Nos, ők a Liga NOS legtehetségesebb fiataljai

A lassan már sorozatnak nevezhető nem topligákban pallérozódó ifjú csillagok bemutatására szolgáló írásaink legújabb részében Portugália kerül terítékre, ahonnét újfent tíz 21 éves vagy annál fiatalabb játékos rövid, scoutingra hajazó bemutatását hoztuk el nektek.

Alapesetben mindenki csak a három gigászra, a Benfica-Porto-Sporting triójára figyel, esetleg még az Európa Ligában vitézkedő Braga kap némi reflektorfényt, s a korábbi bajnok Boavista néha ki-kibújik az árnyékból, megmutatva kockás mezét. Pedig a fiatalokat sok esetben nem ezek az együttesek építik fel, csak ők tudnak leggyorsabban lecsapni a helybeli tehetségekre a bevételek egyenlőtlen felosztása okán, mert Európa-szerte talán itt a legigazságtalanabb a tévés pénzek allokációja.

Igyekeztünk a kiscsapatokban pallérozódó tehetségeket kiemelni, akikre kevésbé vetül a reflektor fénye, mert bár idehaza nem igazán ismerik még a nevüket, de ki tudja nem-e robbannak be hamarosan a köztudatba. 

 

YANIS HAMACHE (BOAVISTA, BALHÁTVÉD/SZÁRNYVÉDŐ)

Liga NOS tehetségek Hamache


Nizzában nem számoltak vele, így váltott a több játéklehetőség reményében a 21 éves algériai-francia, mert nem akart újfent alacsonyabb osztályba kölcsönbe kerülni.

A „kockások” rendszerében szárnyvédőként szerepelhet, ami az alapvetően is támadó szellemű szélsőhátvéd számára igazi áldás, hisz kevesebb védekező feladat mellett többet tudja segíteni az akciókat.

A helyzetkialakításokban igencsak aktív, a beadásaira lehet alapozni, ahogy arra is, hogy remekül érkezik meg a másik oldalon vezetett akciókra a kapu elé. Itt aztán a befejezésekkel sincs gondja, idén már kétszer is eredményes volt, annak köszönhetően, hogy végig követte a támadást.

Remek bal lába van, amikkel a pontrúgások elvégzését is rábízták legutóbbi állomáshelyén, s hosszútávon könnyedén kivívhatja ezt a szerepet magának Portóban is. A szélen való beindításai a támadó számára már így is jelzés értékű, mert remekül tudja a megfelelő helyre ívelni a labdákat.

Védekezésben van még hova fejlődni, mert bár a francia fővárosban, a harmadosztály szintjén még nagyon is megfelelt a tudása, itt azért valamelyest nagyobb elvárások vannak vele szemben. A szereléseinél az ütemérzéke kiváló, csak a hevessége és a túlzott bizonyítási vágy olykor szabálytalanságba fordul át, mert miközben a labdát megszerzi, az embert is letarolja.   

A taktikai érettsége rendben van, mert bár szeret elkalandozni előre, a feladatának megfelelően az esetek döntő többségében visszaér és igyekszik elvégezni a feladatát a szélek lezárását illetően. Még vannak hiányosságok, mikor láthatóan megzavarodik, hogy neki inkább az alapvonaltól befelé kell terelni a támadót, mert ott fog segítséget kapni, de amennyire új még ebben a szerepkörben, az alapján van ideje tanulni is.



 

TOMÁS RIBEIRO (BELENENSES, BELSŐ VÉDŐ)


A 21 éves saját nevelésű, mindig mosolygós fiatalember a védelem oszlopává nőtte ki magát, aki nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a lejátszott nyolc mérkőzésén a csapat ötször is kapott gól nélkül zárt.

Nem ő a legmagasabb és nem is a legerősebb felépítésű, de remekül helyezkedik, amivel sok esetben tudja elfejelni a beadásokat, vagy épp kiharcolni egy faultot, amivel szintén sikeresen megakadályozza az ellenfelet a gólszerzésben.

A védekezésben a helyzetfelismerési készségét segíti az a tény is, hogy nem is oly régen még középpályást is játszott az utánpótlás csapatban, így pedig képes támadófelfogással is gondolkodni, hogy mit fog csinálni az ellenfél, ebből következtetve pedig több esetben is meg tudja oldani az adott szituációt.

Nagyon fontos tulajdonsága, amit a modern fociban a megfigyelők külön értékként kezelnek egy belsőhátvédet illetően, hogy ballábas, de ennek ellenére a másik, „ügyetlenebb” lábát sem csak támaszkodásra használja.

