Orra bukni a nagy lehetőség küszöbén – Serie A – Összeállítás

Nagyon sok olyan esetet jegyezhettünk fel az elmúlt tíz év során, ahol az olasz labdarúgás berkein belül fénylő csillagként tűntek fel bizonyos játékosok, akik szinte dörömböltek a nagyobb klubok ajtaján, majd mikor kinyílt az a bizonyos ajtó, akkor egyszerűen beestek rajta, de felállni már nem igazán tudtak.

Egy ilyen gyűjtemény sohasem lehet teljes, mert annyira hosszú a lista, hogy megszámolni is nehéz az elemeit, illetve azt is lehetetlen egységes ítélettel elbírálni, hogy egyes játékosok kinél számítanak valóban bukottnak és kinél nem. Mivel nem tudunk közös nevezőre jutni, így a felhozatal szubjektív megítélés alapján került összeállításra, de a jogot mindenkinek megadjuk, hogy saját véleményét kifejtse, hogy kit hiányol a „kínálatból”.

A Serie A kapcsán nagyon régóta közhelyként pufogtatják a szakértők is, illetve a szurkolók is, hogy az idősek bajnoksága. Elég magas az átlagéletkor (a topligákban a legmagasabb), ami egyben magával vonja azt is, hogy a fiatal tehetségeknek itt a legnehezebb beverekedni magukat a kezdőkbe, főleg a legjobb együttesekben. A következő esetekben is olyan nagy potenciállal kecsegtető talentumok útját fogok levezetni, akik a relatíve kis csapatban még tudtak valódi produktumot nyújtani, de később már csak a bukás várt rájuk.



RICHMOND BOAKYE

Csupán 2008-at írtunk, mikor a Genoa lecsapott a ghánai csillagra. 2010 áprilisában jött a debütálás a Serie A-ban a Livorno ellen, góllal.

A 2011/12-es szezonra a Sassuolo csapatához került kölcsönbe a Serie B-be. Tíz bajnoki gólja és rendszeres jó teljesítménye már magával hozta, hogy az akkor még csak 18-19 éves ifjú titán elkezdte érdekelni a nagyobb klubokat. 2012 nyarán a Juventus le is csapott rá, majd azon nyomban adta is kölcsönbe ismét a zöld-feketékhez. A tükörsimán feljutó gárda egyik meghatározó alakja volt a maga tizenegy találatával.

A remek felépítésű, kiváló fejjátékkal megáldott ghánai csatár sosem volt aktív segítője a védekezésnek. Nagyobb aggály volt vele kapcsolatban, hogy nem volt képes magának helyzeteket teremteni. A sebessége a kontrákhoz megvolt, bár nem számított villámléptű sprinternek, de alacsonyabb osztályban mindig tudta szállítani a gólokat. 

Torinóban továbbra sem számoltak vele, így a spanyol Elche csapatához adták kölcsön, hogy fejlődhessen. Nem vallott szégyent a LaLigában, de nem is tűnt ki, ez pedig el is indította azon a bizonyos lejtőn.

Bergamóba igazolt, ahol meg is kapta az esélyét, de nem tudott élni vele. Nem volt mit tenni, jöhetett egy újabb kölcsönadás, 2015 őszét a Serie B-ben, 2016 tavaszát a Hollandiában töltötte. A két félszezon alatt összesen egyetlen gólt és két asszisztot tudtak feljegyezni a neve mellé, ami egyenlővé is tette az ő csodálatosan induló történetét egy hatalmas bukással.

Ezek után még visszatért az olasz másodosztályba, majd játszott Szerbiában és Kínában, most pedig épp a Crvena Zvezda játékosa, ahol a még mindig csak 27 éves Boakye megpróbálja megtalálni a helyét a futballvilág térképén.


