Indian Super League nem jöhetett volna létre. A liga ikonikus alakja Sunil „Captain Fantastic” Chhetri (36), a szinte minden indiai rekordot tartó nemzeti hős: 115-szörös válogatott, a nemzeti csapatban 72 gólt ért el, ezzel az aktív futballisták között a képzeletbeli dobogó második fokán áll Cristiano Ronaldo mögött, de Lionel Messi előtt.

 

Indian Superl League Chhetri


 

INDULÁS AMERIKAI MINTÁRA, VILÁG- ÉS EURÓPA-BAJNOKOKKAL 

A történelmi első, 2014 őszén lejátszott ISL-szezon előtt franchise-rendszerben megalakult nyolc klub, és szabályos draftot is tartottak 49 idegenlégióst felvonultató listával Mumbaiban – az első draftolt focista az olasz védő, a 2000-es sydney-i olimpián is részt vett Bruno „Brunillo” Cirillo volt, rá az a Pune City FC csapott le, amely nem sokkal később Vadócz Krisztiánt is szerződtette, aki ezzel az első, Indiában profiskodó magyar futballista lett.

Minden klub egy kiemelt játékost is szerződtethetett magának, így került a Pune City-hez a világ- és Európa-bajnok David Trézéguet, ugyanakkor ott volt a csapat középpályán a szintén Eb-győztes Kostas Katsouranis, és a Liverpoollal Bajnokok Ligája-döntőig jutó Jermaine Pennant is.

Az újonnan alakult liga nem csak a kallódó, kiöregedő sztárokat és a mindig mindenhol harcra kész zsoldosokat” szívta fel, de arra is képes volt, hogy már visszavonult klasszisokat csábítson ismét a pályára!

Többek között Roberto Carlos, Robert Pires, és Fredrik „Freddie” Ljungberg húzta fel újra a már lerúgott stoplist az ISL kedvéért. Az első két idényben az egyesületeknek lehetőségük volt játékos-edzőként foglalkoztatni a kiérdemesült sztárokat, ilyen kettős minőségben dolgozott David James a Kerala Blastersnél, vagy Nicolas Anelka a Mumbai City FC-nél – ezt az opciót aztán a liga 2016-ra eltörölte.

 

Indian super league draft
A 2017-es draft első választottjai

 

UTAZÓ CIRKUSZ AZ ORSZÁG FELETT 

A második idényre a nézőszámok átlagosan meccsenként 27 ezer fölé kúsztak, ez a 2015-ös szám máig a legmagasabb az ISL történetében, az azóta eltelt években az átlag folyamatos csökkenést mutat. A 2016-os évben Vadócz Krisztián ismét feltűnt Indiában, ezúttal a Mumbai City-nél kapott lehetőséget az egykori vb-gólkirály Diego Forlán oldalán. Abban az idényben sem szűkölködött sztárokban az ISL, a világbajnok Lúcio (FC Goa), és a Bajnokok Ligája-győztes Florent Malouda (Delhi Dynamos), illetve John Arne Riise (Delhi Dynamos) nevei ma sem csengenek rosszul.

Három szezon után azonban világossá vált, hogy az Indian Super League koncepciója megérett a változásra a csapatok létszáma, a bajnokság lebonyolítási menete, az idegenlégiósokra vonatkozó szabályok, és a klubok pénzügyi gazdálkodása tekintetében is. Egyúttal érlelődött a gondolat, hogy az addig légüres térben, mintegy az ázsiai futball mellett, illetve azon kívül lebegő ISL betagozódjon a kontinens labdarúgásának szerves rendszerébe.

Indiai klub ugyanis 2017 előtt csak az I-League-ből kvalifikációt szerezve léphetett a nemzetközi porondra, jelesül a kontinens második számú sorozatába, az AFC-Kupába.

Az Indian Super Leage első három évében némiképp olyan volt, mint Douglas Adams nagyszerű könyvében, Az élet, a Világmindenség meg mindenben leírt, égben lebegő parti, azaz „minden idők leghosszabb és legártalmasabb bulija”. Az analógia annál is inkább áll, mert a néhány hónap alatt, zárt körben „lezavart” bajnokságok során a külföldről az országba csábított futballisták és szakemberek burokban, a helyi rögvalóságtól gyakorlatilag szó szerint elzárva éltek és dolgoztak, a Formula-1-hez hasonlóan utazó, bár kevésbé száguldó cirkuszként működve.

A színvonal az Adams-könyvben leírt bulihoz hasonlóan ugyanis erős hullámzást mutatott, nagyrészt annak függvényében, hogy az adott idényre melyik egyesületnél milyen tréneri stáb állt össze. A kísértés, hogy a vezetőedzői székekbe egykori nagy nevű futballistákat ültessenek, gyakran felülírta a szakmai szempontokat: Gianluca Zambrotta, Marco Materazzi, Zico, vagy akár David Platt egykori játékbeli képességeit kevesen kérdőjeleznék meg, ugyanakkor Steve Coppell, Alexandre Guimaraes, vagy az Atlético Kolkatával az első bajnoki címet elnyert Antonio López Habas edzői kvalitásai valószínűleg sokkal többet adtak a ligának.

 

A KÖVETKEZŐ RÉSZ TARTALMÁBÓL… 

Az indiai csúcsfutball logikus módon előképeihez, a mintájául szolgáló ligákhoz hasonló pályán mozog. Az Egyesült Államokban, Ausztráliában, és újabban Kínában is egyfajta konszolidáció, az újdonság varázsának elmúlását követő normalizálódás megy végbe, a jövő azonban finoman szólva kétes: vajon fejlődés, stagnálás, vagy hanyatlás következik be?

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: