Példamutató (VI. rész) – Nagelsmann újra befűzte az oktatófilmet

A Példamutató egy olyan sorozat, amiben egy vagy több kivételes jelenetet, jeleneteket vágunk, elemzünk és tárgyalunk meg mélyebben. Minden olyan sportesemény és sportolói teljesítmény, ami inspiráló hatást gyakorol, eséllyel pályázik a Példamutató figyelmére. Ezúttal Julian Nagelsmann és a Leipzig újabb taktikai mesterművét vesszük górcső alá, amivel kétgólos hátrányból tudtak fordítani a Mönchengladbach ellen.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Egy remek iramú és izgalmakban bővelkedő mérkőzésnek lehetett szemtanúja, aki megtekintette az RB Leipzig–Borussia Mönchengladbach Bundesliga-mérkőzést. Az izgalmakat és a látványosságokat főleg Julian Nagelsmann és a Leipzig szolgáltatta, miután egy nagyszerűen elsült félidei változtatással 2-0-s hátrányból fordítani tudtak, igazából esélyt sem hagyva a ’Gladbachnak a tartós ellenállásra. Ebben a cikkben a félidei taktikai módosítások játékra való hatásait vizsgáljuk meg.

 

NEHÉZKES ELSŐ FÉLIDŐ

Sokkolóan kezdődött a mérkőzés a Leipzig számára, hiszen két könnyelmű védelmi megingást kihasználva hamar kétgólos előnybe került a sérülések és a rotálás miatt egy kicsit tartalékos felállásban kezdő Mönchengladbach. Bár a Leipzig már a mérkőzés elejétől fogva fölényben játszott, ez jellemzően meddőnek bizonyult, nagyrészt köszönhetően Angelino hiányának, hiszen a spanyol nélkül nem volt stabilan betöltve a lipcseiek bal oldala. Bár a legtöbb támadás ezen a szélen folyt, de ezekben igazi átütő erő nem volt. A balhátvéd Marcel Halstenberg leginkább abban szokott jeleskedni, hogy Angelino mögött biztosít, most viszont bizonyos esetekben az egész bal oldalt be kellett volna futnia, mivel előtte a bal oldali támadó posztját elvileg elfoglaló Christopher Nkunku sokat mozgott be a centrumba. Ez nem igazán működött, a csapatnak nem volt állandó szélessége, így pedig a kétgólos előnyben érthető módon a védekezésre fókuszáló ’Gladbach jobban koncentrálhatott a centrum levédekezésére.

A Leipzig középen folyó támadásai ennek megfelelően erőltetettek voltak. A kreatív játékosoknak – Dani Olmónak és Marcel Sabitzernek – nem volt elég területe, leginkább az osztrák szenvedett látványosan, aki hiába próbálkozott a bal szélen átlós befutásokkal, illetve visszalépésekkel, sehogy sem tudott kibontakozni. A félidőben – nem meglepő módon – Sabitzer lett Nagelsmann változtatásának az „áldozata”, az osztrák középpályás már nem jött ki a második félidőre.

 

Szembetűnő, hogy nincs meg a szélessége a Leipzignek, ennek köszönhetően a ’Gladbach szinte hermetikusan le tudta zárni a pálya közepét. Olmo (25) hiába kapott labdát a tizenhatos előterében, a rá nehezedő nagy nyomás miatt nem tudta pontosan megjátszani a beindulni készülő Yussuf Poulsent (9). Miután Matthias Ginter (28) lefülelte az indítást, ez a támadás is elhalt


 

„HAMIS” SZÉLSŐVÉDŐK: GUARDIOLA UTÁN SZABADON

Pár éve, Josep Guardiola müncheni munkássága idején keltett nagy feltűnést azzal, hogy a szélsővédőket nem arra használta, hogy a vonal mentén felfussanak, hanem a félterületben töltöttek be játékszervezési funkciókat. Ezt a taktikai elemet nevezte el a szakma „hamis” szélsőhátvédnek (False/Inverted Full-Back). Ennek volt mintapéldája David Alaba, akinek jól feküdt ez a poszt, hiszen itt kamatoztatni tudta sokszínűségét. Guardiola a Manchester Citynél is előszeretettel alkalmazza ezt a taktikai eszközt, és idén Joao Cancelo játékának járnak a csodájára a legtöbben, mint játékszervező szélsőhátvéd.



Nagelsmann a 2-0-s hátrány tudatában most ezt a taktikai elemet alkalmazta. Nordi Mukielét illetve Halstenberget a félterületbe vezényelte, hogy onnan szervezzék a játékot, illetve befutásaikkal zavart keltsenek az ellenfél védelmében. Ezzel párhuzamosan a látványosan szenvedő Sabitzer helyére Alexander Sörlothot hozta be, akit azzal bízott meg, hogy biztosítsa a szélességet a bal oldalon, míg az addig ott játszó Nkunkut a neki jobban fekvő tízes pozícióba tette át.

A módosítások remekül sültek el. A lipcseiek totális fölényre tettek szert a pályán, aminek egyre kevésbé tudtak ellenállni a vendégek. A két szél hatékonyabb betöltése miatt most már jóval nagyobb területet kellett lefedniük. Ugyan Nagelsmann csapata nem kis kockázatot vállalt hátul, ezt Marco Rose együttese képtelen volt kihasználni, mivel minden erejüket felemésztette a védekezés és szélső támadóikat is mélyen hátra kellett vonniuk a szélek levédekezésére. A nagy nyomásnak végül az 57. percre lett meg az eredménye. A szépítő találat előtt remekül kirajzolódtak a félidei változtatások pozitív hatásai.

