Manchester City – Ahol már nem olyan kék az ég…

A Manchester Citynek tavaly hét forduló után 16 pontja volt. Azt megelőzően 19. A 2017–2018-as kiírásban, amelyet végül tizenkilenc pontos előnnyel húztak be, ugyancsak 19. Most van nekik 12. A visszaesés látványos, de mi lehet az oka?

Guardiola

Annál persze bonyolultabb a helyzet, s úgy általában egy csapat működése, hogy egyetlen konkrét okot ki lehessen ragadni, és mint eredendő bűnt tálalni a nagyérdeműnek, a legfontosabbakat viszont feltétlenül érdemes összeszedni. Akkor is, ha még korántsem ég a ház Manchesterben, elvégre ez még mindig egy klasszisokkal teletűzdelt állomány, és a vesztett pontok tekintetében is mindössze háromra van az éllovas Leicestertől. Ugyanakkor mégiscsak figyelmeztető, hogy azok után, hogy utcahosszal maradt le a Liverpooltól az előző szezonban, hogy a Bajnokok Ligájában búcsúzott a nálánál jóval szerényebb képességű Lyonnal szemben, a kurrens idény utolsó öt bajnokijából hármat döntetlennel zárt, kapott egy ötöst a „rókáktól” (Guardiolával először fordult elő 12 éves, akkor 686 meccset számláló edzői karrierjében, hogy öt gólt szedjen be csapata), a tekintetben pedig, hogy kapura lövéseinek hány százaléka bizonyul pontosnak, tízen is megelőzik a PL-ben.

 

A LETÁMADÁS

A bajok okát lehet egyfelől a letámadás minőségében keresni. A presszing sikeressége elég jól illusztrálható azzal, hogy hány átadást engedélyezett az ellenfélnek egy csapat azelőtt, hogy visszaszerezte volna a labdát. Guardiola első két idényét összegezve ez a szám 8,3-at mutatott, amivel simán verte a teljes mezőnyt, de még a 2018–2019-es szezonban megengedett 10 passzal is a riválisok fölé nőtt. Az előző szezonban ugyanez a mutató már csak a harmadik helyre volt elegendő, az idei, bő 15%-os visszaesés viszont csak középmezőnyt ér, ami ugye leginkább azt mutatja, az ellenlábasok látványosan fejlődtek, elsősorban fizikailag, ami a tudatos mozgás mellett mégiscsak a letámadás alapja.

A Southampton, a Leeds, a Leicester a presszinget tekintve egyaránt az élmezőny tagja, az pedig épp a futball szépségéről és kiszámíthatatlanságáról árulkodik, hogy Brendan Rodgers együttese a mély védekezésből indított kontratámadásokkal verte meg a Cityt szeptemberben, és nem a rá sokszor jellemző magas letámadással, de hogy sikerült neki, az azon is múlt, hogy a labda azonnali visszaszerzése nem megy már olyan flottul a Citynek.

Ebben rendkívül fontos szerepe volt az elöl játszóknak, ahogy a meglepően agresszívan visszatámadó támadó középpályásoknak, David Silvának, De Bruynének, Bernardo Silvának, valamint a mögöttük futballozó, a taktikai faultoktól sosem visszariadó Fernandinhónak is.

A brazil túl van már a 35-ön, epizódszerep jut már csak neki, Rodrinak lenne a feladata a pár évvel ezelőtti Fernandinho keménységét, agresszivitását, átjátszhatatlanságát, intelligens futballját hozni, de nem mindig sikerül neki.

 

A VEZÉREK HIÁNYA

A Guardiolával művészi szinten futballozó Citybe nem csak Fernandinho, a csapatkapitány Vincent Kompany is vitt egyfajta hajlíthatatlanságot, acélkeménységet, a belga azonban tavaly, tizenegy év után búcsúzott, amivel nem csak a gyepen, az öltözőben is űrt hagyott maga után, leginkább ott. Az őt váltó David Silva inkább játéktudásával és példamutatásával inspirálta társait, az idei helyettes Kevin de Bruyne szintén, bár ő azért oda tud csapni, ha kell. (Habár Fernandinho a csapatkapitány, kiszorulva a kezdőből a belga klasszison feszül a karszalag.)


David Silva Kevin de Buyne


Az elmúlt szezon legjobbjának választott karmester egyébként már tárgyal a hosszabbításról, saját magát képviselve, minthogy ügynökét augusztusban pénzmosás és hamisítás vádjával letartóztatták. 2023-ig szól a szerződése, a City viszont mielőbb megegyezne első számú futballistájával. Úgy is, hogy egyelőre nem azt a De Bruynét látni, akit az előző szezonban. A hat bajnokin egy gólt, három gólpasszt, 20 helyzetkialakítást mutató statisztikája nem olyan rossz ugyan, a minden pillanatban veszélyt teremtő, meccseket eldöntő futball egyelőre kevésbé jellemzi. Talán mert az előző idény vége és az új kezdete előtt mindössze nyolc napja volt pihenni…

 

KEVESEBB HELYZET

Az mondjuk, hogy a City kevesebb helyzetet teremt akcióból, mint az elmúlt években bármikor, nem feltétlenül rajtuk múlik.

Az elmúlt szezonban például, amikor a Liverpool utcahosszal előzte meg a teljes mezőnyt, a Guardiola-csapat 531 helyzetet alakított ki, szemben a második „vörösök” 396 lehetőségével, azt megelőzően a Chelsea-t (465–432), még korábban megint csak a Liverpoolt múlta felül (446–439).

