Összegzés Marco Rossi teljesítményéről a magyar válogatott élén

Két győzelemmel zárta a világbajnoki selejtezősorozat mérkőzésfolyamát a magyar labdarúgó-válogatott. Bár az Anglia, Lengyelország párostól oda-vissza csupán egyszer szenvedett vereséget, az albánok elleni dupla vereség lehetetlenné tette a továbbjutást Marco Rossi csapatának. Bár a szövetségi kapitány minden bizonnyal továbbra is marad a nemzeti válogatottunk élén, egy időszak lezárult. Ebben a háromrészes cikksorozatban Marco Rossi eddigi szövetségi kapitányi időintervallumának összegzését tűztem ki célul, azt időszakokra bontva és több aspektusból megvizsgálva. Az első rész Marco Rossi szövetségi kapitányi időszakainak definiálását, illetve az olasz szakember médiamenedzsmenti tevékenységének elemzését tartalmazza.

Fotó: FP/PAVEL GOLOVKIN


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Marco Rossi teljesítményének megítélése az egyetemes magyar futballtársadalom számára kulcskérdés, hiszen az elkövetkező évek magyar válogatottjainak sikeressége múlhat rajta. Éppen ezért az ő csapatának többoldalú értékelése mélyebb elemzést igényel.

Ebben az elemzésben a következő állításokat teszem:

  • A magyar válogatott teljesítménye Rossi irányítása alatt, a nagy átlagtól időnként eltérő kivételekkel megtűzdelve (például: Franciaország és Németország elleni bravúros pontszerzések az Európa-bajnokságon), az elmúlt éveket és évtizedeket tekintve átlagos.
  • A csapat mutatott játéka az ősi magyar futballtradíció adta iránymutatásokkal ellentétes irányultságú, futballteoretikai komplexitását tekintve primitív, és valójában Rossi 1980-as és 1990-es évekbeli olasz futballstílusát tükrözi vissza, modern köntösbe bújtatva és modern eszköztárral kifejezve.
  • A magyar futballszerető közeg tudat alatt továbbra is a labda általi dominanciát és technikás játékot várná el a mindenkori magyar válogatottól, ám az elmúlt évek és évtizedek sikertelensége, a futballtradíció felszíni eltűnése, illetve az olasz kapitány tudatosan kialakított kommunikációs tevekénysége által ez az elvárás nem képes tudatos elvárássá nemesülni.

Ahhoz, hogy ezek az állítások értelmet nyerjenek, a kontextus megteremtése legalább annyira fontos, mint maga az állítás általános igazsága. Annak érdekében, hogy Rossi teljesítményét kontextusba tudjam helyezni, először – az átláthatóságot segítendő – a kapitány különböző időszakainak definiálását közlöm. Ezután a Rossit (és ezáltal a válogatott egészét) körülvevő médiaközeg vizsgálatát végzem el, méghozzá az olasz tréner tudatosan kialakított kommunikációs ívének értelmezésén keresztül. Végül a különböző időszakokban mutatott játék jellegzetességeinek elemzése következhet játékteoretikai és statisztikai szempontokból is, a tanulságok levonásával és a javaslatok megtételével befejezve a folyamatot.

 

Marco Rossi időszakainak definiálása

Amióta Marco Rossit kinevezték szövetségi kapitánynak, két időszakra tudjuk bontani tevekénységét. Ez a két időszak a Wales elleni Európa-bajnoki selejtező előtti, illetve a vereséggel végződő találkozó utáni találkozókat öleli magába, egészen a lengyelországi idegenbeli győzelemig.

Amikor 2018-ban kinevezték az olasz szakembert szövetségi kapitánynak, a csapat életében azonnali javulás volt tapasztalható, amelynek megvalósítása nem volt túlságosan nehéz:

A Georges Leekens nevével fémjelzett éra kilátástalanságából minden egyes sikeres passz előrelépésnek volt értékelhető.

Kezdetben a játékosok és a szurkolók is pozitívan és nagy reménységgel álltak Rossi kinevezéséhez. Azt lehetett hallani, hogy Dárdai Pál óta ő a legjobb szövetségi kapitány, hiszen tiszta elképzelései vannak az elvártakról, illetve, a játékosok számára ezek az elvárások befogadhatóak.

Az eredményekben is történt előrelépés. A Leekens-időszakot követően lassan-lassan, de magára talált a magyar csapat és a Nemzetek Ligájában, az akkori C-liga küzdelmeiben, az utolsó találkozón Finnországot meggyőző játékkal sikerült két vállra fektetnünk hazai pályán. Ezt követően, 2019 elején jöttek az Európa-bajnokság selejtezőinek küzdelmei, amelyet ugyancsak biztatóan kezdtünk: ugyan kikaptunk idegenben Szlovákiától, de az azt követő három találkozót mind behúztuk, többek között az akkor friss világbajnoki ezüstérmes horvátokat és Wales-t győztük le hazai pályán.

