MOL Fehérvár FC: Sóstó felett az ég

Lezárult a 2020–2021-es OTP Bank Liga, így egyfajta szezonösszegzésként visszatekinthetünk a magyar élvonal csapatainak teljesítményére. Sorozatunk tizedik részében a harmadik helyen végzett MOL Fehérvár FC évadját dolgozzuk fel.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Általános vélekedés szakmai berkekben, hogy a magyar élvonalban bármi megtörténhet és annak az ellenkezője is. Ugyanekkora egyetértés van abban is, hogy a Ferencváros mellett csak a Fehérvár aspirál a bajnoki címre, a többiek valójában a kiesés ellen küzdenek. Anyagi szempontból valóban kiemelkedik ez a két együttes és a szakmai háttere is irigylésre méltó, ugyanakkor ez a szezon megmutatta, hogy a pénz önmagában még messze nem jelent mindent.

Ha valamit biztosan tudni lehetett a 2020-21-es idény előtt, az az volt, hogy egy megújuló, átalakuló Fehérvár kíséreli meg visszahódítani a bajnoki címet a Ferencvárostól két sikertelen nekibuzdulás (2019, 2020) után. Már tavasszal ismertté vált, hogy a tapasztalt (ám egyáltalán nem öreg) csapatkapitány, Juhász Roland, valamint a hosszú térdsérüléséből igazán fel sem épülő Huszti Szabolcs is szögre akasztja a stoplist, és kilenc sikeres év után a honosított Vinícius Paulo is elhagyja az együttest. Némi meglepetésre az előző szezonban a csapatot biztos másodikként behozó, korábban a klubbal bajnoki címet is szerzett vezetőedzőt, Joan Carrillót is menesztették, hogy a helyére az előző szezonban ismét felfedezett, és a ZTE csapatát szenzációsan kormányzó Márton Gábor kezébe adják a karmesteri pálcát. 

A legnagyobb nevek mellett említsük meg, hogy olyan fontos játékok is elhagyták a kihívót, mint a bosnyák szűrő, Anel Hadzic és bolgár poszttársa, Georgi Milanov, nem kis meglepetésre aktív válogatott játékosként a másodosztályú Vasashoz szerződött Pátkai Máté, és nem marasztalták a zalaegerszegi kölcsönjátéka során remeklő balhátvédet, Tamás Krisztiánt sem, akit a Honvéd vásárolt meg. A fiatal Mocsi Attilát a másodosztályú Haladás vitte el, míg kölcsönjátékosként Törökországba távozott az egykori alapember, a bosnyák támadó, Armin Hodzic és hasonló módon néhány fiatal is vándorbotot ragadott a több játéklehetőség reményében: Gundel-Takács Bence (ETO FC Győr), Tamás Olivér, Nyári Patrik és Zeke Márió (Budaörs), Zsóri Dániel (Budafok). Rajtuk kívül érdekes eset a két kipróbált magyar válogatott játékos, Elek Ákos és Futács Márkó esete, mindkettejüket az NB III-as tartalékcsapathoz irányították pályafutásuk zenitjén.

Az érkező oldal is izgalmasan alakult. Mezőkövesden mutatott teljesítményével felhívta magára a fehérvári vezetés figyelmét a georgiai csatár, Budu Zivzivadze, kapusposztra a válogatott Kovácsik Ádám mellé/mögé elhozták a szerb Vojvodina csapatkapitányát, Emil Rockovot, a középpályát a Braga és a CSZKA Szófia játékosaival, Aleffel és Rúben Pintóval erősítették meg, utóbbi pedig jó ismerősként köszönthette Székesfehérváron is korábbi szófiai csapattársát, a korábbi brazil utánpótlás-válogatott támadót, Evandro Da Silvát.

