Példamutató (VII. rész): Irányítók nagy mérkőzése – Kamada Daicsi és Ridle Baku különleges szerepköre

A Példamutató egy olyan sorozat, amiben egy vagy több kivételes jelenetet, jeleneteket vágunk, elemzünk és tárgyalunk meg mélyebben. Minden olyan sportesemény és sportolói teljesítmény, ami inspiráló hatást gyakorol, eséllyel pályázik a Példamutató figyelmére. Ezúttal Kamada Daicsi (Eintracht Frankfurt) és Ridle Baku (VfL Wolfsburg) remeklése kerül előtérbe.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


Egy igazán eseménydús és fordulatos mérkőzést hozott az Eintracht Frankfurt és a VfL Wolfsburg összecsapása. A hesseniek 4-3-s győzelmével végződő mérkőzés főszereplői mindkét oldalon a csatárok mögött szereplő irányítók voltak. A frankfurtiaknál Kamada Daicsi összekötő szerepe elengedhetetlen volt André Silva és Luka Jovics kibontakozásához, míg a Wolfsburgnál Ridle Baku sokszínűsége dobott ezúttal is sokat csapata támadójátékán.

 

Területvadászok

Thomas Müller nagy specialistája annak, hogy a legkisebb üres területet is kiszúrja és remekül használja ki azt. Erre utal a saját maga által alkotott Raumdeuter kifejezés is, ami szabad fordításban „területértelmezőt” jelent. Ez a játékának legfontosabb pontja és ez az, ami miatt az európai futball elitjében van a helye nem annyira kiemelkedő technikai képességei ellenére is.

Az ő példája szemlélteti, hogy egy ilyen játékintelligenciával megáldott futballista mennyire fontos tagja tud lenni csapatának.

Az idén nagy szezont futó Eintracht Frankfurt és VfL Wolfsburg menetelésében is ilyen típusú játékosok játszanak kulcsszerepet. A hesseniek japán játékmestere Kamada Daicsi folyamatosan próbál passzopciót nyújtani csapattársainak. Feltűnő, hogy mindig igyekszik kimozogni az ellenfelek fedezőárnyékából miközben folyamatosan szkenneli csapattársai helyezkedését, hogy gyorsan fűzhesse is tovább a támadásokat. Ennek köszönhetően a kapu elé második hullámból való érkezései nagyon veszélyesek. A kapu elé betömörülő csapatok gyakori problémája, hogy a tizenhatos előterét teljesen üresen hagyják és az oda jó ütemben beérkező játékosok rendszerint zavartalanul tudják kapura helyezni a szélről betett labdákat. A frankfurtiak első találatánál is ez volt a helyzet: Kamada észrevette, hogy mögötte Maximilian Arnold kétségbeesetten próbálja tartani vele a lépést, ezért a tizenhatos vonalánál hirtelen lefékezett, őrzőjét így teljesen lerázva, aki megállás nélkül rohant tovább az alapvonal felé. Ennek köszönhetően Erik Durm középre tett labdáját üresen állva, védhetetlenül gurította Koen Casteels kapujába.

 

A frankfurti első találata 0:21-től


A mérkőzésen nagy gondot okozott a wolfsburgiaknak a szélek levédekezése a magasan felhúzódó szélsőhátvédek mögött. Kamada természetesen gyakran ki is használta ezt, és átlós irányú elfutásaival manipulálta a középpályások helyezkedését, akik lendületes beindulásait képtelenek voltak levédekezni. Miután lerázta a középső embereket a védők figyelmét is magára tudta vonni, ezzel mélységben terület keletkezett André Silvának és Luka Jovicsnak, akiket a japán rendre kiváló ütemben ugratott ki.

A második félidőben 4-2-s állásnál a teljesen kinyíló Wolfsburg ellen nem egy ilyen lehetőség adódott és ezekkel akár a mérkőzést is hamarabb le lehetett volna zárni.

