Máltai labdarúgómenedék

A kis földközi-tengeri állam futballjának ismerői jól tudják, a helyi focisták mellett hemzsegnek a sziget bajnokságában a balkáni, közép- és dél-amerikai, valamint afrikai féltehetségek, lelkes amatőrök. 2020-ban azonban egy új trend indult Máltán, számos, magasabb szinten is teljesíteni képes profi választotta átmeneti menedékéül a kellemes klímájú szigetet, ahol jobb időkre várva Doumbia, Denílson, Danny Holla és a többiek lehorgonyoztak, míg elül a vihar.

Malta Premier League

Rémálmainkban ma is előjöhet a 2006. október 11-i Málta–Magyarország (2-1) Európa-bajnoki selejtező emléke, melyet egyedülálló módon a Rádiókabaré is megörökített egy Hadházi László, Simonyi Balázs és Vida Péter által előadott jelenetben.

 


A mérkőzés máltai szereplői közül az ottani Premier League-ben hárman ma is aktívan futballoznak: a meccsen duplázó Michael Mifsud, becenevén MM9 a Mosta FC-t erősíti, a kapus Justin Haber és a középpályás Andrew Cohen pedig a Gzira United veteránjai. Most azonban nem róluk lesz szó, és nem is a magyar bajnokságban megfordult, szerény képességű idegenlégiósokról, akik épp a szigeten tanyáznak, pedig belőlük is akad néhány: a brazil középpályás Thiago Bonfim (Zejtun Corinthians) 2013-ban a Diósgyőrben próbálkozott, míg honfitársa, Romeu Péricles Romao (Sirens FC) egy évvel korábban a Vasasnál szerepelt; Máltán focizik az amerikai csatár Eric McWoods (Balzan FC) is, akit az előző idényben ZTE színeiben láthattunk az NB1-ben.

Sokkal érdekesebb számunkra például McWoods két holland csapattársa, akik a PSV Eindhovennél nevelkedtek, és így természetesen a holland utánpótlás-válogatottban is megfordultak. A védő Augustine Loof 2019 nyarán igazolt Eindhovenből Máltára, a 2015 nyarán Görögországban rendezett U19-es Európa-bajnokságon még Borja Mayoral, Dani Ceballos, Marco Asensio, Rodri, no meg Timo Werner és Leroy Sané, illetve az AS Monaco színeiben nemrég mesterhármast szerzett Alekszandr Golovin ellen játszott az egykori kiváló középpályás, Aron Winter irányítása alatt, Frenkie de Jong csapattársaként. Az elefántcsontparti származású, PSV-nevelésű holland középpályás, Moussa Sanoh Angliában és Romániában légióskodott, mielőtt néhány hete tinikori pajtásához, Loofhoz csatlakozva Máltára szerződött.

Gazdag nemzetközi pályafutással és a holland párosnál nagyobb hírnévvel rendelkezik a szintén januárban a szigetre vetődött Seydou Doumbia (Hamrun Spartans), aki a 2012-es Afrikai Nemzetek Kupáján a döntőbe jutott Elefántcsontpart válogatottjával, 2015-ben pedig megnyerte a kontinensviadalt. Doumbia az FC Basellel svájci bajnok és kupagyőztes, a CSZKA Moszkvával kétszeres orosz bajnok és kupagyőztes, a Sporting CP-vel portugál kupagyőztes volt, emellett három topligában is megfordult az AS Roma, a Newcastle United, illetve a Girona támadójaként. Az elefántcsontparti gólvágó emellett a selejtezőket is beleszámítva kereken 50 Bajnokok Ligája-, és Európa Liga-találkozón lépett pályára, melyeken összesen 29 gólt ért el.