 

Juhász Roland és Huszti Szabolcs a pályán nem, de a háttérből még segítette a csapatot (fotó: molfehervar.hu)

 

Túl távol, elég közel

A fehérváriak egy picit beragadtak a rajtnál, miután 3-3-at játszottak Zalaegerszegen, és a 92. percben mentettek pontot a Paks ellen, de kezdetben Európában is döcögött a szekér. A jobbára félprofi játékosokból álló ír Bohemianst csak tizenegyesekkel múlták felül hazai pályán Nikolics Nemanjáék, és a máltai Hibernians vendégeként is csak fogcsikorgatva, 1-0-ra tudtak győzni. Persze a győzelem győzelem, mégis érezhető volt, hogy akadozik még a gépezet. A bajnokságban azért lassan beindult a csapat, a Puskás Akadémiának hármat, a Budafoknak négyet gurítottak Mártonék, és talán emiatt is sikerült egy topligás csapatot, a francia Reims gárdáját (ugyancsak 11-esekkel) búcsúztatni a Európa-liga harmadik selejtezőkörében.

A csoportkörig vezető utolsó lépést azonban sajnos nem tudta megtenni az együttes, a belga Standard Liege – hátrányból fordítva – 3-1-re nyert a magyar csapat ellen, így az NB I nem tudott két klubot delegálni az európai kupaporond főtábláira.

Úgy tűnt, mindez nem töri meg a gárda lendületét: októberben 5-1-re elpáholták az Újpestet, pontot szereztek a fővárosban (Honvéd, 2-2), majd bevették Mezőkövesdet is (2-1), így hét lejátszott mérkőzés után veretlenül, négy győzelemmel és három döntetlennel állt a Vidi, egy ponttal lemaradva a legfőbb rivális Ferencvárostól, amely azonban ekkor még egy meccsel kevesebbet játszott. A következő körben épp őket fogadták Loic Negóék, de nem tudtak győzni és előzni, a találkozó 1-1-es döntetlennel zárult.

A bajnoki veretlenséget az MTK otthonában veszítette el a Fehérvár (1-3), amit két magabiztos győzelemmel kompenzált (DVTK, 3-0; ZTE, 2-0), bár ezután ismét becsúszott egy váratlannak mondható vereség Pakson (0-1), az ősz utolsó három meccsén azért még szereztek hét pontot a Budafok és a Kisvárda magabiztos legyőzésével (4-1, 3-0) valamint a Puskás Akadémia elleni döntetlennel (1-1). A gárda így a második helyen telelt, ám mivel nem tudta a lépést tartani a verhetetlen Ferencvárossal, jelentősen leszakadt tőle, nem sok esélyt hagyva magának a bajnoki címre.

 

A felsőházi tabella a téli szünetben: kilenc pont hátrány – egy meccsel többet játszva… (fotó: nso.hu)

 

Márton Gábor, a taktikus

A fehérvári szakvezető kezdetben a klasszikus 4-2-3-1-es hadrendben játszatta csapatát, amelyben a védelem közepén általában a Stopira, Rus, Muszliu trió tagjai közül válogatott, a jobb oldalon Fiola és Bolla, a bal oldalon pedig jobbára Hangya Szilveszter szerepelt, bár Fiola oda is besegített időnként.

A középpályán többnyire Nego és Nikolov szűrt, hogy a Funsho, Petrjak, Houri, Nikolics (Zivzivadze) négyes csak a támadásokkal foglalkozhasson. A játékosok már az ellenfél térfelén megpróbáltak labdát szerezni, magasan letámadtak, és főként gyors szélsőik révén, a szélső védők segítségével próbáltak létszámfölényes helyzeteket kialakítani. Mindehhez jött még Houri, aki átlagon felüli meglátásokkal és labdákkal segítette társait, Nikolicsnak és Zivzivadzének többnyire már csak be kellett rugdosnia a helyzeteket.

