Mikor hazahív Afrika

A válogatott időszak az afrikai légiósoknak mindig különleges megpróbáltatásokat tartogat, hiszen nem csak az európainál jóval megterhelőbb utazásvár rájuk, hanem gyakran egészen sajátságos viszontagságok is. A leghányattatottabb sorsú kontinens kedvenceit azonban (általában) ezek sem rettentik vissza és az extrém kihívásokat vállalva vágnak az útnak, hogy némi örömöt csempésszenek a szurkolók nehéz mindennapjaiba, most éppen a 2021 januárjára csúszó Afrika-kupa felé vezető selejtezőkön.

HEART OF DARKNESS

Természetesen Afrikát is elérte már a COVID-járvány, így az ANK-selejtezők első két fordulója után csaknem egy évet kellett várni a folytatásra, a meccsek nagy részét most is zárt kapuk mögött, vagy erősen korlátozott számú néző előtt rendezték, mégis azt mondhatjuk, hogy a kontinens problémái között a koronavírus talán el is törpül.

Etiópiában például most törnek ki éppen harcok Tigray tartomány önállósága kapcsán, Líbiában már hat éve tart a polgárháború, mely során a nagyhatalmak érdekei is összefeszülnek, Nigériában az amerikainál jóval brutálisabb és szélesebb körű rendőri visszaélésekkel szembeni tüntetések torkoltak véres és számos halálesetet okozó összecsapásokba, de Angolában is éles lőszerrel támadtak tüntetőkre a rendőrök, Burkina Fasóban katonai konvojokat ért támadás dzsihadisták részéről az utóbbi hetekben, ahogy Mali északi részén is az al-Kaidához köthető terroristacsoportok tartják rettegésben az ország jelentős részét, Kongó keleti részén is rendőrökre támadtak szélsőségesek, míg a maga 60%-os halálozási rátájával az Ebola legújabb hulláma is csak most látszik visszaszorulni, a következő Afrika-kupa helyszínéül szolgáló Kamerunban pedig a nyugati, anglofon régió jogaiért folyó küzdelmek fajulnak el nem egyszer, északon pedig a Boko Haram támadásai is előfordulnak.

Ilyen légkörben, és az elmaradott gazdasági és infrastukturális környezetben aztán a lakosság számára különleges jelentőséggel bír a labdarúgás, mely lehetőséget teremt arra, hogy valamelyest közelebb érezzék magukat a jóléti társadalmaknak a közösségi médiában már bőven rájuk zúdított fényűző életmódjához.

A távoli mesevilághoz hidat képező játékosok nem ritkán valóságos félisteni tiszteletnek örvendnek, így hát a sztárok vállát is sokkal nagyobb felelősség nyomja, mint az európai válogatottakét. De nem csak ezt kell feldolgozniuk a szóban forgó játékosoknak, hanem a legprofibb klubjaik és a gyerekcipőben járó szövetségeik szervezettsége közötti kontrasztot, a hazatéréssel a fordított kulturális sokkot, miközben a hasonlóan elszánt ellenfelek mellett meg kell küzdeniük a borzalmas talajú pályákkal és természetesen a szélsőséges időjárási viszonyokkal is.

Utóbbiban a hőség gyakran nem is a legnehezebb kihívás, hiszen most is például Elefántcsontpart hazai meccse egy trópusi vihar miatt csak kiadós késéssel kezdődhetett meg, Gambiában az éjszakát a repülőtéren töltő Aubameyangék a 34 fok mellett a fullasztó 80%-os páratartalommal is szembesültek, míg a Csádban döntetlenen ragadó Naby Keitáék épp ellenkezőleg, a 33 fokhoz párosuló 15%-os páratartalom miatt a szárazságtól szenvedtek meg igazán.


Talán mindezen tényezők teszik olyan különlégessé Afrikában a nemzeti csapatokban való szereplést, hogy Sadio Mané elmondása szerint bármikor elcserélné BL-címét Szenegál első Afrika-kupa győzelméért, Mahrez ezerszer értékesebbnek ítéli az algériai válogatottban lőtt ikonikus szabadrúgásgólját, mint egy világbajnoki címet Franciaországgal, amikor Bouanga a múlt héten lekési a gépét, saját költségén magánrepülőt bérelt, hogy le ne maradjon Gabon meccseiről, de a topligás afrikai játékosok közül talán külön kiemelhetjük Kondogbiát is, aki a gyakorlatilag bármiféle értékelhető eredményre teljesen esélytelen közép-afrikai „vadak” keretéhez sem rest csatlakozni minden adandó alkalommal (amíg most a második meccsről az Atlético Madrid már haza nem rendelte).

