Kiátkozott balekből afrikai legenda – Pitso Mosimane útja második klubvilágbajnokságára

Egy átlagos európai futballszurkoló számára a klubvilágbajnokság a jelenlegi lebonyolításában legfeljebb csak a döntő szakaszában bír némi jelentőséggel, ugyanakkor igen érdekes karakterek fordulnak meg a kisebb csapatok környékén is. Ilyen a kairói Al Ahly vezetőedzője, a kedves mackó és egy megvadult grizzly karakterjegyeit ötvöző Pitso Mosimane is, aki korábban Dél-Afrikában megjárta a szakmai poklot is, hogy aztán mára a kontinens legtöbbre tartott vezetőedzője legyen.

(X) Regisztrálj az Unibetre és 20.000 Ft üdvözlőbónuszt kaphatsz ajándékba!


 

Ő például az első afrikai szakember, aki két ország csapatával is megnyerte a kontinentális BL-t és eljutott velük a klubvilágbajnokságra, pedig szépen induló karrierje egy tragikomikus baki miatt egyszer már elveszettnek látszott. Érdemes hát megismerkedni egy kicsit a csípős nyelvéről elhíresült mester viszonylagos klubhűsége ellenére is kanyargós karrierjével.


 

A nemzet szégyene

2011. október 8-án Mbombelában fogadta Dél-Afrika válogatottja egy Afrika-kupa selejtezőn Sierra Leonét, és úgy tűnt, a kissé még rutintalan szövetségi kapitány, Pitso Mosimane megállíthatja a csapat zuhanását, vagyis a VB-rendezőként elszenvedett csoportkörös kiesés és egy kihagyott Afrika-kupa után visszajuttathatja a Bafana Bafanát a kontinenstornára. A mérkőzés nagy részén a hazaiak birtokolták a labdát, mivel azonban a csoport másik meccsén többek között Mohamed Salah első válogatott góljával Egyiptom legyőzte Nigert, a döntetlen is elégnek látszott a kvalifikációhoz. Így Mosimane a fontosnak vélt pontszerzés érdekében meglehetősen óvatosra fogta csapata taktikáját, nem erőltette a gólszerzést, amit jól mutat, hogy Khune kapus sárga lapot is kapott időhúzásért, ám a lefújásnál megtérülni látszott az erőfeszítés és a 0-0-t is ujjongó tánccal ünnepelték a dél-afrikai játékosok.

Ezután derült azonban csak ki, hogy hatalmas baklövést követett el az edzői stáb, a technikai vezetés, de voltaképpen a szurkolók és a helyi sajtó nagy része is. Nem csak a korábbi éllovas Nigerrel végzett ugyanis azonos pontszámmal Dél-Afrika, akik ellen jobb volt a csapat mérlege, hanem még Sierra Leonéval is, a kvalifikációt pedig így közöttük nem az összesített gólkülönbség, hanem egy külön háromtagú tabella döntötte el. Ezen viszont

a minden más összevetésben továbbjutónak tűnő Bafana Bafana hoppon maradt és most már átkozta szövetségi kapitánya taktikáját, mely a kiírás ismeretének hiányában nem az amúgy könnyen elérhetőnek tűnő győzelemre hajtott.

Mosimane ezután természetesen az olcsó élcelődések ronggyá lőtt céltáblájává vált, szakmai berkekben pedig valóságos kegyvesztett persona non gratává. Jól jelzi a futballvilágban a bukás és a dicsőség szeszélyes múlandóságát, hogy alig egy évtizeddel később már nem sok kétség fér hozzá, hogy ő a legmagasabbra taksált afrikai vezetőedző a kontinensen.

