Miskolczi István, Legris: „A foci nem csak a fociról szól” – Körkérdés 2020

Megátalkodott analitikus, aki egy nem is olyan rendkívüli fordulattal a posztmodern francia próza metafiktiv alakzatait cserélte xG- és PPDA-statisztikákra, a posztkolonista költészetet pedig az Afrikai Nemzetek Kupájára. Legfőkébben futballstatisztikákkal és az afrikai labdarúgás bugyraival foglalkozó bloggerként már jópár éve tevékenykedik változó intenzitással szinte teljesen függetlenül bármiféle publikumtól, szeptember óta pedig a Büntető felületén is jelentkezik javarészt a futballvilág szűk látómezejének perifériájára kalandozó írásokkal.


(X) Hívd meg barátaidat az Unibethez és mindannyian ajándékot kaptok!


 

Milyen sportágat, sportágakat preferálsz, hogyan kötődsz ezekhez, mióta?

Valaha régen az atlétikába kóstoltam bele, de jó ideje már leginkább a focit követem, a legbizarabb bekattanásom pedig az afrikai labdarúgás a naivitása, a szenvedélyessége és leginkább talán a nagyközönség által gyakran figyelmen kívül hagyott egészen hányattatott háttere miatt. Kocadrukkerként szeretem ugyanakkor a kosárlabdát vagy alkalmanként a röplabdát is, vb-k idején a rögbit ki nem hagynám és a krikettnek a twenty20 verzióját is el tudom kapni, a síugró négysáncversenynél pedig semmi nem ad kellemesebb téli hangulatot.

 

Ha csak egy cikkedet ajánlhatnád valakinek az oldalról, melyik lenne az és miért?  

Ahogy említettem, az afrikai futball igencsak rusztikus világa áll a legközelebb a szívemhez, így nagyon örültem, hogy egy szösszenetet a Büntetőn is írhattam már az ősszel hosszú szünet után végre megrendezett Afrika-kupa selejtezőkről.

 

Mi volt számodra 2020 legfontosabb pozitív vagy negatív mozzanata a kedvelt sportágadban?

A COVID-járvány súlyos következményei nyilvánvalóan meghatározták a futballban is az évet, számomra pedig az egyik legkeserűbb tapasztalás a közvetítések során mesterségesen kreált közönséghang elterjedése volt, mely jól mutatja egyrészt azt, hogy a hol többé, hol kevésbé képmutató nyilatkozatok ellenére

milyen dekorációs statisztaszerepre redukálódott a közönség jelentősége a futballbizniszben, másrészt pedig azt is, milyen könnyen manipulálható (és manipulálatott is) az esendő futballszurkoló elégedettségérzete.

 

A te szemedben ki volt az év sportolója vagy az év sportban/sport körül dolgozó személye és miért?

Az év labdarúgója nem is lehet más, mint a BL-döntő vesztesétől a győzteshez átcsábított Eric Maxim Choupo-Moting.

Ez nyilván vicc, de azért jó tudatosítani, hogy a legnagyobb csapatoknak is szükségük van a marketingigazolások és a tehetségüktől megrészegülő sztárok mellett a státuszukat alázattal fogadó tagokra, akár csatárposzton is.

 

Melyek voltak az év legkatartikusabb sportélményei számodra?

Katartikus sportélményben sajnos nem bővelkedett ez az év, személyesen ezúttal nem jutottam el olyan izgalmas eseményre, mint tavaly az Afrika-kupára, de a magyar válogatott Eb-kvalifikációja – főként a hajrá alakulása miatt – azért még így is nagy élmény volt.

 

Ki volt az év felfedezettje nálad és miért?

Felbukkant idén is több afrikai focitehetség, akiknek ha hatalmas szerencséjük lesz, akkor fordulhat a pályájuk akár a sztárság felé is. Talán közülük is kiemelkedik a Dániából az Ajaxba igazoló Mohammed Kudus ígéretes teljesítménye, viszont nagy kérdés, porcműtéte után mikor térhet vissza a pályára és mennyire akasztja meg fejlődését a hosszú kiesett idő.

 

Milyen bajnokságokat követsz kiemelt figyelemmel – akár azon túl is, hogy melyikről írsz szívesen? Mit vársz ezeknek a ligáknak a tavaszi szezonjában? Mi az, amire külön érdemes lesz szerinted figyelni?