Ő a támadásépítés alapja, akit rengeteget keresnek a társak, mert labdabiztos és kiváló passzoló. A progresszív számai inkább átadások, illetve előre ívelések miatt kiemelkedőek, de közben hosszú passzainak hatékonysága is ligaelit a mennyiség függvényében.

A fiatalkori futsalos múlt nagyon jól kivehető a talppal való labdaátvételeit látva, illetve az olykor hajmeresztő utolsó emberes cselein is, amit fiatal kora ellenére elképesztően rutinosan tud kivitelezni. Egyes vélemények szerint erre vezethető vissza az a kiváló térlátás, és az üres területek kiszúrása, ami a csapat egyik legnagyobb fegyvere, hisz nem csak észleli ezeket a társak előtt, hanem képes a labdát is odatenni, ahová kell.



 

DAVID CARMO (BRAGA, BELSŐVÉDŐ)


A 21 éves hórihorgas, erős testfelépítésű védő szintén azon kifejezetten fontos tulajdonsággal bír, hogy bal lábas, amit ahogy fentebb is kiemeltem, nagyon is lényeges felhozni pozitívumként.

Annak ellenére, hogy 196 centi magas és elég nagydarab, a sebessége kifejezetten jó, lábbal pedig már-már meglepően ügyes, ami köszönhető annak is, hogy védekező középpályásként is szerepelt a B csapatban elég sokat.

A magasságából is adódóan fejpárbajok terén rendkívül erős, pontrúgásoknál rendre ő a célpont támadóoldalon, illetve az ellenfelek őt próbálják elkerülni, mikor védekezik ilyen szituációkban.

Nála is erősségként említhető, hogy remek progresszív passzokkal tudja kiszolgálni a társakat, viszont neki nincs meg a kellő önbizalma ahhoz, hogy ezeket magas számban kísérelje meg, sokszor inkább csak a biztonságos oldalpasszt erőlteti. Csak a jól mutató highlight-videókban tűnik valódi fegyverének az előre irányuló játék, azonban a számok tükrében kiolvasható, hogy nem használja ki eléggé ezt a tulajdonságát.

Bár idén, Carlos Carvalhal irányítása alatt már több progresszív megindulással bír, mint korábban, még mindig van mit csiszolni ezen, mert sok olyan szituációt láthatunk, mikor a közönség hiányában hallani, hogy az edző kiabál rá, hogy induljon meg előrefelé.

A támadó szellemű feladatok terén már elkezdődött a javulás, de ez az egyik sarkalatos pont, ami miatt még nem csaptak le rá a topligákból, mert még nem kellően fejlett ez a fajta tudása, az ösztönösség hiányát pedig csak komoly munkával lehet javítani.

A transfermark.de információi alapján egy 40 milliós kivásárlási árcetli van rajta, amit, ha tud javulni a támadásépítésben lévő hiányosságait illetően, akkor könnyen lehet, hogy hamarosan kicsenget érte valamely védőgondokkal küzdő topcsapat.



 

GUSTAVO ASSUNÇÃO (FAMALICÃO, VÉDEKEZŐ KÖZÉPPÁLYÁS)

Liga NOS tehetségek Assuncao


Az apja költözködéseinek is hála, a Porto és az Atlético Madrid akadémiáját is megjárta, mert ő annak a Paolo Assunçãonak a fia, aki két UEFA-kupát is nyert a Matracosokkal, de van Copa Sudamericana-sikere is.

Rákanyarodva a fiúra, ha egy 20 éves fiatal játékos a csapatkapitányi karszalagot kiérdemli egy együttesnél, akkor kétségkívül állíthatjuk róla, hogy bizony valamit már tud, mert ilyenre nem sok példát tudunk felhozni, főleg nem úgy, hogy nem csak egy-egy meccsről szól a fáma.

A brazil „hatos” alapembere volt az előző szezon meglepetéscsapatának, egyfajta mélységi irányító szerepkört betöltve, mert a klasszikus értelembe vett irányítója a gárdának kevésbé a szó eredeti értelmezésének megfelelő feladatokat látott el.

A technikai képzettségét a védekező emberek közt legtöbb sikeres csele és a magas számú támadóharmadba juttatott pontos átadásai is jól mutatják, valamint az is, hogy a csapaton belüli második legtöbb labdaérintése neki volt, amit a harmadik legtöbb sikeres passzal emel piedesztálra.  

