Mourinho és a Spurs: máris lejtmenetben?

Nagyot fordult a világ az ünnepi hajtást követően a Tottenham csapatával. A londoni gárda december derekán még listavezetőként utazott a szezon addigi legnagyobb rangadójára az Anfieldre, ám az azóta eltelt két hónapban kőkeményen beköszönt a valóság: a Spurs jelenleg a középmezőnyben tanyázik, és bár lemaradásuk nem tetemes a BL-helyen állókhoz képest, aligha vannak sokan, akik a mutatott játék alapján a top4-be várnák a nemrégiben még bajnokesélyesnek titulált együttest. Vajon van még visszaút, vagy máris megállíthatatlan lejtmenetbe kapcsolt a Mourinho-projekt?


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

E cikkhez előzményként szorosan kapcsolódhat a szerző egy korábbi írása is, amelynek címe: Tényleg lehetsz defenzív edzőként ,,Különleges”? – José Mourinho védelmében. A szöveg ide kattintva olvasható.


 

 

José Mourinho kinevezése alapjaiban rengette meg a Tottenham Hotspurt. Mauricio Pochettino menesztése, és a Special One megszerzése egyértelműen azt jelezte, hogy a korábbi, következetes haladásnak bizonyos értelemből nézve vége: innentől számítva kézzelfogható eredmények, trófeák kellenek.

A házasság gyakorlatilag mindkét félnek az utolsó lehetőséget jelentette.

A portugál tréner a Stamford Bridge-ről és az Old Traffordról egyaránt dicstelenül távozott, és egy újabb bukás alighanem végső szigetországi próbálkozását jelentené; a Spurs kerete pedig a 2010-es évek második felében végbemenő fejlődés betetőzéseként elbukott a Liverpool elleni BL-döntőben, a vezetőség (és egyébként maga az edző is) úgy ítélte meg, hogy Pochettino már nem tudta újra ugyanazzal a tűzzel vezetni csapatát. Az elkerülhetetlen újjáépítés előtt azonban még odaadták a portugál mester kezébe a meglévő garnitúrát, hátha vele sikerül megtenni az utolsó, hiányzó lépést.

Az első teljes Mourinho-idényt nagy várakozások előzték meg Észak-Londonban. A finoman szólva is csak mérsékelt sikereket hozó, ismerkedő csonkaszezon után Daniel Levy valóban minőségi igazolásokkal támogatta meg a luzitán vezetőedzőt. Pierre-Emile Højbjerg és Sergio Reguilón érkezése hatalmas minőségi ugrást jelentett, Carlos Vinícius úgy tűnt, valóban kompetens helyettese lehet a sérülékeny Harry Kane-nek, a Madridban számkivetetté váló Gareth Bale hazatérését pedig szinte minden rajongó kitörő örömmel fogadta.

Hiába ragaszkodik minden állomáshelyén az „underdog-narratívához”, Mourinho számára is világos kellett legyen, hogy immáron a liga egyik legjobb kerete állt rendelkezésére.

A kezdeti hónapok ennek megfelelően alakultak, az eredmények szempontjából legalábbis mindenképp. Az első fordulóban elszenvedett vereséget követően az említett Mersey-parti látogatásig tartó veretlenségi sorozatba kezdett a csapat, a sikerek között pedig néhány igazán komoly teljesítményt is találhattunk – a Manchester United otthonában aratott 6-1-es diadal az első hetek egyik legnagyobb erődemonstrációja volt, de novemberben Guardiola akkor még szenvedő Cityjét is mesterien nullázták le Joséék.

Azóta persze tudjuk, hogy a bajnoki esély nem volt több puszta illúziónál. A karácsony óta lejátszott tíz bajnoki mérkőzésén mindössze 11 egységet gyűjtött a Tottenham, ami bár kétségtelenül pocsék mutató, önmagában nem feltétlen lenne elég a krízishelyzet kihirdetéséhez, hiszen az idei, végtelenül zsúfolt szezonban kivétel nélkül mindegyik topcsapat került már nagyobb hullámvölgybe. Az igazi problémát az jelenti, hogy már az őszi, nagyszerű széria során is érezni lehetett, hogy csak idő kérdése a hatalmas zuhanás.

