Kisvárda Master Good: De ki teszi boldoggá Révész Attilát?

Befejeződött a 2020–2021-es OTP Bank Liga, így egyfajta szezonösszegzésként visszatekinthetünk a magyar élvonal csapatainak teljesítményére. Sorozatunk nyolcadik részében az ötödik helyen végzett Kisvárda évadját dolgozzuk fel.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Harmadik idényét kezdte meg tavaly nyáron a legmagasabb osztályban a Kisvárda Master Good csapata. A Szabolcs megyei együttes a korábbi két szereplése alkalmával, 2019-ben a kilencedik, 2020-ban a nyolcadik helyen végzett, így idén is a biztos bennmaradás mielőbbi kiharcolásának szándékával vágott neki a pontvadászatnak.

Ahogyan az arrafelé lenni szokott, ismét új vezetőedzővel – a 2018-as feljutás óta Kondás Elemér, Dajka László (kétszer), Miriuta László és Bódog Tamás is dirigálhatta az együttest – méghozzá azzal a Supka Attilával, aki kétszeres bajnok és egyszeres kupagyőztes a Debrecennel (2005, 2006), illetve a Honvéddal (2007).

Érdekesség vele kapcsolatban, hogy júliusi kinevezésekor már tudni lehetett, hogy 57 évesen a magyar élvonalbeli edzői kar doyenjét tisztelhetjük személyében.

 

Supka Attila a Békéscsaba, a Debrecen, a Zalaegerszeg, a Honvéd és a Pécs után hatodik élvonalbeli klubjánál vállalt munkát Kisvárdán (Fotó: blikk.hu)

A szezon előtt létszámra nem változott a keret, hiszen hét távozót és ugyanennyi érkezőt regisztrálhattunk. A balhés körülmények között távozó román Iasmin LatovleviciGheorghe Grozav kettős mellett elhagyta a csapatot a korábbi alapemberek közül a görög Teodorosz Beriosz, a szerb Rados Protics és Nemanja Obradovics, valamint a másodosztályú Debrecenhez távozott a szebb napokat is megélt gólvágó Tischler Patrik, valamint a több játéklehetőségre vágyó kapus Zöldesi Illés (igaz, utóbbi csak kölcsönjátékosként). Révész Attiláék alaposan szétnéztek a balkáni országokban és környékén, hiszen az eddig megszokott ukrán vonaltól eltérően ezen a nyáron inkább szerb (Lazar Zlicsics), montenegrói-albán (Driton Camaj) és horvát (Niko Datkovic, Tonci Kukoc) játékosok érkeztek, a cseh Jaroslav Navrátil és a klubhoz Győrből visszatérő erőcsatár Horváth Zoltán, valamint a fiatal exangyalföldi Lakatos Csaba mellett.

Mivel nagy fluktuációról nem beszélhettünk a Kisvárda kapcsán, a csapat összeszokottsága komoly fegyvertény lehetett némelyik riválisukkal szemben.

 

Hektikus kezdés után meseszerű őszi menetelés

A sorsolás nem volt kimondottan kegyes Dombó Dávidékhoz, hiszen az első négy bajnokin háromszor is vendégként léptek pályára, míg a hazai bajnokijukon az előző idény bronzérmesét, a Puskás Akadémiát látták vendégül. A rajtnál kissé beragadtak, hiszen az extramotivált újonc Budafok vendégeként 2-1-es vereséget szenvedtek, hogy aztán a papíron jobb erőkből álló Honvéd pályaválasztása mellett javítsák az első fordulós botlásukat (2-1). Ezután ugyan a koronavírus által megtizedelt Puskás Akadémia rendkívül magabiztosan nyert a Várkerti Stadionban (0-3), de erre is volt csattanós válasza a Kisvárdának: Újpesten az idény talán legjobb játékával 4-2-re tudott nyerni. Mivel október elején Mezőkövesdet is bevették (2-1), belefért a Ferencváros elleni hazai 0-2-es vereség is. Az élvonal legkeletibb együttese tehát hat lejátszott bajnoki után három győzelemmel és három vereséggel állt, igaz, volt egy elmaradt mérkőzése, amit később, januárban pótolt a MOL Fehérvár ellen.

Ezt követően azonban megérkeztek a döntetlenek is a gárda repertoárjába. Az MTK vendégeként szerzett pontot (1-1), olyan, korábban még nem tapasztalt széria követte, amely után a bajnoki dobogón vert tanyát az együttes: október végétől december közepéig nyolc egymást követő bajnokiján nem találtak legyőzőre (három győzelem és öt döntetlen volt a mérleg).

Némiképp rontott az összképen, hogy a kisvárdaiak 2020 utolsó bajnokiján Székesfehérváron belenéztek egy 3-0-s pofonba, de a téli pihenőt hatalmas meglepetésre így is az ötödik helyen töltötte Supka csapata.

 

Ha nem tudsz nyerni, legalább ne veszíts!

Mi volt a titok?

A szakvezetés remekül felmérte, hogy a csapat kerete nem alkalmas arra, hogy 90 percen át domináljon, talán még a vele egy szinten lévő csapatokkal szemben sem. Azonban arra mindenképpen jó, hogy a saját térfelét megszállva elrontsa az ellenfél játékát, elbizonytalanítsa a riválisokat, még azokat is, akik esetleg magasabb polcra kívánkoznak.

Az ősz eleji adok-kapok után (hat meccs után 8-11-es gólarány) stabilizálták az együttes játékát (a következő nyolc fordulóban 11-5) és összerakták annak védekezését. Erre azért is nagy szükség volt, mert a csapatnak nem volt különösebben acélos befejező csatára, az őszt három-három góllal (!) házi gólkirályként zárta a NavrátilFernando Viana kettős.

A 4-2-3-1-es felállásban játszó Kisvárda mélyen visszahúzódott, olykor a saját alapvonalától 30-35 méterre is képes volt felállni a teljes csapatával – akár hazai pályán is –, és ezt hosszú, idegőrlő percekig képes volt tartani. Mivel az ilyen fegyelmezett védekezést rendkívül nehéz feltörni, gyakori kép volt a csapat meccsein, hogy az ellenfél sokszor tanácstalanul járatta a labdát körbe, amolyan kézilabdás módra egyik oldaltól a másikig. Tekintve, hogy az NB I-ben kevés csapat játszott nyílt, sőt bátornak mondható játékot, a Kisvárdának sem volt különösebben sok lehetősége a gólszerzésre (kivétel volt az újpesti 4-2) és mint fentebb jeleztük, az adódó lehetőségekkel sem sáfárkodott valami fényesen. A csapat többnyire átadta a területet és a labdabirtoklás lehetőségét az ellenfélnek és gyors ellentámadások, valamint pontrúgások után volt a legveszélyesebb, elsősorban a gyors szélsők, Sassá és Navrátil, valamint a kreativitásért felelős Claudiu Bumba vezetésével.

 

Ebben az őszi Kisvárdában minden és mindenki a helyén volt

Tavaszi gyengélkedés, és egy különös csapatmegbeszélés

Az ősszel szerzett 23 pontjával a Kisvárda gyakorlatilag erős középcsapat lett, noha kifelé továbbra is azt sugallta minden játékos és vezető, hogy a fő cél a bennmaradás, biztosak lehetünk benne, hogy megjött az étvágy és szerettek volna egyre magasabbra kapaszkodni a tabellán.

Télen is jobbára külföldről erősítettek a várdaiak, érkezett a védelem tengelyébe a korábban a belgrádi Partizannal kétszeres szerb bajnok Lazar Csirkovics, valamint a kétszeres albán válogatott Herdi Prenga. A brazil származású baloldali mindenes Matheus Leoni a bolgár Arda Kardzsalit hagyta el a Kisvárda kedvéért, és ugyanígy tett az ottani foci egyik legnagyobb ígérete, a 23 éves korára hatszoros válogatottsággal büszkélkedő Janisz Karabeljov is, aki a szófiai Szlavia mezét cserélte pirosra ezen a télen. Kölcsönvették még a megyei nagytestvér, Nyíregyháza univerzális, több poszton bevethető futballistáját, Ötvös Bencét, és ezzel mennyiségileg pótolták is a távozókat, akik közül csak a Ciprusra távozó görög szűrő, Sztavrosz Cukalasz volt alapember, a többiek (Datkovic, Kukoc, Roman Karaszjuk, Baranyai Ádám, Lakatos) kiegészítő szerepet kaptak az ősszel, vagy még azt sem.

 


(X) Ingyenes Eb-tippjáték! Kattints ide, tippeld meg a 2021-es Európa-bajnokság összes csoportmeccsének eredményét, és ha nem találsz el egyet sem, 35 millió forintot nyerhetsz!


