Max, a vezető stratéga – III. rész

Az alábbiakban folytatjuk Massimiliano Allegri edzői karrierjének részletes ismertetését, és stratégiai döntéseit. Az első részben a hatszor olasz bajnokságot nyert edző pályafutásának kezdeti lépcsőfokait és az Andrea Pirlóval való ellentmondásos kapcsolatának hátterét világítottam meg. A második fejezetben azt vizsgáltam meg, hogy a torinói évei alatt Allegri hogyan volt képes Antonio Conte eredeti játékrendszeréből Európában hatékony és eredményes futballt építeni és milyen taktikai döntések vezettek mindehhez. A sorozat harmadik részében az Allegri által tökélyre fejlesztett 4-2-3-1-es játékrendszert elemzem.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


A Massimiliano Allegri által Torinóban töltött öt esztendő során csapata játékerejének potenciálját tekintve a 2015 tavaszi, és komplexitását tekintve egyértelműen 2017 tavaszi formája és játékereje emelkedik ki. A cikksorozat második részében ecsetelt állandó személycserék hatására a 2016–17-es szezonban kényszerűségből ismételten újjáépített Juventusban Gonzalo Higuaín, Miralem Pjanic és Dani Alves feladata volt, hogy az együttes kulcsemberei legyenek. Utóbbi kettőnek eltérő okokból kifolyólag ez a szezon második felében sikerült igazán. A szakvezetőnek megfelelő pedagógiai érzékkel kellett e futballistákhoz nyúlnia, hiszen bár a szisztémán kezdetben nem változtatott, e labdarúgóktól a játékrendszer szokatlan szerepköröket kívánt meg. A 2016–17-es, második BL-döntős szereplést hozó szezon első felében Allegri együttese a komoly kihívásokat tartogató idegenbeli Serie A-mérkőzéseken rendre elbukott: a két milánói együttes elleni fiaskó, a Szuperkupa-döntő vagy éppen a firenzei vereség világítottak rá arra, hogy az együttes nem képes az adott játékrendszerben továbbfejlődni. Együttese egy ponton túl már nem tudott színt vinni a támadófutballba, amely időnként akadozott. Emellett komoly problémát jelentett feltörni azon ellenfelek védelmét, akik magasan tartják védelmi vonalukat és agresszív letámadást alkalmaznak. A Sevilla FC elleni idegenbeli BL-győzelem ellenére a Juventus komoly hiányosságokat mutatott az európai porondon is spanyol riválisa ellen.

Ha Allegri 2014 őszén az Olympiakosz elleni BL-találkozón sorsdöntő váltásra szánta el magát, és ennek a szezon végén döntő szerepe volt abban, hogy a Bajnokok Ligája fináléjába vezethette együttesét, akkor ez a megállapítás igaz a 2017 januári, Lazio elleni mérkőzésen alkalmazott új felállásra is. A szezon végén ugyanis ismételten egy okos taktikai váltás vezetett az újabb európai fináléhoz.

A szakvezető döntése egyértelműen beigazolódott a szezon hátralévő részében, és együttese ennek köszönhette európai előmenetelét, amelynek hatására nem csupán egy meggyőző futballt felmutató Juventus verte végig európai ellenfeleit, de magabiztosan jutott be újabb BL fináléjába is. Ahogy az korábban már bekövetkezett, az új, (Antonio Conte együtteséhez mérten) kreatívabb futballt elősegítő szisztémaváltás felszabadította a keretben lévő játékosokat, és Allegri ennek köszönhetően egyszerre tudta pályán szerepeltetni a támadás befejezésben hasznos, legtechnikásabb futballistáit.

A 4-2-3-1-nek köszönhetően a Juventus akár az ellenfél térfelén is képes volt a teljes játékterület lefedésére azáltal, hogy a középcsatár mögött húzódó hármas két szélsője széthúzta az ellenfél védelmét. Ahhoz, hogy a mester ezt a felállást az adott játékoskerettel a lehető leghatékonyabban alkalmazhassa, az Mario Mandzukic elhivatottságának volt köszönhető. Az alázatos, igazi csapatember horvát klasszis kellően intelligens volt ahhoz, hogy idejében felismerje: Higuaín érkezésével kevesebb esélye lett a kezdőcsapatban szerepelni. Küzdeni akarása és munkabírása lehetővé tette Allegri számára azt, hogy a 4-2-3-1-es felállásban szélsőként tudja alkalmazni őt, miközben óriási teherbírással kellett, hogy végezze feladatát.