Mivel korábban éltem egy ideig Vallóniában, így azóta a belga és a francia bajnokságot is talán jobban követem, mint egy átlagos magyar fociszurkoló, és tartogat is mindkettő érdekességeket erre a szezonra.

A Ligue 1-ben egyelőre szoros a verseny, de még ha a PSG valószínűleg meg is védi a címét, a további BL-helyekért nagyon nagy csata várható, Belgiumban pedig a négyes rájátszás mezőnyére is rengeteg jelentkező van még.

Ráadásul mindkét liga hemzseg a fiatal tehetségektől, így azért is érdemes figyelni őket, hogy lássuk a jövő Mbappéjának (hehe), Pogbájának, Hazard-jának vagy Lukakujának első szárnybontogatásait.

Afrikában márciusban kerül sor a kontinenstorna selejtezőinek utolsó körére, ami pedig talán még izgalmasabb, megkezdik jövőre a vb-selejtezőket is, hogy eldőljön, melyik öt válogatott képviselheti majd a kontinenst a sok szempontból történelmi lehetőségnek tekinthető katari világbajnokságon, ami például időjárási adottságai, a muszlim környezet vagy a Ramadán havi böjtöt elkerülő év végi rendezés miatt is kedvező lehet az afrikai válogatottak számára.

 

Hogyan látod a sportmédia jelenlegi trendjeit?

Egyáltalán nem vagyok szakértője a témának, de nekem úgy tűnik, a futballal foglalkozó média egyre inkább a leggazdagabb klubok érdekei szerint működik, preferál egyetlen nézőpontot, miközben minden mást kirekeszt, és ami talán még nagyobb baj, hogy ezzel párhuzamosan a független bloggerek világa is leggyakrabban ezt a fősodrot követi.

Az angol nyelv elterjedtsége, egyeduralma persze önkéntelenül is eredményezi a kulturálisan elfogult nézőpontot, mely könnyű elérhetősége révén észrevétlen ragad át aztán minden más kommunikációs csatornára.

A topligák ipari mennyiségben termelik szappanoperáik mindent elárasztó epizódjait, melyeket aztán eladni is egyszerűbb feladat az ezekkel foglalkozó szakírók számára.

A futballvilág beszűkülő mezsgyéjén kívülre eső terüetekre így egyszerűen nem marad energia, a munkaigényes alaposság, a megfelelő felkészültség és körültekintés hiányát pedig gyakran önkéntelenül is pökhendi lekezeléssel leplezik és szolgálják ki voltaképpen ezzel is az elit érdekeit.

Pedig egyrészt abban hiszek, hogy a futball azért lehet a világ legnépszerűbb sportja, mert szinte az egész világon képes volt hatalmas és rendkívül sokszínű bázist kiépíteni, vagyis a piramis csúcsa azért lehet olyan magasan, mert rengeteg kőkocka emeli ki több szinten, melyeknek a fontosságát dőreség bagatellizálni. Másrészt, ma a foci nem csak a fociról szól, kulturális jelenségként számomra sokkal nagyobb a jelentősége, így a megközelítési módnak nagyobb a tétje, minthogy valami elvont, önmagán kívül semmire nem mutató rendszerben tökéletesítsen egy játékot, és ebben egyszerű szórakozást nyújtson.

Miközben életünk más területén a Malcolm X-mottó talán már csak fenntartásokkal értelmezhető, a futball speciális világában, főként a posztkolonialista attitűdjét ebben a miliőben még mindig őrző Európában továbbra is érvényesnek tűnik.

 

Ha a Büntető olvasóinak önmagadat nem a sporton keresztül kéne elbeszélned, mit mondanál, hogyan ismerhetnek rád?

A hétköznapok jelentős részében adatkezelő rendszerek és excel-táblák lepnek el, de amúgy fényképezőgép viszonylag gyakran szokott lógni a nyakamban, nem csak utazások során, hanem Budapesten vagy a környező hegyekben is.

 

Mit üzennél a Büntető olvasóinak?

Don’t Believe the Hype!


Ajánló a szerző cikkei közül:

A belga ugródeszka

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: