Példamutató (III. rész): Matthew Hoppe berobbanásáról, a verbális és nonverbális kommunikáció kontextusában

A Példamutató egy olyan sorozat, amiben egy vagy több kivételes jelenetet, jeleneteket vágunk, elemzünk és tárgyalunk meg mélyebben. Minden olyan sportesemény és sportolói teljesítmény, ami inspiráló hatást gyakorol, eséllyel pályázik a Példamutató figyelmére. Most egy fiatal amerikai Bundesliga-játékos – a Barca Residency Academy neveltje – Matthew Hoppe kerül sorra.


(X) Fogadj a Bundesliga győztesére, a kiesőkre, illetve általános csapatpiacokra az Unibeten!


 

A sorozat első két részében Neymar és Sallai Roland mozgásmintáiról volt szó. A PSG braziljával kapcsolatban arról, hogy miként használja ki az ellenfél látókörén kívüli helyezkedés előnyeit, a kiváló formában futballozó Sallairól pedig a játék ütemével és irányával ellentétes megtévesztő mozgások alkalmazásának kapcsán írtam.

A sorozat legújabb részében egy különleges hátterű tehetségnek, a Schalke 04 amerikai játékosának, Matthew Hoppe-nak a mozgásvilágából csípek le egy darabot, méghozzá az anticipáció és a nonverbális kommunikáció fogalmainak kontextusában.

 

Kaliforniából indulva; a sivatagon át; a Bundesligáig

Hoppe Kalifornia államban nőtt fel és ott kezdett el futballozni a Strikers FC játékosaként. A kaliforniai klubból Arizónába igazolt, miután megfelelt a Phoenix melletti kis településen, Casa Grandéban található Barça Residency Academy kiválasztóján.

Ez az akadémia az egyetlen bentlakásos, labdarúgókat képző központ a méltán híres La Masián kívül, amelyik a katalán FC Barcelonához tartozik (egyébként jómagam is ennek az akadémiának a dolgozója vagyok). Ez az akadémia a sivatag közepén most már negyedik éve működik, és többek között olyan játékosok léptek be a profi világba itt pallérozódva, mint a Los Angeles FC-ben futballozó Bryce Duke, az amerikai utánpótlás-válogatott Jake LaCava, az amerikai felnőtt válogatott Julian Araujo, vagy éppen az MLS-be idén berobbanó, szemtelenül fiatal kora ellenére is többmillió eurós értékű Caden Clark.

A sivatagi akadémia nemcsak a tehetséges játékosairól ismert. Hoppe ugyanis Sean McCafferty edzősége alatt teljesedett ki igazán, aki ma már a New York Red Bulls utánpótlásműhelyének vezetéséért felel. A másik példa Denis Silva, aki az első, metodikáért felelős igazgató volt az amerikai akadémián. Silva manapság a La Masia egyik legnagyobb tekintélyének örvendő edzője. Kiváló játékosmegfigyelői „eredményei” mellett többek között ifjúsági Bajnokok Ligája elődöntőig vezette vezetőedzőként 2019-ben az FC Barcelona fiataljait. (Mingueza, Konrad de la Fuente, vagy éppen Ansu Fati is köztük volt.)

Hoppe-ért 2019 nyarán jelentkezett be a Schalke 04; a gelsenkircheni alakulat érdeklődését minden bizonnyal az amerikai utánpótlásbajnokságban mutatott teljesítménye keltette fel. A játékos az amerikai szabályoknak megfelelően ingyen igazolhatott új csapatához, karriertörténete pedig mostanában igazán pozitív fordulatokban bővelkedik. Élete első Bundesliga-idényében máris öt találatnál jár, kimondottan ifjú kora ellenére pedig már van egy mesterhármasa.

 

Labdaközpontú anticipáció és nonverbális kommunikáció

A mai futball felgyorsulásának eredményeként a különböző (és egyébként végtelen számú) játékszituációkhoz való alkalmazkodás képessége felértékelődött. Az a futballista lesz előnyben a játék döntő pillanataiban, aki az adott szituációban hamarabb képes alkalmazkodni, mint az ellenfél.

Az alkalmazkodóképesség fejlettsége különösen fontos a helyzetkialakítás folyamatában, ahol egy-egy gól vagy gólpassz sikeressége nüánszokon múlhat. Matthew Hoppe esetében az alkalmazkodóképesség jelenlétét két apró részleten keresztül figyelhetjük meg: egyértelmű nonverbális kommunikáció, méghozzá kézjelekkel; illetve az anticipáció tevekénysége, méghozzá a labdára összpontosítva.

