Megfertőződött futballbiznisz

Szokásához híven idén is összeállította a Deloitte a világ leggazdagabb futballklubjait felvonultató ranglistáját, az előző szezon pénzügyi adatain pedig bizony már jól érzékelhetőek a COVID-járvány első következményei. Érdemes hát vetni egy pillantást a legjelentősebb változásokra, hiszen egyes klubok különösen megszenvedték a megszorításokat, és még azt sem tarthatjuk kizártnak, hogy a koronavírus elhozza a pénzügyi fair play agóniáját is.


(X) Játssz a Nyerő Széria tippjátékkal, és vedd ki a részed a 8 millió forint összdíjazásból!


 

Futball a globális vállalatok kezében

A Deloitte már 17 éve hozza nyilvánosságra ranglistáját és noha eddig mindig érezhető növekedést regisztráltak a top 20 összbevételeiben, a 2019–20-as szezonban először mutattak visszaesést a könyvelések, mégpedig nem is akármilyen, hanem 12%-os, jelentős zuhanást. A meccsbevételek a tavaszi zárás miatt 17%-kal voltak alacsonyabbak, mint egy évvel korábban, de a közvetítési díjak is 23%-nyit estek szüneteltetett vagy több esetben beszüntetett bajnokságok miatt.

Így hát minden korábbinál nagyobb súllyal nyomnak latba a világ legjelentősebb szponzorai, melyek az utóbbi években egyre nagyobb befolyással irányítják a futballvilág erőviszonyait.

A négy leggazdagabb klub bevételeinek már a felét ezek a cégek biztosítják, mégpedig 300 millió euró feletti összeggel évente, ami önmagában túltesz a világ legtöbb egyesületének a teljes költségvetésén. A BL-győzelméért járó díj végső porcióját még el sem könyvelő Bayern München például úgy tért vissza hat év után a dobogóra, hogy a tavaszi komplikációk ellenére növekedtek a támogatói bevételei. Ez persze annak fényében nem meglepő, hogy a legnagyobb támogatók, az Adidas, az Audi és az Allianz egyben a legjelentősebb részvényesei is a klubnak, még ha a tulajdonosi és támogatói körök ilyetén keveredését elméletileg nem is nézi jó szemmel az UEFA (és más klubok esetében sokszor a Bayern vezetői vagy szurkolói sem).

 


Még kirívóbb és normális piaci viszonyokkal aligha indokolható a szentpétervári Zenit esete, hiszen büdzséjüknek a háromnegyedét a Gazprom, a Lukoil, a Sberbank és hasonló orosz cégek szolgáltatják, amik most fel is emelték a klubot a húszas listára. Ehhez azonban azt is tudnunk kell, hogy Oroszországban a futballegyesületek naptári éves könyvelést vezetnek, vagyis a Deloitte adatai is csak a 2019-es tételeket tükrözik még a COVID-járvány első negatív hatásai előtt.

Ettől még persze a legtehetősebb fogyasztói rétegekre koncentráló szponzorok által rögzített állapotokat jól mutatja, hogy a világ leggazdagabb klubjainak listáján már rég nem található Európán kívüli klub (utoljára 2014-ben volt a brazil Corinthians a 24. helyen) és Nyugat-Európa abszolút uralja továbbra is a rangsort. Mindeközben a legnagyobb globális brandet jelentő spanyol gigászok különcsatájában erőre kapó Real Madrid is a busás szponzorainak, elsősorban a rekordmértékű új Adidas-szerződésnek köszönheti, hogy utolérte az élen a több szempontból is lassan megroggyanni látszó Barcelonát, aminek következtében a valaha volt legszorosabb verseny alakult ki a Deloitte-ranglista első és második helyezettje között.

 

Központilag húzott nyomvonalak

A szponzorok mellett a másik jelentős bevételi forrást a BL-ből származó lassan százmilliók jelentik, melyek direkt módon a közvetítési díjak kategóriájában jelentkeznek, de természetesen ezzel együtt a csapatok marketingértékét is befolyásolják és kevésbé jelentős mértékben a jegyeladásokban is érezhetőek (már amikor látogathatnak nézők a stadionokba). Csakhogy ahogy láttuk, a meccsbevételek és így a csapatok helyi szurkolói régóta folyamatosan csökkenő fontosságot töltenek be az egyesületek életében és amolyan dekorációs szerepre redukálódtak a pozitív globális imázs kialakítása érdekében. Ráadásul ahol még valamelyest lényeges bevételi forrásként tekintenek a hazai drukkerekre, ott sem feltétlenül a szurkolói bázis mérete, hanem sokkal inkább a magas jegyárak révén járulnak hozzá a büdzséhez. A Tottenham a szezonra elkészült új stadionja révén még a tavaszi kiesések mellett is növelni tudta meccsbevételeit és ezen a téren is leelőzte a nagy rivális Arsenalt, de még most is ez a két londoni gárda támaszkodik a legnagyobb mértékben a borsos árú belépőkre.

