Példamutató (II. rész): Sallai gólja a Köln ellen – a játék ütemével és irányával ellentétes megtévesztő mozgások alkalmazása

A Példamutató egy olyan sorozat, amiben egy vagy több kivételes jelenetet, jeleneteket vágunk, elemzünk és tárgyalunk ki mélyebben. Minden olyan sportesemény és sportolói teljesítmény, ami inspiráló hatással bír, eséllyel pályázik a Példamutató figyelmére. Most a magyar válogatott Bundesliga-játékosán, a Puskás Akadémia neveltjén, Sallai Roland vizsgálatán a sor.


(X) Fogadj a Bundesliga győztesére, a kiesőkre, illetve általános csapatpiacokra az Unibeten!


 

A sorozat első részében Neymar zseniális gólját elemeztem, amit a PSG brazilja az Istanbul Basaksehir ellen szerzett a Bajnokok Ligája utolsó csoportkörében. Ahogy akkor, úgy most sem az a célom, hogy egy mély elemzés keretében tárgyaljam ki egy-egy jelenet részleteit. Sokkal inkább az az elgondolás vezérel, hogy az olyan apróbb részletekre hívjam fel a figyelmet, ami esetleg elkerülhette a tévénézők figyelmét. Neymar esetében a pozíciós előny fogalmán keresztül mutattam be a brazil játékos labda nélküli mozgásvilágát, illetve azt, hogy miként képes az ellenfél számára kényelmetlen helyzeteket kialakítani.

Ebben a részben újra szó lesz a pozíciós előnyből származó játékszituációkról, méghozzá a futball természetes ütemével és irányával ellentétesen bemutatott mozgásminták kontextusában.

 

Sallai: ellentétesen tökéletes ütemben és irányban

A Példamutató sorozat második részének témáját az adta, hogy Sallai Roland, a magyar válogatott támadója január 9-én megszerezte szezonbéli negyedik gólját a német bajnokságban, méghozzá az 1. FC Köln elleni 5-0-ra megnyert mérkőzésen.

A gólt egy remek labda nélküli mozgássorozat indította el, aminek a végén, Sallai egy, a játék ütemével és irányával ellentétes beindulás eredményeként a rövid sarokba passzolt. A többszöri irányváltás okozta zavar láthatóan reagáló viselkedésre kényszerítette a védőt, félve Sallai lépéselőnyétől. Ez a lépéselőny az, ami a pozíciós előny definíciójaként sokszor használatos.

Amikor a rebrovi Ferencváros játékelképzelését vizsgáltam, már írtam a pozíciós előnyről is. Ugyanerről tettem említést a Példamutató első részében is, de talán nem árt újra megismételni a definíciót:

 

„Akkor van pozíciós előnyben a játékos, ha sikerült olyan helyzetbe, pozícióba, hozni magát, ahol az ellenfélhez képest előnyben van a célja elérése érdekében. Például, ha az ellenfél nem lát engem, mert mögötte helyezkedek el. Vagy, ha az ellenfél kilép, én pedig beindulok ellentétes tempóban úgy, hogy nem vagyok lesen.”

 

Neymar esetében az idézet első részében említett mozgástípus, az ellenfél látóterén kívüli helyezkedés volt megfigyelhető. Sallai esetében pedig a definíció második részében olvasható, a játék ütemével és irányával ellentétes beindulás példáját látjuk.

Egy támadónak ugyanis alapvető érdeke az, hogy a védelem tagjaira folyamatosan nyomást gyakoroljon. Ennek egyik legszembetűnőbb bizonyítéka az olyan helyzet, amikor a támadó játékos az ellenfél mozgásával ellentétes irányba indul el labdával vagy labda nélkül, méghozzá úgy, hogy a védő számára az ütemtelen, nehezen követhető legyen.

 

1. Sallai cikcakk mozgása a Köln elleni gólja előtt

 

 

Sallai azt használja ki, hogy a büntetőterületen belül egy az egy elleni szituációban találja magát a védővel. Természetesen a felvett helyzetéből adódóan előnyben van, mivel előrefelé mozogni könnyebb, mint hátrafelé. Ugyanakkor sokszor látni, hogy támadó játékosok együtemű mozgásban érkeznek a kapu elé. Ez csak akkor működik, ha fizikális előnyben vannak a támadók, mint például Zlatan Ibrahimovic a Serie A-ban, vagy éppen Ádám Martin és Böde Dániel a magyar bajnokságban.

Sallai nem ilyen típusú játékos, ezért neki a többütemű érkezés kiemelten fontos eszköz a kapu előtt. Minden azon múlik, hogy a játékosok hogyan sáfárkodnak saját erőforrásaikkal. Sallai egyik legfőbb erőforrása a fürgesége, amit ebben a példában tökéletesen alkalmaz.

Mozgásának célja, hogy abban a pillanatban, amikor a beadás jön, ellentétes irányból és ütemben kell a védőhöz képest közelítenie a labdát.

Ha egyazon irányból és ütemben érkeznének mindketten, akkor a védő fizikális előnye gondot okozna a befejezésben. Ez a szituáció egyébként nagyon hasonlít az egyik Neymar-videóra a Példamutató első részéből.

 

2. A védő látóterén kívüli helyezkedés távolodó mozgással – Sallai Oroszország elleni gólja

 

 

Számomra az oroszok elleni találat az egyik legérdekesebb példa Sallai esetében. Az a fajta viselkedésmód, amit a Puskás Akadémia egykori növendéke gyakran bemutat, fontos tanulságokkal szolgál.

Ahhoz, hogy egy, a védővonalban helyezkedő támadó, egy esetleges indításnál pozíciós előnyhöz jusson, két dologra kell figyelnie: az ellenfél látóterén kívüli helyezkedésre, illetve a saját vállvonalának iránymutató pozíciójára.

