Potter, varázslat nélkül

A svéd Östersundot a negyedik osztály poklából cipelte fel az első ligába, majd be az Európa-liga legjobb 32 csapata közé. És bár azt lehetett akkor gondolni, ő sem lesz próféta saját hazájában, immár Angliában is egyértelműen elismerik a munkáját. Portré a Brighton & Hove Albion szépreményű menedzseréről, Graham Potterről.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Hogy a Brighton & Hove Albion helyezése korántsem felel meg a mutatott teljesítménynek, azt egyrészt diktálhatja a szemünk – láthatóan uralja meccsei többségét, számos helyzetet kidolgoz, magasan letámadva rendre elbizonytalanítja ellenfelét, a támadásoknál nagy létszámban érkeznek játékosai a kapu elé –, másrészt pedig az analitika. És bizony a Brighton esetében sem hazudnak a számok.

A Sirályok a 14. helyen állnak, egy pontra a 17. helyezett Newcastle-től, jóllehet az xG (vagyis a helyzetek minősége) szerint nyolcadik az együttes (13 góllal kevesebbet szerez a lehetőségei alapján várható mennyiségtől). A lövések számában a hetedik, a kaput eltaláló kísérleteket tekintve ugyanakkor csak a 14., ami leginkább a képességeknek szól, és nem annak, hogy lehetetlen helyzetekből próbálkoznának; a labda mielőbbi visszaszerzésében negyedik (a Leeds, a Chelsea és a Southampton mögött, a Liverpool előtt); a támadóharmadbeli labdaérintések, valamint az ellenfél tizenhatosán belüli labdaérintések számában pedig egyaránt hatodik. Ezek az adatok azért nem egy kiesés ellen küzdő csapatra vallanak, ugye?

A Brighton rendre elismerő csettintést kiváltó produkcióinak mondhatni egyedüli letéteményese a szakvezető Graham Potter.

A 45 éves angol tréner játékosként számos klubban megfordult, a nyolc, a Southampton első csapatában megvívott első osztályú bajnokin túl nincs azonban PL-tapasztalata, de játszott több, mint 300 meccset a másod- és harmadvonalban. Nem nyűgözte le azonban az angliai futball, 30 évesen fel is hagyott az aktív játékkal.

 

„Amikor a felnőttfutballba léptem, az angol labdarúgás visszatérve nemzetközi eltiltásából épp igyekezett maga mögött hagyni sötét korszakát. Azért fociztam, mert imádtam ezt a játékot, de nem szerettem az Angliában honos prioritásokat, hogy nem szabad hibázni, hogy mindig van egy bűnbak, mindezek csak félelmet szültek a játékosokban.”

 


Potter nem félt ellenben belevágni a svédországi ismeretlenbe, amihez kellett felesége feltétel nélküli támogatása. Rachel férjét választva feladta tíz éve építgetett vállalkozását, 11 hónapos kisbabájukkal követte párját a messzi északra (azóta egy ikerpár is született). Utólag vallotta csak be férjének, hat hónapig annyira hiányzott neki a családja, az otthona, a saját közege, hogy minden nap zokogott. Nem könnyítette meg a helyzetét, hogy ura megszállottan vetette bele magát a munkába. Videós anyagok híján előfordult, hogy kilenc órát vezetett azért, hogy testi valójában lássa egyik kiszemeltjét. Felesége őrültnek gondolta, ő azonban tudta, ez a fajta elhivatottság szükséges ahhoz, hogy sikeres legyen. Abban pedig, hogy sikeres lesz, mindvégig meggyőződéssel hitt.

Ezen is múlt, hogy a negyedosztályba zuhanó együttest egészen az élvonalig repítette, annak is az ötödik helyéig, elhódítva a Svéd Kupát.

Ahhoz persze, hogy az Östersunds FK benne lássa felvirágoztatóját, nem ártott, hogy ugyancsak unortodox mód gondolkodó elnöke legyen. A korábbi katonai zászlóaljparancsnok Daniel Kindberg a klub 2017-es Európa-liga-menetelése idején halálosan komoly arckifejezéssel közölte, csapata akár meg is nyerheti az El-t, a következő szezonban pedig a Bajnokok Ligáját. Az sem volt éppen hétköznapi, amikor a Premier League-et kérte meg, hogy küldjön neki három akadémiai trénert utánpótlás-játékosai képzését elősegítendő. Így ismerkedett meg a manapság Newcastle-ban Steve Bruce mellett tevékenykedő Graeme Jonesszal. Kindberg az ő javaslatára választotta 2010-ben Pottert az első csapat edzőjéül, jóllehet az első találkozás után nem volt biztos a dolgában. Jones 2003 óta ismerte Pottert, aki akkor igazolt az angol negyedosztályú Boston Unitedbe, hamar felkeltve Jones érdeklődését:

 

„Nagyon más volt, mint az átlag futballisták, különleges személyiség, nagyon intelligens.” Jones Kindberget is győzködte, hogy Potter a megfelelő választás, a második találkozás után pedig a prezidentben sem maradt kétely.

 


Potter hét évében a negyedosztályból az elsőbe jutott az Östersund, Svéd Kupát nyert, a nálánál sokkal tehetősebb Galatasarayt és PAOK-ot kiejtve beverekedte magát az Európa-liga csoportkörébe, ahonnan az Athletic Bilbaóval azonos pontszámmal végezve, a Herthát megelőzve jutott tovább, és játszhatott az Arsenallal a legjobb 32 között. És ha a Wenger-csapat túl nagy falatnak bizonyult is, nem árt megjegyezni: a svéd klubot öt héttel azután alapították, hogy a francia tréner 1996-ban átvette az Ágyúsok irányítását, de a nagyon más startpozícióról árulkodik az is, hogy többen férnek el az Emiratesben (60 ezren), mint amennyien a svéd várost lakják (50 ezren). (Az Arsenal ennek megfelelően 3-0-ra nyert Svédországban, ám kárpótolhatta Potteréket, hogy Londonban 2-1-re győztek.)