 


 

Sokszor, sok együttes esetében mutogatunk a várható számokra túlteljesítést harsogva, de a Spurs különösen kíméletlen volt az idény első felében – vagy nagyon szerencsés, mindenki döntse el maga. Nem elég, hogy mindkét kapu előtt sokkal jobban szerepeltek a vártnál, rendszeresen számukra kedvezően alakultak mérkőzéseik, már-már heti rendszerességgel fordult elő, hogy első egy-két próbálkozásukból kapuba tudtak találni, utána pedig átadva a területet ráülhettek az eredményre. Mourinho-csapattól szokatlan módon viszont mindezt nem tették túl nagy hatásfokkal: Llorisék rendre kapituláltak a mérkőzések hajrájában, a Spurs a kapott góljainak majdnem harmada az utolsó negyed órában esett, ráadásul ebben a periódusban engedik a legjobb minőségű helyzeteket ellenfeleiknek (0.14 xG/lövés).

 


Mourinho távozhat a Tottenhamtől?

SZÉDÜLETES FOGADÁSI AJÁNLATOK A PREMIER LEAGUE-BEN! (X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba! A legújabb ajánlatok arra is lehetőséget nyújtanak, hogy amellett voksolj, vajon José Mourinho és a Spurs nem intenek búcsút egymásnak a szezon végéig? 


 

A nagy menetelés alatt minden médium a Son-Kane duó történelmi léptékű teljesítményétől volt hangos, méghozzá teljes joggal. A páros azzal, hogy 13 alkalommal kombinált gólt érően, már január elején beállította Alan Shearer és Chris Sutton egy idényre vonatkozó csúcsát, és jó esélyük van arra is, hogy a szezon végére utolérjék az abszolút rekorder Frank Lampardot és Didier Drogbát. A kiemelkedő számokat viszont nem meglepő módon jelentős túlteljesítés árán érte el a két támadó: az angol center 24 kanadai pontját 15.7 xG+xA mutató mellett termelte, dél-koreai társánál ugyanez az arány 19 és 11.6 – magyarul mindketten több mint 50%-al termelékenyebbek a várható adatoknál.

Érthető, hogy egy páros hasonlóan kimagasló produktivitása miatt „kétemberesként” bélyegeznek meg egy csapatot, a Spursnél pedig keresve sem találhatnánk jobb példát erre a kifejezésre.

Na nem mintha ők lennének az egyedüliek, akik stabilan hozzák az elvárt szintet – a már említett Reguilón és Højbjerg maximálisan beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, Tanguy Ndombélé pedig csalódást keltő első angliai éve után Európa talán legkreatívabb középpályásaként tündököl. Az már sokkal nagyobb baj, hogy a két sztártámadó mellett mindössze Ndombélé és Steven Bergwijn tudott 1.0 xG-nél többet összehozni a bajnokságban, ami 23 forduló elteltével egészen tragikus mutató.

Az, hogy Son és Kane miért pótolhatatlan, mégis főképp a Spurs támadójátékának struktúrájával, jobban mondva annak hiányával magyarázható.

Mourinho mindig is szabad kezet adott játékosainak a támadóharmadban, csapataira sosem voltak jellemzőek a végletekig megkomponált, rendszeresen ismétlődő figurák az ellenfél tizenhatosánál.

Ennek a megközelítésnek az előnye, hogy amennyiben játékosaid egy hullámhosszon vannak – ahogy azt láthattuk is – kreatívan, megkötések nélkül oldhatják meg az védelem által jelentett feladatot. Egy kulcsember kiesése esetén a beugró azonban fogódzkodók nélkül marad, hiszen nincs egy lefektetett, mindenki által jól ismert rendszer, amibe beilleszkedhetne. A keretek mélységétől függetlenül nem véletlen, hogy míg például a Manchester City gond nélkül el tudja viselni De Bruyne, vagy éppen Agüero hiányát, addig a Spurs teljesen tanácstalannak tűnt Kane kiesése után.

 

Az elfeledett sztárok lehetnek Mourinho megmentői

 

Jelenleg nehéz elképzelni, hogy mindez változzon a közeljövőben, ám Mourinho szerencséjére több olyan mellőzött, bevetésre váró játékosa is van, akik egyéni villanásaikkal meccseket képesek eldönteni. Bár a Bale-üzlet egyelőre hatalmas mellényúlásnak tűnik, posztriválisai teljesítményét látva aligha jelentene nagy kockázatot érdemi játékperceket adni a walesi sztárnak (persze már ha egészsége engedi), az egyik pillanatról a másikra kegyvesztetté váló Dele Alli góljaira és váratlan húzásaira pedig nagyobb szüksége lenne társainak, mint bármikor. Ndombélé példája jól mutatja, igenis van visszaút a portugál csapatába, a szakvezetőnek pedig muszáj lesz helyet találni nagy nevei számára, ha tehermentesíteni akarja Sonékat. Alli rehabilitálásának a támadóduón kívül az egyébként is remeklő francia középpályás lehetne a másik nagy nyertese, aki ezzel nem kényszerülne alkalmanként a komfortzónáján kívül eső tízes pozícióba.  

Lassan felmerülhet a kérdés, meddig bírható javulás nélkül a jelenlegi állapot, mikor beszélhetünk arról, hogy Mourinhónak lassan izgulnia kell az állásáért?

A válasz pedig röviden az, hogy a közeljövőben szinte biztosan nem. Furcsa helyzet állt elő Észak-Londonban: azok után, hogy Daniel Levy hosszú éveken át vasszigorral vezette a klubot, a portugál sikeredző kinevezésével mintha feladott volna valamennyit a totális kontrollból. Nem megbántva senkit, de nem lehet vita tárgya, hogy a XXI. század világfutballjában José Mourinho nagyobb intézmény a Tottenham Hotspurnél, a Special One pedig jól láthatóan tisztában van mindezzel – sajtótájékoztatóin is előszeretettel élcelődik a Spurs közelmúltbéli sikertelenségén néhány kellemetlen kérdés elhárításaképp. Míg a hasonló attitűd egy Manchester United méretű klubnál egyszerűen nevetségesnek hatott, jelenlegi állomáshelyén még nem követte felzúdulás megjegyzéseit.

 


SZÉDÜLETES FOGADÁSI AJÁNLATOK A PREMIER LEAGUE-BEN! (X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba! A legújabb ajánlatok arra is lehetőséget nyújtanak, hogy amellett voksolj, vajon José Mourinho és a Spurs nem intenek búcsút egymásnak a szezon végéig? 


 

José Mourinhót egy céllal bízták meg 2019 novemberében: hogy trófeákat nyerjen. A Spurs jelenleg ott van a Ligakupa fináléjában, ahogy az Európa-ligában is versenyben vannak, szóval – bár nem számítanak egyik sorozat fő esélyesének sem – papíron nem érheti szó a ház elejét. Levy tudta, mire vállalkozott, és egy drámai összeomlástól eltekintve nem igazán lehet elképzelni, hogy megválna az érinthetetlennek tűnő menedzsertől – ebben ráadásul a sportszakmai szempontok mellett alaposan közrejátszhat, hogy a hírek szerint csak egy 30 millió fontos csekk ellenében lehetne idő előtt felbontani a luzitán stratéga szerződését. A Tottenhamnél minden áron meg akarnak szabadulni a kupaínség jelentette tehertől, ennek érdekében pedig úgy tűnik, mindent hajlandóak alárendelni a sztáredző kívánalmainak.

Hogy mondjuk egy esetleges Ligakupa-arannyal tényleg lehet-e a kompenzálni a legnagyobb jóindulattal is stagnáló játékot és a bajnokságban bemutatott szenvedést, az persze már egy egészen más kérdés…

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x