Az ősz második felében, főleg az MTK elleni vereség után azonban a gárda átállt egy mostanában újra divatos három belső védős rendszerre, amelyben Fiola Attila is inkább belső védő volt, a széleken pedig Hangya Szilveszter és Bolla Bendegúz kapta a gyalogkakukk szerepét. Nikolics és Zivzivadze így többször is együtt volt a pályán, nem egymást váltva, ám a szerkezetváltásnak Funsho és Petrjak vált áldozatává. A középpályára Nego és Houri mellé egyre többször került be Alef, Nikolovot kiszorítva onnan. A csapat mindkét rendszerben elég szép számmal termelte a gólokat, nem csoda, hogy az ősz végére 15 meccsen 35-ig jutott, ami a legtöbb volt a bajnokságban. A meccsenkénti több mint egy kapott gólos átlag (összesen 17), azonban bántóan sok volt egy élcsapattól, és rámutatott a gyengeségekre. Amellett, hogy a védelembe nem érkezett új játékos, októberben a Gárdony elleni kupameccsen súlyosan megsérült az első számú kapus, Kovácsik, és a helyettese a szerb válogatott Rockov nem volt igazán magabiztos.

 

A MOL Fehérvár ősszel alkalmazott két hadrendje


 

Kaotikus tavaszi szezon

Noha jelentős hátrányban volt az együttes, Kovács Zoltán sportigazgató minden fórumon elmondta, hogy a játékosoknak és a stábnak kutya kötelessége mindent megtenni azért, hogy a bajnoki címet és a Magyar Kupát is begyűjtsék. Sokan csak mosolyogtak a szavain, annak tudatában különösen, hogy a télen sem erősödött meg jelentősen az együttes. Érkezett egy marokkói-belga támadó középpályás, Samy Bourard a holland ADO Den Haagtól, nagy durranás volt ifjabb Dárdai Pál (Palkó) megszerzése a Herthától, illetve Kovácsik sérülése miatt kapust is kellett szereznie a klubnak, és jött Tordai Árpád kölcsönbe a román Viitorultól. A távozók között ott volt az északmacedón Boban Nikolov (Lecce), Futács Márkót a ZTE szabadította ki a száműzetéséből, a hosszú sérüléséből visszatérő Géresi Krisztiánt pedig Felcsútra kölcsönözték ki, hogy visszatalálhasson korábbi formájához. Ami a fiatalokat illeti: osztályt váltott Zeke Márió, aki Budaörsről Budafokra került kölcsönbe és Tamás Olivér is, aki Budaörsről Paksra került szintúgy a szezon végéig.

Tekintve hogy a kis Dárdai posztját tekintve szélső, Mártonnak szinte kényszerből vissza kellett állnia a 4-2-3-1-es rendszerre, hogy kellően tudja foglalkoztatni Petrjakot, Funshót és helyet találjon valahol Dárdainak is.

 


(X) Ingyenes Eb-tippjáték! Kattints ide, tippeld meg a 2021-es Európa-bajnokság összes csoportmeccsének eredményét, és ha nem találsz el egyet sem, 35 millió forintot nyerhetsz!


Ez a húzás kezdetben jónak is tűnt, hiszen a tavaszi idényt Újpesten kezdő piros-kékek valóságos gálaelőadást tartottak a IV. kerületben és a duplázó Funsho vezérletével 5-0-ra győztek.

Mivel a Ferencváros az évnyitón odahaza botlott a kiesőjelölt DVTK ellen, úgy tűnt, szorossá tehető a bajnoki versenyfutás. Azonban ennek teljesen az ellenkezője történt, a Ferencváros sorra nyerte a meccseit, a MOL Fehérvár pedig érthetetlen módon összeomlott. Előbb az őszről elhalasztott bajnokiját bukta el Kisvárdán 2-1-re, majd hazai pályán ugyanilyen arányban legyőzte a Honvéd is. Mivel a Mezőkövesd ellen sem tudott nyerni a fehérvári együttes, a mérkőzések utáni sajtótájékoztatókon egyre többször volt téma Márton Gábor esetleges menesztése. Mivel a zuhanást nem tudta megállítani, és az MTK (1-2) és a Ferencváros ellen is vereséget szenvedett (0-2) csapata, a vezetőedzőt felmentették, ami nem volt meglepő, tekintve, hogy a tavasz folyamán hat bajnokiból csak egyet nyert meg egy döntetlen és négy vereség mellett.

