Ötvédős rendszer: folyamatosság és változás

A 2010-es évek újszerű trendjei az elmúlt esztendőkben egyre inkább mainstream koncepciókká váltak. Az egyik ilyen az ötvédős rendszerek újbóli elterjedése. Ebben az anyagban az ehhez az alapfelálláshoz kapcsolódó trendeket és variációkat vizsgáljuk meg az Európa-bajnokság mérkőzésein látottak alapján.

Pillanatkép Magyarország védekezőfázisából, amelyben az ötöslánc mozgása figyelhető meg a Portugália elleni mérkőzésen.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Az eredeti cikket írta: Emmanuel Adeyemi-Abere

 

A mai modern labdarúgás folyamatosan fejlődik. Még ha a trendek már nem is olyan forradalmi hatásúak, mint anno a szigorú emberfogás helyett a területvédekezés bevezetése volt, a változások ténye elvitathatatlan. A kollektív letámadás ideájától a labdát birtokló csapat számára folyamatosan csökkenő elérhető területmennyiség problémáját orvosló tűpontos alapelvekig, egy évtized hosszú időnek bizonyult a sportágban.

A fejlődés másik jele a futball legmagasabb szintjén alkalmazott játékrendszerek széles skálája. Már az Európa-bajnokság csoportkörének első fordulójától kezdve jelentősen megnőtt azoknak a csapatoknak a száma, amelyek a klasszikus négyeslánc helyett három belsővédővel és két szárnyvédővel játszottak.

De ne várd, hogy az Eb-n találd meg a következő Intert, Atalantát vagy Chelsea-t. Talán egy kis ízelítőt a Barcelonából, ha szerencsés vagy. A klubfutball innovációit ugyanis egy teljesen más világ értelmezéskörein keresztül lehet csak megérteni: nem az Európa-bajnokság fogja ellátni ezt a feladatot. A kontinensviadalon megfigyelhető tendenciák határozott természete is ezt támasztja alá.

 

Nem három-, hanem ötvédős rendszerek

A nemzeti csapatok összeállítására vonatkozó korlátozások kulcsfontosságú szerepet játszanak az ilyesfajta tornák taktikai elképzeléseinek alakulásában. Egyrészt, a szövetségi kapitányoknak kreatív megoldások után kell kutatniuk, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki az eleve korlátozott játékosállományból. Másrészt, a fáradtság és a felkészülési idő hiánya miatt a csapatok visszazökkenhetnek a régi, megszokott, gyakran divatját múlt kerékvágásokba. Ha ehhez még hozzávesszük a torna lebonyolítási rendszerének véletlenszerűségét is, a kockázatkerülő megközelítés azonnal logikusabbá válik.

Sok az olyan csapat, amely bár három belsővédővel állt fel, a rendszerhez pragmatikusan és képzelőerő nélkül nyúlt hozzá. Ezek a válogatottak, kreativitás helyett, egy plusz emberrel hátul, a játék elrontására törekedtek.

Az E csoportban Lengyelország ezt a hozzáállást a Spanyolország elleni 1-1-es döntetlennel szemléltette nagyszerűen. Bár Paulo Sousa Szlovákia ellen csak a labda nélküli momentumokban kérte játékosait, hogy öt védővel védekezzenek és a labdával a klasszikus értelemben vett 4-2-3-1-es felállásba rotálta csapatát, addig a spanyolok ellen már eleve öt védővel kezdtek. Piotr Zielinskit gyakran tolta egészen Robert Lewandowski vonalába, ezért, amikor a labda a pálya belső területeire ért, ez az említett 5-3-1-1-es felállás inkább egy álcázott 5-2-1-2-vá alakult át.

 

Lengyelország 5-2-1-2/5-3-1-1-es védekező felállása rugalmas középpályássorral.