 

CSILLAGOK RAGYOGÁSA ÉS HALVÁNYULÁSA

Hogy mennyire kemény dió lehet bármelyik afrikai válogatott hazai pályán, azt jól mutatja, hogy az Afrika-kupa selejtezők 12 csoportjában már csak egyetlen száz százalékos csapat van: a magasan a legértékesebbre taksált kerettel rendelkező Szenegál.

„Teranga oroszlánjai” ezúttal déli szomszédjukat, Bissau-Guineát győzték le kétszer, ebben pedig elévülhetetlen érdemei voltak Sadio Manénak, aki végre igazi vezérként váltotta be a hozzá fűzött reményeket a válogatottban is. A csapat elmúlt heti három találata közül egyet előkészített, kettőt pedig maga szerzett, köztük egy tizenegyesgólt, amivel feledteti valamelyest az utóbbi két kontinenstornán kihagyott büntetőit is.

Az amúgy magával ragadó Aliou Cissé kapitánykodása alatt már megszokhattuk, hogy Szenegál játéka igencsak hektikus, és most sem szabad megfeledkeznünk a több bravúros védést is bemutató Edouard Mendyről sem. A Chelsea újdonsült portása nem csak a klubjában halmozza a clean sheeteket, hanem eddigi kilenc válogatott meccséből is hetet kapott gól nélkül zárt, most épp Bissau-Guinea ellen is, ami számára különleges jelentőséggel bírt.

A Franciaországban született játékos édesapja ugyanis épp onnan származott, egyik utolsó kívánságát teljesítve Mendy pedig 2016-ban részt is vett a bissaui nemzeti csapat egyik összetartásán (az akkor még másodosztályú Reims cserekapusaként), pályára azonban nem lépett, így később édesanyja révén csatlakozhatott Szenegálhoz.


Nem csak Kalidou Koulibalyék menetelnek azonban magabiztosan, hanem a legutóbbi fináléban őket legyőző Algéria is. A sivatagi rókák” legnagyobb sztárja Rijad Mahrez ezúttal sem fukarkodott a zseniális megmozdulásokkal, a Zimbabwe elleni első meccsen hanyag eleganciával fejezett be egy akciót, majd a visszavágón valósággal bohócot csinált a harcosok” védelméből. A hazaiak azonban becenevükhöz méltóan nagyot küzdöttek és végül felálltak a kétgólos hátrányukból, a döntetlennel pedig előnyben maradtak a második továbbjutó helyért zajló különharcban.

Az elsőt ugyanis ezzel már bebiztosították Dzsamel Belmadi tanítványai, akik ráadásul így már 22 meccsesre nyújtották veretlenségi sorozatukat (a szövetségi kapitány mérlege összességében is imponáló: 18-6-1), és már csak két találkozóval maradnak el Egyiptom kontinentális rekordot jelent menetelésétől az ezredforduló után (a világrekordot Brazília és Spanyolorzság 35 találkozós sorozatai tartják).

Afrikai selejtezők algéria veretlenségi sorozata


Bár matematikailag még nem biztosította be a kvalifikációját Marokkó, de igen meggyőző teljesítménnyel rukkoltak elő az Atlasz oroszlánjai” is, mégpedig a korábban a címeres mezben sokszor csak szenvedő Hakim Zijes vezérletével. A nevét már Londonban is megismertető karmester a Közép-Afrikai Köztársaság ellen három gólt és két asszisztot jegyzett, de a feltolt jobbszélsőként bevetett Asraf Hakimi (Inter) is brillírozott néha (egy gól, két gólpassz az első meccsen). Mellettük betalált En-Nesziri (Sevilla), ahogy góllal debütált ősi/új hazájában a 20 esztendősen Hollandiának hátat fordító Zakarija Abukhlal (AZ Alkmaar) is, aki olyannyira komolyan veszi marokkói elköteleződését, hogy örökbe is fogadott egy helyi árvát.

