José Sand: 41 évesen is csúcsformában a legenda

Egyre inkább eltűnnek a labdarúgásból az igazi nagy öregek, a sorozatos sérülések és a fokozódó terhelés miatt korunk meghatározó játékosairól egyre kevésbé elképzelhető, hogy 40 év felett is játszanak. Az alábbi történet főszereplője viszont még mindig csúcsformában játszik, legutóbb a bajnoki nyitányon két góllal ünnepelte 41. (!) születésnapját, miközben klubja történelemkönyveibe örökre beírta magát. Az amerikai kontinensen kívül csak a Közel-Keleten játszott huzamosabb ideig, az argentin válogatottban csupán minimális lehetőséghez jutott, hazájában mégis óriási elismertségnek örvend José Gustavo Sand. Igazi otthona a Lanús, amelyhez megannyi különböző kaland után többször visszatért, és kétszer már bajnoki címhez segítette. A fővárosi bordómezes csapatnál klubikon nagyságba emelkedett.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Rögös út a kánaán felé

José Gustavo Sand 1980. július 17-én született az argentin főváros, Buenos Aires északnyugati külkerületében, Bella Vistában. A Pepe becenévre hallgató labdarúgó a River Plate-nél kezdte bontogatni szárnyait, ahol hamar kiderült, hogy robbanékonysága, lövőereje és fizikai adottságai miatt csatár lesz belőle. A Milliomosoknál viszont nem akarták őt foglalkoztatni, szedte a sátorfáját és hátra hagyva a fővárost, átigazolt az ország északi részében fekvő Santa Fé városába a Colónhoz.

Sand az 1999–2000-es szezonban debütált a felnőttek között, de új csapatában sem tudott gyökeret verni, öt bajnokin epizódszerephez jutva egyetlen alkalommal volt eredményes. Egy év után tovább állt az Andok vonulatai közt emelkedő Mendoza másodosztályú csapatához, az Independiente Rivadaviához. Bár alacsonyabb osztályban játszott és megkapta a lehetőséget a bizonyításra, Sand nem találta a helyét és gólt sem tudott szerezni az együttesben, így újra költözhetett. Meg sem állt Brazíliáig és 21 évesen az akkor még szebb napokat élő Vitória gárdájában négy találatig jutott egy év alatt. Bár végre gólokat szerzett, mégsem voltak elégedettek vele, az egy esztendő után megszokott klubváltás alkalmával a fővárosi Defensores de Belgranóhoz tért haza, amelynek színeiben 20 gólos szezont zárt a másodosztályban. Több se kellett az annak idején őt könnyen elengedő River Plate-nek, és egykori saját nevelésű játékosukat azonnal szerződtették a kiváló idény után.

Pepe a visszatérést követően első szezonjában hét gólt lőtt a Riverben, így szakítva a sormintával, végre nem váltott klubot egy év után, hanem marasztalták őt egy második idényre, amikor viszont már csak négy találatra volt képes. Összességében bár már meg-megmutatta magát, a nagymúltú csapat szerelésének hosszabb távú viseléséhez még mindig keveset nyújtott. Folytatódott a kalandozás, a következő két esztendőben kétszer kölcsönadták. A 2005–2006-os szezonban új klub neve került be az portfóliójába a Banfield révén, ahol 33 mérkőzésen tíz bajnoki gólt hintett, melyre másik korábbi csapatának, a Colónnak a vezetői figyeltek fel, azonban náluk „csak” hétszer zörgette meg az ellenfelek hálóját a 2006–2007-es idényben.