 

Ez egy ügyes módja volt annak, hogy ellensúlyozza Grzegorz Krychowiak hiányát, aki általában a pálya közepét tartotta kontroll alatt. A két védekező középpályás védte a félterületeket, a középpályás trió pedig rugalmasan működött, ennek köszönhetően Lengyelországnak sikerült a pálya szélső területei felé irányítani a játékot. Érdemes megérteni: bár Paulo Sousa számára nagyon kevés idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy csapata játékát saját maga képére formálja, a játékrendszer kiválasztása mégis egyértelmű szándékkal történt. A mély védelmi vonal és a belső területek aprólékos lefedettsége sok alacsonyabban jegyzett együttes játékelképzelését tükrözte ezen a tornán.

 

Magyar szív; északi acél

Az Európa-bajnokságon az előzetesen esélytelennek tartott válogatottak közül remek teljesítményt nyújtott a Marco Rossi által irányított Magyarország. A Portugália, Franciaország és Németország alkotta halálcsoportban kevesen adtak volna esélyt a magyar továbbjutásra. A valóság azonban végül mást mutatott. Bár Magyarország két ponttal a csoport utolsó helyén végzett, a három mérkőzésen 270 percből mindössze hat percig volt hátrányban. Ennek a felettébb váratlan és önmagán túlmutató teljesítménynek az alapja az 5-3-2-es felállás volt.

Az öt játékosból álló középső blokk alkalmas arra, hogy az ellenfeleket a szélre lehessen terelni. Ennek hozományaként, a szélső területeken egy meglehetősen agresszív viselkedésforma lép életbe. A labdás oldalon futballozó szárnyvédő kilő a hátsó alakzatból, miközben a másik négy védő áttolódik. Így mozogva azonnal elhárítják a közvetlen veszélyforrást (betörés, beadás vagy lövés), az addig a labdától távolabb helyezkedő társaiknak pedig esély nyílik a kisegítő szándékú mozgások kivitelezésére. Ennek okán, a hátsó ötösnek ez a viselkedésmódja egyszerre több igényt is ki tud elégíteni.

 

Pillanatkép Magyarország védekezőfázisából, amelyben az ötöslánc mozgása figyelhető meg a Portugália elleni mérkőzésen.

 

Ezek a különböző szempontok mérkőzésről mérkőzésre akár változhatnak is. Rossi például gyakran aszimmetrikusan osztotta ki a szerepeket a magyar válogatott középpályásai között. Németország ellen Schäfer András sokkal többet támadott ki a baloldalról indulva, mint Kleinheisler László a jobbról. Ezzel szemben az azt megelőző találkozón, a Franciaország elleni mérkőzésen ennek fordítottja volt a helyzet. Ami nem változott: az ötszereplős hátvédsor. Bár a németek ellen ez a struktúra hősi halált halt, az addig stabilan teljesítő hátsó ötös működése sokak elismerését kivívta.

A B csoportban két másik ötösfogat is említést érdemel az esélytelenek kategóriájából. Dánia a nyitómeccs után hármas hátsó alakzatra váltott, és ez az Eb nyolcaddöntőjéig repítette őket (időközben az elődöntőig – a szerk.). Az Északi-tenger túlsó partján pedig egy másik északi nemzet egy még feszesebb védekezi struktúrával állt elő. Az 5-3-2-es felállásban játszó Finnország mindössze három gólt kapott a csoportkör három mérkőzésén.

 


(X) Kattints ide és vegyél részt a napi Eb-sorsoláson és vidd el a részed a 300 millió forintból!


 

Biztosítás, biztosítás nélkül

De nem csak a kisebb nemzetek, hanem néhány európai nagyágyú is a hátsó ötösre szavazott. Gareth Southgate, az angolok kapitánya nagy kedvvel váltogatta csapata pozicionálás elrendeződéseit az 4-3-3-as szerkezetről az 5-2-3-as formációra. Nem lenne meglepő, főleg a lehetséges ellenfelek viselkedésformáit figyelembe véve, ha ez a rendszer ismét előkerülne.

Más vizekre evezve: a hátsó ötös továbbra is a belga felállás alapköve, ahol Roberto Martínez szövetségi kapitány célja munkájának kezdeti időszakában az volt, hogy testhezállóbb szerepköröket találjon a belga keretben található kiemelkedő képességű védőjátékosoknak. Annak ellenére, hogy ez a struktúra már jó ideje jellemző a belgákra, Martínez elképzelései mégsem jártak sikerrel: nem beszélhetünk egy biztos lábakon álló csapatszintű védekezésről Kevin de Bruyne és társainak esetében.

A belgák labda nélkül fáradtnak tűnnek az ellenfél kapujához közelebb letámadásaik gyakran erőtlenek, ezért sokszor kényszerülnek a pálya középső harmadában, esetenként a saját kapujuk közvetlen közelében védekezni, meglehetősen középszerű intenzitással megspékelve. Esetükben kijelenthető: ha a jól ismert arcok nem képesek újra összekapniuk magukat, a védekezésből adódó deficit Martínez embereinél hamarosan labda nélküli problémák formájában is megjelenhet.

 

Belgium visszaáll a saját térfelére Portugália ellen a mérkőzés 22. percében. A pálya középső területére szervezett blokkjukban gyakori probléma a tömörség hiánya a duplaszűrők tengelye körül, főleg úgy, hogy a csatárok nem igazán szeretik a megfelelő távolságokat betartani.

 

Eközben egy másik Benelux állam csapata is az ötvédős rendszerhez folyamodott, hogy növelje győzelmi esélyeit az Európa-bajnokságon. Frank de Boer szentségtörést követett el, amikor a 4-2-3-1-es formációt elvetette az 3-5-2-es felállás céljából. Az Eb előtti borús kilátásokkal ellentétben ez a csapat a labdabirtoklás fázisában gyakran elragadóan játszott. Az ő esetükben azonban, az érem másik oldalán ez az említett fluid támadófoci kétségbeejtő védekezéssel párosult.

 

Az emberfogásos védekezés olyan, mintha 11 oroszlánt küldenénk ki…

Ha De Boer azt remélte, hogy a hármaslánc jelentette emberelőny hátul nagyobb biztonságot nyújt majd, nos, az eredmények messze nem úgy alakultak. Akár négy-, akár ötfős felállásban, a holland futballkultúrában régóta gyökerező emberfogás volt csapata védekezési stílusának fő jellemzője. Elképzelése legjobb esetben fojtogató, rosszabb esetben meggondolatlan.

A megtévesztően sima, 2-0-s győzelem Ausztria ellen volt a tökéletes példa erre. A hollandok egy könnyed 3-4-1-2-es felállásban álltak fel, ahol Georginio Wijnaldum a két csatár mögötti tízesként próbált tevékenykedni. Egy másik hármaslánccal szemben a labdakihozatalok folyamatában ellenfelüknek a szabad ember megtalálása nem volt nehéz feladat, hiszen a három belsővédő közül az egyik mindig alkalmas volt erre a szerepre. Így alig néhány perc elteltével De Boernak váltania kellett: Wijnaldum a jobb oldalra tolódott ki, hogy a két csatárral kiegészülve hármas láncot alkosson. A változtatásnak a védekezés folyamatába biztonságot és hatékonyságot kellett volna hoznia, mivel a hollandok a saját kapujuktól távolabb próbálhatták megszerezni a labdát.

Az osztrákoknak azonban többször is sikerült megmenekülniük a hollandok csapdázása elöl. Martin Hinteregger ártalmatlanná tudta tenni Wijnaldum új szerepét, az előzőekhez képest magasabb vonalban helyezkedve magával rántotta a holland középpályást. Eközben Marten de Roon és Frenkie de Jong nem tudott mit kezdeni azzal az emberhátrányos szituációval, ami a középpályán alakult ki Wijnaldum elszakadásának eredményeként. Ráadásul hátul Christoph Baumgartner csak még jobban megnehezítette a dolgukat, akinek második csatárként, szabadon mozogva sikerült olyan betöréseket produkálnia, ami a holland védelmi vonalat átellenes passzokkal tette kiszolgáltatottá.

