Nagy „HaHoHe” semmiért – avagy a bukni látszó berlini projekt

A topbajnokságoknak nevezett öt ország első osztályú küzdelmei közül csak a német Bundesliga az, ahol nincs fővárosi együttes a legjobb csapatok közt. Lars Windhorst német üzletember 2019 júniusában ruházott be a Hertha BSC-be azzal a céllal, hogy ezen változtasson. A másfél éves korszakára eddig egyértelműen rámondható, hogy a kísérlete nagyon nem vált be.


(X) Fogadj a berliniek mérkőzéseire a legjobb szorzókért az Unibet oldalán!


 

Magyarországon a Hertha BSC a 2000-es évek egyik közkedvelt csapata volt, még ha nem is első számú favorit a futballrajongók körében, de erősen az „odafigyelek rájuk itthonról” kategóriába tartozott, mert Dárdai Pál révén olyan magyar szerepelt Berlinben, aki rendszeresen kezdő volt, sőt jelenleg is elmondható, hogy a klub színeiben ő lépett pályára legtöbbször.

Az elmúlt évtized közepén aztán ismét a korábbi magyar szövetségi kapitány adott okot arra, hogy figyelemmel kövesse idehaza több ember is a szereplésüket, mert 2015 februárjában megkapta a lehetőséget az elsőcsapat kispadján.

A kieső helyen álló együttest előbb benntartotta, majd a következő négy szezon során egyszer még az európai kupaporondra is kivezette, ami az akkori költségvetést figyelembe véve hatalmas szó volt.  Azt nem lehet állítani, hogy ez akkora siker lett volna, mint a vele a csapatban megnyert két ligakupa, de összességében azt mondhatjuk, hogy masszívan vele teljesített a legjobban a csapat az elmúlt évtizedet figyelembe véve.

 

dárdai


 

2019 áprilisában a klub vezetősége és Dárdai Pál közös megegyezéssel arra a döntésre jutottak, hogy az előttük álló szezonban már nem a magyar edző fogja irányítani a fővárosi klubot. Két hónappal később jött a nagy bejelentés, miszerint a 42 éves német vállalkozó, Lars Windhorst két részletben 250 millió eurót fektet be a klubba, amivel a német labdarúgó szövetség szabályai által maximális 49,9%-os tulajdonjogos vásárol – első körben 37,5%-ot, majd pár hónappal később újabb 12,4%-ot-, amivel gyakorlatilag ő lett az első ember a klubnál.

Windhorts a Spiegelnek úgy kommentálta a befektetést, hogy olyan „nagyvárosi” klubbá akarja emelni a Herthát, mint amilyenek Madridban és Londonban is találhatóak. Az akkori elnök, Werner Gegenbauer, Ingo Schiller pénzügyi igazgató és Michael Preetz sportigazgató úgy nyilatkoztak a tranzakció sikeres letárgyalása után, hogy ezzel a „nemzetközi helyekért” folytatott harcban komolyabb szereplővé tudnak válni.

 

dárdai windhorst


 

A tőkeinjektálásnak köszönhetően a nyári transzferablakban el is kezdődött az erősítés, méghozzá az eddigi rekord (2018 Valentino Lazaro 10.5 millió euró a Red Bull Salzburgtól) csaknem dupláját sikerült elkölteni egyetlen játékosra, mégpedig a kongói-belga támadó, Dodi Lukebakiora, akit az angol Watfordtól szerződtettek.

A télen aztán jött a folytatás – ekkorra már megvolt a második 125 milliós befektetése is Windhorstnak – négy játékosra 77 millió eurót költött el a csapat. Érkezett az RB Leipzigbe a kevés játéklehetőséget kapó, de nagyon tehetséges brazil irányító/szélső, Matheus Cunha (18 millió), a másodosztályban kiemelkedő teljesítményt nyújtó Santiago Ascacíbar (10 millió, Stuttgart), valamint a genovai berobbanását Milánóban megközelíteni egyáltalán nem tudó lengyel csatár, Krzysztof Piatek (24 millió, AC Milan). Rajtuk kívül megszerezték még a francia Olympique Lyonnais középpályását, Lucas Tousart, viszont ő csak a nyári időszakban csatlakozott a klubhoz.

Az új nagyszabású tervek megvalósítására érkezett – a Dárdait váltó – Ante Covic, aki a klub második csapatát trenírozta ezt megelőzően közel hat éven keresztül.

A horvát edző a negyedosztályban egy támadószellemű stratégiával huzamos ideig stabil közép-, és olykor élmezőny-végi együttessé formálta a fiatalokból álló tartalék gárdát. Az új irányvonalak szerint ez lett volna a terv a felnőtt csapatnál is, mert bár Dárdai szép sikereket ért el alacsony költségvetés mellett, az ő filozófiája nem volt elég attraktív, hogy az a „jövőbe mutató” elképzelések megvalósítását képviselje.

 

dárdai piatek
Krzysztof Piatek bemutatása, Preetz (balra) és Klinsmann (jobbra) társaságában.