 

Seydou Doumbia a Hamrun Spartans edzésén (forrás: timesofmalt.com)

Hogy a Hamrun Spartans hátvédsora se maradjon neves profi játékos nélkül, arról az év elejétől Claude Dielna gondoskodik. A francia-guadeloupe-i védő a már visszavonult remek hátvéd, az Olympique Marseille és a Wolverhampton Wanderers egykori alapembere, Roland Zubar unokatestvére, a rokoni szálon túl közös bennük, hogy mindketten légióskodtak az amerikai Major League Soccerben – Dielna néhány éve még Németh Krisztián csapattársa volt a New England Revolutionnél.

 

Rutinos védője akad a Hibernians FC-nek is, amely tavaly nyáron szoros meccsen (0-1) maradt alul az FC Fehérvár ellenében az Európa Liga selejtezőjében. Arról, hogy a fehérvári gólparádé elmaradt, nagyban tehetett a brazil bekk, Leandro Almeida is, aki korábban a Dinamo Kijevvel a BL és az EL csoportkörében szerepelt olyan sztárcsapatok ellen, mint az FC Barcelona, az Internazionale, illetve a Manchester City. A védő a háborús övezetté vált Ukrajnából hazatérve 2015-ben Brazil Kupát nyert a Coritibával, tavaly nyáron kezdte meg második légiós-korszakát a szigeten.

A magyarverő Mifsud mellett, a Mosta FC-nél igyekszik fellendíteni európai karrierjét egy másik brazil spíler, a csatár Nixon, aki a Flamengónál nevelkedve 2013-ban nyerte meg a brazil országos kupát, emellett 49 meccsen 8 gólt ért el hazája élvonalában.

A legnevesebb Máltán focizó brazil azonban jelenleg nem más, mint az Arsenal FC egykori üdvöskéje, a középpályás Denílson (Sliema Wanderers), aki az „ágyúsoknál” közel 150 mérkőzésen lépett pályára, és 2009-ben egészen a Bajnokok Ligája elődöntőjéig menetelt a Wenger-brigáddal. Nevelőegyesületével, a Sao Paulo FC-vel hazatérését követően Copa Sudamericanát nyert, majd Abu-Dzabiban, az Egyesült Arab Emírségek fővárosában rúgta a bőrt.

 

Malta Premier League
Denílson a Zejtun Corinthians elleni decemberi debütáló mérkőzésén a venezuelai Rafael de Fex mellett (forrás: Times of Malta)

A sliemai „vándoroknál” Sao Paulo város szülötte együtt focizik a Rio de Janeiróban világra jött Arthur Cunhával, aki a holland Sylvano Comvaliusszal párban Indonéziából költözött át Máltára a világjárvány hatására. A brazil védő kétszeres kupagyőztes volt az ázsiai szigetvilágban, míg Comvalius az ottani liga egyik legeredményesebb csatáraként tündökölt, 2017-ben 37 találattal szerzett gólkirályi címet. Szintén a korábbi 26-szoros bajnokcsapat mezében feszít mostanság a remek holland középpályás Danny Holla, aki 223 holland első osztályú bajnoki, no meg a Brighton & Hove Albionnál Angliában légiósként lejátszott 33 meccs összes tapasztalatát hozta magával új egyesületéhez.

 

Malta Premier League
Danny Holla az angol Ligakupában Mousa Dembélével harcol a labdáért a középpályán (forrás: Times of Malta)

Rutin tekintetében nem áll rosszul a Lija Athletic argentin különítménye sem, a középpályás Walter Serrano 167 argentin élvonalbeli mérkőzés, és egy 2020-as perui kitérő után érkezett januárban Máltára. Csapattársa, a szintén a középpályán bevethető Fernando Brandán eddigi egyetlen légiósidényében Ausztráliában megnyerte az FFA-kupát a Melbourne Cityvel Tim Cahill csapattársaként.

