Magyarország–Lengyelország, ellenfélszemle: Hogyan változhat Lewandowskiék játéka Paulo Sousával?

Csütörtökön a magyar válogatott megkezdi szereplését a világbajnoki selejtezősorozatban, Lengyelország ellen. A katari álom beteljesüléséhez eredményes nyitányra lenne szükség Marco Rossi fiaitól, amihez egy komoly játékerővel rendelkező válogatott ellen kell bizonyítani. A lengyeleknél rengeteg a jól képzett, komoly bajnokságban játszó futballista, azonban csapategységben és az utóbbi időben mutatott játékuk alapján már nem annyira ijesztőek. Cikkünkben részletesen bemutatjuk az immáron Paulo Sousa által irányított együttes játékstílusát az olaszok és a hollandok elleni teljesítményüket vizsgálva.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

A lengyel válogatott jelenlegi állapotának vizsgálatát két részre lehet osztani. Egyrészt, a keretükben található játékosok minősége kifejezetten magas: majdnem mindegyikük az európai topligák valamelyikében keresi kenyerét. Továbbá, Robert Lewandowski személyében a világ egyik legjobb csatára is rendelkezésükre áll, komoly veszélyforrást képezve a magyar csapat számára.

 

Kapitányváltás a lengyel csapatnál

Másrészt, kissé váratlanul, de elküldték a korábbi szövetségi kapitányt, Jerzy Brzeczeket, és a portugál Paulo Sousát nevezték ki a helyére. A korábban Magyarországon is dolgozó Sousának így Gulácsi Péterék ellen adatik meg először az, hogy végighallgassa a lengyel himnuszt a lengyel kispadon. Bár véleményem szerint Sousa komoly fogás a lengyel szövetségnek, a válogatottak számára megengedett felkészülési idő rövidsége miatt a magyar válogatott számára előnyös is lehet az új szakvezetői felállás helyzete.

Ahogy utaltam rá, sokan meglepődtek Brzeczek elküldésén, azonban az olaszok és a hollandok elleni mérkőzésen látottak alapján korántsem szakmaiatlan a döntés. A korábbi Wisła Plock-tréner irányítása alatt egy reaktív, védekezésben rendezetlen, támadásban ötlettelen és veszélytelen csapat benyomását keltették Lewandowskiék. A két mérkőzés közül az olaszok elleni tükörsima vereséggel, míg a hollandok elleni demoralizáló kudarccal végződött.

Természetesen jogos felvetés lenne, hogy mindkettő említett ellenfél világklasszis szintet képvisel, ezért a lengyel csapat vereségei nem meglepőek. Az igazság azonban az, hogy a játék képe alapján a lengyel válogatott mind a két mérkőzésen mélyen tudása alatt teljesített, sőt, olykor motivációs problémák, akaratbeli hiányosságok, illetve komoly mentális mulasztások is jelentkeztek.

Mivel a magyar válogatott ellen már Paulo Sousa ül majd a kispadon, ebben az elemzésben az utolsó két mérkőzés tanulságain túl azt is vizsgálom, hogy miként változhat a lengyelek játéka Sousa elképzeléseinek hatására.

 


(X) Így nyerhetsz 20-szoros pénzt magyar – lengyel meccsel:

Exkluzív promóció! Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre és fogadj 20-szoros oddson a Magyarország-Lengyelország vb-selejtező három kimenetelének valamelyikére! Hogyan működik? Kattints a lenti linkre, regisztrálj és kösd meg első fogadásodat! 

>>> Kérem a 20-as szorzót!


 

Elemzés

Ahogy tettem azt Izland elemzésénél, most is a Taktikai Periodizáció által meghatározott keretrendszerben vizsgálom majd a lengyelek játékát. Bene Ferenc így foglalta össze eme keretrendszert:

 

„A Taktikai Periodizációban a futballmérkőzés logikai felépítését kell elsőként figyelembe venni. A futballmérkőzés elemei: támadás (labdabirtoklás), védekezés (ellenfél labdabirtoklása), védekezésből támadásba való átmenet, támadásból védekezésbe való átmenet”.

 

A cikk további részében azt vizsgáljuk meg, milyen viselkedésformákat mutat Lengyelország válogatottja ezekben az elemekben.