 

A horvát edzőnek 14 mérkőzés után köszönték meg a munkát, mert a bajnokság harmadánál 11 pontot gyűjtve csak a több lőtt gól miatt nem az osztályozós helyen álltak. A játék képe nem volt még csak köszönőviszonyban sem az elvárásokkal, miközben a védekezés minősíthetetlen volt, amit a 25 kapott gól is alátámaszt.

Időközben november elején, mikor kifizette a második 125 milliót is Windhorts, akkor jött az első valódi igazán nagy húzása, mert a felügyelő bizottságban kapott helyet Jürgen Klinsmann.

Az egykoron világ-, és Európa-bajnok labdarúgó aktív játékoskarrierje alatt nagyon komoly sikereket ért el, majd edzőként is igyekezett hasonlóan maradandót alkotni. Ez már több kevesebb sikerrel jött csak össze – a Bayern München szurkolói mesélni tudnának a kevesebb, az amerikai válogatottnál pedig a valamivel több eshetőségről –, viszont már ekkor jöttek a pletykák, hogy bizony a német szakember úgy érkezett meg, mint lehetséges jövőbeli edző.

A Covic-buktakor azonnal meg is kapja az esélyt, viszont 10 mérkőzés után ő is megköszönte a lehetőséget, a hirtelen jött távozás után a beugró szerepét a másodedzője, Alexander Nouri kapta meg, majd érkezett Bruno Labbadia, hogy betöltse a „tűzoltó” szerepét, amiben már mondhatni jártas és sikeres is. A feladatot sikeresen végrehajtotta az 54 éves szakember, viszont egy pillanatnyi kitérőként vessünk számot, hogy mi is történt a Windhorst-éra első évében.

 


 

Négy edzővel, pocsék játékkal, közel 100 millió elköltött euróval a hátuk mögött befutottak a 10. helyre, ami ugyan jobb, mint Dárdai utolsó szezonjában, de pontszámban kettővel alulmaradt, és minden szempontból az volt a közvélekedés az együttessel szemben, hogy hatalmas nagy csalódás ez mindenki számára.

Bátran állítható, hogy a csapat számára nem épp negatív, hogy nincsenek szurkolók, mert amit a lelátókról kapnának, azt valószínűleg nem tennék zsebre, mert az új tulaj, a nagy befektetés, a hitegetés után egy pokolian mély gödörből kellene kimászniuk, hogy azt a bizonyos megbecsülést újra kiérdemeljék a fanoktól, akiket a szó legszorosabb értelmében becsaptak a nagy ígéretekkel.

A gárda minden szempontból rosszabb volt, mint a közönség által szeretett és elismert Dárdai irányítása alatt, akivel kapcsolatban a rossz nyelvek egy közte és Michael Preetz közt húzódó ellentétről suttognak, hogy egy ideig miatta nem térhetett vissza az utánpótlásba sem a magyar szakember, arról pedig neki sem, illetve a rajongóknak sem kell álmodozni, hogy viszont lássák őt a csapat kispadján.


 

Végül ejtsünk pár szót a mostani szezonról is, ami ismét nem fest fényesen, sőt…

A koronavírus-járvány ellenére a klub ismét elköltött több mint 30 millió eurót erősítésekre (tíz millió bevétele is volt játékoseladásból), viszont a pályán ennek a nyomait sem lehet észrevenni, miután az eddig lejátszott 15 forduló során 16 pontot gyűjtöttek, mindössze négy győzelmet aratva. Kilenc pontra vannak az európai kupaszereplést jelentő hatodik helytől, viszont az osztályozós pozíció csak öt pontra van tőlük, ami jól jellemzi, hogy mennyire nem lépett előre semmit az együttes az elköltött milliók ellenére sem.

Bár azt nem lehet állítani, hogy a keret ne tűnhetne elég erősnek ahhoz, hogy valóban harcban legyenek legalább az Európa-liga-helyekért folyó küzdelem, vagy a következő szezonban induló Európa Konferencia Liga helyek egyikéért, viszont jelenleg több olyan probléma is látványosan megmutatkozik, amit komoly pénzek elszórása nélkül is meg lehetne oldani.

 


 

Az azt hiszem vitán felül áll, hogy a vezetőség koncepció nélkül dolgozik az átigazolási piacon, ami egyenlő azzal, hogy a sportigazgatónak meg kellene köszönni a munkáját. Noha Labbadia nem rossz edző és ért már el sikereket, abban lehet kételkedni, hogy ő lenne-e a megfelelő a feladatra, hogy egy új Bundesliga-nagycsapatot felépítsen – magyar szempontból mindenki Dárdai visszatérését várja, de erre egyelőre elég kevés esély van, valamint sportszakmailag sem biztos, hogy ő alkalmasabb lenne, mint Labbadia.

Ha ezt a két dolgot sikerülne abszolválni és valódi jövőképpel ellátni a klubot, akkor el lehet gondolkodni azon, hogy tényleg érdemes beleölni eurómilliókat a klubba, mert addig ez az egész nem több mint nagy hűhó semmiért. 

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x