 

Georges Leekens után nem volt nehéz pozitívabb útra lépni

Miután az egyenes ágon való kijutás lehetősége felcsillant, pár rosszabbul sikerült találkozó után (hazai vereség Szlovákiától, csúfos kudarc Horvátországban) a walesi találkozó mindent eldöntő jelentőségűnek bizonyult. A történet ismert: esélyünk sem volt Wales ellen, a csapat nemcsak életképtelennek, de taktikailag alulinformáltnak is tűnt, ami Rossi állásának megkérdőjelezéséhez vezetett. Ez volt az ő kapitánysága első időszakának vége.

A Wales elleni mérkőzés után, 2020-ra fordulva, gyors változtatásokat eszközölt a szövetségi kapitány. A négyvédős struktúráról ötvédős formációra váltott, egyúttal stílusbeli változásokat is bevezetett: innentől kezdve szélsők hiányában nem volt hatékony szélsőjáték, több volt a felívelés (2019-ben átlagban 45 felívelés, míg 2020-ban 52), a csapat sokkal inkább vált kockázatkerülővé, mint kockázatvállalóvá.

A második időszak döntéseinek sikerességét a Nemzetek Ligája eredményei támasztották leginkább alá. A magyar csapat óriási meglepetésre megnyerte a B-liga csoportját Oroszország, Törökország és Szerbia előtt, amely Marco Rossi pozícióját ugyanúgy bebetonozta, ahogyan a szövetségi kapitány konzervatív játékelképzelésének létjogosultságát is.

Ennek az időszaknak a csúcspontja nyilvánvalóan az 2021-es Európa-bajnoki szereplés volt, a tornán mutatott hősies küzdelem és a meglepetés eredmények.

Azonban a kontinenstorna csúcsteljesítménye után lejtmenet következett, és most, 2021 végén azt kell mondani, hogy a végeredményeket tekintve nem tartunk előrébb, mint eddig, hiszen még csak a harmadik helyet sem sikerült elérni a selejtezőcsoportban. A második időszak a világbajnoki selejtezősorozat végeztével lezárult.

2022-ben, a soron következő Nemzetek Ligája-mérkőzésekkel veszi kezdetét Marco Rossi kapitányságának harmadik időszaka. Ennek apropóján érdemes – különböző aspektusokon keresztül – megvizsgálni az olasz szakember teljesítményét. Kezdjük a médiamenedzsmenti tevékenységével a sort.

 

Marco Rossi a pillanat ura

Amióta a világfutball piacán több milliárd dollár és euró van jelen, az iparág szereplői pontosan ugyanúgy kezdtek el viselkedni, mint bármelyik másik üzletág szereplői, ideértve akár a politika szféráját is. A kommunikációs tér uralma az egyik legfontosabb tényezővé vált az olyan pozíciókban, amelyek a futballszervezetek életét alapvetően meghatározó közönséggel direkt kapcsolatban állnak. Ilyen a szövetségi kapitány szerepe is, amely egy egész nemzet futballját hivatott képviselni, és ezáltal a közvélemény megnyerésének aktusa kifejezetten fontos tényező (a mai modern futballvilágban különösen).

Ennek a kommunikációs térnek az uralma leginkább azért kiemelkedően fontos, mivel a posztmodern valóságunkban néha többet nyom a latban a közvélemény értékítélete, mint a kézzel fogható eredmények statisztikai alapokon nyugvó igazsága. Azaz:

A vereségből lehet győzelem, a rossz játékból lehet jó játék, és a hibából erény. A lényeg, hogy jól legyen kommunikálva.

A magyar sportközvélemény nem egyszerű eset. Már több évtizeden keresztül megfigyelhető, hogy a média különböző szegmensei képtelenek érzelemmentesen értékelni a magyar válogatott történéseit. És ez teljesen érthető is, sőt, saját magamon tapasztalom, hogy az objektivitás már-már lehetetlen küldetés a magyar válogatott értékelésében. Ugyanakkor, a csapathoz kötődő „storyline” igenis értelmezhető, akár objektív módon is.

