Pochettino játékelképzelése az FC Barcelona ellen Neymar hiányában

Elkezdődött a Bajnokok Ligája kieséses szakasza. A nyolcaddöntő első mérkőzésén az FC Barcelona a Paris Saint-Germain csapatát látta vendégül és szenvedett 4-1-es, kiütéses vereséget. A párizsiak sikerességének kulcsát Mauricio Pochettino taktikai elképzelése jelentette, hiszen a PSG, bár Neymar nélkül játszott, mégis dominált a találkozón. Ebben az elemzésben a Pochettino-féle játékelképzelés részleteit vizsgáljuk.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

 

FOLYTONOSSÁG TUCHEL UTÁN

Az előző év végén, az új év kezdetén a Paris Saint-Germain vezetősége változtatott a szakmai gárda összetételén. Miután Thomas Tuchel, Lőw Zsolt és a stáb többi tagja távozott, Mauricio Pochettino személyében a párizsi vezetők konzisztens megoldással töltötték fel az üresen hagyott kispadot. Konzisztens abból a szempontból, hogy bár a játék képét illetően vannak apróbb változások, azonban a csapat stílusában, a játékról alkotott alapvető gondolatiságban nem.

Az argentin vezetőedző ugyanis Tuchelhez hasonlóan domináns és proaktív futballt szeretne viszontlátni játékosaitól, a labdával szeretné nyomás alatt tartani az ellenfelet, illetve a játékot a területmenedzsment folyamatain keresztül vizsgálja.

A stílusbeli folyamatosság kimutatható statisztikai szempontból is, hiszen majdnem minden, ehhez a stílushoz köthető adathalmazban a Tuchel előtti és a Pochettino alatti csapat hasonlóan teljesít. Többek között a támadópárharcok, cselek, labdabirtoklás, kidolgozott minőségi helyzetek (az ellenfél oldalára is értve), illetve ellenfél térfelén való labdaszerzések számaiban sem mutatható ki jelentős eltérés.

Ez a fajta állandóság a PSG játékosai számára előnyös helyzetet teremtett, az új edzői stáb lendületet, új impulzusokat adott, mindamellett, hogy a játékosoknak nem kellett hozzászokniuk egy teljesen új játékelképzeléshez, futballstílushoz. Ezt a kijelentést bizonyítja, hogy Kylian Mbappé és társai több fontos találkozót is megnyertek azóta, többek között az Olympique Marseille ellen kétszer is győzelmet arattak, most pedig a Bajnokok Ligájában értek el fontos idegenbeli sikert.

 

AZ ALAPHELYZET NEYMAR NÉLKÜL

Neymar da Silva Santos Júnior nagyjából egy héttel ezelőtt dőlt ki az egészséges játékosok sorából, így már hiányzott a párizsiak OGC Nice elleni bajnoki mérkőzéséről is. Már ezen a találkozón is jól látható volt, hogy Pochettino Moise Keanben látja Neymar helyettesét. A két játékos teljesen más karakter, ugyanakkor mind a ketten képesek meccseket eldönteni. Ám, míg Neymar agilis, dinamikus, és kiválóan cselező, addig Kean erős, erőszakos, és nagyszerűen helyezkedik a tizenhatoson belül.

A két játékos különbözősége miatt Pochettinónak egy új taktikai elképzelés után kellett néznie. Ez az új taktikai elképzelés egy apró változtatással járt a játékképet illetően: ez Kean szerepében és játékában érhető tetten.

Pochettino számára a feladat adott volt: úgy kellett változtatásokkal élnie a játékképet illetően, hogy a csapat stílusa ne változzék. Mint már fentebb említettem, ez a stílus a labda általi dominanciát, az ellenfél térfelén való játékot és az agresszív támadófocit jelenti.

Ahhoz, hogy ezek a stílusjellemzők teljesüljenek, a következő folyamatoknak kell megfelelően működniük (a sorrendiség nem számít):

  • Megfelelő labdakihozatal. A támadásban résztvevő játékosok szerepe ebben a folyamatban fontos, de közel sem annyira, mint a kapusé, a védőké, vagy éppen a középpályásoké. Ezért ebben a folyamatban Neymar kiesése nem jelentős probléma.
  • Az ellenfél térfelén való biztonságos berendezkedés, a labda megtartása mellett. Itt kezdődik meg a változások sora, ugyanis Neymar ebben a folyamatban aktívan részt szokott vállalni, néha visszalépéseivel a középpályára, néha pedig a szélesség biztosítása által.
  • Az ellenfél térfelén való kezdeményező játék, helyzetek kidolgozása. A brazil itt veszi sokszor hátára csapatát, eltűnik és feltűnik, párharcokat nyer, kombinációs játékával felfrissíti játékostársait, és gyakorta saját maga szerez döntő gólokat. Látszólag ezt a kreativitást kell Pochettinónak valamiféleképpen pótolnia úgy, hogy Kean karaktere nem feltétlenül alkalmas ennek a konkrét feladatnak az ellátására.

