Raúl Jimenez, a pótolhatatlan(?) láncszem

Már két hete annak, hogy a futballvilág a lélegzetét visszatartva izgult az Emirates gyepén magatehetetlenül elterülő Raúl Jimenezért. Az azóta eltelt időben szerencsére már kiderült, hogy a koponyatörést szenvedett támadó túl van egy sikeres operáción, és otthonában lábadozik – az viszont hatalmas talány, hogy legnagyobb sztárja távollétében meddig fog süllyedni a korábban európai szereplést érő helyeket ostromló Wolves.

Különös utat járt be a csapatot tulajdonló kínai befektetőcsoport 2016-os színrelépése óta a Wolverhampton Wanderers. A klubbal – szokatlanul – szorosan együttműködő szuperügynök, Jorge Mendes közbenjárásának hála az elmúlt években egyre-másra érkeztek az olyan labdarúgók a Molineux-ba, akik megkaparintása korábban teljességgel elképzelhetetlen lett volna a „Farkasok” számára:

még Championship-középcsapatnak számított a Wolves, amikor elcsábították Diogo Jotát az Atlético Madridtól, megszerezték a Portót 18 évesen kapitányként vezető csodagyereket, Ruben Nevest, majd a feljutás után csatlakozott többek között az elmúlt évtized egyik legalulértékeltebb középpályása, Joao Moutinho is.

Ekkor talán még kevesen gondoltuk volna, hogy a klub Premier League-szereplésének elvitathatatlan kulcsszereplője és emblematikus arca mégis a Benfica kispadjáról kimentett későn érő center, Raúl Jimenez lesz.

Pedig nem lehet mondani, hogy ne indult volna sikerekben gazdagon a támadó pályafutása. Miután egészen 20 éves koráig kellett várjon felnőtt bajnoki debütálására nevelőegyesülete, a Club América színeiben, hamar beindult a szekér Jimenez számára: első szezonja után perememberként vette ki részét a mexikói futball egyik legnagyobb sikeréből, amikor hazája korosztályos válogatottjával egészen aranyéremig meneteltek a 2012-es londoni olimpián, a döntőben a többek között Neymarral, Thiago Silvával, Marcelóval, Oscarral és Hulkkal felálló brazilokat verve hatalmas meglepetésre. Az olimpiai arany után klubjában a bizalom jeleként megkapta a kilences mezszámot, ő pedig maximálisan élt a kínálkozó lehetőséggel. Immáron stabil kezdőként (29 alkalommal számítottak rá a mérkőzés elejétől, szemben az egy évvel korábbi 8-cal), 11 góljával és 6 gólpasszával pedig oroszlánrészt vállalt abban, hogy az előző szezonban még csak nyolcadik helyen záró América megnyerte a Clausurát. 

A várva várt nagy ugrás végül 2014 nyarán érkezett, miután egy, egyéni szinten hasonlóan sikeres évet követően a regnáló spanyol bajnok, az Atlético Madrid vetett szemet Jimenezre. A „Matracosok” teljes ráncfelvarrásra kényszerültek a támadósorban, miután az aranyérmes gárdából Diego Costa és David Villa is távozott, így a mexikóinak úgy tűnt, jó esélye van megragadni Európa elitjében – végül viszont csúfos kudarcba fulladt a spanyol kaland. Jimenez szinte labdába se tudott rúgni a vele párhuzamosan érkező Mandzukic-Griezmann duó (na meg a Madridban szintén méltán elfeledett Alessio Cerci) mellett, és végül egy szezon után, mindössze négy kezdett bajnokival és egy La Liga-találattal a háta mögött távozott a Vicente Calderónból.

Madridban nagyon nem találta a helyét

A következő állomáshelyéül ismét egy aktuális bajnokot, a portugál ligát ekkor már két éve uraló Benficát választotta. Hiába azonban a visszalépés a pontvadászat színvonalában, Jimenez Lisszabonban sem találta meg számításait: bár önéletrajzát tovább díszítette (két bajnoki cím mellett egyszer-egyszer a kupát és a ligakupát, két alkalommal pedig a szuperkupát is elhódította), továbbra is inkább csak a kispaddal köthetett szorosabb barátságot. A Benficánál töltött három idénye során 80 bajnokin jutott szóhoz, ám ezen találkozóknak mindössze a negyedénél számítottak rá kezdőként, és egy szezonban sem büszkélkedhetett nyolcnál több starttal – így annak ellenére, hogy limitált játékidejéhez képest kifejezetten jó számokat produkált (90 percenként 0.8 gólban vállalt tevékeny részt), teljesítményét jelentősen inflálja rengeteg rövid cameója. 

