Kapusok, akik harminc felett érték el sikereiket – 1. rész

„A mezőnyjátékosokból van tíz a pályán, ők el tudnak bújni egymás mögé, de kapusból csak egy van” – vallja Király Gábor, 108-szoros válogatott kapusunk. Az ő példája mutatja a legjobban, hogy bőven lehet sikereket elérni egy pályafutás végének közeledtével is, hiszen a 2016-os Európa-bajnokságon negyvenévesen vett részt a magyar válogatottal. Általánosságban is elmondható, hogy a kapusok tovább bírják „nyújtani” pályafutásukat, mint a mezőnyjátékosok, és nem meglepő, ha harminc felett vagy közel a negyvenhez is képesek csúcsformában, komoly trófeákhoz segíteni csapataikat. Következő cikksorozatunkban két részletben mutatunk be tíz olyan kapust, akik legkomolyabb eredményeiket karrierjük végéhez közeledve jegyezték.


A LEGIDŐSEBB VILÁGBAJNOK, AKI JÁTÉKOSKÉNT, MAJD EDZŐKÉNT IS UEFA-KUPÁT NYERT A JUVENTUSSZAL – DINO ZOFF

Az észak-olasz emberekről tudvalevő, hogy a kemény munkát, illetve a megalkuvást nem tűrő mentalitást magukba szívják már egészen kis koruktól kezdve. Dino Zoff sem volt ez alól kivétel, aki nyugodt természete ellenére igazi vezére volt az olasz labdarúgásnak a pályán és azon kívül is. Pályafutása elején az Inter és a Juventus egyaránt elutasította, így Zoff előbb az Udinesében, majd a Mantova és a Napoli csapatainál fordult meg. Nápolyban mutatott teljesítményével pedig bekerült az olasz válogatottba, mellyel 1968-ban Európa-bajnok lett.

Az áttörés 1972-ben következett, amikor leigazolta a Juventus: a zebrákkal hat bajnoki cím, két kupagyőzelem és egy UEFA-kupa siker jött össze, ráadásul ez már mind harmincéves kora után.

Nagyon tudatosan edzett, és képes volt tanulni pályafutása ezen szakaszában is, hogy szinten tartsa magát. Kemény felkészüléseivel tudta pályafutását a lehető legtovább elnyújtani.

Válogatott szinten viszont elkerülték a sikerek 1968 után. A korszak egyik legjobb kapusaként – 1973-ban második lett az Aranylabda-szavazáson – világbajnoki cím nélkül érkezett meg a spanyolországi tornára. Az 1982-es vb-n, negyvenévesen is vezére volt az Azzurrinak, a többi pedig történelem. Világbajnok lett, a torna legjobb kapusaként pedig az álomcsapatba is bekerült. Dino Zoff nevéhez olyan rekordok fűződnek, mint a legidősebb világbajnok, a leghosszabb idő válogatott szinten kapott gól nélkül (1972-1974). Öt éven keresztül nem kapott gólt Európa-bajnoki selejtezőkben, valamint ő rendelkezik a legtöbb egymást követő meccsel a Juventusban és a Serie A-ban egyaránt. Edzőként hasonló sikereket ért el: a Juventus trénereként UEFA-kupát, az olaszok szövetségi kapitányaként pedig Eb-döntőig vitte a Francesco Totti-, Massimo Ambrosini-, Vincenzo Montella-féle generációt.


AZ ANGOL VÁLOGATOTT REKORDERE, AKIN MÉG GORDON BANKS SZEME IS MEGAKADT – PETER SHILTON

Mindössze tizenhárom éves volt, amikor az angol labdarúgás egyik legnagyobb kapusa nagyon elismerően nyilatkozott tehetségéről. Hét évvel később Peter Shilton volt az, aki Gordon Banks örökébe lépett és majd’ húsz évig kirobbanthatatlan volt a válogatott kapujából. Pályafutása korai szakaszában elkerülték a sikerek, az áttörést a Nottingham Forestbe való igazolása jelentette, ahol a nagy Brian Clough regnálása alatt bajnoki címet és két BEK-trófeát nyert. Shilton Angliában és Európában egyaránt a legjobb kapusok között szerepelt.

Harmincéves kora után hét (!) alkalommal választották be az angol első osztály év végi álomcsapatába. Generációja legjobb shot-stoppereként tartják számon, konzisztens teljesítménye és vezérszerepe miatt az angol labdarúgás egyik legnagyobbja a szakértők szerint.

Az 1986-os világbajnokságon ő volt az, aki előbb elszenvedte „Isten kezét”, majd tehetetlenül nézte végig „az évszázad gólját” az argentinok elleni negyeddöntőben. Később Diego Maradonáról azt nyilatkozta a The Guardiannak, hogy szerinte ő minden idők legjobb futballistája, de a kezezős gólja miatt nem tiszteli. Játékospályafutása kisebb-nagyobb szünetekkel 1997-ig tartott, 47 évesen a Leyton Orient volt az utolsó állomása. 125 válogatott szereplésével, a mai napig ő a rekorder. Hasonlóan Zoffhoz, kemény edzéseivel és mentális felkészüléssel tudta szinten tartani magát négy évtizedben is.



HÁROM KIVÉDETT BÜNTETŐ AZ UEFA-KUPA DÖNTŐBEN, MAJD EB-CÍM – ANDRÉS PALOP

25 évesen mutatkozott be a spanyol élvonalban a Villarreal játékosaként. Éppen kétéves kölcsönszerződésének második felét töltötte a „sárga tengeralattjárónál”, hiszen nevelőegyesülete, a Valencia nem tudott elegendő játékidőt biztosítani neki. Pechére ebben az időszakban az ezredforduló egyik legjobb hálóőre, Santiago Canizares volt az első számú választás a Valenciánál. Kétszer lett bajnok, illetve egyszer az UEFA-kupát is elhódíthatta a csapattal, de csak epizodista volt Canizares mögött.