 

 

2007. július 1. piros betűs ünnepnap lett a Lanús drukkerei számára, hiszen aznap 1,2 millió euróért cserébe leigazolták a Rivertől az addig hullámzóan teljesítő, de mindig csupa szív gólfelelőst. Sand szerződtetése pillanatában bizonyára nem sokan számítottak rá, hogy a klub későbbi ikonja igazolt – először – a csapathoz, de az egyértelmű, hogy komoly elvárásokkal hozták őt. Az első mérkőzésén a kiállítás sorsára jutott az Independiente elleni, 5-3-as vereség alkalmával, azonban a soron következő kilenc mérkőzésen tíz gólt szállított. Végül 15 meccsen 15 góllal vette ki a részét az Apertura megnyeréséből, Sand gólkirályként tette bajnokká a Lanúst, hamar belopta magát a csapat valamennyi szurkolójának szívébe. Az évad második felében, az akkori Clausurában hét gólra volt képes, a bajnoki címtől megrészegült Lanús pedig a tavaszi kiírást mindössze a 20 csapatos mezőny 16. helyén zárta.

Sand a következő idényre is maradt csapatnál és folytatta az észvesztő góltermelést, a 2008-as őszi évadban 15, a tavasziban 13 gólt szerzett, utóbbival ismét a bajnokság legeredményesebb játékosának bizonyult. Bár nagyon szerették őt, klubja visszautasíthatatlan ajánlatokat kapott érte, és ő maga is nyitott volt arra, hogy máshol próbálja ki magát, ahol nem mellesleg sokkal több pénzt is kereshet, így bár végre rátalált az otthonára, hamar elhagyta azt.

Mielőtt folytatnánk Pepe klubkalandjait, érdemes megemlíteni, hogy pályafutása során kizárólag akkoriban, az első Lanús-időszakban hívták őt be a nemzeti csapatba. 2008-ban Alfio Basile egy mérkőzésen számított rá, míg 2009-ben Diego Maradona hívta meg a válogatottba, amikor egy Panama elleni barátságos mérkőzésen kizárólag az otthon szereplők alkották a keretet. A későbbiek folyamán hiába próbálkozott, az Albiceleste mezét többször nem viselhette.

 

Gólgyártás a Közel-Keleten és Mexikóban

2009 nyarán az arab emírségekbeli al-Ain tízmillió dollárért cserébe vette meg a játékjogát az argentin klubtól. Sand személyében az arabok igazi világsztárt láttak. Nem is kellett csalódniuk, hiszen az első szezonjában három mesterhármast lőtt, 20 meccs alatt szerzett 24 góljával a helyi bajnokság aranycipőse lett, minden sorozatot figyelembe véve pedig nem adta alább 33 találkozón lőtt 22 találatnál. A második éve derekánál 16/11-es mutatót számlált, amikor télen kölcsön vette őt az akkor még spanyol élvonalbeli RC Deportivo, melyen Pepe sem tudott segíteni. A csapat két évtized után kiesett az első osztályból, hősünk egyetlen gólt sem lőtt a La Corunában. Ezt követően visszatért az amerikai kontinensre, és a mexikói Tijuana alkalmazásában ismét megtalálta a góllövő cipőjét, hiszen 34 találkozó leforgása alatt 12 alkalommal tudott eredményes lenni, de a szezon végénél tovább nem maradt a klubnál.

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!


 

Hosszas kalandozás után újra otthon

Sand az elkövetkezendő időszakban megint Argentínában, Buenos Aires határain belül kereste a boldogságát, azonban a Racing Clubnál (2012–2013), a Tigrénél (2013) és az Argentinos Juniorsnál (2014) együttesen csak három találatra futotta erejéből. 2014-ben már sokan lemondtak róla, amikor a másodosztályú Boca Unidoshoz szerződött. Szintén csupán négy gólra futotta erejéből, azonban 2015-ben az Aldosivi színeiben már újra megcsillantott valamit régi képességeiből és kilencgólos idényt termelt.

2015 decemberében végre hazatért a Lanúshoz, és az első alkalomhoz hasonlóan, az együttműködés ismét mindkét fél számára rendkívül gyümölcsöző volt. Sand 2016-ban 15 találatával a bajnokság gólkirálya lett, és ismét bajnoki címhez segítette szeretett csapatát. Az akkor éppen két csoportban zajló argentin bajnokság első helyezettjének kiléte a Lanús és a San Lorenzo közti bajnoki döntőben dőlt el, melyet 2016. május 29-én előbbi 4-0-ra nyert a Monumentalban, Pepe pedig stílszerűen góllal vette ki a részét az újabb sikerből.