 


Ugyanakkor a leggazdagabbak dobogójáról hét év után lecsúszó Manchester United visszaesése is jelentős ezen a téren (22 millió euróval kevesebb meccsbevétel, mint tavaly), de még drámaibb következményekkel járt a klub anyagi helyzetére, hogy elesett a BL-bevételektől. A drága jegyekből befolyó pénzek mellett akármennyire is kiemelkedőek ugyanis a Premier League közvetítési díjai, a nemzetközi szereplés hiánya számottevő nyomokat hagy a költségvetésen. Az angol klubokat azért továbbra sem kell persze félteni, a részben nyelvi és történelmi okokkal is magyarázható globális népszerűsége révén még mindig olyan kiugróak a liga közvetítési díjai, hogy pusztán azok is 12 csapatot, köztük például az épp csak feljutó Sheffield Unitedet is bejuttatják a top 30-ba. Ez a szám persze öt éve még 17 volt, vagyis a 2014–15-ös szezonban a PL szinte teljes mezőnye tehetősebb volt a többi bajnokság legjobbjainál, azóta viszont a BL-díjak olyan mértékben növekedtek, hogy a többi országnak legalább néhány európai kupaszereplője esetében ellensúlyozzák ezt a deficitet.

Ha azonban a magasan jegyzett nemzetközi szereplés elmarad, az sokkal súlyosabb következményekkel jár a kontinens nagyján, mint Angliában. Az FC Porto például az elbukott BL-playoff miatt tűnt el a Deloitte idei listájáról, de még látványosabban jelentkezett ez a hiátus a legnagyobb bevételcsökkenést elszenvedő Schalke 04 esetében. A királykékek 31%-os jövedelemzuhanását ugyanis javarészt a 70 millióval zsugorodó tv-s jogdíjaik okozzák, az azóta bekövetkezett gelsenkircheni események pedig jól mutatják, mennyire nehéz lehet akár Németországban is kikászálódni a pénzügyi krízis által okozott kátyúból.

 


Ugyanakkor a BL-elosztási rendszer sajátosságai miatt különösen az olasz klubok rázhatják helyre a költségvetésüket az UEFA-tól feléjük fordított mézescsuporból, ami az előző szezonban a bankszámlája 72%-át közvetítési díjakkal dagasztó Napolit még a top 20-ban tartotta. Az AS Roma viszont ennek hiányában a 16. helyről zuhant ki a harminc leggazdagabb klub közül és jelenleg valóságos fiskális élet-halál harcot folytat a BL-helyekért. Elmondható ez az AC Milanról is, mely csak a harmincas bevételi létra legalsó fokában tudott egyelőre megkapaszkodni, miközben hatalmas adósságokat halmoz fel maga mögött és csak reménykedhet, hogy ettől eltekintve egy bravúros Serie A-szerepléssel visszaengedtetik a Bajnokok Ligájába, ami reményt adhatna némi anyagi konszolidációra.

 

A feketeleves illata

Az UEFA ugyanis már bejelentette, hogy erre a 2019–20-as szezonra haladékot ad a pénzügyi fair play előírásainak abszolválására, és az itt elszenvedett veszteségeket majd csak a rákövetkező 2020–21-es eredményekkel együtt kell az egyesületeknek helyrehozniuk. A gond azonban éppen az, hogy 

az előző szezonban voltaképpen csak a COVID-járvány előszele csapta meg a klubokat, a korlátozások továbbra is érvényben maradtak, a mostani év egyáltalán nem tűnik kedvezőbbnek és egyelőre nem is látszik, hol lesz a folyamat vége.

A legnagyobb csapatok ugyanis néhány szimbolikusnak nevezhető húzás mellett nem igazán látszanak visszafogni a költségeiket, hiszen a kieső meccsbevételeket csak jó eredményekkel lehetnek képesek ellensúlyozni:

  1. Egyrészt csak így juthatnak el a nemzetközi porondra, ahol jelentősebben növelhetik a közvetítési díjakat,
  2. másrészt leginkább a sikerek fokozhatják a marketingerejüket is, amivel esetleg tehetősebb szponzorokat csábíthatnak maguk mellé a nehéz időszakban is.

Így aztán valóságos eredménykényszer préseli az ambiciózus klubokat egy veszélyes gazdasági spirálba, mely a legtöbb esetben szinte teljesen irreálissá teszi a költségvetések következő évi kiegyenesítését, akármit is kommunikálnak közben az egyesületek vezetői és tulajdonosai.

 


Különösen érzékenyen érinti ez a tavaly még BL-döntőző Paris Saint-Germaint, ugyanis a francia Ligue 1 visszafogottabb közvetítési díjai eddig sem jelentettek olyan biztos hátteret számára, amivel a többi toplilgából érkező vetélytárs bír, ráadásul azóta ez a MediaPro-s szerződés is füstbe szállt, no meg a tavasszal hirtelen beszüntetett bajnokság is meglyuggatta az egyesület bukszáját, így a párizsiak számára egyáltalán nem tűnik biztatónak a folytatás.

No persze csak akkor, ha a pénzügyi fair play továbbra is ott lebeg Damoklész kardjaként az egyesület feje felett, erre viszont egyáltalán nem vehetünk mérget. A Deloitte mostani eredményeiből ugyanis könnyen vizionálható, hogy a privilegizált helyzetüket ennek a rendszernek a bevezetésével konzerváló elitgárdák lobbija is a már számukra is nehezen tartható FFP ellen fordul és az UEFA kénytelen lesz eltérni az eredeti alapelveitől. Ebből akár az is elképzelhető, hogy a válságot más, racionálisabb pénzügyi korlátozásokkal (fizetési, átigazolási sapka) igyekeznek majd kezelni, de egy válság persze remek alkalom lehet a szuperliga tervének belebegtetéséhez is, miközben az sem lehetetlen, hogy hamarosan visszaállnak az eredeti állapotok a futballstadionokban és az egyesületek gazdasági osztályain egyaránt.

 

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x