Példamutató (IV. rész): Üres szöveg helyett tettek – Anderson Daronco a homofóbia ellen

A Példamutató egy olyan sorozat, amiben egy vagy több kivételes jelenetet, jeleneteket vágunk, elemzünk és tárgyalunk meg mélyebben. Minden olyan sportesemény és sportolói teljesítmény, ami inspiráló hatást gyakorol, eséllyel pályázik a Példamutató figyelmére. Most egy remek brazil játékvezetővel és tudat-, valamint hozzáállás-formáló szimbolikus tettével foglalkozunk.


(X) Regisztrálj az Unibetre és 20.000 Ft üdvözlőbónuszt kaphatsz ajándékba!


 

A brazil FIFA-játékvezető, Anderson Daronco izomzatát tekintve leginkább Dwayne ‘The Rock’ Johnsonra hasonlít, hazájában röviden csak „juiz fortao”, azaz a „kemény bíró” néven emlegetik. Daronco 2019 augusztusában került be a nemzetközi hírekbe, amikor a FIFA új szabályai adta lehetőséggel élve megszakította a játékot a Vasco da Gama–Sao Paulo (2-0) meccsen, homofób bekiabálások miatt.

Ismerjük meg a futballtörténeti tettet végrehajtó sporttársat kicsit jobban! Anderson Daronco fiatal korában kézilabdázott, majd testnevelő tanári diplomát szerzett. 2014-ben lett FIFA-bíró, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ott lehessen a 2018-as világbajnokságon. Abban az évben rosszakarói egy manipulált videóval megpróbálták meg őt lejáratni, de a hamisítás ténye gyorsan kiderült. Két évvel ezelőtt, 2019 januárjában Rio Grande do Sul állam bajnokságában lejátszott Veranópolis–Internacional (1-1) találkozót követően a hazaiak sportigazgatója és több szurkolója sértegette, és halálosan megfenyegette őt. Országos botrány kerekedett az ügyből, számos újságíró és sportvezető követelte az eset után a játékvezetőket védő szabályok szigorítását, az elkövetők példás megbüntetését.

Ezután következett 2019 augusztusában a már említett, homofób bekiabálások miatti mérkőzésmegszakítás, amiért Daroncót a Brazil Labdarúgó-szövetség dicséretben részesítette. A játékvezető egy ezt követő interjúban kifejtette, nem csupán egy „ártatlan” rigmusról van szó, mélyen elítéli a rasszizmust, az idegengyűlöletet, a verbális erőszak minden formáját.

 


Visszatérve karrierjére, Anderson Daronco 2015-től vezet nemzetközi kupamérkőzéseket a Libertadores-kupában és a Copa Sudamericanában, első válogatott meccse 2017 őszén egy Venezuela–Uruguay világbajnoki selejtező volt. A 2018-as világbajnokságra végül nem jutott ki, a 2019-es, számára hazai rendezésű Copa Américán azonban már vezethetett mérkőzést. A meccsek után hazatérve felesége, Luciane és két gyerekük, Arthur és Heitor várják. Szinte minden nap edz, hat másodpercen belül letud egy 40 méteres sprintet. Gyorsaságának megőrzése érdekében izomtömegét nem növeli az egekig, tartja 90 kg-os versenysúlyát.

Hazájában példát mutatott azzal is, hogy számos játékvezetővel ellentétben kiállt a VAR bevezetése mellett.

Szeptember közepén ő vezette volna a Racing Club–Nacional Montevideo Libertadores-kupamérkőzést, azonban a COVID-tesztje pozitív lett. Három hét kihagyás után az október 4-i Botafogo–Fluminense (1-1) brazil bajnokin térhetett vissza a pályára.

 


Regisztrálj és tippelj minden nap a Nyerő Széria Tippjátékban, és ha egymás után három nap sikerrel jársz, 1500 Ft ingyenes fogadást kapsz ajándékba! A három leghosszabb nyerő szériát felépítő játékos pedig 8 millió Ft nyereményalapon osztozik!