Graham Potter társadalomtudományokból diplomázott, a mesterképzést vezetéstan és érzelmi intelligencia szakon végezte el, a tanultak igen jól jöttek neki Östersundban, ahol félresiklott karrierű, balhés, már elfeledett játékosokat kellett megnyernie ügyének. A számos fegyelmezetlensége miatt szerte Svédországban feketelistára tett csapatkapitány Brwa Nouri azt mondta róla, „a legjobb ember, akivel valaha találkoztam”, de ugyancsak jó útra tért nála az a Curtis Edwards, aki bár a Middlesbrough akadémiáján ígéretesen fejlődött, az éjszakázások, az alkohol, a lányok hajkurászása miatt 20 éves korára építkezéseken dolgozott amellett, hogy az alsóbb ligákban futballozott. 23 évesen meg az Athletic Bilbaónak rúgott remek kapásgólt az Európa-ligában, Potternek hála.

 


Edzői hitvallásának az ugyanis az alapja, hogy elsősorban az ember személyiségét érdemes fejleszteni.

Elérni, hogy leküzdje félelmeit, hogy bármilyen új helyzetben feltalálja magát, hogy merjen bátor lenni. Nem éppen szokványos módszerekkel valósította meg elképzeléseit: az Östersund játékosaival előadta A hattyúk tavát, jótékonysági eseményen énekelt velük nagyszámú publikum előtt, közös könyvírásba fogott. Minden egyes feladat azt a célt szolgálta, hogy a játékos kilépjen komfortzónájából, hogy ráeszméljen, ha ezzel a helyzettel is meg tud birkózni, a pályán sem adódhat olyan szituáció, amelyiket ne lenne képes kezelni.

„Két esemény minden másnál többet jelentett nekem – mesélte egykor a The Guardianben. – Az egyik A hattyúk tava balett, ami mindannyiunknak nagy kihívást jelentett, de az östersundi közönség nagyon büszke volt futballcsapatára, az előadás fogadtatása minden képzeletet felülmúlt. Ugyancsak jól sikerült a következő évi, a menekülteket segítő gálaelőadás, ezen mintegy 1600 ember előtt énekeltek a játékosok, aminek legalább olyan ereje volt, mint az ott végighallgatott egyéni sorstörténeteknek.”

 


(X) Az Unibeten immár statisztikai adatokra is fogadhatsz! Tedd meg a tétedet a topligás és BL-mérkőzéseken lövésekre, kaput eltaláló lövésekre, lapok vagy lesek számára!


 

De ugyancsak felemelő pillanatként marad meg benne az utóbb megnyert Svéd Kupa-döntő délelőttje, amikor fejenként két levelet kaptak labdarúgói: az egyikben Potter méltatta emberi tulajdonságaikat, a másikban a családtagok fogalmazták meg gondolataikat. Az érzelmekre játszó húzás inspiráló hatása nem maradt el: az Östersund a fináléban 4-1-re verte meg az IFK Norrköpinget. De ugyancsak libabőrös lett, amikor azok után, hogy a Galatasaray ellen megnyert El-selejtezőben az elkeseredett török drukkerek éves bérleteiket hajigálták be a pályára, csapata varázslatos teljesítményét hatalmas tapssal jutalmazták.

„Az emberek azt gondolják, az edzősködés arról szól, nyerjünk meg minél több meccset, ami egyfelől persze igaz, ugyanakkor egész karrieremben legalább annyira lényegesnek tartottam, hogy hogyan tudnék a körülöttem lévőknek segíteni abban, hogy jobbá váljanak, hogy jobban kezeljék a problémáikat, sikeresebbek legyenek, s nem feltétlenül csak a futballpályán – mondta már a Brighton újdonsült trénereként. – Az önostorozással mi vagyunk a magunk legnagyobb ellenségei, ha viszont segíteni tudok abban, hogy valaki felismerje, ezzel nem jut előbbre, hogy érdemes változtatnia gondolkodásán, az legalább annyira jó érzés, mint egy győztes meccs. Ha csak eredményben gondolkozol, örök hullámvasutazásra ítéltetsz. Mert mindig úgysem lehet nyerni, kell más kapaszkodó is. És ha sikerül olyan környezetet teremteni, amelyben a játékos őszintén hiszi, hogy őt segíteni vagyunk jelen, talán egy kicsit maga is többet tesz bele a közösbe, még keményebben dolgozik, még odaadóbban. Ettől még egy-egy vesztes meccs után nekem is emlékeztetnem kell magam arra, nem jött el a világvége, 24-48 órába telik nekem is, hogy ki tudjak mászni a sötét veremből, ahova egy-egy vereség taszít.”

Sir Alex Ferguson találta azt mondani, egy edző elnököt választ, nem klubot, nos, Potter így tett, amikor igent mondott a neki szabad kezet adó Daniel Kindberg elnökölte Östersund felkérésére, ahogyan akkor is, amikor – bár a Swansea City a Championship legjobban kereső menedzserévé tette volna – elfogadta az őt walesi szerződéséből hárommillió fontért kivásárló brightoni elnök–tulajdonos Tony Bloom ajánlatát. És alighanem így tesz majd, ha egy top hatos PL-klub keresi. Nem feltétlenül kell már arra olyan sokat várni.

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x