 

 

Egy évvel később Sand utoljára érte el a 20 gólos határt, miután a hazai pontvadászatban 15, a Libertadores-kupa-menetelés során pedig öt alkalommal volt eredményes. Előbbi teljesítményével harmadszor lett az argentin pontvadászat legeredményesebb játékosa. Egyúttal ez volt a legjobb szezonja azóta, hogy először elhagyta a Lanúst, és a veterán csatár azóta sem tudta megismételni ezt a termelést, és bár minden tiszteletük az övé és abszolút nem akarnánk lebecsülni a képességeit, de így 41 felett valószínűleg többször már nem is fogja. Csapata a bajnokságot csak a nyolcadik helyen zárta, viszont a nemzetközi porondon a honi rivális San Lorenzo és River Plate kiejtésével egészen a döntőig eljutott, azonban kettős vereség révén főhajtásra kényszerült a fináléban az esélyesebb brazil Gremióval szemben. Bár a Lanús a csodálatos menetelés végén nem szerezte meg a trófeát, Sand a Libertadores-kupa 2017-es kiírásának gólkirálya lett. A következő év januárjában ismét elköszönt csapattársaitól, a kolumbiai Deportivo Calit 31 mérkőzésen 11 találattal támogatta, azonban a bajnoki hatodik helynél és a Copa Sudamericana-negyeddöntőnél messzebbre nem jutott.

 

Csak a Lanús

A rövid kitérő után Sandnak más célja már nem lehetett, visszatért oda, ahol hősként szerették, 2018 decemberében újra leszerződött a Lanúshoz. A harmadik, eddigi utolsó ottani időszaka kezdetén az első bajnoki szezonban hét, a másodikban tíz gól lőtt, és veterán kora ellenére legjobb játékosa volt csapatának a kiváló vezetőképességei mellett. Bár Pepe hozta a tőle megszokott szintet, a Lanús képtelen volt a közvetlen élmezőnyben helyet követelni magának. Legutóbb a Copa Diego Armando Maradona alkalmával már a csoportkörben kiesett. Sand az előző kiírás alatt is eljutott féltucat gólig 13 mérkőzésen, mellyel csapata legjobb góllövője, az ígéretes fiatal játékosok mentora lett. Eközben a Copa Sudamericanában négy góllal támogatta csapata döntőig tartó menetelését, ahol a Hernán Crespo által vezetett Defensa y Justicia győzte le a Lanúst.

A veterán támadó 2021-ben a hat bajnoki gólja mellett a második számú nemzetközi torna csoportkörében további két találatot szállított, míg az új bajnoki idényt az elmúlt hétvégén rögtön egy duplával indította éppen a 41. születésnapján. Sand még 2022. június 30-ig rendelkezik élő szerződéssel, és bár az elmúlt két alkalommal úgy hosszabbított, hogy az éppen aktuális várhatóan már az utolsó éve lesz, elnézve a 2021-ben eddig látott játékát, cseppet sem lepődnénk meg rajta, ha jövő nyáron ismét odafirkálná a szignóját a szívére oly kedves csapat által elé tett szerződésre.

Egyébként is, a Lanús 2008-ban és 2016-ban lett bajnok vele, ha folytatódik a tendencia, akkor legközelebb 2024-ben érhet fel az argentin klubfoci csúcsára, ez pedig csak és kizárólag az addigra már 44 éves klublegendával lenne elképzelhető…

A mindig hazatérő vándormadár 16 különböző csapatban szerepelt pályafutása során. Góljainak csaknem kétharmadát a Lanús mezében lőtte: összesen 221 találatából 141-et. Ezzel a csodálatos teljesítménnyel a tavalyi esztendő óta klubja mindenkori legeredményesebb játékosának számít, és a rekordot még legalább egy évig biztosan tovább javíthatja.


 

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

Futballtango

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x