 

A januári 9 pontos hátrány szinte megduplázódott az első hat tavaszi bajnokit követően (fotó: mlsz.hu)

 

Vezetőedzőnek az osztrák válogatott magyar másodedzőjét, Szabics Imrét nevezték ki, őt a szövetség nem engedte el a márciusi vb-selejtezők előtt, így a megbízása csak április elsején lépett életbe. Addig megbízott vezetőedzőként a klub korábbi játékosa és pályaedzője, Szalai Tamás irányított.

A szakember kínos pofonnal kezdett: a sereghajtó DVTK – hátrányból fordítva – nyert 3-1-re a Sóstói Stadionban, ám rögtön utána rég nem látott bravúrt hajtott végre a Vidi, és idegenben búcsúztatta a Ferencvárost a Magyar Kupa küzdelmeitől – már a nyolcaddöntőben. A bajnoki folytatás is jobban sikerült, hiszen nyerni tudtak Zalaegerszegen (2-0) és Budafokon (2-1), valamint pontot szereztek a Paks ellen is hazai pályán (2-2). Aztán jött az „ezüstderbi” a Puskás Akadémia ellen. Kikaptak 1-0-ra, és ezután adta át a kispadot Szalai. A mérkőzés előtti ötpontos hátrányból így nyolc lett a Puskással szemben, és Szabics Imrének már nem maradt más feladata, mint hogy a hátralévő tavaszi mérkőzéseken felmérje, kikre tart igényt jövőre, és hogy a dobogós helyet azért mindenképp tartsa meg – lehetőleg a Magyar Kupa megnyerése mellett.

A negyvenedik életévét épp csak betöltő, pályafutása első vezetőedzői megbízását elvállaló tréner karrierje első magyarországi mérkőzésén 0-0-ra végzett Kisvárdán úgy, hogy a 35. percben megfogyatkoztak Fiola Attila kiállítása miatt. Apropó, Fiola: az univerzális játékos hosszú idő után tért vissza fiatalkori posztjára, a védekező középpályás szerepkörébe. Pakson sokáig játszott ott, majd lett jobbhátvéd, belső védő Fehérváron és a válogatottban is. Bár a visszatérése balul sült el, a szezonban innentől gyakran feltűnt ezen a poszton, amit a továbbiakban jó teljesítménnyel hálált meg. A Szabics-éra második mérkőzésén az Újpest nézett bele egy jókora pofonba (a szezonban harmadjára) és kulloghatott haza 4-0-s zakóval, majd az MTK ellen sikeresen abszolvált kupaelődöntőt (2-1) követően újabb két bajnoki sikert arattak Nikolicsék. Előbb egy rossz, mondhatni botrányos bírói ítéletekkel tarkított mérkőzésen 3-2-re nyertek a Honvéd vendégeként, majd Mezőkövesdről is magabiztosan hozták el a bajnoki pontokat (3-1).

A 31. fordulóban a Ferencváros látogatott Székesfehérvárra és az addigra már bajnok együttes alaposan felforgatott összeállításban is legyőzte vendéglátóját 2-1-re, elvéve ezzel Szabics Imre bajnoki veretlenségét. A mérkőzés egyértelműen megmutatta, mekkora különbség van a két klub között, a szurkolók pedig reménykedhetnek, hogy az fehérvári klubirodákban dolgozók is levonták a szükséges konzekvenciákat a továbblépéshez. A Puskás Akadémia hiába csetlett-botlott a bajnoki hajrában, nem tudta elveszíteni az ezüstérmét, és bár a MOL Fehérvár két győzelemmel zárta a bajnokságot az MTK (3-1) és a DVTK (4-0) idegenbeli legyőzésével, végül a harmadik helyen ért célba.