 

Fernando Brandán 2016-ban, a Cahillel közösen nyert ausztrál FFA-kupával (forrás: Melbourne City FC)

A fenti öreg rókákkal ellentétben Divine Naah (Mosta FC) pályafutása érdemi része még a ghánai középpályás előtt áll: a Right to Dream Akadémián nevelkedett játékost 2014-ben szerződtette a Manchester City, 2018-ig az angol sztárcsapat igazolt futballistája volt. Ezalatt kölcsönben Naah megfordult a norvég, a holland, a svéd, és persze az FC Nordsjaelland révén a dán élvonalban is. A manchesteriektől elköszönve aztán Belgiumba tette át a székhelyét, onnan Izraelbe vetette a sorsa, most pedig Máltán bizonyíthatja tehetségét. Bemutatkozó mérkőzését, a Gzira United elleni február 6-i bajnokit (1-2) például rögtön végig játszotta, mi több, ő szerezte csapata gólját is. A gond csak az volt, hogy közben együttesének kapusa, a kongói-francia Christoffer Mafoumbi kettőt kapott… Az RC Lensnál nevelkedett hálóőr október végén került Máltára Angliából, az elmúlt három évben a Blackpool FC labdarúgója volt. Ő védte hazája válogatottjának kapuját a 2015-ös Afrikai Nemzetek Kupáján olyan akkori topligás kiválóságok ellen, mint Iván Bolado, Emilio Nsue, Dieumerci Mbokani, Yannick Bolasie, Pierre-Emerick Aubameyang, vagy épp az Aston Villánál jelenleg befutó Bertrand Traoré.

 

Christoffer Mafoumbi kirobban a kapujából a Portsmouth–Blackpool (0-1) angol bajnokin, megakadályozva a hazai középcsatár Brett Pitmant a gólszerzésben (forrás: Portsmouth News)

Hasonló, de időben jóval közelebbi ANK-emlékei vannak a guineai-francia Ibrahim Konénak (Zejtun Corinthians), aki egész korábbi pályafutását Franciaországban töltötte, tavaly nyári Máltára költözéséig. 2019-ben ő védte Guinea nemzeti válogatottjának kapuját az Egyiptomban megrendezett Afrika-kupán, és nézett farkasszemet a topligás csatárok közül például Ahmed Musával, Moses Simonnal, Samuel Kaluval, Odion Ighalóval, illetve Rijád Mahrezzel, Andy Delort-ral, valamint Saido Berahinóval.

 

A sziget legnevesebb kapusa mégsem egy afrikai válogatott játékos, hanem a kiesés ellen küzdő Tarxien Rainbows hálóőre, a szeptember óra Máltán védő portugál Daniel Fernandes. Kanadában, egész pontosan Edmontonban született, közel kétméteres portás karrierje nagy részét a görög élvonalban töltötte, de megfordult Hollandiában, Romániában, Norvégiában, Portugáliában és az Egyesült Államokban is. A VfL Bochum kapusaként végigvédte a 2008–2009-es Bundesliga-szezont, és elutazhatott Dél-Afrikába a 2010-es világbajnokságra a portugál válogatottal Eduardo és Beto tartalékaként. Januárban csatlakozott a „szivárványokhoz” egy figyelemre méltó afrikai légiós, az ugandai válogatott középpályás Erisa Ssekisambu – miután hazájában mindent (többször is) megnyert. 2018-ban a kenyai Gor Mahiába igazolt, amellyel 2019-ben és 2020-ban is országos bajnok lett, emellett a kontinentális Bajnokok Ligájában és Konföderációs Kupában is megmutatta magát.

 

Erisa Ssekisambu a hónap játékosa Ugandában – teljesítménye elismeréséül a klub szponzora tíz zsák saját gyártású cementtel jutalmazta (forrás: Twitter, a Vipers SC fiókja)

A korábbi évekhez, évtizedekhez képest a világfutball bizonytalanságai, átrendeződése révén jóval színesebb és érdekesebb játékosanyag kezdett összegyűlni az Észak-Afrikát és Európát összekötő kis szigetországban, talán most először érdemes a külső szemlélőnek az ottani meccseket lesajnálás, és egy unott legyintés helyett őszinte érdeklődéssel, kíváncsisággal figyelni.

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x