 

Egyértelmű nonverbális kommunikáció

 

 

Körülbelül nyolcéves lehettem akkor, amikor szegedi nevelőedzőm, Hűvös Gábor mester megpróbálta megtanítani nekünk a labdakérés művészetét. Emlékszem, több héten keresztül gyakoroltuk a különböző viselkedésfajtákat azt vizsgálva, hogy miként lehet jelezni a csapattársaid felé a játékba való beavatkozás szándékát.

Az egyik ilyen alkalommal tanultam meg, hogy mindig a labda nélküli játékos akarata az elsődleges arra vonatkozóan, hogy mikor és hova érkezzen meg a játékostárstól a játékszer. Ha ezt az íratlan szabályt vesszük alapul, akkor a labda nélküli játékosra igen nagy nyomás kerül. Ugyanis, innentől kezdve

a labdát kérő játékosnak kell egyértelmű jeleket adni a labdás játékosnak.

Ezek a jelek lehetnek verbális és nonverbális jelek is. Pályafutásom során játszottam, és edzőként is foglalkoztam dél-amerikai, illetve afrikai származású játékosokkal. Mind a két kultúrában megfigyelhetőek a verbális ütemjelzések: nyelvcsettintés vagy éppen rövid sikítás (akár ahhoz hasonló hangképzés) hangzik el pontosan akkor, amikor a labda nélküli játékos készen áll a labda fogadására. Ezek a hangok segítik a játékosokat abban, hogy azonos ütemben futballozzanak egymással.

A nonverbális jelek természete kifinomultabb. Amikor például a területbe való beindulás imitálása után visszalépünk és a lábfejünkhöz kérjük a labdát, a játékostársunknak valahogyan jeleznünk kell azt, hogy a beindulás csupán csali, ha úgy tetszik, manipuláció. Ennek az ellentétje is igaz: amikor visszalépést színlel egy társ, a labda nélküli játékosnak ebben a helyzetben is jeleznie kell, hogy valójában a visszalépés csupán az előjáték. Néha egymás ismeretének mélységén, néha pedig a tekintetek rövid találkozásán múlik az összjáték sikeressége. Erről mutattam egy esetet a Példamutató előző részében, amikor Sallai Roland és Szalai Attila összjátékára hívtam fel a figyelmet.

Ugyanakkor vannak egyértelműbb nonverbális jelek is. Hoppe az egyik legtradicionálisabb nonverbális jelet, a kézzel való iránymutatást használja céljai elérése érdekében. Egyszerű, de mégis nagyszerű a kézjeles kommunikáció, hiszen félreérthetetlen. Különösen érdekes, hogy

a Schalke 04 centere leggyakrabban pontosan akkor mutatja az irányt, amikor már úton van – és nem előtte. Ez az időzítés segíti az szándék kifürkészhetetlenségét, és segíti csapattársait abban, hogy egyértelmű helyzeteket teremtsen a döntés meghozatalának folyamatába.

 

Labdaközpontú anticipáció

 

 

Az anticipáció egy olyan tevékenység, amelynek keretein belül egy adott esemény, cselekvés eredményének prognosztizálása történik meg a korábbi ismeretek, illetve tapasztalatok alapján.

A labdaközpontú anticipáció fogalma Hoppe cselekvésének kontextusában értelmezve azt jelenti, hogy az amerikai csatárnak nem számít semmi más, csak és kizárólag a labdára fókuszál. A játékszer szabja meg a testpozícióját, vagyis azt, hogy merre fordul, és azt is, hogy hova kérje a labdát. A labdára való koncentrálás eredményeképpen képes mindenkinél egy lépéssel előrébb mentálisan és testileg/helyezkedést vizsgálva is egyaránt.

Ehhez a tulajdonságához hozzátartozik az is, hogy kognitív folyamataiban kérlelhetetlenül aktív, tekintetével megállás nélkül keresi a labdával való érintkezés következő lehetőségét. Ez a fajta viselkedésmód teszi őt csúcsragadozóvá a pályán lévők erdejében:

akkor is ráfut a labdára, amikor más nem tenné, és akkor is elé pattan a labda, amikor arra senki sem számít.

 


Érdekesség: a szezonban Matthew Hoppe (5) az egyetlen olyan Schalke-játékos, aki kettőnél több gólt szerzett a bajnokságban, ehhez pedig mindössze nyolc meccsre volt szüksége. Hoppe november végén mutatkozott be a Bundesligában, ennek ellenére ő szerezte a Schalke idei bajnoki találatainak a 36%-át. Vajon az amerikai támadó hatására feljavul a gelsenkircheni alakulat, vagy elkerülhetetlen, hogy harminc év után újra a Bundesliga 2-ben találják magukat? A fogadóirodák szerint a kék-fehérek bennmaradására van a legkisebb esély, az Unibet jelenleg 1,10-es oddsot kínál a Schalke kiesésére.


 

A cikksorozat további részei:

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x