A magyar válogatott teljesítményével kapcsolatosan mostanra már több olyan írás is megjelent, amely az eredmények szempontjából közelíti meg a csapat teljesítményét. Ezek közül három információcsomag kifejezetten jól árnyalja Marco Rossi teljesítményét a válogatott élén az utóbbi időszakot tekintve. Marosi Gergely a Sport24 hasábjain arra a megállapításra jutott, hogy csapatunk a hasonló képességű ellenfelek ellen szenved, és ennek az az ára, hogy bár bravúrokra képesek vagyunk, az inkonzisztens eredménylista a kijutáshoz kevés. Pór Károly a Nemzeti Sport Online felületén azt emelte ki, hogy idegenben jobb volt a magyar csapat, mint otthon; pedig a sikeres kijutáshoz a hazai pálya előnyét sokkal jobban ki kellene használni.

Kele János, akit a Ziccer podcast házigazdájaként, illetve a 24.hu újságírójaként ismerhetünk, a saját Facebook-oldalán a magyar válogatott eredményeit sorolta fel az elmúlt két évtized nagy tornás selejtezőin, majd tette fel a költői kérdést: „A helyünkön?”. Ezen összeállításból kiderül, hogy Marco Rossi teljesítménye az elért pontokat tekintve a 2002 és 2010 közötti időszakhoz képest jobbak, de a 2010 utáni időszakhoz képest viszont már nem kiemelkedőek. Például, a sokak által (általam is) bírált Egervári-időszakhoz képest a Rossi-időszak összteljesítménye gyengébb, de Erwin Koeman és a zűrzavaros Pintér Attila, Dárdai Pál, Bernd Storck hármas vezetésével lejátszott selejtezősorozat eredményei is meglehetősen hasonlóak a mostani eredményekhez képest.

 

Kele János Facebook-posztja árulkodó számokkal jelentkezik

Mindhárom felsorolt forrás által közzétett információcsomag az én értelmezésemben egy irányba mutat: Marco Rossi összteljesítménye átlagos, mind a korábbi szövetségi kapitányok által elért selejtezős eredményekkel összehasonlítva, mind pedig a játékminőséget illetően.

Ezzel az állítással szemben áll a közvélemény általános hangulata: lelkesedés Rossi iránt, sikerkapitányként való elkönyvelés, leginkább az Európa-bajnokság jelentette büszkeség és relatív eredményesség folytán.

Ez a kettősség azért alakult ki, mert Marco Rossi, az előző kapitányokkal ellentétben képes volt a pillanat uralására, a média narratíváit önmaga képezte és terjesztette elő, ezáltal jelezve: a tényleges eredmények és a mutatott játék értékelésével párhuzamosan legalább annyira fontosnak tartja a közvélemény formálását a magyar válogatotthoz kapcsolódva.

Hiába átlagos az eredménysor és hullámzó a futballteljesítmény, okos médiamenedzsmenttel ez átkonvertálható átlagon felüli teljesítménnyé. Ennek a médiamenedzsmenti tevekénységnek az összefoglalója következik alább.

 


(X) Fogadj minden nap 3500 Ft értékben a darts világbajnokságra, és minden nap 1500 Ft ingyenes fogadást kapsz ajándékba! Kattints ide és regisztrálj egy számlát!


 

Médiamenedzsmenti összefoglaló

A médiamenedzsmenti összefoglaló célja, hogy a hozzáfűzött narrációk egyfajta értelmezési környezetet szolgáltassanak a következő részben leírt stílus-kiindulópontú futballelemzéshez. Marco Rossi remekül alkalmazta a média különböző szegmensei által kínált előnyöket, interjúiban és megnyilatkozásaiban a magyar válogatott teljesítményéhez gyakran „tett hozzá” és „vett el”. Ezt tervezett módon tette. Utólag visszanézve kijelenthető: professzionális igényességgel vette saját kezébe a pillanat uralmát. Szervezettségének köszönhetően egy jól átlátható folyamatot lehet összerakni ebbéli tevékenységét elemezve.

A Rossi által elérendő kommunikációs ív a következőképpen foglalható össze:

A magyar válogatott futballistáinak játékminősége alacsony, ezért komplexebb ötletek megvalósítását nem várhatjuk el. Akkor lesz sikeres a magyar válogatott, ha képesek Rossi mentalitását átvenni, az ő küzdőszellemében futballozni, illetve a taktikai utasításait követni. Ha ezek egyike nem történik meg, az a labdarúgók alacsony játékminőségéből vagy a játékosok megfelelő mentalitásának hiányából fakad. A siker kulcsa: Marco Rossi.

 

2018. június

Marco Rossi veszi át a válogatott irányítását

A hivatalos kommünikében a Magyar Labdarúgó-szövetség a következő mondatokkal jelentette be Rossi kinevezését:

„Az elnökség elismeri, hogy Georges Leekens és a mindenkori szövetségi kapitány mozgástere, a magyar játékosok általános tudása, pillanatnyi állapota, valamint a kapitánynak a játékosokkal közösen eltölthető felkészülési ideje igen korlátozott.