Ha ugyanebben az ütemben dolgozza ki továbbra is helyzeteit, idén nem jut 400 fölé (a helyzetek minőségében ugyancsak romlik az együttes, az elmúlt szezonbeli 2,5-ös meccsenkénti xG idén csak 1,34). De Bruyne hozott eddig össze 17 helyzetet (akcióból ugyebár), őt a fantasztikus formában futballozó Joao Cancelo követi tizeneggyel.


Joao Cancelo és Josep Guardiola


A portugál egyelőre a szezon manchesteri felfedezettje, elsajátítva immár a Guardiola-taktikát, megfelelő edzésmunkát mutatva előbb kiharcolta a csapattagságot, majd remekül játszva, varázslatosan cselezve, az ellenfél tizenhatosára rendre odaérve egyre többet tesz hozzá a City játékához. Jobblábasként a „suta poszton”, balbekkben! De hiába tálal remekül a társak elé, ha nincs, aki gólra váltsa a helyzeteket.

 

CENTERHIÁNY

Sergio Agüero az előző idényben előbb izomsérülése miatt négy Premier League meccset, a karantént követő folytatást pedig térdsérülése miatt szinte teljes egészében kénytelen volt kihagyni, az új szezonban bő egy óra jutott neki az Arsenal és egy félidő a West Ham ellen. Ha van csapat, amelyik nem ugyanaz centerével, mint nélküle, az a Manchester City, legyen akár tucatnyi klasszis is a keretében, de olyan befejező, mint az argentin, nincs még egy.


Manchester City: Sergio Aguero és Gabriel Jesus


Agüero ráadásul az a csatár, aki minden hangszeren játszik: képes magának a semmiből helyzetet teremteni, roppant erős, elképesztően jó lábbal és fejjel is, remekül érkezik, jó a timing, méltán számított sokáig a világ (egyik) legjobb középcsatárának. Méltó helyettese lehetne Gabriel Jesus, de van két bibi. Egyrészt a szezon elejét a brazil is kihagyta izomsérülése miatt (két bajnokin szerepelt mindössze), másrészt akkor nyújt klasszisteljesítményt, ha a bizalmat élvezve folyamatosan kezd. Máskülönben el-elrontja helyzeteit, amivel el is érkeztünk a City talán legfőbb problémájához.

 

A ROSSZ HELYZETKIHASZNÁLÁS

Gabriel Jesusnak július közepén 15,9 volt a szezonbeli xG-je (azaz, hogy a helyzetek minősége alapján hány gólt kellett volna szereznie), ehhez képest egy tucatnyi találatnál járt; Raheem Sterling 29 nagy helyzetéből addigra szintén csak tizenkettőt váltott gólra.

Hogy van ezzel gond, azt egy másik együttható ugyancsak jelzi: idén a Premier League-ben a csapatok átlagban 50,7 százalékban használják ki ziccereiket, a City esetében ez 33,7%, ami a negyedik leggyatrább a mezőnyben.

A meccsenkénti lövései 19-ről 14-re zuhantak, nyilván ebből is következik, hogy amíg tavaly 27 gólt jegyzett hét forduló elteltével (előtte pedig 21-et, 22-t, illetve 18-at), idén tíznél jár. Az előző szezonban is akadtak a helyzetkihasználással gondok, az újrakezdést követően, amikor a Southampton úgy nyert 1–0-ra, hogy a City 26 kísérlettel jelentkezett, Guardiola megjegyezte:

 

„Ha huszonhatszor lősz kapura, vagy teremtesz huszonhat helyzetet, és mégsem találsz be, az egyetlen lehetőséged, hogy teremtesz harmincötöt. Ha az sem elég, negyvenet, vagy negyvenötöt.”

 

A PEP-HATÁS

Csakhogy mint láttuk, idén a helyzetkialakítással is adódnak problémák, s ez az egész City-kérdés amúgy is felvet egy újabb problémát: megfáradt vajon az edző és játékosok közti kapcsolat?

Guardiola egyetlen csapatánál sem töltött el öt évet, és a Barcelonától is azért távozott négy szezon után, mert belefáradt a harcba. A mai szuperintenzív futballban négy-öt év után egyszerűen muszáj változtatni: vagy kicserélni a csapat nagyját, vagy edzőt váltani, pláne akkor, ha az a tréner minden egyes edzésen a maximumot követeli meg fiaitól. Mint Pep. Azért az nagy előnye, hogy játékfelfogásának középpontjában mégiscsak a labda van, szereti azt magánál tartani, úgy pedig egy futballistának is könnyebb minden kínt elviselni, az más kérdés, elviselik-e Guardiola örökké háborgó elméjét, minek következtében (háromvédős játékrendszer, két védekező középpályás és csak két támadó a Lyon ellen) a legutóbbi BL-t is elbukták.

A manchesteri klubvezetés továbbra is Pep feltétlen híve, meg is hosszabbítanák a nyáron lejáró szerződését, a katalán mester erre mondta némi álszerénységgel:

 

„Azt azért ki kell érdemelni.”

 

Felkészültsége, munkássága alapján nem kérdés, hogy kiérdemelné, az utóbbi időben mutatottak azonban némi óvatosságra kellene, hogy intsék az elöljárókat. Persze ha jönne Messi…

 

A CITY FONTOSABB MECCSENKÉNTI SZÁMAI

 

Passzok a támadóharmadban

Beadások

Beadások pontossága

Helyzet

Ziccer

2017–2018

188,74

18,18

20,7%

13,24

2,5

2018–2019

184,58  

20,61

19,7%

13,61    

2,66

2019–2020

181,89

24,08

22,4%

15,29

2,82

2020–2021

139,57

15,43

14,8%

10,57

1,43

 

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x