A vállvonal kérdése azért fontos, mert a mai modern futballban a percepció és a távolságok megfelelő menedzsmentje rendkívül fontos szempont. Ha a támadó vállvonala a kapu felé tereli a játékost, akkor centimétereket nyerhet védőjével szemben. Továbbá, a kapu felé irányuló vállvonal a támadó játékos számára segíti a kapu felé vezető terület feltérképezését. Gondoljunk bele, ha a vállunk a kapu felé mutat, akkor a fejünk természetes módon ugyanabba az irányba néz. Általános szabály, hogy a támadó játékos vállvonala az ellenfél kapuja és a labda egy képzeletbeli összeköttetésben legyen.

De vissza Sallai találatához az Oroszország elleni mérkőzésen. Az ellenféllel ellentétes beindulás nem csak vertikálisan értendő. Ebben a videóban az orosz védő vállvonala ugyan a kapu irányába mutatott, de a labda helyzetéből adódóan attól távolodó mozgásra lett kényszerítve. Mivel Sallai vállvonala a kapu irányába mutatott, a labda helyzetéből adódóan a védő oldalvonali mozgásával ellentétes módon, a védőtől távolodó, egyben a kapuhoz közelítő beindulást hajtott végre, amivel azonnal pozíciós előnyben találta magát. A befejezés pedig önmagáért beszél.

 

3. Villámgyors irányváltással a védő előtti és mögötti területek kihasználása – Sallai helyzete Törökország ellen.

 

 

Ez a jelenet az ellentétes irányú és ütemű beindulások tökéletes példája. Sallai felismeri, hogy Szalai Attila számára sok idő áll rendelkezésre, így egy pontos indítás is várható tőle. Természetes módon, az ellenfél számára ebben a helyzetben a területek lezárása az első számú feladat, ezért a védők a saját védővonaluk feltolásával vannak elfoglalva.

Ezt veszi észre Sallai, aki villámgyorsan, a védők mögötti területet kihasználva, tökéletes ütemben indul el Szalai labdájára. Látható, hogy bár jókora hátrányból indul a német bajnokságban edződő magyar, mégis pozíciós előnyben találja magát az ellentétes irányú és ütemű beindulás tökéletes végrehajtása nyomán.

 

4. A kosárlabdában és amerikai futballban „head-fake” elnevezésű testcsel – Sallai Schalke elleni gólja

 

 

A gelsenkircheniek ellen szerzett találatnál azt a pillanatot érdemes elkapnunk, amikor a labda Sallai lábához érkezik. Egy fontos döntés előtt állt a Freiburg játékosa: átvegye a labdát és tolja a védő elé, vagy engedje maga elé? Ha maga elé engedi, akkor a védő esetleg odaérhet és lefülelheti a labdát, mielőtt az továbbgurulna. Azonban van egy másik megoldás is: Sallai a védő mozgásával ellentétes irányban is átvehetné a labdát, de az egy ballábas lövést eredményezne legjobb esetben is. Ugyanakkor, ha a védő megpróbálja elérni a labdát és Sallai eközben már megtolja azt, akkor büntető és kiállítás az akció vége.

Sallai ezt a komplex feladatot oldotta meg úgy, ahogy a kosárlabdában és amerikai futballban már láthattuk sokszor: a fejének mozgásával „intett be” a védőnek, aki elvétette a közbeavatkozás lehetőségét, így a labda tökéletes ütemben gurult Sallai lábai elé.

Ebben az alig észrevehető mozdulatban a vállait leengedi, a térdeit behajlítja, és végül egy gyors kitámasztás után megtéveszti ellenfelét. 

Ha hűek akarunk maradni az ellentétes irányú és ütemű beindulás témájához, akkor be kell látnunk: a magyar játékos itt az ellentétes irányú beindulás veszélyét kihasználva a védőjével elhitette a befelé mozgást annak reményében, hogy a labda tovább gurulhasson, ezáltal kialakítva a jobblábas lövés lehetőségét.

 

5. A nyitott testpozícióból adódó labdaátvétellel, a labda irányától távolabbi lábbal

 

 

Amikor egy, a védővonalból éppen kilépő belső védő szerelni próbálja a labdás játékost, a védőnek már akkor el kell kezdnie a nyomásgyakorlást, amikor a labda még úton van. A letámadó játékos ezért az emberre fókuszál és nincs ideje a környezetének alaposabb vizsgálatára. A labdát kapó játékos ezt ki tudja használni. Ebben a szituációban Sallai két akcióval játszotta át ellenfelét.

Az egyik mentális tevékenységből ered. Sallai ugyanis gyorsan felmérte, hogy üres területen van, ezért alkalmas a labda átvételére. Azt is észrevette, hogy a kilépő belső védőtől befelé üres területek nyíltak meg csapattársainak mozgásainak köszönhetően. Ezért a feladat a következő: úgy kell átvenni a labdát, hogy az az üres területek felé irányuljon, illetve a védő ne tudjon közbelépni.

Az akció második részeként, a már említett vállvonalat optimalizálta a magyar játékos úgy, hogy az oldalvonal helyett a kapu irányába mutasson. Ehhez jön hozzá a nyitott állás alkalmazása, ami nemcsak segíti a labda megfelelő irányba terelését, de lehetővé teszi azt is, hogy a már végrehajtott környezetfelmérés folytatódhasson a következő döntés előkészítése érdekében.

Ebben a jelenetben is megfigyelhető a „head fake” alkalmazása, hiszen egy fél lépést azért mégis tett Sallai az oldalvonal felé, mielőtt a védő mozgásával ellentétes irányba indult és engedte maga elé a labdát.


A rovat további cikkei: 

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x