 


 

Szépen induló karrier

Mosimane pályája voltaképpen már a kínos incidensig is kifejezetten biztató volt. Ifjú játékosként tagja volt a Jomo Cosmos nevű egyesület egyetlen bajnoki címének (14 meccsen lőtt 11 gólt), melyet az Apartheid idején a csak fehérek számára fenntartott liga jogutódja, az NPSL konkurenciájaként üzemelő National Soccer League-ben aratott, majd rövid ideig az ország legdrágább játékosának számított, amikor onnan a Mamelodi Sundowns-hoz került 1985-ben. Később hat évet légióskodott a görög Ionikos-ban is, ahol megélt egy feljutást és egy kiesést is, de néhány meccs erejéig megfordult a válogatottban is, még ha a faji megkülönböztetések felszámolásában szimbolikus mérföldkőnek számító ’96-os Afrika-kupa győzelem idején már nem is volt a keret tagja.

 


Az afrikai futball izgalmai, tehetségei garantálják a kedvező fogadási ajánlatokat bárki számára! Kattints ide, és az Unibet oldalára való regisztráció után rengeteget profitálhatsz, ha jól válogatsz a fogadási ajánlatok között. Fogadj arra, hogy Sadio Mané vagy épp Mohamed Salah hány gólt fog szerezni következő mérkőzésén!


 

Hazájába visszatérve előbb másodedzőként tevékenykedett a Liverpool egykori legendás kapusa, a zimbabwei Bruce Grobbelaar mellett, majd utóbbi távozása után át is vette a pretóriai SuperSport United irányítását. A korábban a 8. helynél előrébb sohasem végző gárdával két ezüst- majd egy bronzérmet szerzett, de elnyerte a klub első trófeáit is a dél-afrikai kupa (a Nedbank Cup) és a legjobb nyolcnak kiírt kupasorozat (az MTN 8) elhódításával.

A nevesebb kluboktól érkező felkérések ellenére is hat évig kitartott a SuperSports-nál, aztán a dél-afrikai szövetség alkalmazásába került, ahol először a korábban világbajnok brazil mester, Carlos Alberto Parreira segítőjeként dolgozott. Később a kontinensen azért igencsak ambivalens megítélésű 2010-es hazai rendezésű VB után vette át a szövetségi kapitányi teendőket és egész biztatóan is teljesített a nemzeti csapattal az ominózus fiaskóig.

 


 

A Mamelodi-dinasztia felépítése

A mbombelai csúfos eset után Mosimane pályafutása az őt körbelengő közröhej hatására akár véget is érhetett volna, nem sokkal később mégis bizalmat szavazott neki az akkor már négyszeres bajnok Mamelodi Sundowns tulajdonosa, a klubot már 2004 óta gardírozó bányamogul, Patrice Motsepe (aki jelenleg épp kandidál az Afrikai Labdarúgó Szövetség elnöki posztjára is). Az is hozzátartozik persze a történethez, hogy igencsak kutyaszorítóban volt ekkor a patinásabb pretóriai egyesület, ugyanis épp az utolsó előtti helyen tanyázott a Premier Soccer League tabelláján 2012 decemberében és a bennmaradásért küzdött. Ezt végül az új mesterrel el is érte a csapat (a 9. helyen végeztek), azóta pedig Mosimane gardírozásával elképesztő módon egyszer sem zártak a második helynél rosszabb pozícióban a bajnokságban elhomályosítva ezzel az országban népszerűbb johannesburgi klubokat is.

A sárga-kék-zöld színösszeállítás miatt „braziloknak” becézett pretóriaiak 2014-ben például tíz pontos hátrányból hajrázták le a címvédő Kaizer Chiefs gárdáját, akiket a szezon hajrájában idegenben legyőzve ugrottak az élre. Ebben az időben a vetélytársak edzői már sokat kritizálták Mosimanét folyamatos beszólásai, az ellenfelek koncentrációját kikezdő nyilatkozatai és kőkemény kritikai megnyilvánulásai miatt, melyeknek köszönhetően a sajtótól meg is kapta a „Jingles” becenevet, a helyi szövetségtől pedig a valaha kirótt legnagyobb pénzbüntetést 100 ezer rand értékben (nagyjából 2 millió forint).