 

A mönchengladbachiak (kékkel) teljesen a saját tizenhatosukra szorultak vissza. Az első félidővel ellentétben már jóval nagyobb arcvonalat kellett lefedniük. Mivel Sörloth (19) biztosította szélességet, középen Olmónak (25) is több területe akadt, így közvetlen nyomás nélkül tehette ki a labdát a norvégnak. A félterületben eközben Halstenberg (23) indult be mélységből, ezzel még inkább összezavarva a ’Gladbach védelmét. Miután Valentino Lazaro (19) kénytelen volt kiváltani Sörlothra, borult a dominó. Ginternek (28) középen két emberre kellett volna figyelnie egyszerre, tett egy tétova lépést Halstenberg felé, így viszont középen Nkunku (18) előtt keletkezett rés, a francia pedig ezt kihasználva a kapuba továbbította Sörloth beadását, miután azt Halstenberg kiváló helyzetfelismeréssel átlépte


 

A hátsó labdajáratások is gyorsabbá, folyékonyabbá váltak a félterületben helyezkedő szélsőhátvédekkel. Nekik köszönhetően jelentősen gyorsabban tudott átforgatni a lipcsei együttes, ha az egyik szélen szorult helyzetbe kerültek. A passzutak rövidebbek lettek, így pedig a játékostársak könnyebben ki tudták egymást segíteni.

 

Ennél a szituációnál Mukiele (22) került szorult helyzetbe, miután egyszerre három ’gladbachi játékos is nyomást helyezett rá. A francia szélső hátvéd viszont meg tudta oldani a helyzetet, mivel Adams (14) közeli passzopciót biztosított neki. A középpályás Willi Orbanhoz (4) továbbított, akin keresztül aztán gyorsan át is került a labda a másik oldalra Halstenberghez (23). Köszönhetően az egymáshoz közel helyezkedő játékosoknak gyorsan sikerült az átforgatás, ezzel együtt pedig Halstenberg is nyugodtabban tekinthetett fel. Nem volt rajta nyomás, mivel a vendégek nem tudták lekövetni ezt a gyors oldalváltást


 

Pár másodperccel később, amikor már éppen kiértek Halstenbergre, a szélsőhátvéd megtalálta a középen visszalépve labdát kérő Nkunkut (18). A Gladbach középpályás sora a gyors tolódás közben egy kissé szétszakadt, ezt ismerte fel remekül a francia


 

Az esetleges kontrák elleni védekezés is jobban működött a Leipzignél, ez volt az egyik záloga annak, hogy a vendégek nem igazán tudtak kimozdulni a saját térfelükről. A két beljebb helyezkedő szélsőhátvéddel a pálya közepe hermetikusan le volt zárva, és mivel a ’gladbachi szélsőknek is nagyon mélyen vissza kellett zárnia, az sem jelentett problémát, hogy a szél betöltetlen maradt. A labda elleni visszatámadások is jól működtek, bár ez a Leipzignél már alapvetés, így sikerült hosszú labdákra kényszeríteni a vendégeket, amik rendszerint a felezővonalnál biztosító masszív blokk zsákmányai lettek.

 

Nkunku (18) letámadása arra kényszerítette Yann Sommert (1), hogy előre vágja a labdát, ez viszont pontatlan volt, és Tyler Adams (14) zsákmánya lett. Látható, hogy ha esetleg mégis sikerült volna megtalálni az eredeti címzettnek szánt Hannes Wolfot (11), akkor se lett volna egyszerű a helyzet. Az osztrák elég szorult helyzetben lett volna a beljebb húzódó Mukiele (22) és Adams között, és gyaníthatóan elég kevés esélye lett volna megtartani a játékszert. Közben látható, hogy a Mukiele bemozgása által üresen maradó bal szélen sincs beinduló ember, mivel Oscar Wendtnek (18) is vissza kellett zárnia az utolsó védelmi vonalba Justin Kluivert (21) levédekezése miatt


 

ÖSSZEGZÉS

Bár a győztes gól végül csak a hosszabbításban jött, a hazai siker kétség nélkül megérdemelt. A második félidőre olyan fojtogatóvá vált a lipcsei fölény, hogy a ’Gladbachnak a második 45 percben már semmi ereje nem maradt a támadásokra, de még a kontrákra sem. Ezt jól jelzi, hogy a szünet után egyáltalán nem volt lövési kísérletük, szemben a 14 hazai próbálkozással. Marco Rose hiába küldte be a második félidő folyamán egymás után a pihentetett kulcsembereit, semmilyen válasza nem volt Nagelsmann félidei módosításaira.

A hazaiaknál külön ki kell emelni Sörlothot, aki egy-egy góllal és gólpasszal vétette magát észre, és talán először bizonyította azt, hogy érdemes volt szerződtetni tavaly szeptemberben. A bal oldalt egész hatékonyan töltötte be és középen is hasznát vették fizikumának a győztes találatnál – a kistermetű Lazarónak esélye sem volt ellene. Ezzel a fordítással a Leipzig végérvényesen bebizonyította, hogy megérett a nagycsapat státuszra, és egyelőre látótávolságon belül tudják tartani a Bayern Müchent, akik bár továbbra is toronymagas esélyesnek számítanak, még nem dőlhetnek hátra.,


A cikksorozat további részei:

Írj hozzászólást