Marco Rossi edzői felfogása, az MLSZ elnökségének megítélése alapján, jól illeszkedik a magyar labdarúgás lehetőségeihez, ami alkalmassá teszi arra, hogy a magyar válogatott keretét hatékonyabb futballra vezérelje, és 2018-2019-ben elvégezze a 2020-ban ütőképes együttes kialakításának feladatát.”

Jól látható: a szövetség elképzelései Rossi kinevezését illetően semmiképpen sem voltak magasröptűnek mondhatóak. Ebből a kifejezésmódból következően az olasz szakember csupán egy olyan gyors és olcsó megoldásnak számított, aki a Leekens utáni mély szégyenben a stabilabb és kiszámíthatóbb jövő reménységét adta.

Ebből a letargikus alapállásból kiindulva Csányi Sándor és stábja nem intézett a kapitány felé elvárásokat a játék minőségét illetően: konkrétum hiányában hatékony csapatjátékot kértek tőle.

 

2018. szeptember

Kapitány a hídon: Megalkuvás nélkül építkezik Marco Rossi

„Olasz vagyok, egy olyan futballkultúrából jöttem, ahol csak az eredmény számít, és mit tagadjam, ha választanom kell, hogy szép játékkal veszítsünk, vagy csúnyával nyerjünk, nem kérdés, melyik mellett döntök.

Én is szeretem a szép futballt, de szerintem az a futball a legszebb, ami győzelmet hoz.”

Az első olyan megnyilatkozás, amely a játékstílust illetően fogalmazódik meg. Ezt az idézetet kell a legkevésbé magyarázni: Marco Rossi, a magyar bajnokságot régóta figyelők számára kevésbé sem meglepő módon, alkalmazkodó, reaktív, és alapvetően védekező stílusú játékelképzelést képvisel és ezt kívánta megvalósítani a magyar válogatottal is.

 

2018. november

Megszállott edzők klubja – exkluzív interjú Marco Rossival és Märcz Tamással

Az egyik legérdekesebb Rossi-interjú. Ebben a szövetségi kapitány felettébb őszintén terítette meg az asztalt az elkövetkező időszak ítészeinek.

„Remélem, hogy azt a győzni akarást, ami engem jellemez, át tudom ragasztani a játékosaimra. Amikor azt mondhatom, hogy a csapat tükrözi a személyiségemet, minden esélyünk meglesz a sikerre. Labdarúgóként nem számítottam tehetségesnek, az akaratomnak köszönhetően jutottam előre.

Ezzel szemben a válogatottnál kifejezetten tehetséges futballistákkal dolgozunk, akikből viszont olykor talán épp a maximális akarat, a mindent elsöprő elszántság hiányzik.

Ha a megfelelő mentalitás, valamint a tehetség találkozik, bizakodhatunk.”

Azt a narratívát, amelyet a mai napig cipel magával Marco Rossi, ebben az interjúban fogalmazta meg először nagy nyilvánosság előtt. A felelősség kérdését magáról végletesen levetkőzve a játékosok irányába tereli. Érdekesség, hogy ugyanebben az interjúban Rossi beszélgetőtársa, Märcz Tamás így fogalmazott: „Az emberek hozzászoktak a korábbi sikerekhez, nehéz velük megértetni a jelenlegi realitásokat. A közvélemény a győzelem után azt mondja, hogy »nyertünk«, a vereség után pedig azt, hogy »kikaptak«.”

Nos, Marco Rossi pontosan ezt a műveletet végezte el, csak a közvélemény szerepét felvéve önmaga mentalitását jelöli meg „nyertünk”-ként, a játékosok elmaradó mentalitását pedig a „kikaptak”-ként.

 

Marco Rossi, a megszállott edző

 

2019. november

Walesi–magyar: Holnap lemondok, ha arról van szó – Rossi

Az első komolyabb kudarc a már fentebb taglalt első Rossi-korszak végét és a második időszak kezdetét jelentette. Bár már 2018 novemberében kinyilatkoztatta a válogatott játékához és eredményességéhez tartozó értékítéleti agendáját, az üzenetnek a Walesben elszenvedett vereséggel lett igazán értelme.

„Egész egyszerűen fel kell fognia mindenkinek Magyarországon, hogy jelen pillanatban képességbeli hiányok vannak. Ezt elég egyértelműen ki kell jelentenünk.”

