Karácsonyi ének – Miniinterjúk a Boxing Day-ről

A kétezres évek végén még szép számmal öregbítették légiósaink a magyar futball hírnevét Angliában, a jelenlegi kínálatról sokat elárul a szigetországi pangás. Hanem akik ott jártak, aligha feledik a britanniai éveket, különös tekintettel az ünnepi hajtásra. A Boxing Day-en és az azt követő néhány napban tapasztaltakat osztotta meg velünk Király Gábor, Bogdán Ádám és Halmosi Péter.


(X) Mohamed Salah (3,00), Jamie Vardy (5,50) vagy Son Heung-min (10,00) lesz a Premier League idei szezonjának gólkirálya? Esetleg valaki más? 


 

Még mondja valaki, hogy nem léteznek karácsonyi csodák! Mi mással lehetne magyarázni az 1963. december 26-án történteket, amikor amellett, hogy az angol élvonal 10 mérkőzésén összesen 66 gól esett (gyengébb matekosok is rávághatják, hogy az 6,6-os meccsenkénti átlag), az első négy osztályban 160 (!), hét játékos pedig mesterhármassal jelentkezett. A következő eredmények születtek:

 

Blackpool–Chelsea 1:5

Burnley–Manchester United 6:1

Fulham–Ipswich 10:1

Leicester–Everton 2:0

Liverpool–Stoke 6:1

Nottingham Forest–Sheffield United 3:3

Sheffield Wednesday–Bolton 3:0

West Bromwich–Tottenham 4:4

West Ham–Blackburn 2:8

Wolverhampton–Aston Villa 3:3

 

Nos, ebbe az egyszerre őrült, mégis világszerte csodált ünnepi futball(hangulat)ba kóstolhattak bele a magukat szerencsésnek valló egykori angliai légiósaink, akik közül hárman a bunteto.com-mal is megosztják élményeiket.


 

A honi válogatottsági rekorder Király Gábor hét remekbe szabott berlini szezon után a Crystal Palace ajánlatát elfogadva igazolt a ködös Albionba, és mindjárt az első Premier League-szezonjában produkált 10 clean sheetet. Bár az első karácsonyi meccsén, a Portsmouth ellen egyszer meg kellett adnia magát, a Boxing Day és az ünnepi időszak alapos nyomot hagyott karrierjében.

 

„Öt karácsonyt töltöttem kint, és nagyon örülök, hogy az angliai hagyományokba is belekóstolhattam. Ami a mi családunk szigetországi karácsonyait illeti, megőrizve a magyar tradíciókat, hazai ízek szerint főztünk, mindig megtartottuk a szentestét és szemben a helyiekkel, huszonnegyedikén ajándékoztunk. Annyi volt a változás, hogy a szülők jöttek ki hozzánk, valamint hogy futballal volt megfűszerezve az ünnep.” 

 

Nem kevés futballal. Előfordul, hogy december 23-án is meccseket rendeznek, idén december 21-e után jön négy nap szünet (már aki nem érdekelt a Ligakupában…), aztán december 26. és január 3. között három fordulót is lenyomnak a csapatok. Túl nagy ez a biznisz ahhoz, hogy a családi együttlétekhez igazítsák a menedzserek az edzésprogramot, bár Király Gábor vélt azért némi együttérzést felfedezni. 

„Ebben az időszakban azért elég empatikusak az edzők, figyelnek arra, hogy együtt ünnepelhessen a család, én például nem emlékszem arra, hogy december huszonötödikén bármikor is lett volna edzésünk. Sőt, ha hazai meccsünk volt, huszonhatodikán is csak a mérkőzés előtt közvetlenül kellett megjelennünk a stadionban. Amit a futball szempontjából nagyon érdekesnek találtam, hogy ez az emelkedett, ünnepi hangulat a játékosokra is átragadt, és a huszonhatodikai meccseken mindig sokkal kevesebb volt a vita, kakaskodás, agresszív belemenés. Ami nem azt jelenti, hogy elmaradt volna a küzdelem, csak valahogy nagyobb empátiával közeledtek egymáshoz a felek. De ahogy túljutottunk az ünnepi időszakon, úgy vált a harc ismét ugyanolyan ádázzá.”

A minőség rovására persze nem megy a játékosok esetenként meglágyuló szíve, így aztán a december 26-i Premier League-meccsek nem csak azért jelentik sok száz millió ember karácsonyi szórakozását, mert nincs nagyon más futballesemény, hanem mert tényleg fantasztikusak.

„Igen, ebből a szempontból is különleges a Boxing Day: jól tudod, a huszonhatodikai meccseket egész Európában nézik, szinte csak a mi színpadunkra vetül akkor a reflektorfény. Hogy emiatt másképp álltam-e hozzá a mérkőzésekhez? Nem, minden meccsemre ugyanolyan alapossággal igyekeztem felkészülni, ezek sem voltak kivételek, de hogy a szokásosnál is több néző előtt játszhattunk, emelkedett hangulatban, nyilván hatott az emberre. Megvan azért a varázsa az angliai ünnepi futballnak, örülök, hogy a Boxing Day-be én is belekóstolhattam, hogy átéltem, hogy részese lehettem, ez is egy fontos pipa a karrieremben. De nem csak a Palace-szal és a Burnley-vel éltem meg, 2006-ban az egyhónapos birminghami kölcsönadásom épp a karácsonyi időszakra esett. A Tottenham ellen játszottunk huszonhatodikán, ami nekem különösen jól jött, maradhattam Londonban. Érdekes ez az angliai kapuskölcsönvétel, ha ugyanis felépül a sérült kapus, akit helyettesíteni érkeztél, már edzésen sem vehetsz részt. A Villában négy hét után elkezdte a könnyített tréningeket Thomas Sörensen, én pedig onnantól nem léphettem pályára.”

Király Gábor hat meccsen szerepelt összesen az Aston Villában, egyszer, 2007. január 2-án a világklasszisokkal felálló Chelsea ellen sikerült lehúznia a rolót – Drogba, Kalou, Lampard, Sevcsenko ellen. Olyan nagyon azon a szilveszteren sem engedhette el magát…

„Öt évig nem volt bulis szilveszterem, sebaj. Mindig megvártuk a tizenegy órát, az ugye Magyarországon az éjfél és a himnusz, aztán mentem is aludni.”


 

Különösebben Bogdán Ádám sem bánja, hogy bő egy évtizednyi szilveszterezés maradt ki az életéből.

 

„Itthon sem érdekelt soha a szilveszter, nem voltam híve az erőltetett bulizásnak, amikor kötelezően jól kell érezned magad, a petárdázást meg kifejezetten nem szerettem. Nekem a szilveszter sokkal inkább a sajnálat jegyében telt, hogy el kell temetnem az előző évet, amit szerettem. Azt meg, hogy milyen lesz a következő, ki tudja? A január elsejei edzéseket viszont kifejezetten szerettem, végigautózni úgy a városon, hogy egy lélek nincs az utcán, azt nagyon bírtam.”

 

A Ferencváros kapusa 2007 nyarán igazolt nevelőegyesületéből, a Vasasból a Boltonba, 19 évesen. Egy Crewe-i kölcsönjáték mellett türelmesen kivárta sorát Boltonban, mígnem 2010 augusztusában, egy clean sheettel lehozott Southampton elleni győztes Ligakupa-mérkőzésen végre bemutatkozhatott a Wanderersben. A karácsonyokat persze addig és azt követően is Angliában töltötte, egészen 2016-ig, amikor már a Liverpool labdarúgójaként, de a Wiganben kölcsönben elszenvedett térdsérüléséből épülgetve hazatérhetett az ünnepekre. A 33 éves kesztyűs életében teljesen természetessé vált tehát, hogy a karácsony egyet jelent a futballal.

„Furcsa is most, hogy jön huszonhatodika, és nincs meccs, nincs másnap edzés, kéne valami focit szerveznem… Ezt már csak a járvány miatt sem tehetem meg persze, ez az alattomos vírus sajnos az ünnepi hangulatot is megöli, meg úgy általában a meccseket. Idehaza is borzasztóan rossz nézők nélkül futballozni, hervasztó az üres stadionok látványa, főként, hogy az angliai arénák egyik legfőbb sajátossága, ahogy a drukkerek együtt élnek a meccsel. Ahogy a csendből feltörik a moraj, éljenzés, pfujolás, ének, gólöröm, attól függően, mi történik a gyepen.”

A 20-szoros válogatott kapus az évek alatt nyilván átélte a szurkolói megnyilvánulás minden formáját.

„Hogyne, és imádtam is, ahogy a különböző helyzetekre reagáltak a drukkerek. A karácsonyt meg azért szerettem, mert jött ki hozzánk a család, azután viszont, hogy megszületett a kislányom, többnyire hármasban töltöttük az ünnepeket. Amikor érkeztek a családtagok, jöttek velük a jóféle hazai ízek is, emlékszem, előfordult, hogy a reptéren kilopták az egyik bőröndből a mama bejglijét. Mondjuk, amilyen fenségesen készíti, megértem, hogy elcsenték, akkor azért nem voltam ennyire elfogadó.”


 

Halmosi Péternek nem a rúd bejgli, egy gólpassz miatt lehetne emlékezetes a Boxing Day, ha történetesen megmaradt volna benne, ahogy 2007. december 26-án, a Buzsáky Ákossal felálló Queens Parkot fogadva a Championshipben szöglete után győztes gólt szerez Sylvan Ebans-Blake. A 94. percben.

„Így sem emlékszem rá. De hát minden gólpasszomra nem emlékezhetem – mentegetőzött a később a Hull-lal a Premier League-ben is megforduló bal oldali középpályás, és valóban nem meglepő, ha nincs meg neki valamennyi asszisztja, minthogy az a bizonyos londoniak elleni karácsonyi a hetedik volt már neki a szezonban, amelyet amúgy 12-vel (!) zárt. – Tökéletesen megvan viszont a londoni meccs, amikor gólt szereztem és gólpasszt adtam az angol fővárosba kiruccanó szombathelyi fanatikusok előtt, akiknek jegyet szereztem a Loftus Roadra. Ma is tisztán emlékszem: a bal oldalon visszacseleztem a jobb lábamra, majd berúgtam a hosszúba. Hogy pályafutásomban hányat szereztem jobbal? Nem sokat, de négyet-ötöt biztos.”

Azzal a két Halmosi-villanással nyert mindenesetre a Plymouth a QPR otthonában, és meglehet, akkor (bár valószínűleg előbb) született meg a magyar fiút sajátosan éltető dal, ami a „Can’t Take My Eyes Off You” dallamára a következő, nem éppen irodalmi, de a feltétlen rajongásról annál inkább árulkodó szöveggel bír: „Peter Halmosi, you’re the love of my life, Peter Halmosi, I’d let you shag my wife, Peter Halmosi, I just wanna be like you.” Szabad- és finomított fordításban a következőképp szól: „Péter Halmosi, te vagy az életem szerelme, Péter Halmosi, megengedném, hogy a feleségembe hatolj be. Péter Halmosi, olyan akarok lenni, mint te.” Szép, ünnepélyes, ugye? 

„Én azért nagyon örültem, hogy született rólam dal, emlékszem, a csapatkapitányunk nem is értette, engem miért énekelnek meg olyan hamar a drukkerek, és őt miért nem. Ültünk az öltözőben az egyik meccsünk után, azt kérdezte, mit csináltam, hogy ennyire szeretnek a drukkerek. Én akkor még nem nagyon tudtam angolul, Tímár Krisztián fordított, csak azt tudtam felelni, nem csinálok semmi különöset, teszem a dolgom, adom a gólpasszokat. De annyira szerettek a drukkerek Plymouth-ban, hogy amikor lejárt a kölcsönszerződésem, vagy kétezren vonultak a klubház elé azt követelve, igazoljon le a klub. Így lett. Azt hiszem, kétszázezer fontért érkeztem előbb kölcsönben fél évre, aztán újabb négyszázezerért végleg. Egész pontosan három évre, de csak egyet töltöttem zöldben, mert a következő nyáron szerződtetett a Premier League-be feljutó Hull City.”

Ha a „tigriseknél” nem is töltött be ugyanolyan fontos szerepet, mint Plymouth-ban, Halmosi Péter felfelé ívelő karrierje csúcspontjához ért a PL-szerepléssel. Mintegy a futballhoz való viszonya jutalmaként.

 

„Nagyon szerettem az angliai ünnepi hangulatot, nem volt bajom azzal sem, hogy életemben először decemberben is végig fociznom kellett, sőt! A futballra tettem fel az életemet, tizenöt éves koromtól lemondtam minden egyébről, hiába csábítottak bulizni a haverok, nekem semmi más nem létezett, csak a futball. Két kezemen meg tudom számolni, harmincegy éves koromig hányszor maradtam ki, alkoholról szó sem lehetett, így aztán a szolid angliai szilveszterek sem zavartak, és a karácsonyi csapatbulikon is nagyon visszafogottan viselkedtem. Rajtam volt a szemellenző, csak a családnak és a futballnak éltem.”

 

Így juthatott el a Premier League-ig, és érezhette saját bőrén, milyen a Boxing Day-en, illetve az ünnepi időszakban Angliában futballistának lenni.

Kiváltságos helyzet.

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x