Készségszerzés az utánpótlásképzésben

Sorozatunkban arra vállalkozunk, hogy megvizsgáljuk, illetve elemezzük a játékosképzés folyamatait, hogyan lehet korunk futballjának mércéjével mérve minőségi labdarúgókat képezni. Célunk, hogy párbeszédet indítsunk az olvasók és a szakmai oldalon állók között, ezzel segítve az itthoni labdarúgás kulturális fejlődését, valamint hogy képet kapjunk az akadémiákon folyó munkáról.

(X) Regisztrálj az Unibetre és 20.000 Ft üdvözlőbónuszt kaphatsz ajándékba!


 

 

Sorozatunkban arra vállalkozunk, hogy megvizsgáljuk, illetve elemezzük a játékosképzés folyamatait, hogyan lehet korunk futballjának mércéjével mérve minőségi labdarúgókat képezni. Célunk, hogy párbeszédet indítsunk az olvasók és a szakmai oldalon állók között, ezzel segítve az itthoni labdarúgás kulturális fejlődését, valamint hogy képet kapjunk az akadémiákon folyó munkáról.

Több oldalról szeretnénk megvizsgálni a szakmai munkát, ezek többsége hordozhat újdonságot, ugyanakkor bizonyos megállapítások evidenciaként is hathatnak. Szeretnénk tartalommal feltölteni azokat a fogalmakat, amelyeket legtöbbször hallunk az utánpótlás kapcsán, ezáltal segítve a kialakuló párbeszédet.

Első cikkünk két részből állt; az első egy elméleti bevezető volt az oktatási és tanulási módszerekről, majd az utánpótlásképzés lényegi kérdéseiről beszéltünk (eltérő fizikai jellemzők, játékrendszerek, alapelvek, egy csapat általános stílusjegyei).

Sorozatunk második része a kis- és közepes méretű játékok hatásaira koncentrált, illetve konkrét edzésgyakorlatokon keresztül vizsgáltuk meg, hogyan használhatóak ezek a bizonyos játékok a csapat stílusának megfelelően. A tanulási folyamatokon belül a képességfejlesztés négy fázisát különböztettük meg.

***

Sorozatunk harmadik része a játékosok oldaláról mutatja be a korábban vizsgált témaköröket.

 

Mit értünk készségszerzésen?

A készségszerzést Williams és Ford 2009-ben így határozta meg: „a tudományág, amely a mozgástanulás és annak kivitelezése közti kapcsolaton alapul, gyakran motoros tanulásnak és kontrollnak hívjuk”.  Ezt a meghatározást támasztja alá Fitts és Posner 1967-es modellje is, amely a készségszerzést a tanulás közben bekövetkező kognitív és viselkedési változásokként írja le, a labdarúgásban ezt „technikai fejlődésnek” is nevezhetjük. A modell szerint a különböző technikák tanulása három fázison keresztül valósul meg.

 


Kognitív

Az elmélet szerint a folyamat kognitív szakaszában a játékosok sok mentális erőfeszítés mellett cselekednek, amikor bizonyos szituációkat próbálnak megoldani. Ekkor a végrehajtás során arra törekednek, hogy az adott technikát alkotóelemeire bontsák, ezáltal biztosítva a tökéletes kivitelezést. Ebben a szakaszban sokat hibáznak vagy tévesztenek, illetve a koordinációban nagyarányú lesz az eltérés.

Asszociatív

A folyamat előrehaladtával a játékos egyre kevésbé függ saját tudatosságától, amikor egy adott technikai kivitelezést gyakorol/hajt végre. Ekkor már koordinációjuk sokkal stabilabb és megbízhatóbb, így kevesebb hibát vétenek.

Autonóm

Minden edző ebbe a szakaszba akarja eljuttatni a játékosokat. Az autonóm szakaszban lévő játékosok esetében már minimális kognitív erőfeszítést igényel az adott technika kivitelezése.

A játékos fejlődésében a megértés kap nagyobb szerepet, hogy ’mikor’, ’hol’ és ’miért’ van szükség a bizonyos megoldásra, mert ekkor már birtokában van annak, hogy ’mit’ kell tennie.

 

Hogyan kapcsolódik ez az utánpótlásképzéshez?

