Kapusok, akik harminc felett érték el sikereiket – 2. rész

„A mezőnyjátékosokból van tíz a pályán, ők el tudnak bújni egymás mögé, de kapusból csak egy van” – vallja Király Gábor, 108-szoros válogatott kapusunk. Az ő példája mutatja a legjobban, hogy bőven lehet sikereket elérni egy pályafutás végének közeledtével is, hiszen a 2016-os Európa-bajnokságon negyvenévesen vett részt a magyar válogatottal. Általánosságban is elmondható, hogy a kapusok tovább bírják „nyújtani” pályafutásukat, mint a mezőnyjátékosok, és nem meglepő, ha harminc felett vagy közel a negyvenhez is képesek csúcsformában, komoly trófeákhoz segíteni csapataikat. Kétrészes cikksorozatunk második része. 

 

AMI ÉSZAKON BRAVÚR, AZ DÉLEN MINDENNAPOS VOLT – MORGAN DE SANCTIS

A pescarai kezdetek és egy rövidke torinói kitérő után Udinében találta meg a számításait. Nyolc éven keresztül szolgálta az észak-olasz kiscsapatot, mely legnagyobb sikerének tevékeny részét képezte, mikor bejutottak a Bajnokok Ligája csoportkörébe 2005-ben. Morgan De Sanctis két évvel később a kétszeres UEFA-kupa címvédő Sevillához igazolt, de a fentebb említett Andrés Palop mögött kevés szerepet kapott. Egy évet a Galatasarayban töltött kölcsönben, majd visszatérését követően 1,5 millió euróért Dél-Olaszországba szerződött a Napolihoz.

Négyéves nápolyi karrierje alatt mindannyiszor kiharcolta csapatával az európai kupaszereplést – köztük kétszer a Bajnokok Ligájába jutottak – és 2012-ben az Olasz Kupát is sikerült elhódítania. Eközben tagja volt a 2012-es Eb-n ezüstérmet szerző olasz válogatott keretének, igaz a tornán nem lépett pályára.

2013-ban, 36 évesen az AS Romához igazolt, ahol első tíz bajnokiján csak egy gólt kapott. 745 percen keresztül nem kapitulált, ami a hetedik leghosszabb sorozat az olasz élvonalban.

Három idényen át volt a fővárosi csapat kapusa, kétszer a második, egyszer a harmadik helyen végeztek. Pályafutása utolsó idényét a Monacónál töltötte és a Kylian Mbappé – João Moutinho – Radamel Falcao fémjelezte hercegségiekkel bajnoki címet ünnepelhetett, bár Danijel Subasics mögött csak egy bajnokin kapott szerepet. Visszavonulása után visszatért Rómába, ahol az utánpótlásért felel, de most átmenetileg a sportigazgatói szerepet tölti be.


HAT ÉV ALATT 14 TRÓFEA ÉS PIRLO KIVÉDETT PANENKÁJA – JOSÉ MANUEL PINTO

Imádta, hogy minden idők egyik legnagyszerűbb csapatának ügyeletes bohóca lehetett. Különc stílusa kiemelte Pep Guardiola fegyelmezett, „tiki-takájára” felhúzott, csendes ászai közül, ám a szurkolókra gyakran a frászt hozta megoldásaival. Víctor Valdés hű fegyverhordozója 33 évesen kapta meg élete lehetőségét Albert Jorquera térdsérülése miatt. A katalánoknak szüksége volt egy rutinos kapusra, aki már bizonyított a La Ligában.

Pinto azelőtt tíz évet húzott le a Celta Vigónál, 2006-ban megkapta a Zamora-díjat, amelyet a spanyol bajnokság legjobb kapott gól átlagával rendelkező hálóőr érdemel ki. Kulcsszerepe volt, hogy a vigói együttes a legkevesebb találatot kapta a Valenciával egyetemben és UEFA-kupát érő helyen végzett a bajnokságban.

Stabil back-up kapus volt a Barcelonában eltöltött hat éve alatt. Legemlékezetesebb megmozdulási közé tartozik az AC Milan elleni Gamper-kupán kivédett három büntetője a párbajban (Seedorf, Pirlo, aki panenkázott és Jankulovski), amikor a Mallorca játékosának Martínak előre megmutatta, hogy hová lője a büntetőjét, majd odavetődve kivédte azt, míg a Köbenhavn elleni Bajnokok Ligája találkozón úgy állította meg az ellenfél játékosát, hogy egy hatalmas füttyentéssel lest akart jelezni és a csele be is jött. Szerencséjére a katalánoknál eltöltött időszakban tizennégy trófeát nyert, köztük három bajnoki címet, két BL-trófeát és két spanyol kupát. 87 mérkőzésen lépett pályára a Barcelonánál, átlagban ötmeccsenként nyert egy trófeát. Karrierje után pedig reggeaton énekes lett, többek között korábbi barcelonai csapattársával, Dani Alvessel is van közös száma.

 

 


FABIEN BARTHEZ KORTÁRSA, AKI MINDEN IDŐK EGYIK LEGNAGYOBB VÉDÉSÉT MUTATTA BE – GRÉGORY COUPET

A nem túl magas (179 cm), de fantasztikus rugókkal rendelkező – később még lesz jelentősége – Grégory Coupet, pályafutása korai szakaszában a Saint-Étienne-ből a rivális Lyonhoz igazolt, ami körülbelül Luís Figo Barcelonából Real Madridhoz való szerződésével vetekszik. Gyorsan tegyük hozzá, hogy nem járt rosszul, mert a Juninho-, Cris-, Essien-féle generáció a 2000-es években uralta a francia futballt, 2002 és 2008 között zsinórban szerzett hét bajnoki címük még a jelenlegi PSG-dominancia tükrében is hihetetlennek tűnik. Coupet 34 mérkőzést hozott össze a válogatottban, ő volt a Barthez-Lloris közötti korszak „átmenete”.