 

A mezőkövesdi gól nélküli döntetlennel kezdte a tavaszt a Supka-csapat, és mivel az őszről elhalasztott bajnoki januári pótlásán 2-1-re legyőzte a MOL Fehérvárt (2-1), valamint utána a Ferencváros vendégeként sem kapott ki (1-1), rögvest a dobogón is találta magát. Ezután bár a szezon során először sorozatban két bajnokin is kikapott (az MTK-tól és a DVTK-tól is 2-0-ra), a Magyar Kupában előbb a másodosztályú Soroksárt, majd osztálytársát, a Haladást is idegenben búcsúztatva a legjobb nyolc közé került az együttes.

 

18 bajnoki után meglepetésre a dobogón állt a kisvárdai csapat (Fotó: mlsz.hu)

 

 

Februárban még 2-1-re lenyomta a Kisvárda a ZTE-t Horváth Zoltán 94. perces álomgóljával, az azt követő három vereség miatt a hírek szerint veszélybe került Supka állása. Végül azonban edzőváltás nem történt, más viszont igen.

Révész Attila sportigazgató, a csapat gyenge teljesítménye láttán olyan csapatmegbeszélést hívott össze, amelyre hivatalosak voltak a játékosok barátnői, feleségei is. Sokáig emlékezetes módon őket is arra kérte, segítsék a játékosokat, hogy a teljesítményük maximumát elérjék, olyan módon, hogy például nem ők kelnek fel éjszaka a kisgyermekhez, egyúttal emlékeztetett: ha szeretnének a folytatásban is az eddigi egzisztenciális színvonalon élni, akkor bizony nekik is van felelősségük a futballisták megfelelő regenerálódásában, pihenésében.

Hogy emiatt vagy sem, de a Honvéd ideiglenes otthonából győztesen távozott a Kisvárda (1-0), majd a kupanegyeddöntőt is lesimázta a zalaegerszegi tartalékcsapat ellen (6-1). Fennállása során először tehát a legjobb négy közé jutott az együttes a Magyar Kupában és ott is csak a későbbi győztes Újpest ellen szenvedett vereséget (0-1).

A tavasz hátralévő részében sem verték meg nagyon a Kisvárdát, tudta tartani az ősszel jól megszervezett védekezést, a támadójáték azonban még az őszi teljesítménynél is gyengébb volt (az első 17 tavaszi meccsen mindössze nyolc gólt szerzett az együttes). Így kifejezetten bravúros volt, hogy pontot szerzett a MOL Fehérvár és a Ferencváros ellen is (mindkétszer 0-0-val), emellett az MTK otthonában 1-0-ra nyert, a DVTK-tól pedig ugyanilyen arányban kikaptak odahaza. Bár a bennmaradást biztonságosan teljesítették, matematikailag csak a 30. fordulóban vált biztossá, annak ellenére, hogy a nyolcadik helynél egyszer sem került mélyebbre a csapat a tavasz folyamán. Az utolsó előtti körben Zalaegerszegen is játszott egy 0-0-t, amivel a Honvéd mellett a bajnokság döntetlenkirálya lett (10-10 remivel), majd a szezonzárón kiszakadt a gólzsák és 5-1-re elpáholta a pofonokat addig inkább osztogató Paks együttesét, így története legjobb szereplésével az ötödik helyen fejezte be a bajnokságot.

 

Hatalmas küzdőszellem jellemezte a Kisvárdát (pirosban Lucas a csapatkapitány), szinte minden ellenfél megszenvedett ellene (Fotó: m4sport.hu)

Fent és lent

+ Történelmi szereplés:
A Magyar Kupában az elődöntőig, a bajnokságban az ötödik helyig jutott el a csapat, ilyen jól még sosem szerepelt a klub 110 éves fennállása során.

+ Hihetetlenül masszív védőmunka:
Noha nem állíthatjuk, hogy egyénenként az élvonal legjobb kapusait és védőit tudhatja keretében a Kisvárda, 33 bajnokin kapott 36 góljával a bajnok Ferencváros mögött a második legkevesebb gólt kapta, ez pedig egyértelműen a példás csapatmunka eredménye.

+ Tetten érhető átigazolási politika:
A nyári és a téli átigazolási időszakban is közel azonos volt a távozók és az érkezők aránya. Ráadásul megfigyelhető tendencia, hogy ha egy játékos huzamosabb ideig nem tud bekerülni a csapatba és annak hasznára válni, szívbaj nélkül elküldik. Lásd idén például Kukoc esetét: a horvát balhátvéd valószínűleg Supka kérésére érkezett a klubhoz, hiszen korábban a Honvédnál is együtt dolgoztak, de mivel nem tudott gyökeret verni az első csapatban, így télen szívbaj nélkül el is búcsúztak tőle – mellette ugyanígy járt a nyáron érkező, télen távozó Lakatos is.