Hogyan változtatott tehát Pochettino a játékképen, milyen szerepet osztott Keanre, és hogyan nézett ki ez az egész elképzelés először az OGC Nice, majd az FC Barcelona ellen?

 



 

TERÜLETEK AZ OLDALVONALAK ÉS AZ ALAPVONALAK KÖZÖTT

Ahhoz, hogy egy csapat képes legyen labdát birtokolni az ellenfél térfelén hosszabb ideig, a szélesség biztosítása mellett üres területeket kell kialakítani a belső területeken játszó játékosoknak a játékszervezés elősegítése céljából.

A párizsiak a szélesség biztosítását a szélsővédőkre bízták, akik gyakorlatilag szélső támadókként funkcionáltak, amikor az ellenfél térfelére terelődött a labda. Helyezkedésük több területet eredményezett szélességben a párizsiaknak, megosztotta az ellenfél védőinek figyelmét, illetve a labdacirkuláció folyamatát egyszerűbbé tette.

A szélsővédők feltolása nemcsak az oldalvonalak közötti területek megnyitását eredményezte, hanem kihatott az alapvonalak közötti területek kialakítására is. Mivel a szélsővédők átvették a szélsőtámadók szerepét, a szélsőtámadó játékosok az ellenfél védői felé terelődtek.

A támadók jelenléte a belső területeken egy ún. fixációs folyamatot indított el. Ebben a folyamatban az ellenfél hátsó négyese odaszegeződött a támadókhoz, illetve el lettek választva a középpályások vonalaitól, megnyitva az oly fontos térségeket a középpályások vonalai mögött. Ezek a területek a helyzetek kialakításában fontos szerepet töltenek be.

Ennek a két húzásnak köszönhetően a PSG számára nem jelentett gondot az ellenfél térfelére rendezett állapotban megérkezni, ott labdát járatni a Nice, illetve a Barca ellen sem.

 

 

A KAPU MINT LEGFŐBB REFERENCIA

Ezt írtam a Fradi BL-szereplése kapcsán, a ferencvárosiak első csoportmérkőzését követően:

„Amint egy csapat képes az ellenfél térfelére, biztonságosan, szervezetten, és legfőképpen együtt megérkezni, az ellenfél stressz-szintje jelentősen emelkedik.”

Az ellenfél térfelén való játék csak akkor ér bármit is, ha az célzottan a helyzetkialakítás szándékával történik. Ha egy csapat az ellenfél térfelén járatja a labdát, de nem képes veszélyt teremteni az ellenfél kapuja előtt, akkor ez az említett stressz-szint csökkenni fog, ami még inkább megnehezíti a védelem áttörésének lehetőségeit.

Ezt Pochettino is jól tudja. Ennek okán az argentin mester a játékkép átalakításának módját a helyzetek kialakításának szándékával választotta ki. Mivel Pochettino globálisan, komplex dinamikus rendszerként tekint a játékra csakúgy, mint a jelenlegi futballelit nagy része, nem meglepő módon ugyanaz a változtatás, ami segítette csapatát az ellenfél térfelén való játékban, egyúttal segítette a helyzetek kialakításának folyamatát is.

Amikor az Osasuna–Eibar mérkőzésen tapasztalt védekezési hibákat elemeztem, már pedzegettem az értékes kontra értéktelen területek témáját a gólszerzés szándékának szempontjából. Röviden:

mivel a kapuhoz való közelség a legfontosabb referencia a gólszerzés aktusa előtt és közben, a tizenhatoson belüli területek jóval értékesebbek, mint a szélső területek. Ebből az következik, hogy bár a szélső területeken is fent kell tartania a támadó csapatnak a veszélyérzetet, a tizenhatoson belüli helyezkedés kulcsfontosságú. Továbbá, minél több támadó képes a tizenhatoson belül veszélyes területeket elfoglalni, annál nagyobb az esélye egy minőségi helyzet kialakulásának.

Arról nem is beszélve, hogy ha több támadó helyezkedik a tizenhatoson belül, vagy annak környékén, a közöttük lévő szociális és játékkapcsolati összjáték lehetőségei is feljavulnak.

