Indian Super League: az indiai csúcsfutball születése és konszolidációja II. rész

Igazán fordulatos és számos neves szereplőt felvonultató, ma is íródó történet az ISL-é, most kísérletet teszünk arra, hogy két részben bemutassuk hétéves történetét és jelenét. A korábbi világklasszisok és sztáredzők fel-, és eltűnésén túl az Indian Super League a politikának és az üzletnek a sporton messze túlmutató jelentőségét bemutató tanmese is egyben.

indiai foci LCs

László Csaba reklamál Raul Gupta sporttársnál a Chennaiyin-Bengaluru (0-1) mérkőzés közben, mindhiába (2020. december 4., forrás: goal.com)


(X) Adventi kalendárium: minden nap újabb és újabb meglepetés! Részletekért kattints ide!


 

Az Indian Super League-et bemutató anyagunk első részének végén azt a kérdést tettük fel, vajon a semmiből gründolt, első éveiben üres térben lebegett ISL további pályája felfelé ívelő, stagnáló, vagy hanyatló lesz-e? Mindhárom tendenciára találunk érveket, ha megvizsgáljuk a 2017-től 2020-ig, a jelenig tartó időszak eseményeit és trendjeit, kezdjük talán a leginkább aktuális és akut témával, ami miatt az Indian Super League az elmúlt években köznevetség tárgya lett…

 

László Csaba máris kiakadt

A harmadik fordulóban László Csaba (56) együttese, a Chennaiyin FC a 2018-2019-es idény bajnoka, a Bengaluru FC ellen lépett pályára. A „titánok” Sunil Chhetri büntetőből szerzett góljával kikaptak, elszenvedve idénybeli első vereségüket, a mérkőzés végén viszont többek között a magyar tréner is a játékvezetést bírálta, megjegyezve, hogy a Bengaluru balhátvédje, Ashique Kuruniyan (23) az első negyedórában igazi ámokfutást rendezett: pár percen belül három, legalább sárga lapot érő szabálytalanságot követett el, és úgy elintézte a Chennaiyin egyik legjobbját, Anirudh Thapát (22), hogy a középpályást a 16. percben le kellett cserélni.

Ez az eset is rávilágít az ISL talán legnagyobb problémájára, amelyre a liga szervezőcége, a Football Sports Development Ltd. évek óta nem talál megoldást. Az első időkben, amikor sztárok tucatjait csábította az ISL a pályáira és kispadjaira, jutott keret játékvezetők “importálására” is: a találkozók mintegy 40%-án magasan kvalifikált külföldi bírók fújták a sípot, míg a helyi sporik a maradék 60%-on osztoztak.

Ez a helyzet azonban 2017-től drasztikusan megváltozott, a külföldi játékvezetők eltűntek az indiai pályákról, a bíráskodás színvonala pedig a mélybe zuhant.

A problémakör a mai napig megoldatlan, és nem csak arról van szó, hogy a visszajátszásoknak köszönhetően már minden apró baki észrevehető: az indiai sporik durva, mérkőzéseket befolyásoló, szabad szemmel, elsőre is világosan látható hibákat követnek el sorozatosan – ezt pedig a magasabb színvonalhoz szokott légiósok és edzők nehezen bírják idegekkel, melynek következménye, hogy megnövekedett a reklamálások miatt kiosztott sárga, illetve piros lapok száma…

Lassan a fél kontinens a vaksi indiai játékvezetőkön nevet, persze csak azok, akiket megmagyarázhatatlan ítéleteik nem sújtanak éppen.

 

Alapvető változások

Térjünk azonban vissza az ISL 2017-tel kezdődő gyökeres átalakulására! A nyolc szereplővel indult franchise ebben az évben két új taggal bővült, a Bengaluru FC és a Jamshedpur FC pályázata bizonyult sikeresnek – előbbi mögött az elsősorban acélgyártásban utazó ipari tröszt, a JSW Group áll, utóbbi pedig a világhírű, Magyarországon is jelen lévő Tata Group érdekeltsége.

A bővítéssel megnőtt az idények hossza is, amelyek nem érnek véget decemberben, hanem átnyúlnak a következő naptári év tavaszáig, ugyanakkor megmaradt az alapszakasz, majd azt követően a döntőig tartó rájátszás, mint lebonyolítási rendszer. 2017-re tizenegyről nyolcra csökkentették az egyesületekhez leigazolható idegenlégiósok számát, az egyszerre pályára küldhetőkét pedig hatról ötre módosították.

 

Tim Cahill kalandja Indiában (forrás: thefangarage.com)

A 2018-2019-es szezonra aztán a légióslétszámot tovább csökkentették, attól az idénytől már csak hét külföldi focistát foglalkoztathatott egy-egy klub. 2020-ra annyiban módosult a képlet, hogy a hét légiós közül legalább egynek az Ázsiai Labdarúgó-szövetséget égisze alá kell tartoznia, ezt szinte minden egyesület egy-egy ausztrál profi szerződtetésével oldotta meg kivéve a Mumbai City-t, aki a japán-angol Cy Goddarddal (23) töltötte ki ezt a pozíciót (az egykori japán utánpótlás-válogatott középpályást az olasz élvonalbeli Benevento adta kölcsön), és a László Csaba-féle Chennaiyint, ahová a tádzsik válogatott rutinos szélsője, Fatkhullo Fatkhuloev (30) érkezett.

A tavalyi idényre némileg csökkentett összegű fizetési sapka 2020-ra változatlan marad, indiai rúpiából átszámítva egy légiósra legfeljebb 1,89 millió eurót, azaz kb. 700 millió forintot költhet egy adott klub.

