Leáldozóban a fővárosiak csillaga? – A Getafe és Bordalas esete

A madridi illetőségű Getafe CF 2016 nyarán nevezte ki Pepe Bordalast vezetőedzőnek. A rövid utón történő feljutást követően nem sokkal már a nemzetközi porondon is megfordultak a fővárosiak, most pedig nem állnak távol attól, hogy a kiesőzónában találják magukat. A Bordalas-éra stílusjegyeit és a mostani bezuhanás okait kutatva próbáljuk megfejteni, hogy mi is vár a szezon hátralévő részében a fővárosiakra.

Getafe borító

(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

2016. május 15-én az aktuális szezon utolsó játéknapján a Sporting Gijón győzelme és a Betis ellen elszenvedett vereség okán biztossá vált, hogy a Getafe CF a 2016/17-es idényt a másodosztályban lesz kénytelen megkezdeni. A tizenkét éven át tartó élvonalbeli tagság után komoly pofon volt ez a madridi kiscsapat számára, amely bár többnyire a tabella második felében végzett, de ezt megelőzően mindössze kétszer volt valóban a kiesés elleni küzdelem szerves résztvevője.

A spanyol lapok és szakértők komoly meglepetésére azonban a klub nem vált meg Juan Esnáider vezetőedzőtől az osztályváltás ellenére sem, viszont ez igen rossz döntésnek bizonyult. Az argentin szakemberrel az első hét forduló után hat pont állt a csapat neve mellett, ami a 20. – kiesést jelentő – helyre predesztinálta a fővárosiakat. A Girona elleni vereség után jött el a pillanat, amikor a vezetőség megelégelte a szenvedést és kinevezte az előző évadban az Alavest bajnoki címre vezető, de a hosszabbításról megegyezni nem tudó Pepe Bordalast.

 

Getafe Bordalas


 

A FELJUTÁS

A tapasztalt, másodosztályban elismert edzővel szemben azonnal az volt az elvárás, hogy a hátrányos helyzet ellenére, legalább az osztályozós helyekre juttassa el a csapatot. A szerkezeti és taktikai átszervezést is eszközölő szakember képes volt megfelelő helyükre rakni az építőkockákat, és a keret minőségéhez mérten szerepeltetni a játékosokat. Annak ellenére, hogy az elődje igencsak gyenge minőségű munkája után honnan kellett induljon, mindössze kettő ponttal maradt le a második, automatikus feljutást jelentő helyről a gárda. Ez leginkább annak volt köszönhető, hogy az Estadio Coliseum Alfonso Pérez bevehetetlen erőddé vált Bordalas irányítása alatt. A hátralévő 17 hazai alapszakasz meccsen csak öt együttes tudott pontot rabolni a fővárosból – győzni senkinek nem sikerült –, a rájátszás során pedig mindkét alkalommal odahaza döntötték el a párharcot a maguk javára.

A védekezés stabilitása és az olykor már túlzottan is agresszív játékstílus már ekkor védjegyként jelent meg a Bordalas-csapatnál.

A 35 bajnokin kapott 32 gól nem volt eget rengető mutató, de csak a bajnoki címet is elhódító Levante tudott ennél jobb teljesítményt összehozni. A meccsenkénti 16 szabálytalanság ligaelső produktum volt, a 2,3 sárga lap a negyedik legtöbb, míg a 0,2 kiállítás a harmadik legmagasabb érték volt a másodosztályban. 

 

Getafe feljutás


 

ÚJONC ÉV

Ez a mostani már a negyedik szezonja a klubnak a LaLigaban, és bizony, a már említett jellegzetesség a legjobbak között is látványosan megvan. Háromszor ők kapták a legtöbb sárgát és csak egyszer lettek másodikok a legtöbb szabálytalanságot elkövető csapatok listáján, a másik három „siker” mellett. Természetesen a piros lapok tekintetében is rendszerint ott vannak a „legjobbak” között, bár egyszer sem lett övék a legtöbb.

 

Négy szezon alatt összesítésben a legtöbb kiállítás náluk jött össze.

