Peter Lim valenciai szerepvállalása: Álomsztoriból rémálom?

A 2020–2021-es idényre a Valencia CF tragikus helyzetben találta magát. Az egyre növekvő gazdasági krízis mellett a csapat pályán mutatott teljesítménye is egyre gyengébb lett, a Denevérek úgy látszik, hogy a szezon utolsó harmadára az alsóházban ragadnak.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Történelmét, hagyományait és a megszerzett trófeákat tekintve a Valencia CF a mai napig a spanyol labdarúgás meghatározó klubjai közé tartozik. Legutóbbi sikerkorszaka az ezredfordulóra tehető: 2000-ben és 2001-ben Bajnokok Ligája-döntőt játszott a csapat, 2004-ben pedig Rafa Benítez irányításával megnyerte az  UEFA-kupát és a spanyol bajnokságot is.

A jövő ígéretesnek látszott, a Valencia azonban a felszín alatt, belülről kezdett gyengülni: a klub játékosállománya és gazdálkodása nagyjából 2007-től évről évre rosszabb állapotba került, olyan, később a nemzetközi labdarúgásban is meghatározóvá váló sztárok eladására kényszerültek, mint David Villa, David Silva vagy Juan Mata. A gondok hamarosan a pályán is jelentkeztek, a csapat a 2013–2014-es szezonban a nyolcadik helyen végzett a bajnokságban, távol az európai kupasorozatoktól, a klubvezetés pedig a közel 350 millió eurós adóssághalmazzal küzdött.

 

Peter Lim színre lép

2014-ben egyenesen isteni ajándékként hatott a Valencia szurkolói számára a szingapúri milliárdos, Peter Lim érkezése, aki összesen 420 millió eurót fizetett a klub részvényeinek 70%-ért: ebből 200 millió egyből az adósságok rendezésére ment, további 190 millió pedig az új (azóta sem létező) stadion megépítésére.

Az új idény előtt Lim jelentős változásokat hajtott végre Valenciában. Kinevezte vezetőedzőnek Nuno Espirito Santót, aki a portugál sztárügynök, Jorge Mendes legelső ügyfele volt, majd szintén Mendes munkálkodása nyomán kölcsönben érkezett André Gomes és Rodrigo Moreno a Benficától, illetve 25 millió euró fejében Enzo Pérez is, szintén a portugál együttestől.

A dolgok kezdtek jól menni a Mestallában, a csapat kifejezetten meggyőző játékot nyújtva negyedik lett a LaLigában, a sikeres szezont pedig úgy tűnt, egy még sikeresebb követheti, ennek reményében a klubvezetés nagybevásárlásba kezdett: végleg megvásárolta André Gomes és Rodrigo játékjogát és szerződtette a Jorge Mendes érdekeltségi köréhez tartozó Zakaria Bakkalit, Aymen Abdennourt, Joao Cancelót, Aderland Santost és Daniel Barbosát is. Ezen játékosok nagy része finoman szólva sem a sportszakmai megfontolások következtében érkezett, e tekintetben a már-már hihetetlennek számító, leginkább kirívó eset Álvaro Negredóé volt.

 


(X) Játssz a Nyerő Széria tippjátékkal, és vedd ki a részed a 8 millió forint összdíjazásból!


 

A 29 éves támadó a Manchester Citytől érkezett kölcsönbe a 2014–2015-ös szezonra, a világot azonban finoman szólva sem tudta megváltani: 34 mérkőzésen mindössze hat gólt és öt gólpasszt jegyzett a korábban klasszisnak kikiáltott csatár, így minden jel arra utalt, hogy a Valenciában sem lesz sokáig maradása.

Ennek ellenére 2015 nyarán, mindenféle vételi kötelezettség nélkül a Valencia kihasználta 30 millió eurós (!) opcióját, végleg megszerezte Negredo játékjogát.

Amennyire gyanúsak voltak ezek a játékosmozgások, annyira lett borzalmas a csapat teljesítménye. Nunót hamar menesztették, helyére pedig az állandó beugrós edző, Voro, majd egy hét után Gary Neville érkezett. Az angol kinevezés láttán mindenki csak csodálkozni tudott: Neville nem beszélte a nyelvet, bár korábban volt segédedző, sosem irányított klubcsapatot, ami finoman szólva is szegényes ajánlólevélnek tűnhet egy amúgy is nehéz helyzetben lévő, Valencia nagyságú klub esetében.

