Müncheni pólusok – Szerzőink véleményei

Kétségtelenül érdekes helyzet állt elő a Bayern Münchennél azzal, hogy Hans-Dieter Flick a VfL Wolfsburg elleni 3-2-s siker után bejelentette, hogy szezon végén távozni szeretne. A hír mögött most már egy ideje nyílt titok, hogy a triplázó szakvezető és Hasan Salihamidzic konfliktusa áll. Szerzőink véleménye a kialakult helyzetről és a sikeredző és a sportigazgató felelősségéről.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Lázok Gergő:

Először is a sportigazgató szerepét szeretném kontextusba helyezni. Hasan Salihamidzic 2017-es kinevezése óta szinte folyamatosan a kritikák kereszttüzében áll. A sportvezető éppen akkor került a posztra, amikor a Bayern egy kisebb generációváltás előtt állt: Arjen Robben és Franck Ribéry felett már egyre inkább kezdett eljárni az idő és nyilvánvaló volt, hogy záros határidőn belül muszáj lesz megtalálni a két szélső utódját. 2017 őszén komoly krízisben volt a csapat, ami egy 3-0-s párizsi Bajnokok Ligája-fiaskó után Carlo Ancelotti állásába került.

A következő nyáron komoly jövés-menés volt a keretben, Philipp Lahm és Xabi Alonso visszavonult, a Salihamidzic által hozott játékosok pedig nem váltak be, példának lehet itt említeni Sebastian Rudyt és Renato Sánchezt. A helyzet stabilitásához a nyugdíjból visszahívott Jupp Heynckes kellett, akivel a Bundesligát végül hatalmas előnnyel nyerték meg a bajorok. A tréner viszont nyilvánvalóvá tette, hogy szezon végén távozik, utódjául végül az Eintracht Frankfurttal kupagyőztes Niko Kovac lett kinevezve. A 2019-es duplázás ellenére elég komoly kritika kísérte a horvát edző munkásságát, aki szemmel láthatóan nem tudott kijönni a kulcsjátékosokkal.

Eközben Salihamidzic a háttérben szépen csöndben tette a dolgát és az akkor még ismeretlen Alphonso Davies megszerzésével egy később kifizetődő igazolással jelentkezett.

2019 nyarán viszont a kínos huzavona után kútba esett Leroy Sané-transzfer újra rosszabb színben tüntette fel a sportvezetőt, ráadásul a 80 millió euróért érkező Lucas Hernandez sem hozta a várt a teljesítményt. Viszont a show-t negatív értelemben Kovac vitte el előle, legalábbis a sajtó és a szurkolók szempontjából, akinek végül az Eintracht Frankfurt elleni 5-1-s blama után köszönték meg a munkáját.

A másodedzőből előbb ideiglenes, majd végleges vezetőedzővé előlépő Hans-Dieter Flickkel mint tudjuk úgy beindult a bajor henger, hogy a triplázásig meg sem állt.

2020 januárjában már jelentkeztek apróbb konfliktusok a tréner és Salihamidzic között. A Flick által kívánt játékosok helyett a sportigazgató azt az Álvaro Odriozolát hozta kölcsönbe, aki szinte semmilyen szerepet nem játszott a sikerekben. A félreértéseket ekkor még Karl-Heinz Rummenigge közbenjárásával tisztázták a felek, a nyári-őszi transzferperiódus viszont újabb konfliktusoknak ágyazott meg, amik a mai napig éreztetik hatásukat.

Nyáron még egészen jó fényben tűnt fel Salihamidzic Sané, illetve a Paris-Saint-Germaintől elhappolt, nagy tehetségnek kikiáltott Tanguy Nianzou megszerzésével. Július végén a Sport Bildben még méltatták is, hogy kezdőből immár határozott vezetővé lépett elő, valamint kiemelték kíméletlen és sokszor kérlelhetetlen tárgyalási modorát is, amelyet az őt nagyban támogató Uli Hoeness hatásának véltek. A 2019-ben leköszönt elnök híres sokszor elég pikírt megnyilvánulásairól. Eközben viszont David Alaba ügye már erősen rontotta a hangulatot a vezetőségen és a klubon belül, a szeptember végi pánikigazolások pedig végképp nem voltak Flick ínyére. Közülük eddig csak Eric Maxim Choupo-Moting tett le valamit az asztalra.

Az idei évre fordulva már egyre mélyebb lett a szakadék Flick és Salihamidzic között, Jérome Boateng elengedésével pedig úgy néz ki végképp betelt a pohár az edzőnél.

A vezetőségben eddig egyértelműen csupán Rummenigge állt ki Flick mellett, viszont ő év végén távozik. Salihamidzic pártjára Hoeness sorolható, míg Oliver Kahn és Herbert Hainer elnök eddig nem foglaltak egyértelműen állást az ügyben. Flicket talán annyiban lehet hibáztatni, hogy nem adott elég lehetőséget pár játékosnak, mint például Marc Rocának, de az is igaz, hogy a cseresor szintekkel volt gyengébb, mint a csapágyasra játszatott kulcsemberek, ez pedig már Salihamidzic felelőssége.


 

Molnár Zsolt:

Münchenben adott az alapszituáció, immáron hosszú évtizedek óta. A vezetőség nemhogy egy klub legmagasabb szintű irányításához, hanem a labdarúgáshoz is kiválóan ért. Ez persze a rengeteg pozitívum mellett hátrányokkal is jár. Ilyen például az igazolások kérdése, mind gazdasági, mind sportszakmai szempontokból. Ez a helyzet már a Guardiola-korszak óta komoly ütközési pont az aktuális edző és a felsővezetés között, nem hiába nem hosszabbított szerződést a katalán szakember, aki Neymar helyett például Mario Götzét „kapta” a felügyelőbizottságtól. Pedig akkor még nem is a túlzóan sok kritikát kapó Salihamidzic volt a Bayern München sportigazgatója.

Flick egy kiváló edző, sőt, több is annál. Értem ezalatt azt is, hogy ő sportvezető (is) volt a DFB-nél, valamint a Hoffenheimnél is.

Bajorországba érkezése óta viszont a müncheni működési mechanizmusok mit sem változtak, azok ugyanolyanok maradtak, mint az elmúlt évtizedek során. Ráadásul, amelyek immáron több mint egy évtizede, 2010 óta, a Kovac-éra kisebb megingása mellett (amelyben azért egy hazai dupla a BL-csalódás árnyékában is összejött) jól is szuperáltak.

Flick a horvát segédedzőjeként, majd a tavalyi szerződéshosszabbítása aláírásakor is tudta, mire vállalkozik, kivel és kikkel kell együtt dolgoznia, és minden bizonnyal a hogyannal is tisztában volt. Ezért úgy vélem, a Brazzo és közte lévő feszültség nagyrészt a pletykára, balhéra, eladható szaftos sztorikra éhező bulvársajtó jelentős nagyításában tűnik csak „válóoknak”.

Hoeness és Rummenigge szinte egészen biztosan késhegyre menő csatákat vívtak az elmúlt 50 évben, ám a cél mindig ugyanaz volt, ahogy a jelenlegi szituációban is: előbbre vinni az együttest.

Az persze nem tűnik kibogozhatatlan rejtélynek, hogy a két erős egyéniség, Brazzo és Flick nehezen tudott kompromisszumra jutni az átigazolásokat illetően. A német edző érdemeinek maximális elismerése mellett azt is le kell szögeznünk, a keret nem tűnik annyival gyengébbnek a tavalyi BL-győztes alakulatnál, mint az elsőre sokan gondolnák.

A legtöbb kritika szerint Salihamidzic nem pótolta a távozókat, és nem haladt jól a szerződések meghosszabbításával sem. Ám nézzünk ezen állítások mögé egy kicsit: biztos, hogy azon múlt elsősorban a Bayern idei sikeressége, hogy Ivan Perisic helyett Jamal Musiala, Philippe Coutinho helyett pedig Sané a keret tagja, Thiago Alcántara távoztával pedig a Joshua Kimmich–Leon Goretzka duóra kellett bízni a középső középpályás feladatokat? Aligha.

Koronavírus-járvány van, és egyelőre továbbra is kiszámíthatatlanok a bevételek, kiváltképp egy üzletileg fenntarthatóan, nem pedig hitelekből és külső segítségből (ugye kedves Szuperliga-jelentkezők?) működő klub esetében. Ez természetesen magával hozza, hogy Flick néhány kívánsága, például Kai Havertz és Timo Werner megszerzése (Robert Lewandowski, Thomas Müller és a „messiásként” várt Sané megléte mellett) a megfizethetetlen luxus kategóriájába tartozik.

Nem úgy a feladatkörének tökéletesen megfelelő Choupo-Moting, akinél jobb cserecsatárt nehéz elképzelni, aki remekül viseli, hogy csak a játékpercek körülbelül tíz százaléka jut neki a világ legjobb támadója mögött.

A német válogatott kiváló duója mellé sem volt egyszerű igazolni, szerintem Thiago távozásának is az volt az egyik oka, hogy kevésbé látta mellettük a helyét a jövőben, így élt a lehetőséggel, hogy új kihívást keressen.

Az alapcsapat, mint azt bizonyította tavaly augusztusban, világszinten is egészen kiváló, a kiegészítő emberek esetében pedig jó útnak tűnik egy Marc Roca, de még akár egy Bouna Sarr leigazolása is. Flick valahogy mégis nehezen rotált, még a pályára lépésekor szinte mindig remek teljesítményt nyújtó Hernandez is csak a mérkőzések felén volt kezdő, helyette is inkább az alapcsapatában bízott.

Amely azonban szinte számolatlanul kapta a gólokat, köszönhetően elsősorban a formán kívüli Alaba–Boateng–Niklas Süle hármasnak köszönhetően. Ezzel azt is szerettem volna megmagyarázni, miért jogos a vezetőség részéről, hogy a nyilvánvalóan kiemelt fizetésre vágyó Boateng–Alaba párost is hagyja távozni.

Jelen nehéz gazdasági helyzetben érdemes a fiatalabbak felé nyitni.

Kifejezetten ígéretesnek hangzik ugyanis a Brazzo által összehozott francia armada, a Hernandez, Benjamin Pavard, Nianzou, Dayot Upamecano négyes, kiegészítve Daviesszel, Omar Richardsszal, a Hoffenheimből esetlegesen visszatérő Chris Richardsszal, valamint a szerződéshosszabbításra hajtó Sülével. Flick alapcsapatát tehát véleményem szerint érthető okokból, de fokozatosan elkezdték elengedni, lecserélni, javítgatni.

Mindezek mellett én abban is hiszek, hogy ha nem adódik Flick előtt szinte majd minden német edző álma, a kényelmes és nagyobb „hatalommal” bíró szövetségi kapitányi poszt (amely helyzet nem valószínű, hogy máskor is ilyen csúcsközeli szituációban éri őt), képes lett volna ideális munkakapcsolatot kialakítani a vezetőséggel, hiszen a klub érdeke is ezt diktálta volna, mindkét oldalról nézve.

Így viszont Flick klubszinten minden lehetséges trófeát begyűjtve, már-már legendás státuszban távozhat, országát is újabb sikerre vezetheti, tehát összességében feljebb léphet. Oda, ahol kevesebb emberrel kell egyeztetnie szakmai-emberi elképzeléseit.


 

Körkérdés 2020 foci elemzésEllenbruch Zsolt:

Bármennyire nem akarok rosszindulatú lenni, nem tudom pozitívan értékelni Salihamidzic munkásságát, mert ha pro és kontra listát kezdenénk írni, akkor nálam egyértelműen rosszul festene a dolog.

A bosnyák 2017-es kinevezése óta a körülmények ellenére sem tudom megvédeni a munkásságát, mert a legnagyobb plusz nála Alphonso Davies leigazolása, de fontos megjegyezni, hogy a kanadai szélsőként érkezett tízmillió euró fejében, de a kényszer szülte balhátvéd nálam nem Brazzo munkájának gyümölcse, hanem az edzőé, hogy képes volt egy sebességre alapozó, védekezni még mindig nem magas szinten tudó játékost faragni belőle.

Lucas Hernandeznek, a klubrekordot jelentő igazolásnak hosszabb a sérüléslistája, mint az árához mérhető meccseinek a száma, amikor valódi klasszisként villogott volna, bár itt Flick felelőssége is megjegyzendő, mert idén kevesebb esélyt kapott, mint amit a védelem színvonala megkövetelt volna. Idén nyáron végre volt néhány valóban jónak tűnő húzása és az agresszív tárgyalási stílusa is pozitívum, mert nem akar játékosuralmat engedni a fizetések kapcsán sem (Alaba esete), de mindeközben a helyét inkább a mögötte álló vezetőségi tagok biztosítják, mintsem a megkérdőjelezhetetlen munkája.

Másik oldalon ott egy a válogatottból elhozott másodedző, aki már a szerződtetése pillanatában is közszájon forgó téma volt, hogy Niko Kovac bukása esetén ő lesz az utód.

Az, hogy ennyire bevált az valahol annak is köszönhető, hogy már a Nationalelfnél töltött időkben is nagyon jó kapcsolatot alakított ki a játékosokkal, valamint, hogy a klubon belülről is azt hallani, hogy imádják a futballisták. Nem állítom, hogy ne lettek volna komoly hibái neki is az idei szezonban, mert bizalmatlan volt bizonyos játékosok irányába, de még ennek ellenére is kimaxolta a lehetőségeit.

A kupában ugyan elszórakozták a címvédés lehetőségét, de csúnyán fogalmazva egy válogatottbeli Lewandowski sérülés vette el tőlük a BL-t, mert bár nem tudni, hogy mi lett volna, ha van a lengyel, de azt megmutatták, hogy nélküle is nagyon magas szintet képviselnek, és ugye Lewandowski a világ talán lejobbja volt a sérülése előtt.

Egyértelműen a vezetőség buta ragaszkodásának érzem azt, hogy nem akarták Flick komfortérzetét növelni, és nem adtak neki nagyobb beleszólást Brazzóval szemben a keretmenedzselésbe, mert az még hagyján, hogy nem akarnak túlköltekezni ebben a koronavírusos időszakban, de közben rekordot döntenek az edzőpótlás kapcsán, ami nekem kissé megingatja azt a gondolatot, hogy mennyire fontos is a pénz.

Megértem Flick döntését és elfogadom, hogy ő nagyon szerette volna a válogatottat irányítani, de szerintem, ha nincs Joachim Löw bejelentése, akkor sem maradt volna, hogy a fejére nőjön a bosnyák, és ő korrigálja a nem épp jól elsülő igazolásait.

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x