„Moro sempre con noi” – Piermario Morosinire emlékezünk

2012. április 14-én a Pescara-Livorno mérkőzés 31. percében hirtelen szívmegállás következtében összeesett és elhunyt az egykori remek középpályás Piermario Morosini, aki 2001-től 2009-ig az olasz korosztályos válogatottakban is rendre szerepet kapott – utoljára Svédországban, a 2009-es U21 Európa-bajnokságon viselte az azúrkék olasz mezt. Az alábbiakban, emlékét őrizendő, röviden felidézzük a sorozatos családi tragédiákkal terhelt futballista fájdalmasan korán félbeszakadt pályafutását.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Morosini 1986. július 5-én Bergamóban született, gyerekként a város nagy hírű klubjában, az Atalantában tanulta meg a labdarúgás alapjait. Tinédzserkorában családi tragédiák sorával kellett szembenéznie: 2001-ben elvesztette édesanyját, Camillát, két évre rá pedig édesapja, Aldo is elhunyt. Egyedül maradtak egyaránt mozgássérült nővérével és fivérével, utóbbi azonban a szülők elvesztését nem tudta feldolgozni, szobája ablakából kiugorva öngyilkos lett. Ezt követően Piermario egyedül gondoskodott nővéréről, miközben az Atalanta korosztályos csapatai mellett Olaszországot is képviselte a nemzetközi színtéren.

2005-ben az addigra már az U19-es válogatottban is remekelt Morosini játékjogának felét az Atalanta eladta az ilyen ügyletek specialistájaként számon tartott Udinesének, így a fiatal tehetség a Zebrák színeiben debütált a Serie A-ban 2005. október 23-án a későbbi bajnok FC Internazionale ellen – Stefano Mauri cseréjeként küldte pályára őt Serse Cosmi mester. Az UEFA-kupában szintén kapott lehetőséget, a legjobb 16 között a Levszki Szófia ellen futhatott ki a pályára. Akkoriban Udinében Giampiero Pinzi, Simone Pepe, és az argentin-olasz Fernando Tissone mellett olyan válogatott légiósok szerepeltek a gárda középpályáján, mint a portugál Vidigal, a nigériai Christian Obodo, vagy éppen a ghánai Sulley Ali Muntari, így Morosini a következő hat évet különböző kölcsönadási ügyletek révén más és más csapatoknál töltötte.

A 2006-2007-es szezonra az akkoriban a Serie B-ben szerepelt Bolognának passzolták le, az ezt követő átigazolási időszakban pedig játékjogának felét a Vicenza szerezte meg, félmillió euróért. Morosini ott végre alapemberként futballozhatott, remekül ment neki a játék, két szezon alatt 66 találkozón szerepelt. Mivel rendszeresen, sokat és persze jól játszott, az olasz U21-es válogatottnál is számoltak vele, ebben a korosztályban összesen 18 válogatottságot ért el. Tagja volt a 2009-ben Svédországban rendezett U21 Európa-bajnokságon részt vett olasz csapatnak is, melynek középpályáján hemzsegtek az élvonalbeli (leendő) klasszisok: Claudio Marchisio, Antonio Candreva, Daniele Dessena, Luca Cigarini – Morosini utóbbi helyére állhatott be csereként a tornán Helsingborgban Fehéroroszország ellen. Akkori csapattársai közül pár évvel később, 2012-ben a felnőtt Európa-bajnokságon Marchisio mellett Sebastian Giovinco, Ignazio Abate, illetve Mario Balotelli is döntőbe jutott az olasz válogatottal, Morosini azonban ezt már nem érhette meg…

 

Nincs esély Udinében

Jó formáját látva az Udinese kétévnyi „kiküldetés” után visszarendelte őt, az egyesület akkori trénere, Pasquale Marino aztán mégsem számolt vele. Előbb a Serie B-s Reggina, majd Padova vette kölcsön Piermariót, mindkét csapatnál rögtön, megkérdőjelezhetetlenül alapemberként számoltak vele. 2010 nyarán Francesco Guidolin személyében új edző érkezett Udinébe, azon az őszön Morosini két győztes Coppa Italia-találkozót is végigjátszott anyaegyesülete színeiben, a bajnokságban azonban még a kispadra sem ülhetett le. Akkoriban a Zebráknál Pinzi mellett a török-svájci Gökhan İnlert, a koszovói-svájci Almen Abdit, valamint a kolumbiai Juan Cuadradót, és a ghánai Emmanuel Agyemang-Badut favorizálták a középpályán, Morosini pedig ’11 tavaszát ismét a Vicenzában futballozta végig. Az év őszét Piermario újfent az idegenlégiósok árnyékában, a tartalékok között senyvedte végig Udinében, 2012 tavaszán pedig jöhetett az újabb kölcsöadás, ezúttal Livornóba, ahol együtt futballoztak a Budafoki MTE jelenlegi játékosával, az akkoriban az AC Milantól kölcsönben szintén ott szerepelt Filkor Attilával. Eközben a középpályás és szintén bergamói barátnője, a röplabdázó Anna Vavassori már közös jövőjüket tervezgették.