Természetesen óriási bukás lett a dologból, Neville kezéből látványosan csúsztak ki hétről hétre a dolgok, a csapat teljesítménye pedig egy kilengő ingához volt hasonló: óriási – és nagyon emlékezetes – pofont kapott a kupában, mikor is 7-0-ra győzte le az FC Barcelona, pár héttel később viszont a Valencia produkált egy 6-0-s, majd 4-0-s győzelmet a Rapid Wien ellen az Európa-ligában. Összességében azonban nemhogy javult volna, hanem sokkal inkább romlott a csapat teljesítménye és helyzete Nuno menesztése után.

Hogy történhetett meg egyáltalán, hogy Neville megkaphatta az állást? A történet szintén 2014-ig nyúlik vissza, amikor Peter Lim bevásárolta magát az angol Salford Citybe is, ahol több Manchester United-legenda, köztük Gary Neville vagy éppen Paul Scholes is társtulajdonos jelenleg is (Lim 40%-ot, a United korábbi sztárjai 10-10%-ot birtokolnak). A kinevezés tehát szimplán ismeretségi, mondhatni üzleti alapon jött létre, a szakmaiság legkisebb látszata nélkül.

 

Lélegzetvétel és újbóli alábukás

A 2016–2017-es bajnoki idény egy 12. helyezéssel és csalódások sorozatával ért véget. Az eszeveszett transzferpolitikának köszönhetően a Valenciának meg kellett szabadulnia a korábban értelmetlenül igazolt játékosaitól, illetve legnagyobb erősségeitől is, mint például Shkodran Mustafi, André Gomes, vagy éppen a saját nevelésű csatár, Paco Alcácer.

2017 júliusában a vezetőség Marcelino García Toralt bízta meg a csapat irányításával, ami az elmúlt évtized talán legjobb döntésének bizonyult. A kontraszt a korábbi évekhez képest óriási volt, Marcelino mindenhol beválni látszó 4-4-2-es játékrendszere pedig a klub akkori helyzetéhez képest nagyon szépen vette az akadályokat, a játékosok körében pedig mind a szisztéma, mint az edző kifejezetten népszerű volt. A 2017–2018-as és a 2018–2019-es szezonban is a negyedik helyet sikerült elérni a bajnokságban, többek között olyan játékosok robbantak be a csapatba, mint Goncalo Guedes, Simone Zaza vagy éppen Gabriel Paulista. Marcelino remek munkája egyértelműen rávilágított arra, hogy mennyire alulteljesített az együttes a korábbi években, még egy olyan kerettel is, amely korántsem volt optimálisan és logikusan felépítve.

A Valencia közelmúltjának legnagyobb sikere is ekkor született: 2019-ben a csapat heroikus küzdelemben megnyerte a Spanyol Kupát (Copa del Rey), méghozzá úgy, hogy a döntőben az FC Barcelonát sikerült 2-1-re legyőznie Kevin Gameiro és Rodrigo góljainak köszönhetően.

 

A Valencia a Copa del Rey-győzelem után (Fotó: Getty Images)


 

A Denevérek újra víz fölé kerültek és úgy tűnt, sikerül egy kevésbé feszült munkakörnyezetet és egységes csapatot kialakítani. Pont emiatt érte hidegzuhanyként éppúgy a Los Che szurkolóit, mint a spanyol foci rajongóit a hír, miszerint Marcelinót a következő idény elején, három forduló után menesztette Anil Murthy klubelnök arra hivatkozva, hogy veszélyben érzi a csapat eredményességét. Igen, ezt ugyanarra a Marcelinóra hivatkozva, aki az elmúlt tíz évük legsikeresebb edzője volt.

A kirúgás valódi oka természetesen más volt. A klubra ebben az időszakban továbbra is nagy befolyással bírt Jorge Mendes, így az átigazolási politika felett is kimondatlanul ugyan, de ő diszponált. Értelemszerűen a játékosügynök saját ügyfeleit próbálta ismételten betolni a klubba Limen keresztül, amelyet Marcelino – aki egészen más felfogással építette volna tovább a csapatot – kifejezetten ellenzett. A vita elfajult és kenyértörés lett a vége: a spanyol trénernek 110 mérkőzés után szednie kellett a sátorfáját, a klub szurkolói pedig újra elárulva érezték magukat.

 

Szurkolók és játékosok a klubvezetés ellen

Vezetőedzőnek ezután azt az Albert Celadest nevezték ki, aki a 2018-as világbajnokságon a csúfosan szereplő spanyol válogatott másodedzője volt, mellesleg közvetetten több szál is Jorge Mendeshez kötötte. Celadesszel a Valencia színtelen szagtalan csapattá változott, így hat mérkőzéssel a pontvadászat vége előtt elváltak útjaik.

A játékosok mindemellett kifejezetten felháborodottan fogadták Marcelino menesztését, a kis túlzással diktatórikusan működő szervezetben azonban nem sok helye volt az ellenvéleménynek: először a leghangosabban felszólaló Ezequiel Garay szerződését nem hosszabbították meg, de a szintén elégedetlen Francis Coquelint és a Valencia klubikonját és csapatkapitányát, Dani Parejót is szabályosan ki akarták dobni a csapatból a folyamatos viták nyomán. Ezek a próbálkozások egészen szürreális cselekményekben testesültek meg.

2019 nyarán volt az első jelentősebb eset, amikor a csapat elsőszámú csatára, Rodrigo ajánlatot kapott az Atlético Madridtól. A játékos meg is egyezett a személyes feltételekben a madridi klubbal, Lim azonban 60 millió eurós árcédulát biggyesztett a 28 éves támadóra, ami miatt a klubváltás kudarcba fulladt. Megdöbbentő, hogy Rodrigót épp a csapattársaitól való búcsúzkodás és a reptérre való indulás közben fotózták le, az átigazolás meghiúsulása után ez különösen kellemetlen helyzetet teremtett. Fél évvel később Rodrigo az FC Barcelonához próbált „elmenekülni”, ami ismét a Valencia elvárásai miatt nem jött össze.

Nem sokkal a nyári bonyodalmak után Lim és Murthy menesztette Mateu Alemany általános igazgatót is, akiről tudott volt, hogy többek között Marcelino ügyében is más állásponton volt, mint a vezetőség szingapúri tagjai.

A szurkolók között ekkorra odáig fajult az elégedetlenég, hogy sokan az utcára mentek tüntetni, illetve a meccseken is olyan transzparenseket tartottak fel, amelyekben távozásra szólították fel a Limet és Murthyt.

A cérna akkor szakadt el, amikor 2020 nyarán, nem sokkal Celades menesztése és a csalódást keltő szezon vége után Lim influencer lánya, Kim Lim egy Instagram-story keretében válaszolt klub szurkolóinak elégedetlenségére a következő mondatokkal:

 

„Néhány Valencia-szurkoló továbbra is szidalmaz engem és a családomat. Nem értik meg? A klub a miénk, azt csinálunk vele, amit akarunk, és senki nem szólhat bele.”

 

Nem nehéz megérteni, hogy ez óriási felháborodáshoz és további tüntetésekhez vezetett, de a történet legpikánsabb részei azonban csak ezután következtek.

 

A Valencia-szurkolók tüntettek Peter Lim és Anil Murthy ellen (Forrás: New York Times)


 

A játékosok a szezon végére nyíltan szembehelyezkedtek Celadesszel, majd a vezetőséggel is. A Valencia gazdasági helyzete kritikussá vált, mi több, a klub egyenesen a csőd szélére került a folytonosan veszteséges átigazolási politika, a stadionépítési projekt és a felhalmozódó adósságtenger következtében. Lim a hírek szerint ekkor már javában azon gondolkodott, hogy elhagyja a süllyedő hajót és eladja részvényeit a klubban, azonban nem sikerült alkalmas vevőt találnia. A kiadásokat azonban csökkenteni kellett a csőd elkerülése érdekében.

A vezetőség ennek nyomán hajmeresztő játékoseladásba, vagy inkább „elajándékozásba” kezdett: Rodrigo az egy évvel azelőtti, 60 milliós árcetliével ellentétben 30 millióért szerződött a Leeds Unitedhez. Coquelin mindössze 6,5 millió euróért, a klublegenda Parejo pedig teljesen ingyen csatlakozott a közvetlen riválisnak számító Villarrealhoz. A Valencia legnagyobb tehetsége, Ferran Torres, aki szintén összetűzésbe került a vezetőséggel (és pár csapattársával is) pedig valós értékének töredékéért, 23 millió euróért csatlakozott a Manchester Cityhez.

A csapat élére időközben kinevezték Javi Graciát, akitől nem csak a vezetőség, de a szurkolók is egy Marcelinóhoz hasonló feltámadást vártak. A kulcsjátékosok távozását tudomásul véve, az edző közölte kívánságait a vezetőséggel és megnevezte azokat a játékosokat, akiket csapatában szeretett volna látni. A Valencia „természetesen” senkit sem igazolt a nyáron, Gracia pedig beadta felmondólevelét és közben már nem volt hajlandó megtartani az edzéseket sem. A vezetőség ekkor zsarolni kezdte azzal, hogyha távozik, hárommillió eurós kártérítést fognak követelni tőle. A fenyegetés végül maradásra késztette Graciát, de a kapcsolat a vezetőséggel és a hangulat az edzőpályán ettől kezdve mérgezetté vált.