Egyiptom végül hiányolni kényszerült szupersztárját, ugyanis Mohamed Szalah az ANK-selejtezők előtt még részt vett öccse esküvőjén, ahol szerencsésen összeszedte a koronavírust és karanténba került, a Togo elleni második meccsre pedig ugyanerre a sorsra jutott en-Neni (Arsenal) is. A fáraók” viszont ezúttal összekapták magukat és a két kellemetlen nyitófordulóval ellentétben mind a hat pontot begyűjtötték az Afrika-specialista aggastyán Claude Le Roy sokat hibázó karvalyai” ellen.

Elefántcsontpartra el sem utazott Zaha és Boga, mégis látványosan jót tett az „elefántoknak” az új szövetségi kapitány, Patrice Beaumelle érkezése. Hazai pályán le tudták győzni a legutóbbi ANK szenzációját, Madagaszkárt, mégpedig a címeres mezben négy év szünet után újra gólt szerző Gervinho (Parma) és a csereként remekül debütáló Sébastien Haller (West Ham) találataival, majd a visszavágón is vezettek megérdemelten Franck Kessié (Milan) zsinórban 9. értékesített büntetőjével (de pályafutása során is egyetlen egyet hagyott csak ki 17 próbálkozásból). A Katarban légióskodó Ibrahim Amada aztán a tavalyi ANK-n berobbantott emlékezetes rakétájához fogható bombával egyenlített, de a mutatott játék alapján mindkét csapat bizakodó lehet a zárókörökre.

Nem dolgozta ilyen jól fel sztárja hiányát Ghána, hiszen még ha az Arsenalban megsérülő Thomas Partey távollétét az első meccsen feledtette is André Ayew két remek gólja, a csapatkapitány is kidőlt a második meccsre és az eddig gólt sem kapó fekete csillagok” a hosszabbításban beszedett találattal váratlan vereséget szenvedtek Szudánban, holott az egy pontocska épp elég lett volna a biztos kijutáshoz.

Talán még kellemetlenebbül járt Nigéria, hiszen hiába indult habkönnyűnek az első, hazai meccsük, talált be félóra alatt Osimhen (Napoli) és Chukwueze (Villarreal) mellett a 24 évével már rangidős támadónak minősülő Iwobi (Everton) is kétszer, Sierra Leone hatalmasat küzdve ledolgozta négy gólos hátrányát a legutóbbi bronzérmes ellen és elcsent egy pontot a csereként duplázó Alhaji Kamara (Randers) vezérletével. A visszavágóra ráadásul már a sérülést szenvedő Victor Osimhen sem állt Gernot Rohr szövetségi kapitány rendelkezésére, és ki is fogytak a csapatok a puskaporból, a két döntetlen viszont alaposan megtépázta a szuper sasok” renoméját.

afrikai selejtezők ayew és kessié


Afrika legnagyobb sztárjai közül a vereség keserű poharát is megízlelte Pierre-Emerick Aubameyang, de ahogy már említettük, igencsak botrányos körülmények között jutott el Gabon a bajnuli meccsre. Pedig hazai pályán könnyed játékkal diadalmaskodtak a párducok” Gambia ellen, Denis Bouanga (Saint-Étienne) szinte ellenállhatatlan volt és Aubameyang is betalált, a visszavágó előtti éjszakát azonban a reptéren kellett eltöltenie a csapatnak, miután a biztonsági emberek a gambiai sportminiszter reggeli közbenjárásáig nem engedték szállodájukba a vendégeket a beutazási korlátozásokra hivatkozva. Így aztán győztek is a skorpiók” a kialvatlan vendégek ellen, akik közül Mfa kapus (Rodange Luxemburg) elképesztő és alighanem a kialvatlanságától sem független hibát vétett az első gólnál.

 

SARJADÓ SZTÁRPALÁNTÁK

Azért a gambiaiakról azt is el kell mondanunk, hogy local hero veteránjaik mellett az ország történetének legtehetségesebb generációját vonultatják fel jelenleg, akik közül néhány ifjonc, ha a sztárok közé még nem is sorolható, de öles léptekkel halad abba az irányba. Ebrima Colley (Hellas Verona) és Musa Barrow (Bologna) már letette a névjegyét a Serie A-ban és utóbbi most a válogatottban is betalált, így még mindig reménykedhetnek a skorpiók” szurkolói, hogy a komoly afrikai tapasztalatokkal rendelkező belga szövetségi kapitány, Tom Saintfiet kivezeti őket első Afrika-kupájukra.