A szomorú bajnoki szezonra a Magyar Kupa-győzelem jelenthetett volna vigaszt a klub szurkolóinak. A döntőt az ellen az Újpest ellen vívta a gárda, amelyet három bajnokin 14-1-es gólaránnyal intézett el. Ez nem számított ezen az egy találkozón, hosszabbítás után, a meccs végét kettős emberhátrányban lejátszva a Fehérvár 1-0-ra kikapott a lila-fehérektől, így minden szempontból csalódást keltve zárta az idényt.

 

Ez nem a MOL Fehérvár éve volt – egy szomorú fehérvári szimpatizáns a Puskás Stadion lelátóján az elveszített Magyar Kupa döntő után (fotó: index.hu)

 

Fent és lent

+ Az európai kupamenetelés rendben volt

Tudom, sokan most felkapják a fejüket, mert szenvedős győzelmekkel jutott el a csapat az Európa-liga csoportkörének kapujáig, de ezen a szinten nem a szép játék a fontos, hanem az eredmény. Az eredmény pedig az, hogy egy topligás csapatot is kiejtett a Fehérvár idén, ami azért nem gyakori a magyar futball jelenlegi helyzetében.

+ Gólerős támadójáték

A székesfehérvári gárda 33 bajnokin 68-szor zörgette meg a hálót, ez csak eggyel marad el a bajnok FTC teljesítményétől. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ezen a téren voltak a legközelebb a piros-kékek a ferencvárosiakhoz…

+ Bolla Bendegúz feltűnése

A 21 éves jobbhátvéden igazán nem múlott a csapat relatíve eredménytelen szezonja. Lendületes, igyekvő játéka előbb Gera Zoltán, majd Marco Rossi figyelmét is felkeltette. Az U21-es Eb-n szereplő magyar válogatottnak csapatkapitánya és húzóembere volt, felnőtt szinten pedig ott van a szűkített 26-os Eb-keretben is – abszolút megérdemelten. Ha a fiatal játékos fejlődése nem reked meg, egy bő évtizedre megoldhatja a válogatott jobbhátvéd-gondjait.

 

Kapitális szakmai mulasztás

Ezúttal nem a vezetőedzőket vesszük elő, hanem az átigazolásokért felelős Kovács Zoltán sportigazgatót. Juhász és Vinícius távozásával olyan űr keletkezett a MOL Fehérvár védelmében, amit nem pótoltak megfelelően. A keretnek mindössze két valódi középső védője volt Muszliu és Rus személyében, hiába fordult meg azon a poszton az idény során Stopira és Fiola is, tudomásul kell venni, hogy előbbi valójában balbekk, csak időnként, kényszerből játszott belül, míg utóbbi vagy a védelem előtt, vagy annak jobb szélén érzi otthon magát, semmiképp sem annak centrumában. Ezt látnia és orvosolnia kellett volna a sportigazgatónak és csapatának, legkésőbb a téli átigazolási időszakban.

A kapusposzt nem volt tökéletesen megoldva

Hiába érkezett a szerb válogatott Emil Rockov – a képességei alapján nyilván indokolt volt a szerződtetése –, nem tudta megmutatni, hogy jobb lenne Kovácsiknál, aki már ősszel kidőlt az egész idényre. Szabicsnál már nem is Rockov, hanem a korábban Soroksárról megszerzett Kovács Dániel volt az első számú kapus.

Az elrontott ősz

Noha a valódi mélypontot az jelentette, amikor a tavasz elején sorra bukta a meccseket Márton Gáborral az együttes, nehéz elmenni amellett, hogy a Fehérvár az ősz folyamán képtelen volt tartani a lépést a két fronton is érdekelt Ferencvárossal. Igaz, rendkívüli teljesítményt nyújtottak Rebrovék, de a szezon feléig kialakult kilencpontos hátrány megmagyarázhatatlan fehérvári részről.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

 

Mi vár a MOL Fehérvár FC csapatára?