Amikor már úgy tűnt, hogy nem válhat rosszabbá a helyzet, újabb esemény zavarta meg a kedélyeket. Az átigazolási időszak utolsó napján az Atlético Madrid játékosát, Thomas Partey-t kivásárlási záradékán keresztül, 50 millió euróért leigazolta az Arsenal, így az Atleti különleges felhatalmazást kapott a spanyol szövetségtől, miszerint megegyezés alapján (tehát nem kivásárlási záradékon keresztül) átigazolhat egy játékost egy másik spanyol klubtól. Még aznap két játékost és az ő játékjogukat birtokló csapatot felkeresett a madridi klub: José Campana (Levante) 30 milliós vételárát túl magasnak találták, Geoffrey Kondogbia és a Valencia viszont nyitott volt a transzferre. A megegyezés előtt azonban Murthy klubelnök kihátrált az ügyletből és Campanáéhoz hasonló árat kezdett el követelni Kondogbia játékjogáért.

Az akció felbőszítette az Atléticót is, de leginkább a játékost magát, melynek következtében Kondogbia az Instagramon üzent:

 

„Azután, hogy tönkretettél egy ígéretes projektet és becsaptál egy edzőt, most engem is félrevezetsz. Köszönöm szépen, Anil Murthy!”

 

A felháborodás ismét hatalmas volt, Kondogbia pedig Javi Gracia módszerét alkalmazva nem volt hajlandó megjelenni az edzéseken. Lim és Murthy végül úgy gondolták, hogy a további kellemetlenségek elkerülése végett megválnak Kondogbiától, ezúttal azonban jóval alacsonyabb áron: a védekező középpályás végül mindössze hét–tízmillió euró közötti összegért lett a madridiak játékosa, Gracia ezzel újabb értékes játékost vesztett a keretből, akinek a helyére már igazolni sem tudtak másik futballistát.

A Valencia idei szezonja azóta is a tavaly nyári történések jegyében zajlik: az együttes volt már a kiesés szélén, a 28. forduló után pedig a 12. helyen áll, távol az európai helyezésektől, egy jelentősen hiányos kerettel.

 

Mit hozhat a jövő?

Lim védelmében annyit mindenképp érdemes megjegyezni, hogy egyszer már megmentette a Valenciát a csőd széléről, az elmúlt időszak kissé érthetetlen játékospolitikája pedig részben a koronavírus-járvány okozta nehéz helyzettel is magyarázható. Az viszont tényszerű, hogy szingapúri üzletember spanyolországi tevékenysége sokkal inkább a baráti-üzleti kapcsolatok építése mentén értelmezhető, mintsem a szakmai szempontok szerint.

A gőgös és felsőbbrendű kommunikáció a szurkolók és a szakmai stáb felé kétségtelenül tovább nehezítette a Valencia helyzetét, ami a korábban részletesen taglalt eligazolásokban és a pályán nyújtott teljesítményben realizálódott. A Lim család és Murthy látszólag semmilyen különösebb figyelmet nem fordítanak arra, hogy gesztusokat tegyenek a szurkolók felé, sőt egészen a sárdobálásig hajlandóak lemenni, ami szintén borasztóan polarizálja a kapcsolatukat a klub kiterjedt köreivel.

Jorge Mendes kétélű, sőt ebben az esetben egyenesen pusztító munkájára a Valencia hanyatlása szomorú és nagyon tanulságos példát ad. Az olyan szuperügynökök, mint a portugál, térnyerése egyre inkább fenyegetőleg hat a futballklubok mint szervezetek működésére: legyen az a racionális, gazdasági döntéshozás területe, vagy éppen a sportszakmai munka.

Hét inkább keserves, mint boldog esztendő után egyértelmű a tanulság: Limnek és körének ideje távozni. Ahogy említettem, a szingapúri üzletember egyre inkább hajlik is erre, és a legfrissebb hírek szerint már van is egy potenciális vevő a részvényeire, mégpedig nem más, mint jóbarátja, a malajziai Johor hercege, Tunku Ismail. A 39 éves nagybefektető megerősítette a híreket, miszerint Limmel tárgyalásokba kezdtek a klub átvételéről, egyelőre azonban nem tudott további konkrétumokkal szolgálni.

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x