Egy évvel ezelőtt csak arról beszélt a kapitány, hogy azon múlik a siker, hogy a játékosok milyen mértékben képesek a szövetségi kapitány sikerre éhes mentalitásával gondolkodni a sikeresség érdekében, itt viszont már a képességek meglétét is megkérdőjelezte. Ez egy újabb lépés a tudatos felelősséghárítás útján. Ez a kommunikáció nemcsak önértékéből következően káros, hanem abban is közrejátszott, hogy Marco Rossi tematizálása nem a játékstílus megítéléséből indul ki. Vagyis: a téma a játékosok tudása és hozzáállása, nem pedig Rossi tevékenysége, játékelképzelése, esetleges taktikai teljesítménye.

Ez a médiamenedzsment egyébként tökéletesen érthető: ilyesfajta tematizálással a laikus többség megértően bólogathat, hiszen a futball mélységét és komplexitását elvetendő, a mentalitás és a született tehetség megítélése sokkal könnyebben emészthető az átlagemberek tömegei számára. Ha pedig könnyebben emészthető, könnyebben találhatóak meg a rákapcsolódási pontok. A tízmillió szövetségi kapitány országa egy történelmi pillanatban értett egyet:

A magyar labdarúgó tehetségtelen, ráadásul a közismerten magas szintű olasz futballkultúrából érkező Rossi sikerorientált mentalitását sem képes folyamatosan magáévá tenni; ha viszont megteszi, képes győzni, csak akarni kell.

 

2020. május

Marco Rossi: A folytatásban harcosokra lesz szükségem

Kis kitekintés egy, a Nemzeti Sportban és a Nemzeti Sport Online-on is megjelent interjúban arra vonatkozóan, hogy Marco Rossi milyen fő szempont alapján választ játékosokat. Pietsch Tibor írásában Nikolics Nemanja újbóli behívásáról ejtett szót:

„Ha jó formában van, ha látom a szemében a tüzet, köztünk a helye! Ráadásul igazi harcos. A folytatásban harcosokra lesz szükségem, nem »táncosokra«” – ha utóbbiakra vagyok kíváncsi, veszek jegyet egy musicalre…”

Egyértelmű üzenet: a harcos mentalitás az első. Makes sense, hiszen a győztes mentalitáshoz győztes típusú játékosokra van szükség. Akkor is, ha az a játékos éppen szakmailag nem illik a képbe.

 

2020 november:

Maximálisan elismerjük Rossi szakértelmét – Csányi Sándor

A Nemzeti Sport szerkesztői egy összeállítás részeként idézték Csányi Sándor szavait, az MLSZ-elnök M4 Sportnak adott interjújából.

Csányi szerint a magyar válogatott „jó csapat”, „kellemetlen ellenfél”, amely „teljesen megfiatalodott”, és „magabiztos játékot játszik”.

Továbbá ezt is mondta: „Nem szabad arra számítani, hogy innen már csak a sikerek jönnek majd, hiszen lesznek vereségek, csalódások is, de nem az a fontos, hogy minden egyes mérkőzést megnyerjünk, hanem az, hogy a trend felfelé mutasson” – jelentette ki az M4 Sportnak adott interjúban az MLSZ elnöke, aki bevallotta: az Izland elleni pótselejtező 88. percében – épp a magyar egyenlítő gól előtt – már biztos volt abban, hogy a csapat elveszíti az összecsapást.

Fontos kiemelni, ez a cikk az Izland elleni győztes mérkőzés után íródott, úgyhogy természetesen a jelzők pozitív minőségének nincs hiánya. Az érdekes ebben számomra az, hogy Marco Rossi médiakezelésének gyümölcse itt ért be igazán:

Mindkét sorsdöntő mérkőzésen (Bulgária és Izland) a magyar csapat játéka bár gyengére sikerült, azonban a mérkőzések végkimenetele kétszer is győzelemben testesült meg.

Az eredmények pozitív jellege, főként a felfokozott érzelmi töltet miatt is, elfeledtette és gyakorlatilag lehetetlenné tette a játék minőségét illető negatív kritikák lehetőségét is. Bár Bulgária és Izland ellen is több helyzete volt ellenfeleinknek, Magyarország kijutott az Európa-bajnokságra és ezzel piedesztálra emelte az olasz kapitányt.

 

Csányi Sándor, az MLSZ elnöke és Marco Rossi

 

2020. november:

Válogatott: Sok ajánlatot kaptam, de kész vagyok a folytatásra – Rossi

Marco Rossi egy rendkívül rutinos szakember. Erre utal a médiában elvégzett tevékenysége, de az is, hogy abszolút tudatosan használja a sikeres időszakok adta lehetőségeket. Képzeljük el, ha Egervári Sándor kiállt volna a nyilvánosság elé és elmondta volna, hogy bizony rengeteg megkeresése volt a törökök elleni remek hazai győzelem után… Elhittük volna neki?

A logikai ív az elvégzett kommunikációs terv alapján itt érthető meg igazán: jól játszik a magyar csapat akkor, ha Rossi győztes mentalitásával lépnek pályára. Tehát: minden győzelem Marco Rossival kezdődik és vele végződik.

Ezért, amikor a magyar csapat nyert két fontos meccset (akárhogyan is), akkor megerősítvén a magyar labdarúgócsapat általi győzelmek Marco Rossi-i mivoltát, a külföldi csapatok érdeklődése az olasz tréner iránt egyértelmű következmény. Azaz: a siker titka továbbra is a szövetségi kapitány személyében keresendő.

Ha Magyarország győzni akar, a legfontosabb tényező Marco Rossi személye.

 

2020. december:

Válogatott: Rossi szerint a modern taktika hozta el a magyar csapat sikerét

Professzionális Marco Rossi tudatossága: a nagy sikerek, illetve az Európa-bajnoki kijutás idején megnőtt az iránta érdeklődők száma, a média külföldi képviselőit is ideértve. Egy ilyen megkeresés alkalmával egy olasz sportlapnak adott nyilatkozatot, amiben kifejezetten meglepő módon belement azokba a taktikai kérdésekbe, amelyekbe a magyar sportsajtónak a legritkább esetben sem enged betekintést.

Így vélekedett a jelenlegi trendekről a magyar csapat kontextusában értelmezve:

„A csapatok próbálnak egyre agresszívebbek lenni a letámadások során, inkább az emberekre, mint az üres területekre koncentrálnak és igyekeznek minél magasabban nyomást gyakorolni az ellenfélre. Mindig vannak, akik visszább húzódva védekeznek, de ez gyakran a csapat minőségével van összefüggésben: a párharcok felvállalása az egész pályán azzal jár, hogy nagyon nyitottan kell játszani, és a kevésbé erős csapatok számára ez kockázatot jelent.”

Itt Rossi ars poeticája, azaz játékelképzelésének alapjai rajzolódnak ki: a magas letámadás, azaz a bátrabb futball nagy kockázattal jár, főleg, ha az ellenfélhez képest minőségi deficitből történik meg. Ha a House of Cards, minden idők egyik legfontosabb sorozatának jeleneteibe ekkor betettük volna az olasz szakembert, akkor Frank Underwoodként szólt volna ki a nézőknek:

„Nincs más választásom, muszáj bunkerfocit játszani, ezek a futballisták ugyanis alkalmatlanok minden máshoz.”

De van itt más érdekesség is. Miért van az, hogy Olaszországban illik belemenni a taktikai és játék-elképzelési kérdésekbe? Költői kérdés: lehet, hogy azért, mert a játékosok akaratának és mentalitásának kérdése a fejlett futballkultúrákban már egy meghaladott értelmezése a futballteljesítménynek?

 

2021. február

Válogatott: Marco Rossi bejelentette, hogy magyarul tanul

Egy modern edző viselkedésének részleteit követhetjük végig: a média kezelése azért fontos, mert a közvélemény figyelmének elterelése a valós futballteljesítmény és a tényeken alapuló eredményesség kérdését is képes relativizálni.

Fontosnak tartom az összehasonlítást: Spanyolországban Luis Enrique arrogánsként ható természetességgel jelenti ki, hogy nem foglalkozik a futballmédia történéseivel és nem hajlandó bekapcsolódni a médiavilág játékaiba, viszont az egyik legmagasabb színvonalú sportmagazin, a The Athletic a szövetségi kapitány víziójának bemutatásával oszlat el minden kételyt Luis Enrique futballelképzeléseinek zsenialitását illetően. A médiavilág felé mutatott érdektelenséggel Enrique a pályán mutatott játékra tereli a közvélemény figyelmét. Teszi ezt annak tudatában, hogy saját játékelképzelése magas színvonalú, annak pozitív értékeléséhez kétség sem férhet.

Ezzel merőben ellentétes módon, Marco Rossi játékelképzeléseiről jómagam is csak mérsékelten és futballteoretikai szempontból folytonosan aggályosan tudtam csak értekezni. Viszont a médiamenedzsmenti történésekről kifogyhatatlan forrás áll rendelkezésünkre, amikben játékelképzelésekről, stílusról, vagy taktikáról csak érintőlegesen találhatunk említést. A kérdés ez: mi a magyar szurkoló preferenciája? A jó kommunikáció vagy a jó futball?