Allegrit dicséri, hogy egy robusztus, kevésbé mozgékony befejező csatárból képes volt egy többdimenziós játékost faragni a bajnokság kellős közepén. Az új felállásban Allegri üzenete egyértelmű és előrelátó volt. Az európai térnyeréshez nyílt futballra volt szüksége, amely felszínre hozhatta támadó fázisban együttese eddig nem megfelelően kiaknázott erényeit. A 3-5-2-vel szemben a 4-2-3-1-nél Allegri két belső védővel játszik és a két belső középpályás könnyen létszámhátrányba kerülhet labdaeladást követően, ahogyan azt a Bajnokok Ligája-döntőben láthattuk (és amely egy másik taktikai hadrendben jelen pillanatban Pirlo Juventusának egyik legfőbb taktikai hiányosságát szolgáltatja).

 

A 4-2-3-1 egyik hátránya: a két belső középpályás olykor kevésnek bizonyul a területek lefedésére és létszámhátrányba kerül az ellenfél középpályás sorával szemben, amennyiben a szélső támadók nem zárnak vissza időben. Allegri védekezésben éppen ezért a 4-4-1-1-es formát választja annak köszönhetően, hogy Mandzukic és Juan Cuadrado lépnek vissza a középpályára.

Allegri a szezon kezdetekor hangsúlyozta: márciusra kell csúcsformát mutatnia együttesének, mert a három fronton (kupa, bajnokság, BL) ekkor dőlnek el a párharcok. A tervszerű szakmai munka eredményének köszönhetően Allegri tökéletesen időzítette együttese formáját. Marko Pjaca sérülésétől eltekintve Paulo Dybala az ellenfél védelmi vonalai között több szabadságot kapott.

 


A Juventus végigfutballozta e három sorozat összes találkozóját úgy, hogy megfelelő alternatívák híján Allegri rendre ugyanazokat a futballistákat játszatta. Miután a szisztémaváltás januárban történt, a vezetőségnek értelemszerűen nem lehetett kellő ideje olyan játékosokat vásárolni, akik minőségi segítséget nyújthattak volna ehhez az új rendszerhez. Ez az az időszak, amikor Dani Alves és Pjanic is tökéletesen beilleszkedik együttesébe, érzik a játék ritmusát, és saját szerepükben klasszis teljesítményre képesek. A szakmai stábot dicséri, hogy együttese a játékosmozgások ellenére képes folytonosságot adni futballjának az évek során.

Az ígéret kapujában

Az FC Barcelona elleni, 2017-es BL-negyeddöntő Allegri eddigi karrierjének legnagyobb szakmai sikere volt. A mérkőzés kezdetétől azonnali agresszív letámadást alkalmazó Zebrák elejét vették a katalán együttes tartós mezőnyfölényének, és a találkozón nem is volt ellenszere Luis Enriquének.

 

Allegri elgondolásában letámadáskor a Juve csupán a gyenge láncszem Jérémy Mathieu-t hagyja szabadon, így a Barcelona rendre rá kényszerül építkezni támadásvezetéskor. A Juve támadói felveszik a belső védőket, miközben Higuaín elzárja Marc-André ter Stegen elől a területet, aki kénytelen Mathieu-re építeni. Cuadrado pedig csupán egy ütemmel később lép ki a labdát kapó, elszigetelt Mathieu-re, aki képtelen konstruktív megoldást alkalmazni, így Allegri elképzelései szerint a Barca képtelen építkezni.

A visszatérő Dani Alves a szezon során sérüléssel bajlódott, viszont a legjobb pillanatban került formába. Miután kevés mérkőzés volt a lábában, így mentálisan és fizikálisan is friss állapotban vált nagy hasznára a csapatának. Bár sok kritika érte a szezon során, vérbeli klasszis létére akkor segített, amikor igazán fontos volt. A BL rájátszásában gólt lőtt Portóban, majd kiemelkedően teljesített a Barcelona és az AS Monaco elleni négy mérkőzésen is. Ő az a klasszis futballista, akivel a Juventus meglepetésszerűen jócskán megerősödött a hátralévő hónapokra. A spanyolok ellen kikapcsolta Neymart, a pálya teljes területén példás megelőző szerelésekkel Khedira és Pjanic Andrés Iniestát, Mandzukic és Alex Sandro közösen pedig Lionel Messit vonták ki a forgalomból.