Ez a gondolatmenet kétélű penge, ami hatványozottan és egyértelműen rajzolódott ki a Barcelona elleni párharcban. Az történt ugyanis, hogy a katalán védőjátékosok a három belső támadó (Kean, Mbappé, és Mauro Icardi) jelenlétére összehúzódtak, ezzel megnyitva az egy az egy elleni párharcok lehetőségét a szélső területeken. Ezt kihasználva a két szélsővédő, Layvin Kurzawa és Alessandro Florenzi, folyamatosan kereste a beindulási lehetőségeket a védelmi vonal mögé. Ez a penge egyik éle.

 

 

A penge másik éle a hatás-ellenhatás terméke. Mivel az egy az egy elleni szituáció többször jelentett veszélyt a Barcelona kapujára, a katalán szélsővédők egyre nagyobb figyelemmel adóztak a PSG felfutó szélsőinek. Sőt, a Barcelona stílusával teljesen ellentétes módon, Ousmane Dembélé és Antoine Griezmann egészen a saját védelmük vonaláig zártak vissza jobb megoldás híján. Ennek eredménye az lett, hogy a belső területeken Mbappé és társai több elérhető zónában többször voltak képesek összejátszani, a Barca védelmére nyomást gyakorolni.

 

Az FC Barcelona jelenlegi helyzetét tökéletesen bemutató kép. Az egykor ellenfeleit ugyanerre az 1-6-3-1-es felállásra kényszerítő sztárcsapat manapság képtelen dominálni ellenfeleit, labda nélkül pedig elképesztő zavarodottságról tesznek tanúbizonyságot mérkőzésről mérkőzésre

 

Ez a nyomásgyakorlás a PSG egyenlítő góljában tökéletes módon megmutatkozott. Kivételesen jó példaként szolgál Mbappé találata, hiszen a pálya közepén ismétlődő passzok hatására a Barcelona védői összesűrűsödtek, ezt kihasználva a szélességi területeken esély nyílt az áttörésre.

Kurzawa áttörésének hatására a Barca védői által alkotott szerkezet megbomlott, majd az egymáshoz és a kapuhoz is közel helyezkedő párizsi támadójátékosok összjátéka egy Mbappé találatban öltött testet. A gólról lehetne így is írni: nyitás szélességben a védelem széthúzására, rövid passzok középen a védelem összehúzására, áttörés megint szélen, majd befejezés újfent középen. Csiki-csuki.

 

 

Ezek a szélességi áttörések nemcsak egyszer segítettek gólhoz a párizsi alakulatot. A második, már vezetést jelentő Mbappé-gól ugyanebből a logikából, csak a második oldalon bemutatott áttörésből született. Az egész mérkőzést tekintve inkább Kurzawa futballozott klasszisként, mintsem Florenzi, azonban utóbbi is bizonyította rátermettségét. Amikor újra és újra sikerült Pochettino csapatának berendezkedni a katalán térfélen, a Neymar nélküli taktikai elképzelés látványosan megteremtette azokat az előnyös helyzeteket, amiket Pochettino proaktív játékfelfogása megkövetel.

Először Florenzi helyezkedése kényszerítette Griezmannt egy természetellenes labda nélküli viselkedésformára, majd a támadók helyezkedése a belső területeken a barcelónai védelem tagjait fixálta a szélső területek megnyitásának szándékával. Ez a terv bejött, Florenzi lendületből futotta le Griezmannt és a teljes gránátvörös-kék alakulatot, majd adott be, ezzel szolgálva ki a kapu elé érkező támadókat.

 

 

A mérkőzésen történtek hosszú ideig emlékezetesek lehetnek a jelenkori edzői szféra számára. Pochettino úgy változtatott a csapat játékán, hogy a saját stílusának jellegzetességeit közben mégis megőrizte. Ugyanakkor Neymar hiányában a játék képében beállt változásra megfelelően reagált és egy egyedi taktika elképzeléssel segítette hozzá játékosait egy fontos és emlékezetes idegenbeli győzelemhez.

Egy stílusedző faladata valóban nem más, mint a csapat stílusának megőrzése kíméletlenül. Bármi történjék is, a stílusnak sérülnie tilos, de a játék képét, az azt alkotó mozaikokat, illetve a taktikai elképzeléseket befolyásoló döntéseket úgy kell meghoznia, hogy a játékosokat a lehető legelőnyösebb szituációba legyen képes helyezni. Pochettino ezt, mint már ezelőtt annyiszor, újra megtette.


 

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x