 

2021. július

Marco Rossi szívesen felvenné a magyar állampolgárságot is

Az előzőekhez kapcsolódóan, az Európa-bajnokság valós sikerein felbuzdulva a szövetségi kapitány számára a kommunikációs tevékenység betetőzését hozta a világbajnoki selejtezősorozat előtti időszak. Már-már bulvár jelleggel érkeztek személyes üzenetek a szövetségi kapitány Facebook-oldaláról, illetve a médiavilág majdnem minden szegmenséből.

Utólag nézve talán kijelenthető, hogy ez a „hype” köszönt vissza – ellentétes előjellel és keserédesen a későbbi kudarcok alkalmával.

Itt fontos megjegyeznem: elismerem a szövetségi kapitány viselkedésmódját a média különböző szegmenseiben. Sőt, kifejezetten modernnek és helyénvalónak értékelem a pillanat uralásának szándékát, hiszen manapság vezetőedzőnek lenni politikusi érzékenységet is megkövetel.

Csupán arra hívom fel a figyelmet, hogy a Rossi-féle médiamenedzsment olyan kontextust generált a válogatott teljesítménye köré, amely jelentősen lecsökkentette a játékstílusból kiinduló narratívák hatékonyságát.

 

2021. szeptember

Válogatott: Tisztázni kell, ki az, aki hajlandó végrehajtani, amit kérek – Rossi

A nagy sikerű Európa-bajnokság a médiamenedzsment szempontjából nem volt érdekesnek mondható. Ugyanis nem volt mit átmaszkírozni, hiszen nem volt olyan hang, amely az abszolút sikerességen túl másképpen minősíthette volna a magyar válogatott összteljesítményét. Erre később ki fogok térni, de annyit mindenképpen érdemes megjegyezni: a jóval erősebb ellenfelek elleni mérkőzésképek alakulása tökéletes összhangban működött Rossi játékelképzelésével (ultradefenzív és reaktív), valamint a kommunikációs ív üzeneteivel (Rossi-akarat és a Rossi-taktika).

Az Európa-bajnokság után Rossi kezéből kicsúszott az irányítás, amely helyzet kialakulásában részint ő is felelősnek tekinthető.

A mutatott játékelképzelés minősége, bár az adott pillanatban remekül működött, hiszen jóval erősebb ellenfelek ellen nem szégyen a bunkerfutball, mégsem tüntette el jelentősen a magyar futball lemaradását továbbra is csak rövid távon kezelő problémaforrásokat (a futballisták játékminősége, Rossi egysíkú és primitív játékelképzelése). Az angolok elleni vereséget követően a magyar válogatott Andorra ellen a Puskás Arénában szenvedve, de nyert, Marco Rossi azonban, érezve az elvárt és a valóság között tátongó elképesztő űrt, a legerősebb mondatait ekkor mondta el magyar kapitányként:

„Tisztáznom kell, ki az, aki hajlandó végrehajtani, amit kérek, akár taktikailag, akár hozzáállásban. A következő kerethirdetéskor ne kérdezzék, ki miért maradt ki, mert aki nem teljesíti, amit kérek, azt nem hívom be. Három napja beszélek a fiúk lelkére. Vagy megteszik, amit kérek vagy nem hívom be őket vagy én távozom.”

 

Az Albánia elleni vereségeket ingerült nyilatkozatok követték Rossi részéről

Ezt a megnyilvánulást nem lehet másként értelmezni, mint a már korábban elvetett magból kinőtt fa újbóli kivirágzását. Marco Rossi egy negatív időszakban újfent a játékosokon veri el a port, ezáltal kontroll alatt tartva és ezáltal tudatosan elfedve azt a narratívát, miszerint a magyar csapat játéka labdabirtoklási momentumokban kilátástalan a jelentősebb és kevésbé jelentős ellenfelekkel szemben is. 

Ebben az időszakban a megszokottnál nagyobb mértékben, bár reálértékben még mindig alacsony hangerővel, de megjelentek az általam primitív és reaktív jelzőkkel illetett játékelképzelést bíráló hangok is. Az ebben az időszakban íródott elemzésem a védekezés és támadás egyensúlytalanságából adódóan, a bátorság és a támogatójáték hiányát jelölte meg legfőbb hibaforrásként.

Természetesen a bíráló hangok mellett voltak újból megerősítő jellegű vélemények is. A legerősebb Rossit támogató vélemények az általa már évek óta „előkészített” érvrendszer segítségével védelmezték a szövetségi kapitány eredménytelenségét:

A szövetségi kapitány számára nem állnak rendelkezésre minőségi labdarúgók, ebből következően bár a magyar csapat játéka valóban primitív és reaktív, ennek a minőséghiány az oka, ennyit lehet maximum elvárni; sőt, ez már-már zseniális az olasz szakembertől, hiszen a legtöbbet képes kihozni ebből a limitált képességű csapatból.