 

Kamada (15) befutott a wolfsburgi balhátvéd, Jérome Roussillon (15) mögötti területre. Gyors sprintjét Arnold (27) képtelen volt lekövetni, így a középhátvédnek, John Brooksnak (25) kellett rá kiváltania. A középhátvéd mögé azonnal beindult Jovics (9), aki menetrendszerűen kapta a labdát Kamadától, viszont a támadás végén pontatlanul centerezett André Silva (33) elé, így eredménytelenül zárult az ígéretes akció. Ennél a támadásnál Kamada két ember helyezkedését is befolyásolta, aminek köszönhetően Jovics szabadon tudott megiramodni.

Mostanra már bebizonyosodott, hogy jó vásárt csinált a VfL Wolfsburg tavaly, amikor elhozta Mainzból Bakut. Az időközben Joachim Löwnél már a német válogatottban is bemutatkozó játékos elég sokszínű szerepkört tölt be klubcsapatában. Oliver Glasner az őszi szezonban még jobb oldali szélsőhátvédként játszatta, de tavaszra eggyel feljebb, a jobb szélső posztjára került. Ez viszont csak addig igaz, amíg a kezdő felállásokat írjuk fel, ugyanis gyakorlatban leginkább egy centrumban a csatár mögött szervező irányítóéra hajaz a szerepköre.

 

Baku passzainak pozícióiból is leolvasható, hogy előszeretettel szervez a centrumból

Neki is nagy erőssége az üres területek megtalálása, emellett pedig ha megindul, fellökni is alig lehet alacsony, zömök testalkatának köszönhetően. Rúgótechnikája is kiemelkedő, jobbról befelé húzva előszeretettel csavarja ballal a labdákat kapura, ahogy azt tette a Wolfsburg első találatánál is.

Nagy részben az ő kreativitásának és sokszínűségének köszönhető, hogy a Wolfsburg támadójátéka új erőre kapott a döcögős szezonkezdet után.

Szépen kiegészítik egymást Yannick Gerhardttal, aki gyakran mozog ki a baloldalra létszámfölény kialakítása céljából. Az ő elmozgásai jelentenek a beinduló Bakunak szabad területet.

 

Baku teljesen behúzódik a centrumba, ahol Gerhardt (31) visszamozgásával és azzal, hogy Wout Weghorst (9) leköti a védőket szabad terület várja. Innen tudja tovább szervezni az akciót Gerhardton keresztül. A mérkőzés folyamán nagyon jó volt az összhang a három játékos között. Látszik, hogy már begyakorolt automatizmusok alapján reagálnak egymás elmozgására, így szervezik a támadójátékot.

 

Szokásos fegyvere a Wolfsburgnak a baloldal túltöltése, amiben az előbb említett Gerhardt (31) játszik kulcsszerepet kimozgásaival. Ennek folyományaként Baku üresen várhatja a labdát a centrumban. Miután megkapta a játékszert Josip Brekalótól (7) mintaszerűen tálalt a védők között helyezkedő Weghorst (9) elé, akinek a befejezése végül nem sikerült.

 

Labda ellen

Manapság kulcskérdés, hogy a labdabirtoklásban erős játékosok a védekezésből is vállaljanak szerves részt. Ez náluk rendszerint a letámadásban való aktív részvételt, illetve a passzsávok lezárását jelenti. Ez különösen igaz, amikor a Frankfurtról és a Wolfsburgról beszélünk.

Adi Hütter és Glasner is előszeretettel épít a magas letámadásra, amiben Kamada és Baku is kulcsszerepet játszik.

Kamada nagy munkabírással rendelkezik, szükség esetén akár mélyen is visszarohan védekezni, bár ilyenkor azért sokszor szertelennek tűnik a mozgása. Jóval jellemzőbb, amikor elöl a csatárokkal együtt tartja nyomás alatt az ellenfelek hátul építkező játékosait. A japán leggyakrabban a támadásépítésben mélyebb pozíciót betöltő Arnoldot őrizte egészen jól, a mérkőzés nagy részében nem is nagyon tudott kibontakozni a német karmester. Labdavesztéseknél is rögtön visszatámadott, ami a frankfurtiak harmadik találatánál fizetődött ki.