A duplaszűrős felállás jobb oldalán, inkább védekező szerepkörben funkcionál, amiben a kiemelendő anticipációs készsége segíti, amit az előző szezonban a liga legtöbb labdaszerzése is jól jelképez, illetve idén is elit számokkal jelentkezett ezidáig ezen a téren.

Igazi higgadt vezérként tud a legkényesebb pillanatokban nyomás alatt is megfelelő döntéseket hozni, legyen szó presszing alatt kihozott labdákról vagy akár utolsó másodperces taktikai eligazításról egy szögletnél, mikor segíti a többiek helyezkedését, hogy megtartsák az aktuális állást.

Komoly erénye, hogy szinte két tüdeje van, mert gyakorlatilag fáradhatatlan motorként tudja végig robotolni a mérkőzéseket, s ennek is köszönhető, hogy rendkívül sokszor tűnik fel üres helyeken labdát kérve, ami a sok futásának is köszönhető.



 

PEDRO PELÁGIO (MARITIMO, KÖZÉPSŐ KÖZÉPPÁLYÁS)


A helyi születésű, saját nevelésű 20 éves középpályás már két szezonnal ezelőtt bemutatkozott, s bár akkor még inkább csak a sok sérült miatt, de az előző idényben már egyre nagyobb játékidőt követelt magának a kiváló játékával.

Nagyon jó az ütemérzéke, ami a szereléseinek a pontosságát megalapozza, illetve a csaknem prototipikus méretei és a megfelelő izomzatának is köszönhetően, kellően agresszív tud lenni, komolyabb szabálytalanságok nélkül, hogy a trükkös ellenfeleket is leszerelje.

A támadásból védekezésbe való átmenet egyik legjobbika, remekül veszi fel a pozícióját labdavesztés után (nem az övére kell gondolni), mindig tudatosan szkennel, hogy megfelelő döntést hozzon, a kilépést vagy a további hátrálást illetően.

Posztján a gyorslábúak közé sorolható, így kontrák esetén ő az egyik, aki felügyeli a védők előtti területet. A passzpontossági mutatójának magas értéke is ezzel magyarázható, hogy kevés kockázatos átadást kell vállalnia, inkább a biztos labdatartás szándékával próbálja továbbítani a játékszert. Ez a sebesség a fegyvere akkor is, mikor besegítő védőként a szélre tolódva felveszi az ellenfél szélsővédőjét, ha a társ lemarad róla.

Habár progresszív passzok terén nem valami kiemelkedő, de a megindulásai és a labdacipelései elit közeliek, ilyenkor nem rest egy-egy cselt is bedobni, majd a támadóharmadhoz érve a legbiztosabb – az esetek többségében szélre kitett – passzal lezárni a feladatkörét, hogy aztán visszább lépjen a saját zónájába.

Keveset jut el az ellenfél harmadába, kevés lövése is van, bár amikor mégis esély nyílik előtte, akkor nem rossz az aránya kaput találó lövéseket illetően, de a kicsi minta alapján erről nem lehet reális képet alkotni.



 

FELIPE SOARES (MOREIRENSE, KÖZÉPPÁLYÁS)


A korábbi Benficanevelés két éve hagyta el a fővárosiakat és egy estorili másodosztályú kitérő után került az előző szezon előtt a „zöld-fehérek” berkeibe, ahol testvére (Alex) mellett játszhatott a középpálya közepén, kettejük kiemelkedő teljesítménye pedig megalapozta a csapat könnyed bennmaradását.

Bár az Estoril együttesében támadóbb szerepkörben tündökölt, az élvonalban sokkal inkább box-to-box középpályásként használják, így egy komplexebb képet kaphatunk a játéktudását illetően. A védelem vonaláig való visszalépésektől kezdve a második hullámban való érkezésig mindenből láthattunk tőle az előző idényben.

Támadásépítésben nagyon jól osztják el a feladatokat a tesóval, így a meccs bizonyos szakaszaiban ő marad visszább, hogy segítsen a labdakihozataloknál passzopcióként, vagy akár a progresszív megindulásaival, de akad olyan eset is, mikor ő fogadja a támadók mögött maradt szabad területben a passzokat, hogy tudja egyből kapu irányába fordulva a helyzeteket kialakítani, netán lőni is.

Nem jön zavarba a kapu előtt, megvan a kellő lövőereje a távoli kísérletekhez, de képes egy csellel, vagy egy kiugratással már boxon belüli helyzetet teremteni magának vagy a társnak. Nem kiemelkedő egyik támadássegítő száma sem, de nem is abban a szerepben tetszeleg, hogy ez elvárható legyen tőle.