 

Támadás

A lengyelek Olaszország és Hollandia elleni mérkőzései tökéletes példák arra a megállapításra, hogy nem elég a sikerességhez az, hogy egy csapat hemzseg a kiemelkedő képességű labdarúgóktól. Ahhoz, hogy azok a játékosok komoly eredményeket tudjanak elérni, bizony kiemelkedő minőségű szakmai munka is kell. Látjuk ezt a magyar bajnokságban a Honvéd esetében, de ugyanerre példa a Tottenham Hotspur  is az angol bajnokságból.

Hiába játszanak a lengyeleknél Premier League-, Serie A-, Bundesliga- és Ligue 1-játékosok is, támadásban ötlettelennek, pontatlannak, és aránytalanul Lewandowski-központúnak tűntek a vizsgált találkozókon.

Amikor a lengyelek birtokolták a labdát, a vertikalitás hiánya egyértelműen jelentkezett. Nem voltak képesek lapos passzokkal átjátszani az ellenfél védővonalait, oldalra és hátra sokkal többet voltak kénytelenek játszani, mintsem előre. A probléma ezzel az, hogy az oldalsó és negatív irányú passzok az ellenfél nyomását invitálják, illetve, a pontatlan felpasszok okozta labdavesztésekből az ellenfél kontrái is jó körülmények között indulhattak el.

Paulo Sousával egy jóval átgondoltabb támadójátékot várok Grzegorz Krychowiakéktól. A rideg és könnyen letámadható struktúrák helyett egy mozgékonyabb játékfelfogás valószínűbb. Nem hiszem, hogy a labdabirtoklási mutatókban legyőznék a magyar válogatottat, de az biztos, hogy amikor náluk lesz a labda, sokkal tudatosabban fogják kihasználni az elérhető területeket.

 

 

Ritkaságnak számított az olaszok ellen, hogy a piros mezes lengyel csapat képes volt hosszabb ideig megtartani a labdát. Amikor sikerült, akkor is tanácstalanság és negatív passzok jellemezték játékukat. Kevés játékos helyezkedett az olasz védelem és középpályássor között, a játékba belépő védekező középpályások és belső védők pedig bátortalanul és kreatív megoldások hiányával küszködtek.

 

 

A lassú és körülményes támadójáték gyakran kulminált hosszabb indításokban a pálya szélső területei felé. Habár volt olyan eset is, amikor ezek az indítások sikerültek, a folytonosság, a folyamatos progresszió az ellenfél kapuja felé rendre elmaradtak.

 

 

Védekezés

Az előző szövetségi kapitány utolsó két mérkőzésén egy szétesőben lévő lengyel válogatottat lehetett látni, ami a védekezésüket illeti. Mindkét összecsapáson, az ellenfél által kidolgozott minőségi helyzetek száma magas volt. Az olaszok és a hollandok is könnyedén jutották át a lengyel védelmen, kipasszolták, kicselezték, és mozgásaikkal rendre átverték a fizikálisan erős, de játékintelligenciában kevésnek bizonyuló védekező lengyel játékosokat.

Ahogy a lengyelek képtelenek voltak az ellenfél vonalai között labdát kapni, úgy ellenfeleiknek ezt rendre megengedték. Jan Bednarek és társai viselkedésében konzisztens módon volt jelen a reaktív, reagáló, és ütemtelen mentalitás, ami üres területekben, eltolódó védelmi vonalban, és az ellenfelek számára elérhető magas számú szabad támadókban jelentkezett.

Ami biztos, hogy Paulo Sousa elsősorban a védekezésre fog koncentrálni a mieink ellen, hiszen senki sem szeretne vereséggel kezdeni egy selejtezősorozatot. Ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy a lengyelek a magyar válogatott után (és az andorraiak várható legyőzését követően) az angol válogatottal szállnak szembe, akkor a védekezés megszervezése válik kulcsfontosságú feladattá. Sousa ebben a tekintetben mindig is kimagasló edzőnek számított, ezért jelentős javulás várható a csapat védekezésében szinte azonnal.

 

 

Könnyen megfigyelhető, hogy a labda mozgása kényelmetlenné teszi a lengyeleket. Folyamatos késésben vannak és állandóan csak reagálni tudnak az ellenfél mozgásaira. Nincs nyomás a labdán és a labda körül, a labdától távol pedig rengeteg terület áll rendelkezésre az ellenfél játékosainak.