A feljutást követő első év a túlélésről szólt, ahol egy nagyon stabil védekezés jellemezte a csapatot, amelynek a legfőbb erőssége az volt, hogy az ellenfeleket a lehető legrosszabb helyzetből engedi csak lőni (0,09 NPxG/Sh). A 4-4-2-es vagy épp 4-2-3-1-es hadrendben a duplaszűrő elengedhetetlen volt, és az is, hogy labda nélküli játék során low blockban a lehető legkevesebb helyet hagyták a vonalak között az ellenfél kreatív játékosainak. A széleken a mindig visszazáró szélső középpályások/szélsők biztosították, hogy ne nagyon alakulhasson ki létszámfölényes szituáció, amiből kombinatív játékkal tudna zavart okozni az ellenfél.

A mélyen behúzódó csapat jellemzője volt a nagyon sok védekező párharc, a rengeteg labdaszerzés és talán kissé meglepő módon a presszing.

Bár legtöbb esetben csak két vagy három ember generálta, de a zavaró mozgásokkal annyit mindenképp elértek, hogy több esetben is ezekkel erőszakolták ki a hosszú labdát az ellenfelektől, amire le tudtak csapni, mert hátul rendszerint emberfölényben voltak a támadókkal szemben.

A támadójáték inkább a reaktivitáson alapult,

valamint a pontrúgásokon, amikből a negyedik legtöbb gólt szerezték abban az idényben. Kevés labdabirtoklással (42%), kevés progresszív labdacipeléssel, de annál több hosszú labdával éltek, ahol a két támadó és a felfutó szélső középpályások/szélsők sikeresen alakítottak ki helyzeteket. A boxon belülre juttatott átadások és a kulcspasszok tekintetében is nagyon hatékonyak voltak, s ugyanez jellemezte a beadásaikat is, amiből ekkor volt a legtöbb és a legnagyobb találati arány is. Gólok terén a várható értékhez képest alulteljesítettek, de ekkor volt a legmagasabb a kísérleteiknek az átlagos minősége (0,14 NPxG/Sh) és a kaput is ekkor találták el a leghatékonyabban.

Alapvetően sikerült túlteljesíteni az elvárásokat, hiszen az újonc szezon végén a 8. helyen zártak, mindössze három ponttal lemaradva a nemzetközi szereplést jelentő hetedik pozíciótól. Nem mellesleg azon hét együttes közé tartoztak, akik pozitív gólkülönbséggel zártak, köszönhetően annak is, hogy csak háromszor tudták megverni őket két góllal.  

 

Getafe Messi
Lionel Messi gólképtelen maradt az újonc ellen, akik még egy pontot is elhoztak a Camp Nou-ból.

 

TÖRTÉNELMI SIKER

A második idényben már állandósult a 4-4-2, csak a keretminőséget némi igazolással sikerült magasabb szintre emelni, mert a vezetőség is tisztán látta, hogy van potenciál a csapatban és Bordalas képes lehet kihozni belőlük azt, amire elméletileg hivatottak. Kimondva ugyan nem volt, de arról lehetett hallani pletykákat, hogy szeretnének a klub történetében először kijutni a nemzetközi porondra.

A nagyobb elvárások némileg át is alakították az előző idényben remekül működő csapatot, mert nem lehetett már annyira mélyen védekezni.

Középen maradt a low block a két „hatos” rendszerint szűk területet hagyva zárt vissza, de a széleken sokkal kevésbé volt meg a biztosítás a szélső középpályások részéről, akiknek egyre több támadófeladat jutott. Ez leginkább a presszingben mutatkozott meg, mert ekkor lettek a liga legaktívabban letámadó egysége, amely nem kezdte olyan magasan a nyomásgyakorlást, mint az előző szezonban, ám sokkal szervezetebben és precízebben tette mindezt, ami azt is jelentette, hogy az ellenfeleket kevesebbet engedték át a saját harmadukba, kevesebb lehetőséget hagytak nekik, csak épp azok minőségibbek lettek, hála annak, hogy a védekezést kevesebb fővel kellett megvalósítani. Összességében kettővel kaptak több gólt, ami annak fényében, hogy az engedett lövések átlag minősége 0,13-ra emelkedett, az engedett várható gólok száma pedig 1,27-re nőtt, nagyon szép, de egyértelműen túlteljesítés volt a részükről.

Támadásban ezzel szemben a presszing és a hibára késztetés éreztette hatását. Több labdát szereztek az ellenfél térfelén, a hibák után több lecsorgót gyűjtöttek be, valamint az ellenfél olykor kétségbeesett felívelése után nőtt a légi párharcaik sikerességének aránya is, főleg a semleges harmadban. Ezeknek köszönhetően nem kellett annyi hosszú indítással élniük, több lett a progresszív passz, javarészt a szélek irányába, ahol az új szerzemények sokkal jobban tudtak egy az egy elleni párharcokat vívni. A sikeres támadójáték nem hozott komolyabb változást a támadóstatisztikák többségében, viszont több gólt igen, ami több győzelmet is szült.

 

Getafe EL
Történelmi siker! Fennállása során először vívta ki a klub az európai kupaszereplés jogát, méghozzá a szezon végi ötödik hellyel egyenes útjuk volt az El-csoportkörbe.

 

KÉT FRONTON

A kettős terhelésre való felkészülés újabb igazolásokat követelt meg a vezetőségtől, ám komoly anyagi háttér híján inkább arra próbáltak meg rámenni, hogy létszámban meglegyenek, lehetőség szerint közel azonos szintű játékosokkal minden posztra.

Bordalas számára is új volt a helyzet, mert ezelőtt még nem volt nemzetközi kupatalálkozója neki sem, ahogy a keret nagyobb részére szintén igaz volt ugyanez.

Az új kihívások és az új játékosok ismét rákényszerítették, hogy belenyúljon a taktikába és a felfogásba. A legnagyobb különbséget a labdával annak birtoklási szándéka jelentette, míg labda nélkül a mid block bevezetése. Ezzel egyidejűleg tovább nőttek a szabálytalanságok és csökkent a folyamatos játék ideje.

Azzal, hogy tördelték a játékot, elvették annak esélyét az ellenfelektől, hogy kombinatív focival megverjék őket, a cél az volt, hogy rákényszerüljenek a pontrúgásokra, amelynek levédekezésében ligaelit szintre fejlődött a csapat. Elhagyták a jól megszokott duplaszűrős felfogást, a középpálya közepén játszó két ember immár inkább box-to-box szerepkört kaptak. Be kellett segíteniük a letámadásba, ami magasabban kezdődött, de a nagyobb létszámnak köszönhetően a hatékonysága is megnőtt a nyomásgyakorlásnak, valamint megvolt a feladatuk hátrafelé is, de kevésbé kellett mélyen játszaniuk.

A mid block egyik hátránya ott ütközött ki, hogy a vonalak közti helyeken a kreatív játékosok meg tudták bontani a védelmet és minőségi lövőhelyzeteket alakítottak ki (0,15 NPxG/sH), ami csak azért nem lett végzetes, mert rendre sikerült megállítani az ellenfelet, bár többnyire szabálytalanul, de így is kevés lövést engedtek.  

A labdabirtoklás a passzok számában és főleg a saját térfélen történő labdajáratásban mutatkozott meg. A gondot a kreativitás hiánya okozta, mert bár többet volt náluk a játékszer, de csak azzal jutottak előrébb, ha a szélen próbáltak egy az egy elleni vagy létszámfölényes helyzetet kialakítva beadásig eljutni. A két középpályás munkája inkább a presszingben és a védekezésben teljesedett ki, a támadók meg inkább célpontként funkcionáltak, mintsem visszalépésekkel és váratlan húzásokkal igyekeztek volna helyzetbe kerülni. Több, de pontatlanabb és alacsonyabb minőségű lövés, ennek következtében pedig visszaeső gólszám jellemezte a támadójátékukat.

Nemzetközi színtéren a stílusuk senkinek nem volt ínyére, és itt sokkal inkább erőltették az újoncszezonban jól bevált reaktív focit, aminek meg is volt az eredménye, hiszen a legjobb tizenhatig eljutottak, ahol már a koronavírus is közbeszólt a szereplésüket illetően.

 

Ikonikus kép, amint a két edző, Pepe Bordalas és Erik ten Hag vitatkoznak az amszterdami éjszakában, ahol a madridi kiscsapat kiejtette az előző évi BL-elődöntőst a legjobb 32 közt.

 


(X) A spanyol LaLiga kiesőire is tudsz fogadni az Unibet oldalán. A Getafe jelenleg nem tartozik a legnagyobb esélyesek közé (7,50), de ott van a jelöltek között. 


 

SÜLLYEDŐBEN

Eljutottunk a jelenbe, ahol jogosan tehetjük fel a kérdés, mitől esett össze ez a csapat?

Azt le kell szögezni, hogy a kényszer is szült bizonyos távozásokat, mert a klub költségvetése nem áll épp a legjobban a járványhelyzet következtében, továbbá nemzetközi szereplés nélkül, az onnan befolyó plusz bevételek hiányában felesleges lett volna fenntartani egy nagyobb létszámú, jól megfizetett keretet.

A szezon eleje jól indult, mert visszahozta a Bordalas a low blockot védekezésben, a két továbbra is inkább box-to-box középpályásnak kevesebb feladata volt a presszingben, cserébe viszont mélyebbre kellett zárjanak, hogy ne hagyják az ellenfeleket a vonalak között szabadon. A játékot továbbra is a lehető leginkább le akarják lassítani (a Sporttudományok Nemzetközi Központja (CIES felmérései alapján, a legkevesebbet van játékban a labda a Gefate meccsein) sok a szabálytalanság, s idén minden eddiginél több a kemény fault is, amivel az élvonalban legtöbb piros lapot gyűjtik be.

A problémák egyik forrása az, hogy bár közelebb vannak a középpályások a védőkhöz védekezésben, a helyzeteket mégis könnyedén kialakítják az ellenfelek, méghozzá a tavalyihoz hasonlóan magas minőségű lövéseket engednek, csak idén jóval többet. A több lehetőségből több gól is születik, s idén már egy feletti a bekapott gólátlaguk. Ezzel kapcsolatosan kevesebb támadó-, illetve presszing-feladatot kapnak, amiből az következik, hogy kevésbé intenzív és kevésbé hatékony a letámadása a csapatnak, a kikényszerített hibák hiányában pedig nekik kellene helyzetbe hozni a támadókat, ami a gondok másik eredete.

A továbbra is labdát inkább birtokolni akaró csapatban nincs kreativitás, amit a statisztikák is visszaadnak, elég csak a kulcspasszokat, a boxon belülre juttatott pontos átadásokat vagy épp a lövéseket és azok minőségét megnézni. Mind-mind azt jelzik, hogy ez a csapat képtelen gólhelyzetet kialakítani és abból betalálni. Az 1,03 xG érték a legrosszabb a négy szezon alatt, de még ehhez képest is csak 0,73 gólt hoznak össze meccsenként.  

A konzervatív támadójátékkal kapcsolatosan sokatmondó adat, hogy David Soria labdaérintési-, passz-, és támadóharmadba juttatott átadásainak a száma is szignifikánsan megemelkedett, vagyis a kapust többször kell bevonni a játékba, ő pedig rá van kényszerülve a felívelgetésre.

 

A négy szezont összesítő statisztika, amin kivehetőek a negatív átalakulás az idei évre.

 

Ebben az ütemben haladva könnyen kerülhetnek a vonal alá, mert csak négy ponttal állnak jobban, mint a már kieső helyen lévő Elche. Az eddig lejátszott harminc bajnoki során több mint a meccsek felén nem tudtak betalálni, s ezek közül csak ötször sikerült pontot szerezni. Ha tartják a meccs/pont átlagot, akkor a 38 pont elegendő lesz a bennmaradáshoz az elmúlt évek tanulsága alapján, de ha sikerül is bennmaradni, akkor könnyen összejöhet, hogy a nevük alatt húzzák meg azt a bizonyos vonalat.

 


Képek: Getty Images

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x