 

Evan N’Dicka (2) középre tett labdája Brekalóhoz (7) került, akit viszont Kamada (15) már rögtön, a labdaátvétel pillanatában nyomás alá helyezett. Miután a japán visszaszerezte csapata számára a játékszert, megállíthatatlanul robogott előre, Arnold (27) ezúttal is csak bottal üthette a nyomát. Végül André Silvának (33) tette ki a labdát, aki magabiztosan lőtt Casteels (1) kapujába.

A másik oldalon Baku jeleskedett a magas letámadásban. Nagy fegyvere volt, hogy teljesen váratlanul, hirtelen megiramodva támadta hátba az ellenfeleit. Jellemzően az első sorban helyezkedett és kissé beljebb helyezkedve ráállt N’Dickára, akinek jellemzően a Filip Kosztics felé vezető passzútját próbálta fedezőárnyékával lezárni.

A Wolfsburg második góljánál, rögtön a második félidő elején is az ő lesipuskás labdaszerzése kellett Weghorst találatához.

 

A nyomás alá helyezett Djibril Sow (8) érzékelte, hogy nincs nyomás a belső védőkön, így hátra gurította a labdát. Stefan Ilsanker (3) – látva, hogy Baku (20) távol van – engedte tovább gurulni a labdát, miközben N’Dicka (2) előrelépett, hogy majd megindulhasson előre. Sow (8) passzának pillanatában viszont Baku (20) azonnal a labda útjába futott és elhalászta azt az elalvó védők elől, végül gólpasszt adott Weghorstnak (9).

Baku magas letámadása viszont sokszor a visszájára fordult, aminek csapata egy párszor megitta a levét védekezésben, például a Frankfurt harmadik találata előtt.

Amint sikerült átjátszani őt és kikerült Koszticshoz a labda a bal szélre, a Wolfsburg védelme alapjaiban dőlt össze. Nem zárt vissza kellő intenzitással, így sokszor Arnoldnak és Xaver Schlagernek teljesen magukra hagyatva kellett lefedniük a középpályát, ami nyilván nem sikerült. Vagy ők tolódtak el nagyon a szélre, ezzel üresen hagyva a centrumot, vagy a szélsővédők futottak előrébb, ezzel hatalmas területeteket hagyva maguk mögött, amit a Frankfurt támadótriója kíméletlenül használt ki.

 

Ilsanker (3) átjátssza Bakut (20), így N’Dicka (2) és Kosztics (10) megindulhat a bal szélen. A jobb hátvéd Kevin Mbabu (19) kénytelen kilépni, amivel viszont a két középhátvéd teljesen védtelen maradt. Nem is volt menekvés a Wolfsburgnak, a Frankfurt góllal fejezte be az akciót.

 

Összegzés

Nagyon jó reklámja volt ez a mérkőzés a Bundesligának, remek egyéni teljesítményekkel fűszerezve.

Az összecsapás után pár nappal teljesen váratlanul jött a hír, hogy a Frankfurt edzője, Adi Hütter a következő szezontól már a Borussia Mönchengladbach alkalmazásában fog állni.

Még az is meg lehet, hogy nagy kedvencét, Kamadát oda is magával viszi, aki idén csapata húzóemberévé vált. Talán még helyzetkihasználásban lehet benne nagy fejlődési potenciál.

A másik oldalon Baku sem okozott csalódást. Újból bizonyította, hogy helye van a nyári Európa-bajnokságon a német válogatott keretében. Könnyen a torna egyik nagy felfedezettje lehet, ha Löw bizalmat szavaz neki.

 

Adi Hütter (jobbra) és leendő csapatának vezetőedzője, Marco Rose, aki a következő szezont már Dortmundban kezdi

 

 

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x