A fentiekből is kitetszik, hogy az első időkhöz képest az Indiába érkező légiósok hírneve és minősége bizony komoly visszaesést mutat.

Mi sem szemlélteti ezt jobban, mint hogy az utóbbi években a korábban a magyar élvonalban is megfordult világvándorok jönnek szembe az ISL csapatainál: az egykor Újpesten játszó védő, a spanyol Juanan a Bengalurut választotta, az ex-debreceni szlovén középpályás, Rene Mihelič előbb a Chennaiyinnál, majd a Delhi Dynamosnál szerepelt, a Szombathelyi Haladás korábbi csatára, az ausztrál David Williams a kalkuttai ATK színeiben rohamozza az ellenfelek kapuit a fidzsi ásszal, Roy Krishnával párban.

Az ISL klubjai mára arról is leszoktak, hogy egykor nagy nevű csatároknak adjanak utolsó esélyeket:

a 2017-2018-as idényben az ír Robbie Keane, a 2018-2019-esben az ausztrál Tim Cahill, a 2019-2020-asban a ghánai Asamoah Gyan számított ilyen figurának, azonban a pályán egyikük sem tudott már kiemelkedő teljesítményt felmutatni, függetlenül attól, hány világbajnokságon és kontinenstornán csodáltuk meg góljaikat korábban. Maradtak tehát az alacsonyabb osztályú spanyol, brit, illetve olcsón megszerezhető afrikai, valamint brazil spílerek.

indiai bajnokság Indian Super League keane
Robbie Keane Teddy Sheringhammel Kalkuttában (forrás: ATK Twitter Photo)

 

Edzők: a brit és a spanyol vonal dominál

Az ISL kispadjait a 2017-es nagy váltás után két jól körül határolható csoport húzta be magának: a spanyol harmadosztályból kiáramló szakemberek mellett a gyarmati múlt folyományaként a brit trénerek foglalják el az indiai edzői pozíciókat – így kerülhetett a Chennaiyin FC-hez László Csaba is, aki Skóciában az edinburgh-i Hearts FC-nél, majd a Dundee United FC-nél végzett magas színvonalú munkát korábban. Hazai szakvezetők alkalmazása az ISL-ben – az I-League-gel ellentétben – nem merül fel.

Mivel az erőviszonyok kiegyenlítetté váltak, a 2020-2021-es szezon eredményeit megjósolni – számításba véve a rendre előforduló durva bírói hibákat is – szinte lehetetlen, kivéve talán az East Bengal esetében. Ez az egyesület lett szeptemberben az ISL-franchise 11. tagja, a kispadon az egykori remek angol csatárral, Robbie Fowlerrel, a pályán pedig főként brit légiósokkal. A csapat még nem igazán állt össze, első bajnoki pontjukra egyelőre várniuk kell.

 

Irány az Ázsiai Bajnokok Ligája!

Mielőtt beütött a világ labdarúgását alapjaiban felforgató világjárvány, egy évvel ezelőtt, 2019. novemberének végén pezsgőt bonthattak az Indian Super League követői, rajongói: az Ázsia Labdarúgó-szövetség határozata értelmében az ISL bajnoka a 2021-es Ázsiai Bajnokok Ligája-kiírást a csoportkörben kezdheti, a második helyezett pedig a második számú kontinentális sorozat, AFC-Kupa playoffkörében kapcsolódik be a nemzetközi vetélkedésbe. Hogy melyek ezek a csapatok, abban viszont támadt némi zűrzavar: a BL-be az alapszakasz-győztes Goa FC szállhat be elsőnek, az AFC-Kupa 2021-es kiírásában pedig a Bengaluru képviseli az ISL-t, miközben a 2019-2020-as idény bajnoka a tavaszi rájátszás végén a kalkuttai ATK, ezüstérmese pedig a Chennaiyin lett…

 



 

Futball a vírus árnyékában

A Bajnokok Ligája-szereplésre tehát a spanyolok dominálta Goa FC készülhet, amelyet némileg megkönnyít számukra, hogy a bajnokság kezdete óta folyamatosan hazai pályán szerepelhetnek. A világjárvány által Indiában viszonylag kevésbé sújtott Goa tartomány ad ugyanis otthont a teljes 2020-2021-es ISL-idénynek, melyet természetesen zárt kapuk mögött rendeznek három, erre kijelölt stadionban. A nemzetközi szabályokkal összhangban az egy mérkőzésen bevethető cserék számát az ISL-ben is ötre növelték, szokatlan azonban, hogy a klubok számára 35 (!) futballista regisztrációját tették lehetővé, hogy az esetleges megbetegedés-hullámokat is meccshalasztás nélkül átvészelhessék.

Ilyesmire az első hetekben nem került sor, mindegyik mérkőzés eredeti időpontjában lezajlott, amivel bizony kevés futballiga dicsekedhet 2020-ban.

Bízzunk benne, hogy az indiai csúcsfocinak most előnyére válik a korábban negatívumként emlegetett totális (el)zártsága, és László Csaba győzelemre vezeti a bajnokságban a Chennaiyin FC „titánjait. A magyar tréner már első mérkőzés utáni nyilatkozatában bizonyította diplomáciai érzékét, hiszen mondandóját a helyi, indiai játékosainak dícséretével kezdte. Hozzátette azonban, hogy gyorsabb futballt, nagyobb hajtást vár el csapatától a továbbiakban, és a jövőben kemény, szoros meccsekre számít.

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: