Közel két évtized után a legjobbak között – Venezia FC

Az olasz másodosztályú bajnokság rájátszásának megnyerésével a Venezia FC csapata jutott fel idén utolsóként a Serie A mezőnyébe. Az egyedülálló megjelenésű városba tehát újra elutazhatnak majd az olasz élvonal csapatai – és talán szurkolói is –, miután az Arancioneroverdi hosszú út végén tért vissza a legjobbak közé.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

KUPAGYŐZELEM A HŐSKORBAN

Velence egyedülálló városa a nagy nyilvánosság számára érthető módon elsősorban nem a labdarúgásról híres. Azon kevés olaszországi városok egyike, ahová a külföldi turisták túlnyomórésze nem egy-egy meccs miatt látogat el. Ennek ellenére a város labdarúgócsapata már 1907 óta működik, bár jó ideig a különböző regionális osztályokban szerepeltek. Ugyan az 1920-as évekbe már feltűntek az akkor észak-déli első osztályú bajnokságban, a Serie A érájában az 1939–1940-es kiírásban tették először tiszteletüket. Második élvonalbeli szezonjukban elérték a klub történetének eddigi valaha volt legnagyobb sikerét, ugyanis 1941-ben megnyerték a Coppa Italiát, egy évvel később pedig a harmadik helyen végeztek a bajnokságban.

A második világháború utáni folytatásban kiestek a legmagasabb osztályból, és bár időnként vissza-visszatértek, képtelenek voltak gyökeret verni, sokáig jobbára alacsonyabb osztályokban szerepeltek. Az 1990-es években stabilizálták helyüket a Serie B-ben, majd 1998-ban fel is jutottak az élvonalba. Egymástól két különböző alkalommal például a fiatal Christian Vieri vagy éppen az Intertől kölcsönadott Álvaro Recoba is megfordult az együttesben – utóbbi már a Serie A-ban viselte a csapat narancs-fekete-zöld színeit. Mindketten letették a névjegyüket, a szurkolók máig szeretettel gondolnak vissza rájuk. Az ezredforduló időszakában négy idényből hármat töltöttek a legmagasabb osztályban, ahonnan 2002 tavaszán sereghajtóként búcsúztak.

 

Sportatlasz (I. rész): Velence

 

AZ ÚJJÁÉPÜLÉS ÚTJÁN

Ahogyan az a kisebb olasz csapatoknál sajnos megszokottnak tekinthető, 2005-ben a Veneziát is utolérte a végzet és csődbe ment. Az élvonalbeli kiesés után három másodosztályú szezont követően kénytelen volt a negyedik ligából újrakezdeni. Így aztán a velencei oroszlánok alávetették magukat a hátországnak, hosszú éveken át csak a harmadik és a negyedik vonal között ingáztak. 2015-ben a korábban az AS Roma és a Bologna csapatánál is tevékenykedő olasz-amerikai üzletember, Joe Tacopina szerezte meg a csapat tulajdonjogait, aki kétségkívül sikerre vezette a csapatot, és bár már nem dolgozik a klubnál, valamilyen szinten még a mostani bravúros feljutás is az ő munkájának az eredménye.

Az együttes 2016-ban a negyedosztályból a harmadosztályba, majd egy évvel később a Milan edzőjeként kivetett Filippo Inzaghival a kispadon újoncként a másodosztályba jutott fel.

Az első B-s szezonban az ötödik helyezés után a rájátszás elődöntőjében estek ki, majd Filippo Inzaghit elvitte a Bologna az első osztályba. A Venezia maradt a második ligában, és a 2018–2019-es idény végén papíron az osztályozó elvesztésével ki is esett onnan, de a Palermo kizárásának köszönhetően megtarthatták B-s tagságukat. (Azt a bizonyos bennmaradásért zajló osztályozót a Salernitana ellen vesztették el, amely hozzájuk hasonlóan a mostani szezonban feljutott a Serie A-ba.)

A tavalyi szezonban stabil középcsapatnak bizonyultak a második vonalban, és a 11. helyen zártak a bajnokság befejeztével. Eközben védjegyükké vált a pálya elején álló, tehetséges edzők alkalmazása, hiszen a 2019–2020-as évad során Alessio Dionisi irányította az együttest, aki múlt nyáron távozott az Empolihoz, melyet fel is juttatott az első osztályba. A leköszönő tréner helyét a még mindig csak 38 éves Paolo Zanetti vette át. Új seprű jól sepert, s Zanetti a Venezia sikeredzőjének bizonyult a Serie A-ba való feljutás kivívásával. Az egykori középpályás bár szerepelt az első osztályban, jobbára alacsonyabb osztályú klubokban fordult meg aktív játékosként, míg edzői pályafutását az évek óta a harmadosztály egyik legbiztosabb lábakon álló, feltörekvő gárdája, a Südtirol csapatát kezdte, a gondolák városába már a másodosztályú Ascolitól való B-s debütáló éve után érkezett.

 

KILÁTÁSOK

A Venezia feljutása hatalmas meglepetésnek számít, hiszen a szezont megelőzően biztosan nem tartoztak a feljutás három nagy esélyese közé. Náluk papíron a Monza, a Lecce vagy akár a Brescia is erősebb, ők azonban mindannyian elhasaltak a playoff során, velük szemben viszont a velencei gárda nagyszerűen időzítette a formáját, és kiválóan játszott a májusi rájátszás alatt.

Februárban szabadúszóként szerződtették a Stoke City veterán finn kapusát, Niki Mäenpää pedig hamar csapata első számú kapusa lett, komoly stabilitást biztosítva a hátsó alakzatnak. A védelemben a bő tíz évvel ezelőtt a Juventust is megjárt veterán Cristian Molinaro mellett leginkább Pietro Ceccaroni és Marco Modolo számított nélkülözhetetlen figurának. A középpályások közt Antonio Fiordilino és Youssef Maleh személyében két feltörekvő fiatal játékos is húzóemberré lépett elő az idény során. Az előre játék sikerkovácsa az irányító Mattia Aramu és a gólvadász Francesco Forte eredményes duója volt, akik ketten együtt 25 gólt termeltek, és az olasz másodosztály egyik legjobb párosának bizonyultak. Kettejük megtartása kulcsfontosságú lenne a velencei élvonalbeli álmok életben tartásához a következő szezonban, ha a párosból akár csak az egyikük is távozna, jelentősen romlanának az esélyeik a bennmaradásra.

Olaszországban az elmúlt évek során rendszerint a három friss feljutóból legalább kettő kiesik, és nyilván első ránézésre az egyaránt „sötét lóként” szintet lépő Salernitana és Venezia csapatának se jósolhatunk sok jót.

Sztereotípiák vannak, és általánosítani azért nem teljesen érdemes, mert emlékezhetünk rá, hogy tavaly a Spezia is legalább ilyen kis csapatként került a Serie A-ba, mégis bent tudott maradni elsőre. Vagy éppen gondolhatunk a Sassuolo példájára, amely 2013 óta tagja az élvonalnak, pedig akkor egyetlen bennmaradásra se adott volna senki egy lyukas garast sem, mára pedig rendkívül masszív középcsapat lettek az élvonalban.

Bármi is történjék a 2021–2022-es szezon folyamán, Velence városa révén biztosan egy üde színfolttal gazdagodott a Serie A mezőnye. A csapat stadionja, az alig 7500 néző befogadására alkalmas Stadio Pier Luigi Penzo pedig egy valóságos ékszerdoboz a lélegzetelállító környezetben. Remélhetőleg a következő szezonban a nézők is visszatérhetnek a lelátóra, és akár a magyarországi calcio-fanatikusok is egy közeli, elérhető, felejthetetlen desztinációval gazdagodhatnak.

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

 

A szerző a Serie B magyar oldal blog szerkesztője, amennyiben az alacsonyabb osztályú labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja


Kiemelt fotó: Twitter/Vanezia FC

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x