Végül, mint azt tudjuk, a Wolves mentette ki a mexikói csatárt az Ibériai-félszigetről.

A „Farkasok” eredetileg kölcsönben, vásárlási opcióval  szerezték meg a támadót, de igen hamar világossá vált, hogy hosszú távon számol Jimenezzel Nuno Espirito Santo. A friss szerzemény az első pillanattól fogva alapemberré tudott válni, amit drasztikusan megnövekedett játékpercei is jól mutattak – első angliai idényében kis híján ugyanannyi időt tölthetett pályán a bajnokságban, mint egész korábbi európai karrierje során.

Persze nem érdemtelenül jutott ennyi lehetőséghez: Jimenez volt jellemzően a kontrajátékra berendezkedő újonc támadásainak alfája és omegája, aki támadásépítésből éppúgy kivette részét, mint a befejezésből.

Jimenez tavalyi hőtérképén jól látszik, mennyire aktív a kaputól távolabb is / forrás: smarterscout

 

Számokkal is könnyű kifejezni, mennyire függött a Wolverhampton eredményessége kilencesük teljesítményétől. Első két teljes szezonjában a csapat 98 bajnoki találatának 44%-ban vállalt közvetlen szerepet előkészítőként vagy gólszerzőként a mexikói, de mezőnybéli aktivitása is jól mérhető: az előző idényben a Wolves által kialakított xG 58%-a olyan támadás eredményeként született, ami átment Jimenezen –

csak a miheztartás végett, ezzel ebben a tekintetben nagyobb hatással volt klubja támadójátékára, mint például Kevin De Bruyne a Manchester Cityjére vagy Mohamed Salah a Liverpooléra. 

Külön feltűnő lehet, hogy Jimenez milyen kiváló játékkapcsolatot létesített néhány társával. Első évében, amikor jellemzően az immáron Liverpoolt erősítő Diogo Jotával szerepelt elöl Nuno 3-5-2-es felállásában, összesen nyolc alkalommal szolgálták ki egymást a portugállal – ennél többször csak a Bournemouth duója, Callum Wilson és Ryan Fraser játszott össze többször gólt érően. Az előző szezonban pedig, mikor a 3-4-3-as hadrend volt inkább jellemző a „Farkasokra”, a köztudatba berobbanó Adama Traoréval alakult ki egy tipikus szélső-center kémia: Jimenez 13 akciógóljából hetet is a szélvészgyors spanyol készített elő (ami természetesen a legeredményesebb kombináció volt a bajnokságban), de a középcsatár sem maradt a liga cselkirályának adósa – négy találatából háromnál ő szolgáltatta az asszisztot.

Mindezek tudatában nem túlzás állítani, hogy Jimenez kiesése katasztrofális csapás Nuno együttese számára, már csak azért is, mert eddig sosem kerültek hasonló helyzetbe. A mexikói érkezése óta most a Liverpool ellen fordult elő először, hogy kimaradt volna a bajnoki meccskeretből, így most a gyors egymásutánban érkező mérkőzések közti néhány napos pihenők alatt kell kiterveljen valamit a portugál mester. A helyettes személye egyértelműnek tűnik: nyáron hatalmas összegért, 40 millió euróért érkezett a nagy ígéret Fabio Silva, de joggal lehetnek fenntartásaink a 18 éves játékossal kapcsolatban – a klubrekordot jelentő summa minden bizonnyal sokkal inkább köszönhető a háttérben ügyködő, már említett Jorge Mendesnek, mintsem a portugál ligában kapott 192 (!) játékperce során nyújtott teljesítményének. 

Az edzőközpontba már visszatérhetett, de a labdával még feltehetően jó ideig nem találkozhat

 

Azt egyelőre a szakértők sem tudták megtippelni, mikor láthatjuk újra pályán a támadót – az általa kommunikált „hamarosan visszatérek”-üzenet sokkal inkább az ilyenkor megszokott kincstári optimizmus eredményeként fogható fel, mintsem valós jóslatként vagy ígéretként. Szintén kérdőjeles, mi történik, amikor valóban hadra fogható állapotba kerül: bár a kapusoknál Petr Cech esete óta nem lepődünk meg a fejvédő látványán, ha esetleg Jimeneznek is hasonló felszerelésre lenne szüksége, nem tudhatjuk, miként fogja befolyásolni (fej)játékát – persze ez már bizonyos szempontból csak részletkérdés, egyelőre bízzunk a mexikói mielőbbi teljes felépülésében

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: