Koncepció és megvalósítás – Independiente del Valle

Az elmúlt évtizedben az ecuadori klubfutball megkerülhetetlen szereplője lett, a története során csak 2009 óta élvonalbeli Independiente del Valle. Az egyesület modern kori mesébe illő története egy helyi üzletemberrel és az ő európai mintára elképzelt terveivel kezdődött, amelyek ma már az ország labdarúgásának a jövőjét alapozzák meg, mert a felnőtt- és az utánpótlás-válogatottak is nagyrészt az itteni akadémia növendékeire építenek.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Annak ellenére, hogy 1958 március elsejéig vezethető vissza a ma már Independiente del Valle néven ismert egyesület története – amikor is az akkortájt mintegy 60 ezres város, Sangolquí egyik közismert cipésze, Jose „Pepe” Teran és az ő baráti köre megalapította a klubot –, egészen 1996-ig amatőr szinten működött a csapat. A következő valamivel több mint tíz évben a harmadosztályban szerepelt, mígnem jött Michel Deller helyi kötődésű üzletember. Az akkor 47 éves milliomos, az ecuadori Quicentro és San Luis bevásárlóközpontok legnagyobb részvényese, az ország Kentucky Fried Chicken franchise-hálózatának többségi, valamint több fontos ingatlanvállalatnak a tulajdonosa, nem mellesleg a 2016-os adatok szerint Dél-Amerika 12. leggazdagabb embere. Az ő kötődése a klubhoz nagyapai ágon történt, ugyanis a papa játszott pár évig az amatőr együttesben, így esett a választása a 2007 nyarán az akkor még Independiente José Teránra – ami 1975-ben vette fel ezt a nevet, a klub első elnökének tiszteletére.

 

A KEZDETEK

Az első idényben a harmadosztályból sikeresen feljutott a csapat, majd a rákövetkező évben a második vonal újoncaként sok nehézséggel kellett szembenéznie, aminek csaknem kiesés lett a vége, hiszen az utolsó fordulóban biztosította be további tagságát. A harmadik szezonban három dolog segítette az Independientét a bajnoki címhez, egyrészt új irányelveket szabott meg a klubvezetés, másrészt egy kisebb befektetéssel egy-két korosodó, jókora élvonalbeli rutinnal is bíró játékost is sikerült igazolni, harmadrészt jöttek az első olyan fiatalok, akiket a csodaszépen felépített utánpótlásközpont elkezdett kitermelni – vagyis inkább, akiket elcsábítottak a felnőtté válás előtti utolsó esztendeikben más együttesektől.

 

A legfontosabb az volt az új vezetőség számára, hogy a klub „romokban lévő” akadémiáját az ország legvonzóbb célpontjává tegye, ahová még a fővárosból is szívesen jönnek a fiatalok. Eleinte a környékbeli gyerekeket, akár más csapatoktól is könnyedén bevonzották, mert a jobb lehetőségek és a láthatóan fiatalon megkapott bizonyítási lehetőség kecsegtető reményt adott az ifjaknak.

 

A bajnoki cím a kitűnő összhang sikere volt, hogy a szakvezetés képes volt megtalálni az egyensúlyt a veteránok és a fiatalok közt, illetve, hogy a csapat idegenben is stabilan termelni tudta a gólokat és ezzel a pontokat is, miközben a szezon meccseinek több mint felében hazai győzelem született a ligában.

 

 

AZ ÉLVONALBAN

Az élvonalba már egy olyan klub jutott fel, amelynek volt identitása, több évre előre felépített jövőképe, hogy honnan hová szeretne eljutni, mekkora lépésekkel és mekkora pénzösszeg befektetésével, ami persze többszörösen megtérülhet, ha mindenki jól végzi a feladatát. Michael Deller szerint ez, ha nem is egyetlen embernek köszönhető, de ő az agy, aki minden feladatra megtalálja a megfelelő embert.