 

 

Ahhoz, hogy egy csapat jól tudja lefedni az ellenfél számára elérhető területeket, a játékosok egyéni felelősségvállalása kikerülhetetlen. Ez a felelősségvállalás a környezetük állandó értékelésében, az ellenfél szándékának folyamatos megakadályozásában, illetve magas fokú intenzitásban ölt testet. A videóban látható: az olaszok csaliként használják a játékszert, a lengyelek csak követik a labda útját (kiemelném a játékosok fejmozgását), majd ebből következően a megfelelő pillanatban elindított olasz támadásra képtelenek megfelelően reagálni.

 

 

A lengyelek védelme és középpályásai között állandó elérhető területek vannak. Ez köszönhető annak, hogy nincs megfelelő nyomás a labdát birtokló játékosokon, ezáltal több idő áll rendelkezésre a területek kialakítására. Az olaszok tudatosan használták ki ezeket a hiányosságokat, ami helyzetekben és gólokban mutatkozott meg.

 

 

A hollandoknak sokszor nem is kellett túlságosan kimozgatni a lengyel védekező játékosokat, két-három passz is elegendő volt ahhoz, hogy lyukakat képezzenek a védelmükön. A reaktív viselkedésforma gyakran egyenes ágon kapcsolódik egy esetlegesen alulmotivált csapat képzetéhez. Paulo Sousa kapitánysága kezdetén minden bizonnyal ezen a viselkedésformán fog változtatni legelőször.

 

Átmenet támadásba

A lengyel válogatott tekintetében felemás véleményem van a kontrajátékukat illetően. Az látszott mind a kettő megtekintett mérkőzésen, hogy Piotr Zielinskiék a játék eme elemében mutatják a legnagyobb lelkesedést. Ennek eredményeként, sikerült többször is kellemetlen helyzetbe hozni ellenfeleik védelmét ezekben a szituációkban.

Érdekes tulajdonsága ugyanakkor a lengyel csapatnak, hogy sokkal sikeresebben vitte végig kontráit olyankor, amikor mélyen a saját térfelén történt a labdaszerzés. Amikor nagyobb terület állt rendelkezésre, a lengyelek gyorsasága, dinamikussága, és ebben az elemben mutatott lelkesedése jobban kiütközött.

A kapitányváltás minden bizonnyal pozitív változásokat fog hozni ebben a játékelemben is. Emlékezhetünk, már a Videoton csapatával is remekül megszervezte csapata kontrajátékát Sousa, aztán ez a tulajdonsága követte a portugált edzői pályafutásának további állomásaira is. A magyar válogatott tagjainak ébernek kell maradniuk a labdabirtoklás fázisában, úgy helyezkedniük, hogy az ellenfél kontratámadásait azonnal meg tudják akadályozni a labdavesztés pillanatai után. Ha nem így tesznek Szalai Attiláék, a lengyelek komoly gondokat okozhatnak.

 

 

Labdaszerzéseik után Lewandowski felé próbálták terelni a játékot, dupla ütemű kontrákat kialakítva. Amikor az ellenfél kapujához közelebb szereztek labdát, kontráik többször végződtek sikertelenül.

 

 

Akkor működött ez az elképzelés igazán, amikor jelentős terület állt rendelkezésre az ellenfél védelme mögött. Ezekben a helyzetekben Mateusz Klich személye kiemelkedő jelentőséggel bír. A Leeds United zongoracipelője Marcelo Bielsa alapelveiből merítve gyakran látványosan buzdítja csapattársait a sprintek bevállalására, a kontratámadások dinamikus végrehajtására.

 

 

Amikor sikerül Lewandowskit tisztán megjátszaniuk a labdaszerzést követően, a kontratámadások sikeressége jelentősen megemelkedik. A Bayern München kiválósága képes először megtartani, majd megfelelő ütemben megjátszani a játékszert annak érdekében, hogy a támadásba való átmenet gördülékenyen mehessen végbe.

 

Átmenet védekezésbe

Az a lelkesedés, ami a támadásba való átmenetben jellemzi a lengyel válogatott tagjait, közel sem jelenik meg akkor, amikor labdát veszít a csapat. Lassan, körülményesen, már-már lustán zárnak vissza, aminek köszönhetően igencsak sebezhetőek ezekben a helyzetekben.