 


 

Az utolsó mérkőzés

A Serie B 2011-2012-es idényének 35. fordulójában a Livorno a későbbi bajnok Pescara otthonába látogatott, Morosini kezdőként futott ki a pályára a Delfinek ellen, a meccs 31. percében aztán egyszer csak összeesett, a 25 éves játékosnak megállt a szíve. Életét a helyszíni orvosi ellátás és a mentők gyors reagálása ellenére nem lehetett megmenteni, a kórházba szállítás közben elhunyt.

A mérkőzés 2-0-s Livorno-vezetésnél félbeszakadt, társai közül többen könnyek között, sokkos állapotban hagyták el a pályát, azon a héten az olasz futballban a többi kiírt találkozót elhalasztották. Morosini tiszteletére később a Livorno és a Vicenza visszavonultatta a 25-ös mezt, melyben a középpályás a két klub színeiben játszott. Az Udinese csapatkapitánya, Antonio Di Natale bejelentette, a továbbiakban gondoskodik Piermario egyedül maradt, mozgássérült nővéréről, Maria Carláról. Halálának harmadik évfordulóján a Juventus AS Monaco feletti 1-0-s győzelmét a Bajnokok Ligája 2014-2015-ös kiírásának negyeddöntőjében a torinói Zebrák kapusa, Gianluigi Buffon Morosini emlékének ajánlotta. Egykori játékostársai és edzői gyakran úgy jellemezték, mint az életét beárnyékoló tragédiák ellenére mindig mosolygós, vidám, segítőkész, csupaszív srácot, akivel a pályán és azon kívül is örömteli volt az együtt töltött idő. Abban az évben a világ labdarúgása további hét játékost veszített el játék közbeni hirtelen szívmegállás következtében.

 

24 évesen, a 27. percben

Bár az elmúlt két évtizedben határozott fejlődés, és a pályán életüket vesztett igazolt futballisták számában csökkenés tapasztalható, bizonyos elváltozásokat, genetikai rendellenességeket, ritkán előforduló, lappangó betegségeket a legjobb szándék és a legalaposabb sportorvosi vizsgálatok mellett is rendkívül nehéz kiszűrni, diagnosztizálni – ezeket sajnos gyakran már csak a boncolás során tárják fel, állapítják meg az orvosok. Morosini esetében utólag aritmogén kardiomiopátiát (ACM) állapítottak meg, ami a szívizom öröklődő, genetikai eredetű betegsége, életveszélyes aritmiákat és hirtelen szívhalált okozhat.

Fájdalom, a 2021-es év is tragédiával kezdődött: Portugáliában az Alverca brazil légiósa, Alex Apolinário január 3-án az Almeirim elleni mérkőzés 27. percében hirtelen szívmegállás következtében összeesett a pályán. Többszöri próbálkozásra sikeresen újraélesztették és kórházba szállították, ahol az ifjú futballistát mesterséges kómába helyezték – ebből azonban már nem ébredt fel, négy napra rá, január 7-én elhunyt. A kitűnő bal lábbal megáldott Alex a Cruzeiro színeiben több találkozón szerepelt a brazil élvonalban és az országos kupában, az uruguayi válogatott klasszis Giorgian De Arrascaeta mögött azonban posztján, támadó középpályásként kevés játéklehetőséget kapott. 2019 januárjában szerződött át Portugáliába, ahol még abban az évben öt bajnoki gólt szerzett, a legemlékezetesebb alakítását azonban a Portugál Kupában nyújtotta: kitűnő balos lövéssel vezetéshez juttatta csapatát a lisszaboni sztárcsapat Sporting CP ellen, amelyet a kis Alverca óriási meglepetésre 2-0-val kiütött a kupából. Emlékére nézzük meg együtt Alex fájóan rövid életének, pályafutásának ezt a nevezetes gólját!

 


Képek forrása: 10FootballEntertainment, EcodiBergamo

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x