2005-ben, 31 évesen döntött a váltás mellett: a Sevilla együtteséhez igazolt, ahol rögtön kezdőkapus lett, egyben a klub történelmének egyik legsikeresebb játékosa.

2006-ban és 2007-ben is UEFA-kupát nyert a Sevillával. Különösen emlékezetes számára a 2006/2007-es UEFA-kupa-menetelés, ahol kétszer is főszereplővé lépett elő. A Sahtar Donyeck elleni nyolcaddöntőben egy 94. percben szerzett fejesgóllal mentette hosszabbításra az összecsapást – ahol az extra time-ban végül a spanyol együttes jutott tovább; az Espanyol elleni finálé büntetőpárbajában pedig négyből három (!) tizenegyest fogott meg. Egy ízben az Európai Szuperkupát is elhódította a Sevillával. Teljesítményével helyet érdemelt Luis Aragones 2008-as Eb-győztes keretében Iker Casillas és Pepe Reina mögött. Pályafutása további részében nyert még Spanyol Kupát, illetve utolsó profi évében belekóstolt a légióséletbe, hiszen a Bayer Leverkusen játékosaként vonult vissza negyvenévesen.

 

 


A HOLLAND ÓRIÁS, AKI 35 FELETT ÉRTE EL A LEGENDA TITULUST – EDWIN VAN DER SAR 

Némileg kilóg a felsorolásból, hiszen ő már a húszas éveiben felülhetett Európa trónjára az Ajax-szal. Viszont egy gyengébb olasz (Juventus) szereplést követően, a londoni Fulham tartott igényt a szolgálataira. Időközben ő volt annak a holland nemzeti csapatnak az elsőszámú kapusa, amely egymás után három világversenyen (1998-as vb; 2000-es Eb, ahol nem kapott gólt; 2004-es Eb) tudott elődöntőig menetelni.

2005-ben 35 évesen szerződött a Manchester United csapatához, ahol Peter Schmeichel 1999-es távozása óta komoly kapusgondokkal küzdött az együttes – végül a közel kétméteres holland óriás megoldást jelentett a gólvonalra.

Sir Alex Ferguson elmondása szerint a Peter Schmeichel utáni időszak legjobb hálóőrének tartja: reflexei, intelligenciája, lábbal való magabiztossága, beadásoknál való helyezkedése, bravúrjai és hidegvére mind-mind elősegítették, hogy hosszú évekre kisajátítsa az egyes számú mezt az Old Traffordon.

Kulcsszerepet játszott a zsinórban három bajnoki címet jegyző Unitedben, nem mellesleg 2008-ban elhódította a Bajnokok Ligája-serleget is a manchesteri vörösökkel. A Chelsea elleni legendás büntetőpárbajban Anelka tizenegyesét védve juttatta mennybe csapatát. A következő évben a Guardiola-féle Barcelona megállította őket, de Van der Sar lett az év kapusa az UEFA-nál. Ebben az évben hozta össze az egészen hihetetlen rekordját, 1311 percig nem kapott gólt bajnoki összecsapáson. 2011-ben (egy újabb bajnoki címet követően) 40 évesen akasztotta szögre kesztyűit, azóta az Ajax vezérigazgatói szerepét tölti be.


A LEGIDŐSEBB JÁTÉKOS A BAJNOKOK LIGÁJÁBAN – MARCO BALLOTTA

Noha tagja volt annak a Parmának, amely a ’90-es évek elején olasz kupát, KEK-et és európai Szuperkupát nyert, pályafutása nagy részét vagy olasz kiscsapatoknál, vagy nagy csapatok második vagy harmadik opciójaként töltötte. A Lazióval a bajnoki címet, az Olasz Kupát és a KEK-et is el tudta hódítani, igaz, epizódszereplőként. Később a neve szerepelt a „multi-milliárd lírás” szerződésben, hiszen annak idején Angelo Peruzzi 40 milliárd líráért igazolt a Lazio csapatába, míg Ballotta 7 milliárdért az Interhez. Bár gyakran úgy emlegetik a transzfert, hogy 33 milliárd líráért és Ballotta játékjogáért cserébe került Rómába Peruzzi. Milánóban sem evett meg sok sót, de modenai kölcsönjátékával feljutáshoz segítette a kék-sárgákat.

Két Modenában és egy Trevisóban eltöltött idény után az élet úgy hozta, hogy 2005-ben ismét a Lazio játékosa lett, és Peruzzi, illetve Matteo Sereni sérülései miatt megkapta a lehetőséget kezdőkapusként is.

A Roma elleni rangadón 2005. október 23-án, 41 évesen és 203 naposan ő lett a Serie A történetének legidősebb játékosa – Dino Zoff rekordját adta át a múltnak. Angelo Peruzzi sérülései miatt a következő szezonban 11 bajnokin állhatott a kapuba és harmadik helyhez segítette a Laziót.

A 2007-2008-as idényben a Bajnokok Ligájában is bemutatkozhatott, illetve stabil első számú kapus lett Fernando Muslera gyengélkedése miatt. A szezon végén a Bajnokok Ligája (43 év és 252 nap) és a Serie A (44 év és 38 nap) legidősebb pályára lépő játékosaként vonult vissza.


A cikksorozat második részét ide kattintva olvashatjátok el!

Képek forrása: Getty Images, Calciomercato

 

 

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x