Az új portugál szakvezető érkezésével, a selejtezősorozat első mérkőzésén nem várható nyílt sisakos játék a lengyelek részéről. Erre alapozva kijelenthető, a magyar válogatottnak nem lesz sok lehetősége kontrákat vezetni. Akkor azonban, amikor ezek a szituációk adják magukat, Sallai Rolandéknak mindenképpen meg kell próbálni lekontrázni a lengyel védelmet.

Megjegyzem, furcsa volt látni, hogy a jó felépítésű lengyel csapat mennyire ártalmatlannak bizonyult fizikálisan a labdavesztések utáni pillanatokban. Ahelyett, hogy a párharcokat keresnék Arkadiusz Recáék, az ellenfelektől gyakran távol helyezkednek, megnehezítve ezzel az azonnali visszatámadás sikerességét.

 

 

Kevés kecsegtetőbb visszatámadható szituáció van annál, amikor az ellenfél a saját térfeléről, a szögletzászló mellől kényszerül támadást indítani. A lengyel válogatott ilyen helyzetből engedte az olaszokat kibontakozni annak köszönhetően, hogy játékosaik késve, vagy egyáltalán nem támadták a labdát, illetve a labdát körülvevő területeket.

 

 

A különböző csapatrészek között nagy távolságok keletkeztek annak következtében, hogy a védelem tagjai nem ürítették ki időben saját térfelüket. Így, amikor az ellenfél a saját térfeléről indíthatott kontratámadásokat, a lengyel védelem tagjai behátrálásra kényszerültek, megkönnyítve ezzel az olaszok dolgát. Hiába fektettek időnként energiát a visszazárásba, a reaktív viselkedésforma ezekben a helyzetekben is domináns módon volt jelen.

 

 

Sokszor feltűnően hiányzott az agresszivitás a lengyel játékosokból. A hollandok ellen többször volt megfigyelhető, hogy szerelés helyett odapiszkálások, ütközések helyett visszahúzott végtagok jellemzik a lengyel válogatott tagjait.

 

 

Az egyik legszembetűnőbb példa ebben a videóban látható. Húsz perccel a mérkőzés vége előtt, vezetésük tudatában több lengyel játékos is kocogva vált át támadásból védekezésbe. A veszélyérzet csekély jeleit sem lehet felfedezni, edzői szemmel kiábrándító mentalitásról téve tanúbizonyságot. Kíváncsian várom, Paulo Sousának vajon sikerül-e meggyőzni játékosait arra vonatkozóan, hogy érdemes sprintben visszafutni egy-egy labdavesztést követően.

 

Pontrúgások

A lengyel válogatott tele van jó felépítésű, magas, és jól fejelő labdarúgóval. Kifejezetten atletikus és fizikálisan erős csapat benyomását kelti, igaz, ez nem mindig domborodik ki a mérkőzéseken. Ahogyan akkor, amikor a labda játékban van, úgy a pontrúgások esetében is a reaktív, néhol puhány, gyakran figyelmetlen csapatként működik a lengyel gárda. A vizsgált két mérkőzésen semmiféle veszélyt nem tudtak teremteni az ellenfél kapuja előtt, viszont ellenfeleik többször verték át őket.

 

 

A hollandok a területet védő lengyel szerkezeti stratégiát kihasználva fejeltek győztes gólt, míg az olaszok a kisszöglet adta rendezetlenséget váltották büntetőre. Különösen érdekes elképzelés az utóbbi: azért választják a kisszögletet, mert így a jól fejelő lengyeleknek el kell hagyniuk a kapu előtti területeiket, ekképpen kialakítva üres térségeket a mozgékonyabb olasz támadóknak a lengyel kapu közvetlen közelében. A második ütemből érkező beadásra így újra csak reagálni tudtak a lengyelek.

 

Összegzés

Összességében elmondható, hogy jobb lett volna a magyar csapat szempontjából, ha Brzeczek maradt volna a lengyelek szövetségi kapitánya. Vele ugyanis egy szétesőben lévő csapat benyomását keltették, sebezhető mentalitásban futballoztak, és tudásuk alatt teljesítettek. Paulo Sousa érkezésével ez minden bizonnyal változni fog, a kérdés csak az, hogy milyen gyorsan. A magyar csapatnak egy mélyen és rendezetten védekező, agresszívan le- és visszatámadó, labdabirtoklásban az eddigiekkel szemben jóval tudatosabb lengyel válogatottra kell felkészülnie.


Kapcsolódó cikkek: 

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x