Őrségváltás a CONCACAF-zónában?

Az Egyesült Államok sikerével ért véget a Gold Cup, ahol a házigazda jenkik legjobb európai légiósaik nélkül tudták legyőzni a fináléban az ősi rivális Mexikót. A 2018-as kudarc után elképesztő fejlődésen mentek át, amelynek hála mára jó eséllyel nem csak utolérték az El Trit, hanem le is hagyták.

Egyesült Államok

(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

A 2018-as oroszországi világbajnokság selejtezői során a CONCACAF-zónában az utolsó kör hozta talán a legnagyobb meglepetést. Az Egyesült Államok nem tudott a hatcsapatos csoportban az első három, de még csak a pótselejtezőt jelentő negyedik helyre sem odaérni, ezzel lemaradt a tornáról. Ezt követően az év végén kinevezték Gregg Berhaltert szövetségi kapitánynak, akinek a feladataként azt szabták meg, hogy vezesse vissza a csapatot a legjobbak közé. Ehhez hatalmas segítség volt számára, hogy a jenkik utánpótlás szinten elkezdték elképesztő mennyiségben termelni a fiatal tehetségeket, akik már nem csak odahaza, de Európában is képesek meghatározó szerepet betölteni.

A döntőben Mexikót hosszabbítás után 1-0-ra legyőző, frissen Arany-kupa-győztes együttesben három légiós szerepelt, és ők sem valószínű, hogy beférnének az USA legerősebb kezdőjébe. Reggie Cannon a Boavista, Matthew Hoppe a Schalke, Nicholas Gioacchini pedig a Caen labdarúgójaként ünnepelhette az aranyérmet, miközben az öreg kontinensen olyan játékosok készültek a szezonra vagy épp játszották le az első tétmeccseiket, mint a Bajnokok Ligája-győztes Christian Pulisic, a Bundesliga egyik legfényesebb tini csillaga, Giovanni Reyna, az FC Barcelona jobbhátvédje, Sergino Dest, a Juventus kiválósága, Weston McKennie vagy épp a vasárnap francia Szuperkupát nyerő Timothy Weah. A listát még hosszasan lehetne folytatni, mert a jenkik egyértelműen elkezdték meghódítani a topbajnokságokat és már nem csak elvétve találni egy-egy játékost, hisz a Bundesliga legjobb csapataiban egyaránt találkozni velük.

A vesztes fél, a CONCACAF-zónában régóta trónon lévő Mexikó erre a tornára is a legerősebb kerettel érkezett, még úgy is, hogy náluk is akadtak hiányzók. A legnagyobb kimaradó név náluk a fejsérülése után a klubjában nemrég újra pályára lépő Raúl Jiménez, de Hirving Lozano is csak egyetlen mérkőzésen szerepelt – tíz percet – egy nagyon csúnya összecsúszás miatt. Rajtuk kívül az olimpián résztvevő veterán Guillermo Ochoa nevezhető igazán érzékeny veszteségnek. A neves triót leszámítva a legértékesebbek, az öreg kontinensen is jól ismert játékosaik ott voltak a tornán, részesei voltak a nem túl veretes teljesítménynek és persze az elveszített finálénak is.

A két ország jelenlegi helyzetét nézve nem botorság azt állítani, hogy az Egyesült Államok legalább azon a szinten van, mint Mexikó. Ha pedig a fiatal tehetségeikre tekintünk, akkor már bátran kijelenthető, hogy a jövő mindenképp az északi szomszéd oldalán tűnik fényesebbnek.

 


(X) Vegyél részt az ingyenes nyerő széria tippjátékban! Válaszolj helyesen naponta az olimpiával feltett kérdésekre és nyerj ingyenes pörgetéseket és ingyenes fogadásokat!


 

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x