Inter Várda:
A leggyakrabban felmerülő probléma a Kisvárdával kapcsolatban, hogy nem ad hozzá túl sokat a magyar focihoz, nem termel ki magyar játékosokat, jobbára külföldieket foglalkoztat. A fentebb már említett átigazolási politikához hűséges Révész sportigazgató, sokszor, sok helyen elmondta már, hogy előbb stabilizálnia kell a klubot az élvonalban, és ezt sokkal olcsóbb Romániából, Ukrajnából esetleg Szerbiából hozott futballistákkal elérni, mint az időnként túlfizetett és Budapesthez ragaszkodó magyar focistákkal, akiket elképesztően nehéz (költséges) lenne Kisvárdára elcsábítani és nem is biztos, hogy megérné.

A góllövők hiánya:
Ha fentebb méltattuk a csapat védekezését, nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről sem, hogy 30 szerzett góljával a Kisvárda még a két kiesőnél, a Budafoknál és a Diósgyőrnél is gyengébb volt támadójátékban, amelyek 34 góllal legalább elérték a meccsenkénti egyes gólátlagot. Még kritikusabb a helyzet, ha hozzátesszük, hogy a szerzett góljainak egyhatodát a Paks elleni szezonzárón érte el az együttes.

Az újabb edzőváltás:
Nem tudjuk pontosan mi áll a háttérben, nem is akarunk találgatni, de egy ilyen kis klub életében nagyon ritka egy ilyen eredményes szezon, és ennek letéteményeséhez valamivel talán jobban kellene ragaszkodnia a vezetőségnek. Supka irányításával soha nem látott magasságokig jutott el a Kisvárda, mégsem volt mindez elegendő ahhoz, hogy dűlőre jusson egy új szerződésről. Nagy kérdés, hogy vajon ki lesz az az edző, aki egyszer végre boldoggá tudja tenni Révész Attilát és lehúz egymás után két szezont is a kispadon?


Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Mi vár a Kisvárdára?

Ha minden igaz, az új szezontól szemléletváltás következik be a klub életében.

A klub közleménye szerint a fiatal játékosok képzésére és felépítésére szeretnének hangsúlyosabban fókuszálni az elkövetkezőkben, és ehhez választottak új vezetőedzőt a portugál Joao Janeiro személyében.

A mindössze 39 éves luzitán szakember – olyan kluboknál dolgozott korábban a szakmai stábban, mint a Zenit Szankt-Petyerburg, a friss BL-győztes Chelsea FC, valamint a Marcelo Bielsa vezette Athletic Bilbao – neve onnan lehet ismerős, hogy korábban a Szeged gárdáját trenírozta az NB II-ben. Nagyban segítheti a munkáját, a portugálul (is) kiválóan beszélő Szentes Lázár, aki a klub akadémiájának szakmai igazgatója, és ha lehet hinni a terveknek, a következő szezonban nagyobb szerepet kaphatnak a saját nevelésű futballisták az együttesnél (az átjárásnak és a fokozatosságnak jót tehet, hogy az akadémia tehetségesebb játékosai a klub NB III-as tartalékcsapatában is megmutathatják magukat, így belekóstolva a felnőtt futball légkörébe).

A szándéknak némileg ellentmond, hogy az első csapatban időnként játszó, és az U21-es Eb-keretbe is bekerült középpályás, Kovácsréti Márk már biztosan az MTK-ban folytatja a pályafutását, ugyanakkor rajta kívül biztosan nem látjuk kisvárdai színekben a klub legtöbb élvonalbeli mérkőzésével rendelkező (83) brazil támadót, Sassát, akit érdemei elismerése mellett szerződése lejártával elenged az együttes.

Nem lennénk meglepve, ha mások is követnék őt, hiszen nyilván az új szakvezetőnek is megvannak az elképzelései az erősítésekről, a csapat stílusának átalakításáról. Érkezőkről egyelőre nem tudni, de brazil portálok tudni vélik, hogy a helyi élvonaltól búcsúzó Botafogo 21 éves szélsője, Rhuan a szabolcsi együtteshez tart. A következő hetekben biztosan okosabbak leszünk mind a fiatal szélső, mind más erősítések ügyében. Amíg nincs kész a keret, addig nehéz találgatni a 2021–2022-es csapat erejét illetően, mindenesetre meglepetés lenne, ha túlszárnyalná az idei teljesítményét. Vélhetően az idei egy kifutott eredmény volt, inkább egy alsóházi, de biztosan bennmaradó csapat építését engedik meg a klub anyagi lehetőségei.

 

Írj hozzászólást