Kétszer nyert Konföderációs–kupát, a 2003-as tornát végigvédte. A 2006-os világbajnoki selejtezők során tízből hat találkozón Coupet védett, a szurkolók nagy része őt látta volna szívesen a franciák kezdőjeként, mégis Fabien Barthez kapta meg az ezüstöt szerző csapatban a lehetőséget.

Balszerencséjére, amikor Barthez visszavonult, válogatott szinten jött a visszaesés, hiszen a 2008-as Eb-n, ahol kezdőkapus volt, már a csoportkörben kizúgtak a franciák, a 2010-es világbajnokság előtt pedig visszavonult a nemzeti csapattól, miután Raymond Domenech nem nevezte a bő keretbe. Habár a 2010-es világbajnoki szereplést utólag talán nem sírja vissza, hiszen a franciák történetük legsilányabb teljesítményét nyújtották a tornán: nyeretlenül végeztek a csoport utolsó helyén Uruguay, Mexikó és Dél-Afrika mögött. 

Mégis, ha megemlítjük Grégory Coupet nevét, a francia kapusról az a földön túli bravúr jut eszünkbe, amikor a 2001-2002-es Bajnokok Ligája idényben a Barcelona vendégeként játszottak a Camp Nouban. Claudio Cacapa hazaadása életveszélyesre sikeredett, Coupet-t majdnem átemelte, de a kapus hatalmas bravúrral a felsőlécre fejelte a labdát, majd Rivaldo a kipattanót még kapura stukkolta, amit Coupet szenzációs reflexének köszönhetően oldalra ütött.

 

 

PETR CECH SÉRÜLÉSE NYITOTTA MEG AZ UTAT ELŐTTE – HENRIQUE HILÁRIO

José Mourinho egyik kabalája, aki sosem kapott komoly szerepet nagy csapatokban, mégis mikor megnyílt az alkalom előtte, nem okozott csalódást. Leginkább Willy Caballeróéhoz lehetne hasonlítani a szerepét, amit betöltött a Chelsea-nél 8 éven keresztül. Karrierjét a Porto utánpótlásában kezdte, ám onnan nem a felnőtt csapatba vezetett az út számára, hanem a Navalhoz, majd az Académicához. Azonban két év után visszatért a Portóhoz, ahol Vítor Baia eligazolását követően 18 találkozón védett, hozzásegítve csapatát a bajnoki címhez. Pechjére Baia visszatért, majd Hilário leginkább a kispadon illetve a tartalék csapatban kapott szerepet vagy kölcsönbe került. 2004-ben a Nacionálhoz szerződött, bár a Chelsea-hez távozó José Mourinho már ekkor szerette volna a londoniakhoz csábítani őt.

2006-ban már nem csak csábította, hanem le is igazolta csapatához a portugál tréner, aki a Porto után újabb csapatban számított Hilárióra back-up opcióként. A lehetőség pedig korábban jött a kelleténél és szomorú apropója volt. Petr Cech a Reading elleni bajnokin koponyatörést szenvedett, miután Stephen Hunt térde ütközött a fejével. A helyére beállt Carlo Cudicinit pedig a mérkőzés hosszabbításában Ibrahima Sonko ütötte ki egy szögletnél. A találkozót még John Terry fejezte be, de egyértelmű volt, hogy a Barcelona elleni Bajnokok Ligája összecsapásra csak Hilário maradt bevethető állapotban. A beugrás remekül sikerült, hiszen 1-0-ra nyertek a katalánok ellen, majd három nappal később újabb győzelemmel debütált a Premier League-ben (2-1, Portsmouth).

Elvétve kapott szerepet Cech mögött a következő években, de a megbízható második-harmadik számú kapus álma teljesült 2010-ben, amikor behívták a portugál válogatottba, a Kína elleni barátságos mérkőzésen pedig – egy későbbi Chelsea harmadik számú kapust, Eduardót váltva – egy félidőt kapott.

2014-ben vonult vissza, 2016 óta pedig a klub kapusedzői szerepét tölti be.


BETELJESÜLT ÁLOM UTÁN VISSZAVONULÁS – ALBERTO CIFUENTES

35 éves koráig nem rendelkezett élvonalbeli összecsapással, egészen addig a „Hilário-életutat” járta be. Az albacetei születésű kapus szülővárosának csapatában tanulta az alapokat, majd a másodosztályú klub, tartalékcsapatában kapott lehetőséget. Több másod- és harmadosztályú klubnál megfordult, némileg kivételt jelentett a Mallorca, ahol harmadik számú opció volt Miguel Moyá és Sander Westerveld mögött.

2015-ben lépett pályára először az első osztályban, igaz ez „csak” a lengyel Piast Gliwice együttesében sikerült neki.

Amikor visszatért Spanyolországba, az akkor harmadosztályú Cádizt rögtön feljutáshoz segítette a 2015-2016-os idényben. Alberto alig-alig hagyott ki mérkőzést az andalúz csapatban, 2018-ban teljesítményével kiérdemelte a Zamora-díjat a másodosztályban. Az következő szezon végén pedig feljutáshoz segítette a Cádizt, amely 14 év után tért vissza a spanyol élvonalba. 2020. szeptember 20-án beteljesült az álma: az Huesca elleni idegenbeli összecsapáson szerepet kapott a kezdőcsapatban, ezzel ő lett a legidősebb kapus, aki a La Ligában debütált. A mérkőzésen nem kapott gólt, csapata pedig 2-0-s győzelmet aratott.


A cikksorozat első részét ide kattintva olvashatjátok el!

Képek forrása: Getty Images, Calciomercato

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x