Védekezésben a helyzet ugyanilyen, mert a számok nem adják vissza a minőséget, hisz nem fixált a feladatköre itt sem, köszönhetően a tesóval való feladatmegosztásnak. Hátrafelé még némileg túl agresszívnek lehet jellemezni, mert sokszor keményebben lép oda, mint azt a helyzet megkívánná, amit ki kellene nőnie, de ezen felül, a szerelései nem nagy számban, de hatékonyak.



 

VINCENT THILL (NACIONAL, TÁMADÓ KÖZÉPPÁLYÁS/JOBBSZÉLSŐ)

liga nos tehetségek thill


Mindössze 12 éves volt, mikor maga mögött hagyta a luxemburgi családi fészket, hogy Metz-be költözve kövesse az álmát. Még csak 16 volt, mikor kezdőként kapott lehetőséget egy kupameccsen, pár nappal később pedig a bajnokin is beszállt csereként.

Két éve a francia harmad-, tavaly a másodosztályt hódította meg, hogy idénre kilépve a gall közegből, délnek vegye az irányt, egészen Madeira szigetéig. Luis Freire rendszerében ki van „száműzve” a szélre, vonalmenti játékra, amit még szoknia kell, de a bizalmat rendszeresen megkapja így is.

Rendkívül labdabiztos, Franciaországban a társak is rendszeresen őt keresték, mert sokat mozgott vissza elkérni a játékszert. A progresszív passzok és a megindulások terén is imponáló mutatókkal rendelkezett az előző idényben, annak ellenére, hogy már ott sem mindig a csatár mögött kapott szerepet.

Klasszikus irányítóként lehetne őt jellemezni, de az utóbbi időben – ahogy James Rodriguez is – a pálya egyik oldaláról kellene ezt a feladatot ellátnia, amiben egyelőre még nincs meg a kellő rutinja magasabb osztályban, de a szerephez szükséges ereje se.

Nem tartozik a legjobb testfelépítésű játékosok közé, kissé talán túl vékony is, amit élvonalbeli szinten elnyomnak, de a hírek szerint már igyekeznek izmot pakolni rá, ami egyértelműen szükséges, csak a sebességét is megkérdőjelezi a jövőre nézve.

Bár védekezésben továbbra sem villog, de támadásban a cselekkel nincs gondja, így a kontráknál is jól használható. Noha ezt egyelőre nem adja vissza a statisztikai lapja, de a csapat pocsék helyzetkihasználása is közrejátszik ebben. Ő maga 1,9 várható gólra nem szerzett még találatot, a csapat pedig összesen csaknem öt góllal van az xG mutatója alatt.



 

NUNO MENDES (SPORTING CP, BALHÁTVÉD)


Köszönhetően a belső zűrzavaroknak és pénzügyi korlátoknak az „oroszlánok” változtattak a filozófián, és elkezdtek ismét sokkal komolyabb hangsúlyt fektetni a saját nevelésű játékosokra.

A fiatalok fejlesztése és az első csapat főleg akadémiáról kikerülőkből való kialakítása lett az új irány, melynek egyik legékesebb „terméke” a mindössze 18 éves balhátvéd, akinek a nyári újrakezdés alatt lett biztos a helye a kezdőben. A rendszerváltásnak is köszönhetően sokkal inkább jöhetett ő számításba, mint az azóta Sevillába távozó Acuña.

Idén kirobbanthatatlan a szárnyvédő pozíciójából, képes bejátszani a teljes bal oldalt, és bár egyelőre csak támadásban tűnik kiemelkedőnek, a labdacipelései dinamikája és eleganciája már mutatja, hogy meg van benne az a potenciál, hogy még magasabb szintre emelje a játékát, de közben a feladatköre kettős, amivel még egyelőre foglalkozni kell.

A védekezésben számára hatalmas előny a nézők hiánya, mert a kongó stadionokban könnyedén tudnak vele kommunikálni a társak és persze az edző is, mert a taktikai hiányosságai itt jelentkeznek. Rengeteg esetben fennragad, még nincs meg benne a kellő rutin, hogy tudja mikor kell inkább visszazárni, szeretné minden esetben a támadásokat segíteni.

Bár a szerelésekben látványos és pont annyira kecses mozdulatokkal képes kivitelezni, hogy a highlight-videók imádják, de mennyiségileg kevés alkalommal tud hatékony lenni. Van még hova fejlődnie a szerepe ezen aspektusában, de mivel nagyon fiatal, így a rutintalansága is közrejátszik, de idővel meg fogja tudni oldani, hogy jobb legyen, mert rendkívül szorgalmas és fogékony az edzői utasításokra, tanácsokra.