Az elmélet tisztázása után szeretnénk rámutatni, hogy ez hogyan is kapcsolódik az utánpótlásképzéshez, illetve az utánpótlásban dolgozó edzők munkájához. A technikai fejlődés az egyik alapvető elvárás a labdarúgóvá válás során, hiszen ha a játékos nem rendelkezik a megfelelő technikai képzettséggel, a sport többi dimenziójában való fejlődése is gátolva van – nem tudja elsajátítani az adott csapat stílusát, vagy a csapattársai negatív kommentjei miatt sérül a szociális helyzete a csapaton belül. Az edzők felelőssége, hogy segítsék a játékosokat a megfelelő technikai képzettség elérésében – a játékos szintjéhez mérten olyan kihívásokat kell támasztaniuk, amelyekkel a tanulási folyamatra hatással tudnak lenni. A képzés célja, hogy a játékosok olyan közegben tudják elsajátítani a szükséges készségeket, amely inspirálja őket és a pályán nyújtott teljesítményüket is segíti, valamint magára a fejlődésre és a tanulásra való igényt is kialakítja bennük.

Mielőtt konkrét példákkal illusztrálnánk a készségszerzés folyamatát, pár szót kell ejtenünk az emberi agy működéséről is. Egészen pontosan két rendkívül fontos kémiai folyamatról kell beszélnünk.

Az első a BDNF, amelyet az angol „Brain-Derived Neurotrophic Factor” rövidítéseként használunk. Ez magyarul az agyi eredetű növekedési faktor névvel ellátott fehérje, aminek fontos szerepe van az idegrendszer megfelelő működésében és az agyi plaszticitásban azáltal, hogy segít megelőzni az agysejtek pusztulását, elősegíti az új idegsejtek születését és a már meglévő idegsejtek közötti kapcsolatok létrejöttét, valamint szerepet játszik a myelin építésében. Egy másik rendkívül fontos feladata pedig, hogy a pulzusszám kontrolljában is részt vesz. A tanulás hatékonysága csökken, ha a játékos pulzusa eléri a maximum pulzusszám 70%-át, emiatt az edzésszervezéskor ezeket a körülményeket is figyelembe kell venni.

A dopamin hormon a másik kémiai anyag, ami nagy befolyással van a készségszerzés minőségére és folyamataira. Ez a hormon akkor termelődik, amikor a játékos kihívásokkal szembesül, de kreatív módon és sikeresen meg tudja oldani a problémát.

Amennyiben ez a két kémiai folyamat megfelelő egyensúlyban van, és jól működik a képzés során, a játékosok fókuszáltan és magasabb koncentrációs szinttel tudnak részt venni benne.

A korábban tárgyalt információk – Fitts és Posner 1967 kutatásai a tanulás három szakaszáról, illetve a hatékony tanulást segítő kémiai folyamatok – segítségével a képzés fókusza a tanulóra/játékosra terelődik, így segítve a lehető leggyorsabb és minőségi fejlődést.  Az egyén szempontjából megvizsgálva a kérdést fontos kiemelni, hogy minden tanulási folyamat akkor ér valamit, ha a játékos is a megfelelő mentalitással és szándékkal vesz részt benne. Matthew Syed Bounce címen megjelent munkája, illetve Daniel Coyle The Talent Code című könyve bővebben foglalkozik a témával: mindkét forrás egyetért abban, hogy ez az aspektus különbözteti meg azokat a játékosokat, akik eljutnak a játék csúcsára azoktól, akik megragadnak az átlagos szinten.

A megfelelő edzésminőség nem csak attól függ, hogy mennyit illetve milyen intenzitással gyakorol az adott játékos. Fontos, hogy a játékos a gyakorlás közben is tudatosan és megfelelő szándékokkal legyen jelen egy számára kihívásokkal teli környezetben, valamint kiemelt jelentőségű, hogy az edző konkrét és segítő információkkal lássa el a folyamat során. Ha ezek az összetevők hiányoznak, akkor a tanulási folyamat lelassulhat, de akár teljesen hibás eredményt is hozhat.

Ez kapcsolatban áll a korábban tárgyalt kémiai folyamatokkal, mivel edzőként figyelembe kell venni az edzéstervezés során, hogy a játékos szintjének megfelelő kihívásokkal szembesüljön, amelyeket követően sikerélményekhez jut, illetve az intenzitás a szükséges koncentráció fenntartását nem gátolja.

 


 

Példaként nézzünk egy nagyon egyszerű gyakorlatot, a játékosok párokban a passzolás technikai kivitelezését gyakorolják. A passzolás mint készség tanulását az edző akkor tudja megfelelően segíteni, ha érti a szükséges technikai követelményeket, illetve képes megtanítani a játékosokat ezekre. Kihangsúlyozhatja a bokatartást, a passzerősséget, vagy a támaszkodó láb helyzetét, de a legfontosabb, hogy ne legyen túlterhelve a játékos információkkal. Abban az esetben, ha az edző csak annyit mondana, hogy gyakorolják a passzolást, anélkül hogy bármilyen támpontot adna, vagy segítő információt közölne, a játékosok nem lennének képesek elsajátítani a passzolás technikáját, illetve hibás koordinációval fognak rendelkezni a rossz berögződések miatt.