Továbbra sem tudnak kitörni az üldöző szerepéből, ám ezúttal már azt a békát is le kell nyelniük Fioláéknak, hogy a megyei rivális Puskás Akadémia is előrébb tart a csapatépítésben, mint ők. Valószínű, hogy a Ferencvárossal kiegészülve ez a három gárda fog versenyezni az új idényben is a dobogós helyekért, de jelen pillanatban talán a Fehérvár tűnik a legkevésbé összeszedettnek.

Noha Szabics Imrével megindult felfelé az együttes, látni kell, hogy komoly problémájuk van a védekezésben. Ennek enyhítésére máris szerződtettek egy egyszeres cseh válogatott belső védőt, Michael Lüftnert, aki korábban a cseh Slavia Praha, a dán FC Köbenhavn valamint a ciprusi Omonia Nicosia csapataival is bajnoki címet ünnepelhetett. Rajta kívül legalább még egy, de inkább két védőjátékos megszerzését érezzük indokoltnak. A középpálya is erősítésre szorulhat, mert létszámra ugyan rendben van, de sem Rúben Pinto, sem Alef nem tudott vezérévé válni a csapatnak, így nem lenne meglepetés, ha valamelyikük távozna, mint ahogy Evandro sem lett a csatársor gyöngyszeme: a brazil támadó hét meccsen egy gólt tett a közösbe, ami egy attraktív csapatban kimondottan gyenge teljesítmény. A télen érkezett Samy Bourard sem váltotta meg a világot, hat meccsen lépett pályára. Ő talán kap még időt, hogy bizonyítson, de a szurkolóknak alighanem az ő elvesztése sem fájna túlzottan. Elek Ákos távozik, a felnőtt csapat egy éve nem számít rá, így a 32 éves, 48-szoros válogatott középpályás számára logikus lenne, ha Diósgyőrbe térne vissza, tekintve, hogy borsodi származású, ám a legfrissebb hírek szerint a miskolciak legnagyobb jövőbeni riválisa, a Vasas közelebb áll a megszerzéséhez.

Nagy kérdés az, hogy a közelgő Európa-bajnokságon melyik fehérvári labdarúgó tudja esetleg eladni magát. Bár a manapság a nagy tornáknak már nincs akkora szerepük a játékosok igazolásában, mint régen, egy-egy jó meccs reflektorfénybe állíthat játékosokat.

Bolla Bendegúz, Loic Nego, Fiola Attila és Nemanja Nikolics is a magyar keret tagja – közülük utóbbi kettő már aligha tud nívósabb helyre elszerződni, ha akar egyáltalán. Viszar Muszliu is ott lesz majd a tornán Észak-Macedónia válogatottjával, ő egy jó teljesítménnyel könnyen kelendő lehet, ha így alakulna, az tovább nehezítené a szakvezetés védelem-építési projektjét. Sokat várhat a klub Kovács István és Kovácsik Ádám felépülésétől, ha visszanyerik az egészségüket és formájukat, biztosan a csapat húzóemberei lesznek. Rajtuk kívül visszatér a felcsúti kölcsönjátékával válogatott meghívót kiérdemlő Géresi Krisztián is, így legalább elöl rendben lesz a Fehérvár, még akkor is, ha Nikolicsnak talán a következő lesz az utolsó szezonja, amelyben komoly hasznára lehet egy bajnoki aranyéremért harcoló együttesnek.

Tudjuk, hogy a MOL Fehérvár a Ferencvárossal versenyez leginkább, de az idén tőlük kapott 22 pont hatalmas különbség. Mivel a Ferencváros is jelentős átalakuláson esik át – új vezetőedzővel, Peter Stögerrel kezdenek, és némi játékosmozgás is várható a IX. kerületben –, ez a távolság csökkenthetőnek tűnik, de egy év alatt ezt teljesen behozni aligha lehet. Az viszont a megfelelő erősítésekkel és ezek után következő kőkemény munkával talán elérhető, hogy újra kisüssön a nap a Sóstó felett.

 

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x