 

MARCUS EDWARDS (VITÓRIA GUIMARÃES, JOBBSZÉLSŐ)


A londoni születésű ifjú, a Tottenham akadémiáján pallérozódott, majd a balhéktól nem mentes otthoni életét követte egy holland kaland, mígnem az előző szezon előtt hátrahagyva a szigetországot aláírt a „konkvisztádorok” együtteséhez.

A nem épp a jólneveltségéről híres ifjú a pályán egy igazi nagy küzdő, aki minden szituációban igyekszik a szívét-lelkét kitenni a gyepre. Nem ismer elveszett labdát, de miközben azt gondolhatnánk, hogy képes alattomosan odarúgni, a játéka csaknem oly tiszta, mint a frissen mosott ruha.

Kivételes robbanékonyságát a könnyed csípőjének köszönhető elképesztő irányváltásokkal tudja ötvözni, amivel már csaknem megállíthatatlan lesz a kezdeti métereken, és bár nem épp a leggyorsabb hosszú távon a cseleket bedobva nagyon nehéz szabályos keretek közt megállítani.

Nagyon jó bal lába van és mint tükörszélső remekül is használja ki, hogy a jobb oldalról befelé mozogva célba tudja venni vele az ellenfelek kapuját.  Mikor nem lövéssel fejezi be az akciókat, akkor képes kulcspasszokat kiosztani, valamint az asszisztokkal sem áll hadilábon. A beadásai még nem a legfejlettebben, de egyelőre nem is ez a fő profilja, bár azért jegyzett tavaly ilyen típusú gólpasszt is.

Védekezésben még nem a legerősebb, mert bár a visszazárással nincs gondja a presszingben elég szétszórt, nem érzi megfelelően a passzsávokat, valamint a cseleket ő maga is úgy „benyeli” ahogy azt ellene is teszik a védők.

Bár a Spursnek van egy 50%-os eladásra vonatkozó záradéka, elvileg ők maguk nem igazolhatják vissza a játékost, akivel már most szeretne szerződést hosszabbítani a klubja, mert a 13,6 milliós kivásárlási ára kezd túlzottan alacsonynak tűnni.

 

DARWIN NÚÑEZ (BENFICA, CSATÁR)

Liga NOS tehetségek Nunez


Ha valaki, akkor ő mindenképpen lehagyhatatlan a listáról. Az uruguayi a spanyol másodosztályból érkezett ottani ligarekord összegért, de már most érezhetjük, hogy minden eurót megért.

Az előző idényben 16 gól az alapszakaszban, majd egy assziszt a rájátszásban, és bár az Almería nem jutott fel, ő megalapozta a jövőjét, és a Benfica nagybevásárlása ellenére neki így is komoly játékideje van.

Gyorsulás, végsebesség, dinamika, erő és persze masszív testfelépítés egy emberben, aki ráadásul tisztában is van az erősségeivel és ki is használja azokat. Nem lehet kétséges, hogy kivételes egyvelege ez egy kiváló csatárnak, aki ráadásul fejjel is képzett, mert egy 186 centis játékos esetében ez valahol el is várható.

 A gólérzékenységét az Európa Ligában, a passzjátékát pedig a bajnokságban bizonyítja eddig, mert előbbiben a találatok, utóbbiban pedig az asszisztok számában kiemelkedő.

Számára szinte teljesen mindegy, hogy egy- vagy kétcsatáros rendszerben kell szerepelnie, mert mindkét verzió feladatait képes kiválóan ellátni. Mikor van mellette társ, akkor szívesen lép vissza a vonalak közé, hogy felvegye a labdákat és kimozgassa a védőket, ha pedig egyedül van elől, akkor remek érzékekkel csinál beindulásokat, illetve tudatosan köti le a bekkek figyelmét előnybe hozva ezzel a beinduló társakat.

Hatalmas pozitívum vele kapcsolatban, hogy nem rest lemenni kutyába és megszakadni védekezésben is, legyen szó presszingről, vagy eredmény tartás esetén a saját térfelén való feladatok ellátásáról.

Amit az előző szezonban sokszor lehetett tapasztani nála negatívumként, hogy szereti túlzásba vinni a cselezést, ami vesztett labdákhoz, vagy elszalasztott lövésekhez vezet. A befejezéseknél hidegvérűbbnek és kegyetlenebbnek kell lennie, nem szórakozhatja el a lehetőségeket, mert nem mindig lesz újabb előtte.

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: