Példamutató (V. rész): Viselkedésmód veszélyhelyzetben: Osasuna–Eibar

A Példamutató egy olyan sorozat, amiben egy vagy több kivételes jelenetet, jeleneteket vágunk, elemzünk és tárgyalunk meg mélyebben. Minden olyan sportesemény és sportolói teljesítmény, ami inspiráló hatást gyakorol, eséllyel pályázik a Példamutató figyelmére. Most az Osasuna–Eibar spanyol bajnokin, veszélyhelyzetben bemutatott két különböző viselkedésforma bemutatásán a sor.


(X) Regisztrálj az Unibetre és 20.000 Ft üdvözlőbónuszt kaphatsz ajándékba!


 

Az egyik legkülönlegesebb külföldi futballmagazin, a szakmai húrokat is pengető These Football Times 2018-ban publikált egy összefoglaló írást Juanma Lillóról, aki jelenleg a Manchester Citynél Josep Guardiola asszisztense. Ebben a cikkben olvasható egy részlet, amit most lefordítottam annak érdekében, hogy sorozatunk ezen részének kontextust adjon.

A taktikai elképzelések kutatása során elmélyülhetünk az edzői publikációkban és könyvekben, azonban van egy futballedző, Juanma Lillo, akinek nem kell továbblépnie a szabálykönyvnél. Az egyik legnépszerűbb YouTube-videójában Lillo arra világít rá, hogy a szabálykönyv a legjobb és egyetlen taktikai könyv. A videó körülbelül 13 perces, és részletesen bemutatja a játékszabályokat, majd taktikai környezetbe helyezi őket.

Okfejtéseit a „lehetséges” és „valószínű” közötti hatalmas különbség elemzésével kezdi. Azt mondja: „A játékszabályok önmagukból eredően magyarázzák el, hogy a futballcsapatok mit tehetnek a győzelem valószínűségének növelése érdekében. De az összes csapat győzelmi lehetősége azonos; ha ön, kilenc barátunk, és én holnap a Bayern München ellen játszunk, akkor ugyanolyan lehetőségeink vannak a győzelemre, mint nekik – 50/50. Azonban annak a valószínűsége, hogy nyerünk, nagyon csekély.”

Ezután Lillo folytatja a valószínűségek és a játékstílusok kapcsolatának megvitatását: „Ha felállítod a csapatodat tíz védekező játékossal és egy támadóval, akkor van arra lehetőség, hogy nyerni fogsz. Ez az egyetlen olyan sport, amelynek szabályai szerint nem kell átlépned a felezővonalat a győzelemhez, ennek ellenére van lehetőséged a győzelem eléréséhez. A valószínűsége ennek azonban minimális.”

A fentebb olvasható írásból az következik, hogy a játék szabályai irányt mutatnak minden játékosnak a saját viselkedésformájukat illetően.

Amikor a tizenhatoson belüli veszély hárításának témáját vizsgáljuk, a kapu pozíciója kulcsfontosságú.

Mivel a kapu a büntetőterület alsó részén és az alapvonal közepén található, két dolog kijelenthető:

  1. Minél távolabbról lő a támadó kapura, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy gól szülessen. Másképpen mondva, minél közelebb helyezkedik a labdás, vagy labdát kapni szándékozó támadó a kapuhoz, annál veszélyesebb a gólszerzés szempontjából.

Mivel a labdát legtöbbször egy támadó juttattja a kapuba, ezért attól függően, hogy emberelőnyben vagy emberhátrányban van éppen a védekező csapat a tizenhatoson belül, vagy a labda útjában kell helyezkedni (területvédekezés emberhátrányban), vagy a gólszerzésre alkalmas támadó(ka)t szorosan őrizni (emberfogás emberelőnyben).

  1. A kapu centrális helyzetéből adódóan, minél inkább a pálya közepéről lő egy játékos, a labda és a kapu geometriai logikája szerint nagyobb eséllyel pályázik a gólszerzésre. Magyarul: középről jobb szögben lehet kapura lőni.

Ebből az következik, hogy a tizenhatos területének széleiről való próbálkozások kevésbé értékesek a gólszerzés szempontjából, viszont a tizenhatos belső területeiről ellőtt labdák már annál inkább.

Ekképpen, a mindenkori labda nélküli csapatnak elsősorban a tizenhatos belső területeit kellene levédenie a kapott gólok elkerülése céljából, vagy területvédekezéssel (emberhátrányban), vagy emberfogással (emberelőnyben).

Erre a témafelvetésre példa az Osasuna–Eibar spanyol bajnoki, ahol mindkét csapat védekező játékosai elfeledkeztek a szabálykönyvből levonható tanulságokról.

 

Az Osasuna első találata

 

Az Osasuna egy bedobás utáni gyors összjáték következményeként került az eibari védelem mögé. A tizenhatos oldalvonaláról laposan középre adott labdát, az argentin olimpiai válogatott Jonathan Calleri vágta be az újpesti szurkolóknak ismerős Marko Dmitrovics kapujába. A találat szépségéhez nem férhet kétség, azonban érdemes közelebbről megvizsgálni a tizenhatoson belüli viselkedésformákat a védők szempontjából.

 

 

Mielőtt a védelem mögé került volna a labdát birtokló pamplonai csapat, a tizenhatoson belül a gólvonalhoz legközelebb helyezkedő három támadót emberfogással őrizték az Eibar védői. Ekkor még biztonságban érezhették magukat. Azt is fontos kiemelni, hogy mindhárom embert fogó védő (1, 2, 4) jól helyezkedik: a labda és az ellenfél kapcsolatrendszeréhez képest aktív állapotban, vagyis beavatkozásra készen. A 2-es jelölésű játékos a tizenhatos környékén figyel és proaktív módon tölti be a szabadon hagyott esetlegesen veszélyes területeket.

 

 

A védelmi vonal áttörésének pillanata egyúttal a veszélyhelyzet kialakulása. Jól látható, hogy az imént még emberfogó 1-es és 3-as játékos a labdára kezdett el fókuszálni, a 2-es védő a hosszú oldalon kialakult esetleges veszélyre, a 4-es játékos pedig a támadóval folytatott versenyfutásra fókuszált. Senki sem figyel az elszakadó támadók mozgásaira.

 


(X) A La Liga mérkőzéseire fogadhatsz az Unibet kínálatában is!


 

A probléma ott van, hogy a labda nélküli csapat a támadás során végig emberelőnyben volt. Azaz, ahelyett, hogy a területek védelmével lettek volna elfoglalva, ha csupán folytatták volna emberfogást, a beadás sikeressége nagyban lecsökkent volna.

A választott testpozíciójuk is hagy maga után kívánnivalót. Mind a négy kijelölt játékos a kapu felé fut, ami nem teszi lehetővé a gyors közbeavatkozás lehetőségét. Ha nyitott állásban várták volna a beadást, akkor nagyobb sikerrel háríthattak volna el a veszélyt.

 

 

A gólpassz pillanatában érdemes megfigyelni a következetesen hibás viselkedésformákat. Minden tekintet a labdán van, miközben a beadás pozíciójából majdnem képtelenség gólt lőni. Ugyanakkor a tizenhatoson belül helyezkedő támadók közül kettő is veszélyes helyen találja magát a játék ütemével és irányával ellentétes megtévesztő mozgások alkalmazásának köszönhetően.

 

 

A játék szabályaiból következő logikus viselkedésformával ellentétes módon, az Eibar védelme emberelőnyös szituációban, területet próbált védeni veszélyhelyzetben a tizenhatoson belül. Ennek eredményeképpen egy nyolc a négy elleni akció után kapott gólt.

Az Eibar gólja

 

Az Eibar találata egy hosszú, területbe belőtt labdának az eredménye. A szélességben labdát kapó spanyol utánpótlás-válogatott, Bryan Gil, kiválóan tálalt a lendületből érkező csapatkapitány, Kike elé. Az egykor Angliát is megjárt rutinos támadó nem hibázott, amolyan futsalos megoldással, spiccel lőtte ki a felső sarkot.

 

 

Hasonlóképpen az Osasuna első találatához, a védelmi vonal áttörésének pillanata egyúttal a veszélyhelyzet állapotának beállta. A pamplonai játékosok egymáshoz viszonyított távolságai meglehetősen nagyok, egymás kisegítésére ekképpen alkalmatlanok. A jobb oldali védő becsúszása (2) sikertelen, az 1-essel jelölt belső védőnek pedig döntést kell hoznia: kövesse a labdát vezető Gilt, vagy maradjon a pálya belső részein.

 

 

Az imént még megfelelő pozícióban helyezkedő 1-es játékos, a játék szabályaival ellentétes módon a kaputól távolabbi területeket preferálva elhagyja a pálya belső részét, ezzel megnyitva a kapuhoz vezető utat Kikének. Mivel a labda a kaputól távolabbi irányba tartott, illetve az elcsúszó védő is képes volt gyorsan feltápászkodni és a támadó nyomába eredni, a belső védő viselkedése hibás.

 

 

A végeredmény: Kike szabadon kapja a labdát a tizenhatoson belül és a kapuhoz meglehetősen közel, a támadás befejezéséhez tökéletes állapotban. A jelenet elején még megfelelő pozícióban lévő védő a kaputól és a támadótól távol helyezkedik, beavatkozásra képtelen.


A Példamutató előző részei: 

 

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x