 

Szimbólumok és tettek

Anderson Daronco példamutatása abban áll, hogy jelzi, a már mindenhol megtalálható, önmagukban üres jelszavakat (például „Együtt a rasszizmus ellen”) ahhoz, hogy valóban működjenek, fontos egyéni, emberi tettekkel, cselekvéssel megtölteni. Láthatjuk, hogy a FIFA és a kontinentális szövetségek hathatós munkája, támogatása révén a labdarúgás által a világ minden szegletébe eljutnak azok a fontos társadalmi üzenetek, melyek rámutatnak az adott közösség működésének problémáira – természetesen differenciálva, az adott társadalom fejlettségi fokának és aktuális állapotának megfelelően. Vegyünk például szemügyre egy, a dél-afrikai bajnoki meccseken látható üzenetet, mellyel kifejezetten a nők elleni erőszak visszaszorítása érdekében lépnek fel.

 

Anderson Daronco szlogen
„Együtt a nemi alapú erőszak és gyilkosságok ellen” (forrás: YouTube, a DSTV Premiership csatornája)

 

A rendszerszintű rasszizmus ellen

November közepén jelent meg egy remek cikk a The Conversation oldalán a Leeds Beckett Egyetem tanára, Daniel Kilvington tollából, mely rámutat, mennyire alulreprezentált Anglia dél-ázsiai kisebbsége a futballban számukhoz, lakosságarányukhoz viszonyítva.  Első számú pozitív példaként Kilvington éppen azt a Yan Dhandhát hozza fel, aki a legutóbbi futballhétvégén is gólpasszal járult hozzá a Swansea City győzelméhez, csapata jelenleg a Premier League-be jutásért harcol a Championshipben. Az apai ágon indiai származású Dhandha játékával bevallottan azért is küzd, hogy az őt gyermekkorában a futballban (is) ért rasszizmus visszaszoruljon.

Magyarországon természetesen legnagyobb kisebbségünk, a cigányság helyzetére gondolhatunk elsősorban, amikor a rasszizmus témája szóba kerül, és bizony lenne feladatunk, dolgunk ezzel kapcsolatban – annak ellenére, hogy Pisont István, a Budapest Honvéd FC vezetőedzője révén most épp akad egy cigány származású tréner az élvonalban. Pisont néhány éve elárulta, élete nagy álma és célja egy cigány labdarúgóakadémia létrehozása.

Nehezen érthető, miért nincs Magyarországon sokkal több olyan élsportoló, pláne futballista, akik nem csak nyíltan vállalják, de büszkén hirdetik is cigány származásukat, példát mutatva ezzel a felnövő generációknak.

Különösen annak ismeretében, hogy nemzetközi példaképek bőven akadnak: Franciaországban említhetjük a válogatott csatárt, André-Pierre Gignacot, az egykori remek hátvédet, Jacques Abardonadót, vagy éppen a most Bölöni László irányítása alatt Görögországban, a Panathinaikoszban játszó Yohan Mollót. Roma gyökereit büszkén vállalta fel Spanyolországban a tavalyelőtt tragikus balesetben elhunyt José Antonio Reyes (1983–2019), a Sevilla FC csapatkapitánya, Jesús Navas, valamint a korábban a Real Madridnál nevelkedett egykori utánpótlás-válogatott José Rodríguez is, aki most Izraelben, a Maccabi Haifánál légióskodik. És persze ne feledkezzünk meg a kiváló portugál támadóról, a 2016-os Európa-bajnok Ricardo Quaresmáról sem, akit Portugáliában egyenesen „O Cigano”-nak becéznek – szeretettel, rajongással, és véletlenül sem gúnnyal, vagy megvetéssel. Bátorítsuk sportolóinkat, sportvezetőinket, és igen, játékvezetőinket is, hogy lépjenek a tettek mezejére, kövessék Anderson Daroncót, és minden olyan sportembert a világon, akik fellépnek a kirekesztés, a gyűlöletbeszéd ellen!

 

Ricardo Quaresma, azaz O Cigano a 2016-os Eb-trófeával (forrás: Twitter, UEFA EURO 2020 csatorna)

Az előző részek:

 

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x