 

 

Hollandia rosszul védekezik le egy osztrák labdaszerzést a mérkőzés 15. percében. Hinteregger mélyre húzza Wijnaldumot, Marcel Sabitzer pedig magasabbra húzza De Roont, így Daley Blind kénytelen kimozdulni a túloldali félterületre. Denzel Dumfries is elkövet egyet a sok helyezkedési hiba közül ezen a meccsen, a senki földjén helyezkedik előre tekintve. Ebben az esetben az osztrákok technikai hibái mentették meg a hollandokat egy esetleges veszélyhelyzettől.

 

Egy csapatnyi ember narancssárga szerelésben, ez volt a holland válogatott. A holland védelem ahelyett, hogy egységként védekezett volna, egyéni döntések hálóját alkotta. Ha ehhez hozzáadjuk a futball kiszámíthatatlanságából adódó figyelmetlenséget, szerencsétlenséget, és az elhibázott személyi döntéseket is, akkor a veszélyhelyzetek kialakulása teljesen random folyamattá válik. Ezt a leckét De Boer emberei saját (és jelentős) kárukon tanulhatták meg.

 

Franciaország–Németország 1-0: a biztonság hamis érzete

A németek ugyanolyan helyzetben voltak, mint a hollandok az Európa-bajnokság kezdetén. Azok a hibák, amelyek Joachim Löw alakulatának a legutóbbi világbajnokságon fejfájást okozhattak, a mai napig kísértenek. Toni Kroos a bal oldali félterületről robotpilóta üzemmódban játszott, akkor is, ha ez a csapat rovására is ment. Löw teljesítménye pedig a játékosok kiválasztása és kezelése terén az idei évre már visszatérő módon maradt el a várttól. Botladozásai és tervszerű tervnélkülisége a csapat számára hitehagyottságot és a német mentalitástól eltérő önbizalom nélküli játékot eredményezett. A szövetségi kapitány végül a 3-4-3-as felállás mellett döntött.

Bár a változtatás nem tudott segíteni a Franciaország elleni vereség elkerülésében, a kontraszt érezhető volt a 2018-as világbajnokság nyitómeccséhez képest. Akkor Németország abban a 4-2-3-1-es formációban állt fel, ahol a szélsőhátvédek magasan előretolva futballoztak, Kroos a középpályát és pozíciójából adódó stabilitást elhagyva rossz döntések sorozatának eredményeként hagyta magára a csapat védelmét, egyúttal a rá kiosztott biztosító szerepkört is. Ez a döntés halálos ítéletként hatott Németországra Mexikó ellen. A mexikóiak köszönték szépen és betörtek a pálya középső területein kialakult tátongó szakadékba, megszerezték vezető góljukat és legyőzték az akkori címvédőt.

Ezzel szemben, egy olyan fondorlatos és világklasszisokkal teletűzdelt triumvirátussal szemben, amelyik arra törekszik, hogy kontratámadásaival üsse ki ellenfeleit, az átmenetek kezelése Franciaország ellen egy – bár el nem ismert és eredményességgel nem párosuló, de futballszakmai szempontból – elismerésre méltó német teljesítmény volt.

Összefoglalva: a németek gondja két részre oszthatók. Egyrészt Ilkay Gündogan és Kroos röghöz kötve futballozott, pozícióikat ritkán hagyták el. Löw játékosainak félénk előrejátéka ebből a konzervativizmusból fakadt, ami az első félidőben szinte végig a francia védelmi blokk előtt (és nem mögött) pozícionálta a duplaszűrő mindkét tagját. Ez a húzás öt embert jelölt ki a kontrák megállítása céljából, ami számbeli előnyüket tekintve jó döntésnek bizonyult. Másrészt a hármas lánc megtervezése a védekezési fázis szempontjából is értékes volt. A plusz ember hátul megengedte Matthias Ginternek és Antonio Rüdigernek, hogy kilépjenek a félterületekről. A veszélyre éberen figyelve tudták, hogy mindig lesz mögöttük társ, aki adott esetben képes kisegíteni. Ennek eredményeként a két említett játékos képes volt születésük pillanatában megállítani a franciák rágyorsításait, ezzel keresztülhúzva a világbajnoki címvédő számításait. Mats Hummels is előtérbe került a második félidőben, köszönhetően annak, hogy jól felmérte az esetleges egy az egy elleni párharcok lehetőségeit.

 

Németország fülel le egy francia átadást a találkozó 53. percében. Hummels tökéletes ütemben veszi észre Paul Pogba passzát Karim Benzemához, és a két oldalsó középsővédő társ biztonságot nyújtó helyezkedésének köszönhetően kilép a védelmi vonalból és megszerzi a labdát.

 

A robbanás és az összeomlás közötti káoszban ringatózó Németországnak sikerült megmutatnia, hogy milyen előnyöket tud nyújtani egy hátvédhármas. Ennek ellenére, a már fentebb taglalt soha el nem tűnő hibáknak köszönhetően Löw tanítványai továbbra is reménytelennek mutatkoztak.

 

Tanulságok

Bármilyen típusú hátsó ötösről legyen is szó, a rendszer ígéretes előnyöket kínál. Az eggyel több védő jelenléte engedélyezi azt, hogy a középpályára és a félterületekre nagyobb figyelem jusson, valamint a kontrák megállításában is taktikai előnyként funkcionál az extra játékos a hátsó alakzatban. De ahogy erre ez az Európa-bajnokság is rávilágított, a futball, végső soron, a rendezettséget megbontani igyekvő spontán rendezettlenségről és nem a rendezettséget diktatórikus módon megkövetelő felállási struktúrákról szól.

Míg egyes csapatok sikereiket köszönhetik hátsó ötösüknek, másoknak ez az elképzelés sem jelent orvosságot visszatérő problémáik gyötrelmeire. Vajon Belgium és Németország képes lesz-e új megoldásokat találni a régi problémákra? Southgate következetes marad vagy eltér a bevált módszerektől? Izgalmas időszak következik a nemzeti válogatottak életében.

 

 


A BetweenThePosts.net Five At The Back: Continuity And Change című cikkének magyar fordítása. Az eredeti szöveg ide kattintva érhető el!


 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

4 1 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

1 Comment
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
DelJuve
24 napja

Sziasztok!

A Magyar válogatottnak(mint stabil védekezés) bevált a 3-5-2(5-3-2), de ez a támadások rovására ment.
Csak azért tudtunk gólt/gólokat rúgni, mert:
Egyrészt a “sztárok” fáradtan érkeztek az EB-re(NB1 nem egyenlő Premiere League, Bundesliga, Serie A, La Liga stb.-val)
A másik meg, hogy alaposan lebecsültek minket…lásd pl.a Portugálok…60-70percig csak “lötyögtek” a pályán.
Bár Conte(egyik kedvenc edzőm) pont a 3-5-2vel lett a Juvéval és az Interrel is bajnok, de mind2csapattal nemzetközileg leszerepelt.
Ha én lennék edző(de jó is lenne) átszabnám a 3-5-2öt…úgy “tolnám”, mint régen az “Aranycsapat”…3-2-4-1ben.
5 ember hátul, 5 meg elöl.
De látom annyi ész egyik edzőbe se szórúlt, hogy youtube-on utánna nézzen, mitől is volt olyan sikeres a Magyar csapat!?

1
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x