 

„Eredetileg nem terveztünk sportigazgatót kinevezni, de amikor majdnem kiesett a csapat a másodosztályból, akkor rájöttünk, hogy kell egy olyan ember, aki benne van a futball vérkeringésében, de közben mégis elég racionális és intelligens, hogy az igazgatótanács felé is tudja számokkal alátámasztani a befektetéseket és azok lehetséges megtérülését. Az egyik tanácstag hozta fel Luis Roggiero nevét, aki rajong a futballért, bár többet tud a matematikáról. A bemutatkozása során csak annyit mondott, hogy „mindenkinek a maga dolgát kell tennie, neki a számokkal kell foglalkoznia, a focit pedig bízzuk azokra, akik tudják mitől, merre gurul a labda”. Lehengerlő volt a stílusa az első találkozón és az eredmények magukért beszélnek, mert tíz év alatt a harmadosztályból a Libertadores-upa döntőjéig jutottunk.” – nyilatkozta Deller még 2016-ban.

 

A klub a feljutást követően folytatta az utánpótlásközpont fejlesztését, és a fiatal játékosok integrálását az első csapatba, akik folyamatosan hozták az eredményeket. A második évre már külföldi tinédzserek is felbukkantak az akadémián, aminek átadták a kollégiumi részét, így már sokkal nagyobb lett a befogadóképessége. A csapat eközben előbb a negyedik, majd a harmadik helyet szerezte meg.

A 2014-es egy különleges év a klub életében, mert egyrészt ekkor engedélyezte a sportminisztérium, hogy nevet változtassanak (Club Especializado de Alto Rendimiento Independiente del Valle), másrészt a klubtörténet legjobb helyezését érte el a csapat, amikor is a játékosok nyakába ezüstérmet akaszthattak a szezon végén. Az uruguayi edző, Pablo Repetto zseniális munkáját dicsérték az eredmények, fokozatosan javult a csapata, amely minden évben nagyszámú játékosnak adott esélyt és mégis nagyon fiatal kerettel dolgozott, hogy megfeleljen a klub elveinek is.

 


(X) Kattints ide és vegyél részt a napi Eb-sorsoláson és vidd el a részed a 300 millió forintból!


 

A CSÚCS KÖZELÉBEN, MAJD A AZON IS TÚL

A következő kiemelkedő dátum 2016, amikor az Independiente del Valle második alkalommal szerepelhetett a Libertadores-kupában és egészen a fináléig menetelt, miközben jóval nevesebb csapatokat ejtett ki a sorozat legfiatalabb keretével. A két argentin gigászt (River Plate és Boca Juniors) egyaránt az ecuadoriak búcsúztatták, de a mexikói UNAM is behódolt nekik. A döntőben a jóval rutinosabb kolumbiai Atlético Nacional már túl nagy falatnak bizonyult, a hazai döntetlen után idegenben 1-0 arányban kikapott az Independiente. 

 

 

A vereség után Repetto bejelentette távozását, ami egy kisebb törést okozott, mert nem sikerült könnyen megtalálni a megfelelő utódot még Roggierónak sem. A következő időszakban nem értek el dobogós helyezést odahaza, és nem jutottak be a nyolc közé a legrangosabb dél-amerikai sorozatban. A 2018-as gyengébb szereplés okán – hatodik hely – pedig csak a Copa Sudamericanában indulhattak, de ha már ott jártak, akkor erőt demonstráltak.

2019 májusának elején elégelte meg a vezetőség a rosszul elsült személycseréket és logikusnak tűnő döntést hozott Miguel Ángel Ramírez kinevezésével, aki csaknem egy éve az utánpótlásegyüttesnél dolgozott kiváló eredményekkel. A spanyol szakember azonnal megtalálta a közös hangot a felnőttkeret fiataljaival is, de közben a veteránoknak is megadta a kellő tiszteletet és szabadságot, hogy jól érezzék magukat. A „Repetto-receptnek” nevezett megoldás olyan jól sikerült, hogy előbb a chilei Universidad Católicát, majd a venezuelai Caracas FC-t ütötték ki odahaza és hozták le könnyedén a visszavágót, a nyolc közt a kolumbiai La Equidad Segurost kettős győzelemmel, az elődöntőben pedig a brazil Corinthianst szintén a hazai pályán elért jó eredménnyel ejtették ki. A fináléban az ítéletidő és az argentin Colón sem okozott gondot, pedig egészen Paraguayig kellett elutazni a klub történetének legnagyobb sikeréért.

 

 

A Recopa Sudamericanáért a dél-amerikai szuperkupa – vívott párharcban a brazil Flamengo ellen már az is nagy eredménynek számított, hogy odahaza életben tartották az esélyeiket egy 2-2-vel, de Rióban egy nagyon sima 3-0-s brazil siker megmutatta a két együttes közti különbséget.

 

A KONTINENS LEGJOBB AKADÁMIÁJA

A 2011-ben CONMEBOL Libertadores Sub-21 néven elég nehezen életre hívott sorozat először csupán két szezont élt meg, majd ezt követően 2015-ben újraindította a dél-amerikai labdarúgó-szövetség, de ekkor már U20-as formátumban, s mindössze kétévente megrendezve. A sorozat 12 csapatos, ahová mind a tíz ország egy-egy résztvevőt delegál, illetve adott a rendezőnek egy plusz hely, valamint a címvédő automatikusan helyet kap. Az első két alkalommal még mexikói klubot is meghívtak – ahogy akkortájt a felnőtt Copa Libertadoresben is működött ez.

A kontinens csapatai közül egyedül az Independiente del Valle mondhatja el magáról, hogy mind az öt alkalommal indult a tornán: 2018-ban ugyan még elveszítette a döntőt az uruguayi Nacionallal szemben, de 2020-ban már elhódította a kontinens legrangosabb korosztályos klubtrófeáját.

 


 

Ezek a sikerek annak is köszönhetőek, hogy 2017-ben elindult az Independiente del Valle Juniors, amely jelenleg már az ecuadori másodosztályban szerepel, így tehát nem csak a saját korosztályuk ellen fejlődhetnek a klub fiataljai. Ugyan a másodsztályban még csak két éve szerepel a csapat, de a 2020-as CONMEBOL Libertadores Sub-20 sorozatban győztes együttesnek a gerincét már a második vonalban játszók adták, ami jókora előnyt jelentett.

Olyan játékosok járták meg a klub akadémiáját és kerültek el innen később, mint a Ferencvárosban is megfordult Cristian Ramírez (2013, Fortuna Düsseldorf, 500 ezer euró), a 2017-es U20 Copa América legjobbja, Bryan Cabezas (2016, Atalanta 2,5 millió euró), a 22-szeres válogatott Jhegson Méndez (2019, Orlando, ismeretlen összeg), valamint a jelenleg a Copa América-keretben lévő három tinédzser; Piero Hincapié (2020, Talleres Córdoba, 875 ezer euró), Angelo Preciado (2020, KRC Genk, hárommillió euró), Moisés Caicedo ( 2020, Brighton, ötmillió euró).

 

A Transfermarkt által jegyzet adatok szerint, amióta a klub profi szintre lépett mindössze 2,53 millió eurót költött játékosigazolásra, miközben a bevételi oldalon csaknem 40 millió szerepel, amiben a bónuszok és egyéb összegek nincsenek is benne, amik a játékosok teljesítménye és az új klub sikerei után járnak a csapatnak.

 

KONKLÚZIÓ

Még egy olyan országban is, mint Ecuador, amely sosem volt híres a labdarúgásáról, illetve akadémiái „kitermelő képességéről” meg lehet valósítani egy olyan tervet, amely kellően kidolgozott. Az Independiente del Valle 2007-ben még csak egy harmadosztályú együttes volt, amely jelenleg az ország legnevesebb utánpótlásközpontjával rendelkezik, szerepelt a kontinens mindkét rangos fináléjában, s a jövő ecuadori futballjának az alapjait már lerakta, amit a fiatalok nemzeti színekben már be is bizonyítottak mind dél-amerikai, mind világszinten.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x