A következő szezonban ugyan a johannesburgi „törzsfőnökök” még visszahódították a bajnoki címet, egy kupagyőzelem összejött a Mamelodi Sundowns-nak is, majd a 2015/16-os szezonban máig érvényes rekordpontszámmal nyerték meg a ligát (71 pont, 22-5-3-as mérleggel), a csapat pedig ekkor már olyannyira összecsiszolódott Mosimane keze alatt, hogy pár hónappal később az afrikai BL döntőjében is diadalmaskodni tudott, mégpedig viszonylag könnyedén a Zamalek ellen, így begyűjtve Dél-Afrika mindössze második kontinentális trófeáját (az elsőt 21 évvel korábban, még 1995-ben nyerte a másik johannesburgi közönségkedvenc egylet, az Orlando Pirates).

Ezután következett még egy bajnoki ezüst, majd zsinórban három aranyérem, a BL-ben pedig még egy negyeddöntős és egy nagy jelentőséggel bíró elődöntős szereplés. Ezzel az egészen páratlan trófeahalmozással a valaha volt legeredményesebb dél-afrikai edzőként Pitso Mosimane hazájában mindent megnyert, amit megnyerhetett a Mamelodi Sundowns-szal, így nem csoda, hogy hét év után új fajta kihívásba vágta a fejszéjét és az Afrikában a legtehetősebbnek számító északi régió felé vette az irányt.

 


 

Délről fel Északra

A sikerek és meglehetősen egyedi karaktere miatt Pitso Mosimane már korábban igen nagy népszerűségre tett szert a kontinens egészén, így Észak-Afrikában is. 2019 januárjában például egy interjú közepén olyan vehemensen esett neki élő adásban a Wydad Casablanca sokat reklamáló játékosainak egy BL-meccsük után, hogy azt még a casablancai drukkerek is egy neki írt dicsőítő dallal ünnepelték meg legközelebbi casablancai fellépésén. Bár az Al Ahly is története legnagyobb zakóját szenvedte el a nemzetközi porondon Mosimane Mamelodijától 2019 áprilisában (5-0), egy évvel később a kairói vörösök szurkolói sem kevésbé lelkes fogadtatásban részesítették a dél-afrikai mestert még ellenfélként is, különösen arról megemlékezve, hogy az ősi városi ellenlábas Zamalek orra alá korábban többször borsot tört.

 


 

Talán ez is közrejátszott abban, hogy amikor a svájci René Weiler a koronavírus egyiptomi terjedése miatt családi okokra hivatkozva szeptemberben felállt az Al Ahly kispadjáról, a klub vezetői Mosimanét nevezték ki a helyére, aki így a kairóiak történetének első szubszaharai vezetőedzője lett. A bajnoki címet ekkor ugyan már bebiztosította a „nemzeti csapat” (ez az Ahly kifejezés jelentése: nemzeti), de az új mester is gyorsan letette a névjegyét egy triplázással, hiszen elhódította az egyiptomi kupát, majd a régóta várt Bajnokok Ligája trófeát is. Ez ugyan a rekordot jelentő 9. BL-győzelme lett már az egyesületnek, a szurkolók azonban hét keserves éve várták már ezt az újabb diadalt, mialatt két döntőt is elbuktak kedvenceik. Ráadásul még édesebbé tette számukra a mostani sikert, hogy ezúttal a fináléban épp a nagy kairói riváils Zamaleket sikerült felülmúlni 2-1-re a sorozat történetének első házi döntőjében.

Az Al Ahly-ról egyébként azt is érdemes megjegyeznünk, hogy az egyiptomi válogatottat is Afrika-kupa sikerre vezető Titkos Pál, Kalocsay Géza valamint Hidegkúti Nándor személyében három magyar vezetőedző is megfordult korábban a kispadján, ráadásul az Aranycsapat csatára rekordot jelentő 5 bajnoki címet is szerzett a csapattal a hetvenes években, jelen sorok írója pedig maga is meggyőződhetett róla, hogy Kairóban az idősebb szurkolók ma is nagy tisztelettel emlékeznek a nevére.

 


 

Irreális elvárások hálójában

Aligha állítunk meglepő dolgot azzal, hogy az afrikai klubfutball rendelkezik a konföderációk közül a legszerényebb anyagi és infrastrukturális háttérrel, így természetesen a klubvilágbajnokságokon sem sok babér termett a kontinens csapatainak néhány meglepő kivételtől eltekintve (a kongói TP Mazembe 2010-ben, a marokkói Raja Casablanca pedig rendezőként 2013-ban jutott döntőbe). A legutóbbi 8 kiírásban az afrikai BL-győztesei rendre elhullottak az első fordulóban, így voltaképpen idén is bravúr lenne az egyiptomi Al Ahly-tól már az is, ha a hazai pályán szereplő katari Al Duhail legyőzésével a Bayern Münchennel szembeni elődöntőig eljutna.

Pitso Mosimane első fellépése sem sikerült túl fényesre a tornán négy éve, amikor a szintén hazai pályán játszó Kashima Antlers majd a dél-koreai Jeonbuk is simán intézte el a Mamelodi Sundowns-t. Most egy ilyen csúnya kudarcot Kairóban aligha néznének el neki, ugyanis hiába töltött Afrikában egészen kivételesnek számító hosszú időt korábbi klubjai kispadján, Egyiptomban nagyon gyorsan ki szokták rúgni az edzőket (az előző szezonban nem kevesebb, mint 46 edzőváltásra került sor a bajnokságban). Ráadásul bármilyen sikeres is eddig a dél-afrikai vezetőedző új állomáshelyén (pillanatnyilag 17-3-0 a mérlege az Al Ahly-val), minden korábbinál nagyobb rajta a nyomás és már most is nagyon kemény kritikákat kap főként a furcsa idegent ferde szemmel néző hazai veteránoktól. Az elvárások persze nem véletlenül csapnak fel az égig, a nem csak Egyiptom, hanem egész Afrika legeredményesebb és legpatinásabb egyesületének számító sascímeres klub a már említett kontinentális sikerek mellett már 42 bajnoki trófeát is felhalmozott a vitrinjében és általában a válogatott gerincét is a játékosai adják.

Most is ott van a csapatban a fáraók közül El Shenawy kapus, a védelemben Ayman Ahsraf és Rami Rabia, a támadók között a korábban Portugáliát megjárt Marwan Mohsen és Kahraba, a Közel-Keleten már egész szép hírnévre szert tevő Hussein El-Shahat vagy a régi motoros Walid Soliman, de a légiósok között is megtaláljuk a tunéziai válogatott csapatkapitányát, Ali Maaloult, a nigériai válogatott támadó Junior Ajayit vagy a mali válogatott középpályást Aliou Dienget.

Attól még persze, hogy ez a keret Afrikában erősnek számít, interkontinentális összevetésben egyáltalán nem az, így a klub-VB-n szembejövő katari Al Duhail brazil, marokkói, kenyai vagy koreai válogatottakkal megtűzdelt keretének értéke is a másfélszerese az egyiptomiakénak. Ennek megfelelően az alkalmasságát megkérdőjelező megnyilvánulásokat egyelőre lakonikus nyugalommal tűri az 56 évesen már sokat látott Mosimane, továbbra sem ragaszkodik a közönség vagy a kritikusok igényeit kiszolgáló első ránézésre domináns játékhoz. Ehelyett inkább olyan véleményekre épít, mint a Roma és a Tottenham egykori egyiptomi csatáráé, a jelenleg szakkomentátorként dolgozó Midóé, aki csapatának harcmodorát leginkább Jürgen Kloppéhoz hasonlította. A magas pressing, a labdatartás helyett a gyors passzokkal való visszatámadás valóban gyakori elem Mosimane taktikájában, ugyanakkor a változatosság is, legutóbb például az ENPPI ellen két gólos hátrányból megfordított bajnoki során háromszor váltott stratégiát a második félidőben.

Hogy ez mennyire fog működni a klub-világbajnokságon, az hamarosan kiderül, az egyiptomi várakozások pedig hiába is tűnnek teljesen alaptalannak, gyenge eredmények esetén könnyen kikezdhetik Mosimane pozícióját.

 


 

Kapcsolódó cikkeink:

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x