ALESSIO CERCI

2004 májusában, a szezon utolsó mérkőzésén debütálhatott a Serie A-ban, mikor még a 17. életévét sem töltötte be, de 13 percet már kapott az AS Roma mezében. Annak ellenére, hogy a technikai képességei kiválóak voltak, egyik római edzőjét sem tudta meggyőzni, hogy kész a klub magasztos céljainak eléréséhez segítséget nyújtani, így jöhettek a kölcsönszerződések.

A Brescia színeiben nem alkotott maradandót, a Pisa dresszében viszont nagyon komolyan letette a névjegyét. A 2007/08-as Serie B-szezonban 26 mérkőzésen tíz gól és hét assziszt került a neve mellé. A harmadik – egyben utolsó kölcsönadása – már az élvonalba, Bergamóba szólt. A rendszeres sérülés miatt, sajnos nem tudott Luigi Delneri hasznára lenni, így a nem éltek az opciójával. 

A fővárosban egy szezonra még megpróbálták, de nagyon nem találta meg a számításait Ranieri irányítása alatt, majd a Fiorentina dobott neki mentőövet. Még mindig csak 2010-et írtunk, és először kapta meg a valódi komoly bizonyítási lehetőséget, amivel bár nem kiugróan, de képes volt élni.

Két firenzei szezonja alatt csak a magatartása volt kérdéses, mert többször is lehetett hallani olyan pletykákat, hogy a munkamorálja nem éppen kielégítő. Többször volt problémája olykor a vezetőséggel is, mikor szeretett volna komolyabb fizetést, akkor 2013-ban az átigazolási piacon találta magát.

Jött a karrierje legszebb két éve Torinó városában, ahol a „bikák” mezében válogatottságig jutott. Ekkor érett kiemelkedő sztárrá az olasz élvonalban. Első szezonja után arról pletykáltak a lapok, hogy a Manchester United és a Liverpool harcol a ballábas cselmesterért. Úgy látták ezerfelé, hogy minden készsége megvan a Premier League szintjéhez. Két torinói szezonja alatt húsz felett termelt gólokban és gólpasszokban is.

A kiváló képességű szélső, aki többször is a csatár mögött tűnt fel, a prime időszakában az Atlético de Madrid ajánlatát fogadta el, ami a lehető legrosszabb döntése volt. A spanyol fővárosban peremember lett csak a nem megfelelő munkamoráljával, majd a visszatérések sem jöttek be. Olaszország és a török kaland nem volt megfelelő számára akkortájt.

Manapság a 33 éves Cerci a Serie C-ben szereplő Arezzo együttesét erősíti.


RICCARDO SAPONARA

A 2009/10-es Primavera idényben mutatott kiváló játéka alapozta meg az esélyét, hogy egy szezonnal később az akkor még csak 19 esztendős középpályás a Serie B térképére is felkerüljön. Igaz, kellett hozzá két év, de a rájátszás döntőjéig menetelő Empoli meghatározó játékosaként eljött számára a nagy lehetőség. A tizenhárom gólt és tizenöt asszisztot hozó szezonja után lecsapott rá az AC Milan.

A nagyvárosi élet és az ottani közeg megtörte testileg és lelkileg is. Sérülések hátráltatták, de amikor pályára került akkor sem volt önmaga.

Visszatért korábbi sikerei helyszínére és a „kékeknél” ismét elindult a helyes úton a karrierje. 2017 januárjában előbb kölcsön, majd végleg a Fiorentina együtteséhez került, ahol nem is volt annyira rossz, de már messze volt attól az ifjonti sikeres időszakától, amivel berobbant a köztudatba.

Hátrébb került a pályán, átalakult a játéka, a szerepköre, ami egy ideig úgy tűnt, hogy beválhat. Ám sem Firenzében, sem utána a Sampdoria színeiben nem tudott igazán meghatározó lenni. Genova másik csapatában is próbálkozott, ahol egy újabb sérülés tett neki keresztbe.

A legutóbbi szezont az újonc Lecce csapatánál töltötte kölcsönben, ahol Liverani irányítása alatt a nyíltsisakos támadófoci feküdt neki. Olykor végre azt gondolhatta az ember, hogy láthatjuk még azt a régi Saponarat, aki nagy reményekkel került fel az élvonalba, de a „farkasok” nem képviseltek Serie A színvonalat.