A kvalifikáció már biztosan megvan Malinak, hiszen a szívós Namíbia ellen begyűjtötték a sasok” mind a két győzelmet. Mohamed Magassouba szövetségi kapitánytól már megszokhattuk, hogy egészen pimaszul fiatal kerettel szeret dolgozni, így most még Moussa Maregát (Porto) is kihagyta csapatából és a büntetőket is a 19 esztendős El Bilal Touréra (Reims) bízta, aki kettőből egyet azonban elhibázott. Közben viszont betalált a húsz esztendős Sekou Koita (Salzburg) is, a középpályán pedig kezdő lett a vele egyidős csapattársa Mohamed Coulibaly (a korábbi salzburgi duó, Haidara és Samassekou már-már veteránnak számítanak 24 évükkel).

Afrikai selejtezők tehetségek


Ha pedig már a Red Bull istálló szóba került, a zambiai csikók közül a sérült Patson Daka most nem utazhatott el a válogatotthoz, a 22 esztendős Enock Mwepu viszont nem tudta eléggé a vállára venni a csapatot, hiszen gólja csak az első meccsen volt elég Botswana ellen, a visszavágón váratlan vereséget szenvedtek a „rézlövedékek”, így pedig a legutóbbi kihagyott torna után most is komoly veszélybe került a kvalifikációjuk az ugandai kispadon korábban nagyon sikeresen szereplő Michu Sredojevic kinevezése ellenére is.

Afrika egyik legnagyobb tehetsége azonban most talán Lassina Traoré (Ajax), aki a holland bajnokságban elért rekordjai és a BL-találata mellett most Burkina Faso válogatottjában is duplázott Malawi ellen, az amúgy Tapsobát (Leverkusen) vagy Bertrand Traorét (Aston Villa) is felvonultató csődörök” most a leköszönő ezüstgeneráció után tátongó űrt betöltve jó esélyekkel pályáznak, hogy visszatérjenek az Afrika-kupára.

 

GEEK CORNER

Nagyobb európai sztárok nélkül, de már matematikailag is bebiztosította a helyét a kontinenstornán a legutóbb is elődöntős Tunézia, mely Tanzánia ellen gyűjtött be négy fontos pontot, ez pedig azt jelenti, hogy a „kárthágói sasok” rekordot jelentő tizenötödik alkalommal vehetnek részt egymás után az Afrika-kupán.

A Naby Keita bombagólja ellenére a csádi sivatagban megbotló Guineának kell ehhez még egy kicsi, de a „Syli national” ugyanúgy jó pozícióból várhatja a folytatást, mint a Mamelodi Sundowns 2016-os BL-sikere óta még mindig jól szuperáló Themba Zwane-Percy Tau (Anderlecht) duóban régi-új megmentőre találó Dél-Afrika.

Minden korábban említett eredmény ellenére a mostani selejtezősorozat legnagyobb szenzációja kétségtelenül a Comore-szigetek, hiszen az alig 800 ezer lakosú szigetcsoport válogatottja fél lábbal már kivívta a történelmi sikert. A legjobb támadóját, a japán gólkirály Olungát nélkülöző Kenya ellen hazai pályán győzni tudtak a comore-szigetekiek, így a továbbjutási pozíciót tekintve öt pont előnnyel vágnak majd bele az utolsó két fordulóba. A javarészt franciaországi születésű és ottani alsóbb osztályokban légióskodó játékosokból álló gárda legnagyobb sztárja a most is betaláló El Fardou (Crvena Zvezda), aki Európában az egyszerűség kedvéért Ben néven szerepel, holott ez még csak nem is a keresztneve, hanem az arab vezetéknév, a Ben Nabouhane összetételben a fiú viszony jelölése (mint a svédben a „-son végződés). Az pedig külön érdekességet jelent a „szivárvány-szigetek” válogatottjával kapcsolatban, hogy becenevüket a korábban kihaltnak hitt, ám a XX. század elején a szigetcsoport környékén felfedezett bojtosúszos maradványhalakról kapták (les coelacantes).

Afrikai selejtezők Tau Okello


Könnyen lehet, hogy 1978 után először a kisebbik Kongó kijut egy olyan kontinensviadalra, amelyre a nagyobbik testvére nem. A korábbi brazil válogatott, játékosként a Benficával BEK-döntős Valdo által irányított Kongói Köztársaság ugyanis egy meglehetősen szerencsésnek mondható csoportban kihasználta a bissauiak Szenegál általi lenullázását és négy pont előnyt szorgoskodott össze a Szváziföld elleni meccsein.

Mindeközben a Kongói Demokratikus Köztársaság a hazai 0-0 után ugyan megnyerte egyetlen hajrábeli Neeskens Kebano (Fulham) góllal a visszavágót a Gelson Dala (Rio Ave) biztató villanásait kamatoztatni képtelen Angolával szemben, de a leopárdoknak” így is az utolsó körökben kéne beelőzniük Gabont vagy Gambiát, miközben hatékonyságuk nyomokban sem emlékeztet a korábbi sikeresebb időkre az ultrapragmatikus szövetségi kapitány, Florent Ibengé távozása óta.

Az ezen bekezdésig eljutó, így az afrikai futballbugyrok iránt a legelszántabban érdeklődők számára azt sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a már a csoportkörbe jutással is az elvárásokat maximálisan teljesítő Dél-Szudán válogatottja rövid történetének legnagyobb sikereként hazai pálya helyett Kenyába kényszerülve is legyőzte 1-0-ra egy hamisítatlan csonttörő kelet-afrikai derby-n azt az Ugandát, melynek emblematikus kapusa, Dennis Onyango (Mamelodi Sundowns) nem nagyon szokott gólt kapni kiscsapatoktól. Most azonban büntetőből éppen Tito Okello vette be a hálóját, aki bizony Ugandában látta meg a napvilágot és a helyi sajtóban kisebb vihart kavarva nemrég hagyta el annak legnagyobb klubját, a Vipers SC-t az ősi ellenlábasnak számító „kenyai Fradi”, a Gor Mahia kedvéért (a térség legnépszerűbb csapata szintén zöld-fehérben szerepel, és valaha régen szintén tudott kupagyőztesek kupáját is nyerni). 

 

BECSES ZSÁKMÁNY SZAGÁT HOZZA A SZÉL 

Eddig tehát a rendező Kamerun mellett négy válogatott biztosította már be a részvételét a következő Afrika-kupán: Szenegál, Algéria, Mali és Tunézia, de a további 19 helyért még több csoportban is ádáz küzdelem várható. A leendő házigazdák mögött például parázsnak ígérkező luzofon csata várható a rendszeresen a Vidis Stopirával felálló Zöld-foki Köztársaság kék cápái” és Mozambik mambái” között, de a két országot elválasztó folyóról Zambézi derby-nek nevezett Zimbabwe-Zambia csörte is hagyományosan forró hangulatú, most pedig a kvalifikáció is tét lehet a felek között.

A kontinentális nagyok közül Elefántcsontpart továbbra sincs biztonságban Madagaszkár és Etiópia feltörekvő támadásaitól, a D-csoportban pedig még szorosabb hármas versenyfutásnak nézünk elébe a történelmi lehetőséget az utolsó kanyarban nem elbukni igyekvő Gambia, az Aubameyang sztárstátusza miatt erejéhez képest gyakran túl nagy elvárásokkal szembesülő Gabon és a legjobb pedigrét, de leghaloványabb formát felmutató Kongói Demokratikus Köztársaság között, miközben a cseppet sem elhanyagolható Angola is belekavarhat a viszonyokba.

A korábban pont nélküli, de a Líbia elleni hosszabbításban bámulatos remontadát produkáló Egyenlítői-Guinea immár kedvező helyzetből feszülhet neki a játéktudás hiányát olykor hevességgel ellensúlyozó Tanzánia elleni csatának, és a kisebbik Kongó vörös ördögei” is igencsak bizakodóak lehetnek Bissau-Guinea ellenében. Az utóbbiakkal együtt a legutóbbi tornán egyaránt debütáló Mauritánia és Burundi egymás ellen küzdhet meg a tündérmeséjük újabb epizódjáért, miközben ezúttal a Comore-szigetek teheti fel a koronát eddigi bravúrjaira és válhat a következő torna újoncává.

Most azonban fél éves pihenőre tér az afrikai futballválogatottak bestiáriuma, hiszen a selejtezősorozat két zárófordulójának mérkőzéseit márciusban rendezik majd meg, a következő Afrika-kupa pedig a jelenlegi állás szerint 2021 januárjában nyitja meg rusztikus kapuit.

ANK selejtezők tabella

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x