 

2021. október

Válogatott: Nem gondolkodom a magyar válogatott elhagyásán – Marco Rossi

Egy héttel az Albánia elleni második vereséget követően, amely a magyar válogatott világbajnoki selejtezősorozatban való elbukását jelentette, a pánik momentumai következtek Rossi médiajelenlétében. Egészen eddig Rossi csak a sikerek pillanataiban húzta elő a távozási szándékát felcsillantó kommunikációs trükkjét, most azonban saját állását féltő indulatból, ráadásul külföldi lapban vette saját kezébe a narratíva irányítását. Újra megszűntek a játék-elképzelésbeli hiányosságokról szóló hangok és újra a magyar szövetségi kapitányt éltetők és maradását szorgalmazó érzelmi indíttatású hangok erősödtek fel.

A kapitány természetesen nem távozott, komoly érdeklődésről további hír nem érkezett.

 

2021. november

Válogatott: Rossi szerint óvatos, precíz és okos volt a magyar csapat

Végezetül álljon itt a lengyelek legyőzését követően elhangzott kapitányi nyilatkozatnak két részlete, amely remekül összefoglalja azt a kommunikációs ívet, amelyet Marc Rossi körültekintően felépített médiamenedzsmenti munkássága során, és amely  közrejátszott abban, hogy a közvélemény figyelme elterelődött a játékminőség értékeléséről.

A mérkőzésről: „Nagyon erőteljesen játszottak a lengyelek. Ők osztották a lapokat, ők irányították a meccset. Mi pedig nagyon óvatosak, precízek és okosak, és mint mindig, nagyon motiváltak voltunk.”

Továbbá: „Nem tudom, hogy önök észrevették-e, de a padomon volt egy sál, egyik felén lengyel, a másikon magyar szimbólumokkal, a népek közötti barátság jegyében. Ezt a szurkolóinktól kaptam.”

Onnan indítottam el a gondolatmenetet, hogy Marco Rossi  tudatosan és előre kitervelt módon használja médiaszerepléseinek előnyeit. Rossi ezen tevékenysége egyrészt professzionális, kimunkált, és számára előnyös, másrészt viszont a válogatott valódiságát ködössé, nehezebben feldolgozhatóvá, illetve esetenként a magyar labdarúgás együttes érdekével szemben állóvá is teheti.

Én azt a gondolatmenetet képviselem, miszerint a mindenkori magyar labdarúgó-válogatottnak a magyar futballtradíció alapjain állva kellene működnie, és a magyar futballtradíció adta világos iránymutatás segítségével kell eredményeket elérnie.

Ha valaki nem ezen alapokon állva ér el eredményeket, akkor az eredményességét igenis tisztelni kell, de a tradíció számonkérése abban az esetben sem maradhat el. Akkor pedig, ha valaki nem ezen az alapokon áll és ráadásul a korábbi edzőkhöz képest nem képes egyértelműen jobb eredményeket elérni, a tradíciói alapok számonkérése még fontosabbá válik. Én azt gondolom, ez utóbbi a helyzet Marco Rossival kapcsolatosan.

A különböző médiafelületek felhasználása annak érdekében, hogy a pályán látottakat átkeretezze, az eredményeket relatívvá változtassa, illetve kibúvókat kreáljon a gyengébben sikerült találkozók után, mind-mind olyan jelenség, amely nem teszi lehetővé a magyar válogatott lényegét érintő kérdések megvitatását. Azokat a kérdésekét, amelyek a játékstílussal, a játékelképzelésekkel, a magyar futballtradíció szolgáltatta alapvetésekkel kapcsolatosan lennének feltéve.

 

Marco Rossi a lengyelek elleni idegenbeli találkozón

A sorozat első része az alaphelyzet felvázolását és az összegzés kiindulópontját volt hivatott bemutatni. Továbbá az volt a célja, hogy Marco Rossi szövetségi kapitányi időszakait definiálja, illetve bemutassa azt a médiában elvégzett munkát, amelyet Rossi saját teljesítményének értékelésében, saját szerepének és hatásfokának felnagyítása érdekében, a közvélemény figyelmének elterelése érdekében tett.

A következő részben a magyar futballtradícióról, a magyar futballközegről, Marco Rossi múltjáról, illetve a Rossi-éra pályán mutatott teljesítményéről lesz szó a kapitány első időszakának végéig, azaz a Wales elleni találkozóig.

 

Melyik együttes nyeri az Afrikai Nemzetek Kupáját?

6,00 – Szenegál

7,00 – Algéria

7,00 – Egyiptom

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Afrikai Nemzetek Kupája/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a nemzetközi foci piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Írj hozzászólást