Idén visszatért a Fiorentinához, de Iacchini mester nem igazán számol vele, így nem lenne meglepetés, ha rövidesen ismét a B ligában látnánk.


FREDERICO BERNARDESCHI

Még csak kilenc éves volt, mikor 2003-ban átkerült a Fiorentina akadémiájára. A “lilák” színeiben csiszolatlan gyémántként előbb a Primaverában, majd a Crotone kölcsönjátékosaként a Serie B-ben is letette a névjegyét.

A 2015/16-os szezonban berobbant az élvonalban is, majd a következő idényben már el is adta magát hatalmas összegért. Erős, gyors, kreatív, kiváló technikailag képzettség és szorgalom, ezek jellemezték mikor a Juventus 2017 nyarán leigazolta.

Ő volt az első, aki megtalálta a közös hangot a pályán Cristiano Ronaldóval, a megoldásai remekül bejöttek. Tudta mit kezdjen a labdával és bár nem ő volt a csapat legjobbja, de rendkívül hasznos volt minden szempontból. Ő az egyedüli kivételt jelentő személy a listán, mert neki volt a legsikeresebb olasz klubnál is jó időszaka. 

Aztán jött a Sarri-korszak, amikor elég gyorsan elvesztette a harcot Cuadradoval szemben, ez pedig teljesen megtörte őt. Az addig sem kiemelkedő számai még visszább estek, a teljesítménye romlott és már nem lehetett azt mondani róla, hogy valóban hasznára van a csapatnak.

Idén még inkább háttérbe szorult a zebramezesek keretében, már igazi peremembernek lehet nevezni. Amikor pályára kerül akkor a legtöbben a rossz döntéseit tudják csak emlegetni, hogy akkor lő, mikor passzolni kellene, vagy épp fordítva. A cselei is körülményesek és lassan kivitelezettek, amik még a kiscsapatok ellen sem tudnak hatásosak lenni.

Minden jel azt mutatja, hogy ideje lesz váltania, mert egyelőre csak az Instagramon tud sztár lenni.


ANDREA RANOCCHIA

Az egykori Perugia-nevelés, mindössze 17 évesen az Antonio Conte által irányított Arezzo alapembere volt. A klub kiesett, de ő hű maradt hozzájuk és a harmadosztályban is ott maradt. Hiába, hogy már nem is a jelenlegi Inter edző vezette őket, a szíve ott tartotta.

2008-ban lecsapott rá a Genoa, akik egyből a kölcsönadás mellett döntöttek, Conte pedig azonnal jelentkezett is érte a Bari mestereként. Két szezont költött a „kakasok” mezében, ami alatt már az utánpótlás-válogatottakban is alapemberré érett.

Visszatért Genovába, de csak fél szezonra, mert az élvonalban is nagyon jól teljesített. Az Inter már 2011 januárjában meg is vette ennek apropóján. Az akkor BL-címvédőnél is megkapta az esélyt, mert benne látták a kiöregedő veteránok, Samuel és Lúcio utódját.

A jól induló milánói kaland sok sérüléssel lett elátkozva. Szépen lassan beleszürkült a karrierje abba, hogy csapata sem tudott igazán tényező lenni az olasz labdarúgásban.

2017 januárjában belevágott egy szigetországi kalandba, a Hull City vette kölcsön, de a „tigrisek” védelme vele sem lett PL-szintű, így kiestek, Ranocchia pedig visszatért az Interhez a nyár folyamán.

Három szezon telt el azóta, az egykoron kiváló fejjátéka és magabiztos szereléseiről ismert játékos pedig teljesen elveszett a süllyesztőbe. Mindössze 25 mérkőzésen lépett pályára, és még az sem segítette karrierjét, hogy az egykor hozzá makacsul ragaszkodó Conte ül most a Nerazzurri kispadján. 


Képek: Getty Images, ArezzoNotizie

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x