A játékos szempontjából akkor lesz sikeres a tanulási folyamat, ha megérti és tudni fogja, hogyan kell passzolnia. Ez talán túlságosan is egyszerűnek tűnik, de fontos hogy a játékos tudja, milyen szerepe van a támaszkodó lábnak vagy hogyan kell lendítenie a kezét. Ezeket az információkat kell megfelelően és érthetően átadnia az edzőnek ahhoz, hogy a készségszerzés gördülékenyen menjen és elérje a célját.

Ezt a gyakorlatot lehet nehezíteni miután már a játékosok stabilan képesek végrehajtani a technikailag megfelelő passzokat. Az érintésszám megkötés komplexebbé és igazi kihívássá tudja tenni a gyakorlatot, hiszen itt már a tökéletes testtartás is elvárássá válik, valamint a lábfej feszessége is kiemelt fontosságú. A legfontosabb, hogy a játékosok állandóan a komfortzónájukon kívül legyenek és kihívásokkal szembesüljenek, ugyanakkor sikerélményekben is részesüljenek.

Visszatérve Fitts és Posner (1967) elméletéhez a tanulás három szakaszáról láthatjuk, hogy a játékosok fejlődése ezeken a kihívásokon keresztül valósul meg, amíg el nem érik az autonóm szakaszt. A megfelelő edzéstervezés kiemelten fontos ebben a folyamatban. A 2. ábrán látható gyakorlat azoknak a játékosoknak szükséges, akik még egyértelműen a kognitív szakaszban vannak. Miután már rendelkeznek a megfelelő technikai készséggel az edző felelőssége, hogy nehezítésekkel, vagy megkötésekkel újabb kihívásokat támasszon. Egy ilyen megkötést láthatunk a 3. ábrán, amely a passzok pontosságát hivatott fejleszteni.

Lehetséges, hogy az adott játékosok még nem teljesen sajátították el a szükséges technikát, azonban a használt megkötéseknek mindig összhangban kell lenniük a játékosok szintjével.

 


 

A 4. ábrán láthatjuk, hogy hogyan halad tovább az edzés egy olyan gyakorlat irányába, ahol már az ellenfél jelenléte a legnagyobb kihívás. Ekkor már a passzolás játékhelyzetekben való használatát tudják a játékosok gyakorolni, illetve olyan magasabb rendű információkra lesz szükségük, hogy ’mikor’, ’hol’ és ’miért’ van szükség az adott készségre.

 


 

A visszajelzések fontossága

A folyamat egyik legfontosabb alkotóeleme az edző által adott visszajelzés.

Edzőként a készség részletes ismerete nem csak azért fontos, hogy az oktatás során megfelelő információkat kapjon a játékos, hanem az előforduló hibákat is csak így lehet megfelelően javítani. A megfelelő hibajavítás kiemelt szerepet kap a játékosok fejlődésében, hiszen ahogy korábban láttuk a kognitív szakaszban gyakran fordul(hat)nak elő hibák, ha ezeket az edző nem képes jól kezelni és javítani, a játékosok nem lesznek képesek átlépni a tanulás autonóm szakaszába.

A hibajavítás konkrét és segítő információkat kell tartalmazzon, amelyet a játékos a további próbálkozások alkalmával hasznosítani tud. Ezek a visszajelzések történhetnek verbálisan, illetve a helyes végrehajtás bemutatása által is.

 

A gyakorlatok sokszínűsége

Az oktatás során szükséges, hogy változatos és érdekes gyakorlatokkal találkozzanak a játékosok, ezáltal biztosítva a megfelelő dopamintermelést. Ugyanakkor több kutatás is bizonyította, hogy

a túl sok vagy túl gyakori változtatás a gyakorlatokban a teljesítmény stagnálásához vagy romlásához vezethet, illetve több negatív élményhez a sikertelen próbálkozások miatt.

A megfelelő módon és mennyiségben használt megkötések és variációk azonban fejlesztik a játékosok alkalmazkodó, valamint a problémamegoldó képességét is.

 

Konklúzió

Megvizsgáltuk, hogy a tanulás három szakasza hogyan épül egymásra, illetve milyen módszerekkel lehet segíteni a játékosok megfelelő fejlődését. Gyakorlati példákon keresztül láthattuk, hogy milyen tervezési fázisnak kell megelőznie az edzéseket ahhoz, hogy a játékosok hatékonyan sajátítsák el a labdarúgáshoz szükséges készségeket.


 

Források


A borítókép forrása: NewYorkTimes

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x