A találkozón egyetlen gyors ellentámadást sem képesek vezetni a katalánok, bár két esetben is Gianluigi Buffon klasszisa menti meg a Juvét a kapott góltól.

A Juventus villámgyors támadásokat vezet a pillanatnyi 4-2-4-es felállás alkalmazásával. A találkozót bő húsz perc alatt el is dönti Allegri együttese.

 


Allegri másik húzása is döntő volt: együttese könnyedén játszotta át a katalán védelmi vonalakat és presszinget, miután a labdajáratás helyett azonnal, a támadóinak felpasszolt labdákkal vetette támadásba együttesét. Ennek volt köszönhető a gyors kétgólos vezetés is. Higuaín támadásépítésben való szerepe különös hangsúlyt kapott, több esetben éppen ezért Dybala az, aki legelöl tartózkodott, lefoglalva a belső védőket. A Juventus az első gólt megelőzően láthatóan egy 4-2-4-es felállásban építkezett. A visszavágón a Juventus tetemes előnye birtokában sem változtatott, és igazolta azt, hogy nem a Paris Saint-Germain, amely tetemes előnyt bukott el a „La Remontada” során a barcelonai visszavágon.

Allegri hol magasan presszionált, emberkövetéssel, hol visszahúzódott, és lezárta a területeket. Dybala Sergio Busquetset zárta ki a játékból, miközben Alves emberkövetéssel hatástalanította Neymart.

 

Dybala fellép az ellenfél mélységi irányítójára. Allegri váltogatja a magasan tartott védelmi vonalat és az agresszív letámadást, illetve a saját térfelére visszahúzódó felállt védelmet alkalmazó védekezési formát.

Allegri az elődöntőben még a spanyolok elleni sikerét is felülmúlta egy taktikai húzással. Európa egyik leghatékonyabb támadósorát megállítandó, az AS Monaco ellen váratlanul nem a már bevált 4-2-3-1-et alkalmazta, hanem megérzéseire hagyatkozva Andrea Barzagli beállításával háromvédős rendszerre váltott, miközben Dani Alvest feltolta Cuadrado helyére. A 3-4-3-as felállással a Juventus pozitív értelemben számító, látványos futballt játszott, ahol már az első találkozón eldöntötte a továbbjutást. Alves a Barcelona után ezúttal már támadófázisban nyújtott világklasszis teljesítményt. Irányítóként vezette együttesét a döntőbe, a két találkozón jegyzett három gólpasszának és egy szépségdíjas találatának köszönhetően. Ahogy az ábrán látható, a 3-4-3 valójában egy 3-2-2-3-at takar, miközben ez csupán játék a számokkal. Ebben a rendszerben Dybala rendre visszalépett labdáért az ellenfél belső középpályásai mögé.

 

Dani Alves többdimenziósságának nagy hasznát vette a Juve a BL rájátszásában. A többdimenziós játékos amolyan másodirányító szerepkört töltött be. Rendre behúzódott a pálya középső területeire, ahonnan fazont szabott, és diktálta a támadásokat.

Dani Alves elvesztésével a Juventus pontosan attól vált meg, amire égető szüksége van az európai porondon. A brazilt jellemző profizmus, nyugalom, életszeretet, tapasztalat, mentális szilárdság és az ennek köszönhető magabiztosság jóval többet jelentett a Juve európai térnyerésében, mint az, amit a játékos a pályán nyújtott. Az európai sikerhez olyan futballistákra van szükség, akik nem teherként élik meg e kiélezett pillanatokat, hanem élvezik ezeket a helyzeteket.

Allegri együttese a BL-fináléban azonban esélyesebb ellenfelével szemben ismét fejet hajtott. Az európai előmenetel ugyanakkor egyértelműen a szakmai munka gyümölcsének volt köszönhető. Allegri szerződéshosszabbításával a Juventus még az elmúlt éveknél is sikeresebb időszak elé nézhetett ekkoriban, különösen a csak a szurkolók álmaiban létező, Cristiano Ronaldo leigazolását tető alá hozó transzfernek köszönhetően. Allegri szakmai munkájának köszönhetően újabb hároméves szerződést írhatott alá 2017-ben, azonban már csak további két szezont töltött a Zebrák kispadján. A cikksorozat befejező, negyedik részében a kevésbé sikeres, mai napig utolsó aktív edzői időszakát elemzem majd.


FOTÓ: beinsports.com, A Calcio titka

Kéri András Dániel

A szerző a Calcio Analyst Italia nevű nemzetközi podcast adás szerkesztője

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x