Interjúk
Átigazolások
Elemzések
Kultúra
Portrek
Portrék
Interjuk
Interjúk
Elemzesek
Elemzések
Kultúra
Kultúra

Tartalom

  • undefined
  • undefined
  • undefined
  • undefined
  • undefined
  • undefined
  • undefined
null
Labdarúgás
16 perc
2021. 06. 28.

Roberto de Zerbi szakmai hitvallása

Author avatar
Május 25-én bejelentették, hogy az új olasz edzőgeneráció illusztris személyisége Roberto de Zerbi elvállalta a Sahtar Doneck irányítását. A látványos támadófutballt képviselő, közkedvelt olasz szakvezető egy, a nemzetközi porondon rendszeresen résztvevő, kreatív futballt előnyben részesítő klubhoz került. A szakember döntésében szerepet játszott az, hogy a Sassuolónál végzett tevékenységet követően előrelépésnek tekinti az ukrajnai feladatot. Egyértelműen a sorozatos BL-szereplés és a legrangosabb európai versenysorozatban való tapasztalatszerzés a célja. Az alábbiakban bemutatom De Zerbi szakmai hitvallását, és ennek az eredményesség tekintetében megmutatkozó egyértelmű árnyoldalait is.

(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Az olvasók megszokhatták, hogy a szakemberek munkásságát ábrák segítségével elemzem. Miután a szakvezető távozott a Sassuolótól, jelen pillanatban új együttesének játékoskerete és az általa képviselt futball, illetve hadrend még csupán formálódik, ezért ezúttal inkább átfogó képet kívánok adni az olvasó számára a szakember taktikai krédójával és alkalmazott futballjával kapcsolatban. A későbbiekben, amint az ukrán klubnál végzett munka szakmailag mérhető lesz, egy mélyebb, a szakvezető itáliai és az ukrán munkásságát összegző, és összehasonlító anyaggal jelentkezem.

 

Háttér

Roberto de Zerbi Simone Inzaghi mellett az új olasz edzőgeneráció egyik legtehetségesebb tagja és taktikusa. Az Inter frissen kinevezett szakvezetőjével és számos talján szakemberrel ellentétben azonban De Zerbi kultúraidegen gondolkodása és a sokak elismerését kiváltó ötletes futballja egészen más dimenzióba helyezi személyét.

Ő ugyanis nem eredménycentrikus.

Ennek pozitív és negatív hatásai egyaránt megjelennek a gyakorlatban az alkalmazott szakmai munkát tekintve. A főként az alacsonyabb osztályokban eltöltött pályafutását követően az egykori trequartista 2013-ban a Serie D-s Darfo Boario irányításával kezdte edzői karrierjét. Egy évvel később egykori klubja a Foggia kispadján foglalt helyet. Az együttessel a 2015–2016-os szezonban elnyerte a Coppa Italia Lega Pro sorozatát és csupán a Gennaro Gattuso vezette Pisa elleni playoff vereség következtében maradt le a feljutásról.

A Foggiánál alkalmazott pozíciós játékra épülő kreatív futballja sok szakmabeli elismerését kiváltotta, és a Serie A-ban szereplő Crotone fel is kérte a vezetőedzői posztra. De Zerbi ezt akkor még nem fogadta el, de nem sokkal később a Palermo hívására már igent mondott. A remélt előrelépés helyett Palermóban azonban rendkívül rosszul teljesített együttese, amely átmenetileg megtörte a szakvezető karrierjét. Az ottani elnök, Maurizio Zamparini három hónapot követően menesztette, miután a csapat az első 12 fordulóban csupán egyetlen alkalommal hagyta el győztesen a pályát.

2017 októberében aztán a Beneventót irányíthatta a legmagasabb osztályban. Bár az együttes játékoskeretének köszönhetően nem volt versenyképes a Serie A-ban és a szezon végén búcsúzni kényszerült, De Zerbi munkáját és labdatartásra irányuló futballját összességében pozitívan értékelte a szakma.

A Squinzi család tulajdonolta Sassuolo, amelyet egykoron Massimiliano Allegri vezetett fel a Serie C1-ből a másodosztályba, és amelyet akkoriban Giuseppe Iachini irányított, a legkevesebb gólt szerezte a bajnokságban és a kreatív futballt szem előtt tartó vezetőség ehhez a filozófiához megfelelő szakvezetőt keresett. A Foggiánál megsüvegelendő szakmai munkát felmutató De Zerbi neve éppen ezért jól csengett, és meg is kapta a bizalmat 2018-ban. Az elmúlt három esztendőben szakmai munkásságának köszönhetően pedig nem csupán Olaszországban, hanem számos európai országban figyelemmel kísérték tevékenységét.

 

De Zerbi szakmai hitvallása

 

A szakvezető a pozíciós játék szerelmese, labdatartásra irányuló futballjában létfontosságú a mérkőzés kontroll alatt tartása, miközben védekező fázisban az ellenfél térfelén történő gegenpresszing és agresszív letámadás alkalmazása különös hangsúlyt kap. Célja a labdabirtoklás, és labdavesztés során annak minél hamarabb történő visszaszerzése. A számos játékosát támadásban bevonó, kreatív kombinációkra és háromszögelésekre épülő futballjában nem a választott felállás kap központi szerepet, hanem a pozíciós játék legfőbb alapelvei, a hadrendtől függetlenül. A választott felállás ugyanis nagyban függ az aktuális pillanatban rendelkezésére álló játékosállománytól, a soron következő ellenféltől és együttese aktuális formájától is. Hitvallásában kiemelt jelentőséget kap a szélesség és a folyosók lefedése, vagy éppen az állandó pozícióváltások a játékosok között.

 

Leggyakrabban a 4-3-3/3-4-3/3-2-4-1/4-2-3-1-es felállásban játszatta a Neroverdit az elmúlt három szezon során, és míg játékelképzelése egyértelmű volt, a felállás a rendelkezésére álló futballisták kvalitásaitól függött. Amikor az ellenfél két támadóval kívánta rohamozni kapuját, három védővel állt fel azért, hogy labda visszaszerzést követően létszámfölényes helyzetben tudjon építkezni együttese. Nem beszélve a támadásvezetés során bevont kapus kulcsszerepéről, és a gyakran ilyenkor rendkívül mélyen, a saját tizenhatosán belül helyezkedő hol védelmi hármas, hol négyes támadásépítésétől.

De Zerbi célja lefedni a pálya minden egyes szegletét játékosai helyezkedéseinek köszönhetően, teszi mindezt úgy, hogy a támadásvezetés során optimális esetben egyenlő távolságot kell(ene) tartania a futballistáinak egymástól. Többek között a Juventus régi-új szakvezetőjéhez Allegrihez, vagy a De Zerbi elképzeléseit egyébként előszeretettel alkalmazó szövetségi kapitány Roberto Mancinihez hasonló módon De Zerbi célja mindezzel az ellenfél játékosai közötti távolság tudatos megnövelése, különösen a támadóharmadban az ellenfél szélső- és belsővédői közti területeken történő térnyerés.

A támadásvezetésnél ha négyvédős rendszert alkalmaz, ha szükséges a létszámfölény kialakításához, mindkét szélsőhátvéd támogatja a labdakihozatalt, míg a háromvédős hadrendben a két belső középpályás lép vissza és alkot egy pillanatnyi öt főből álló – sokszor aszimmetrikus – négyszöget, amely általában szintén egyértelmű létszámfölényhez vezet. De Zerbi egyébként gyakran a két szélsővédővel alkotja meg a négyszöget, amelybe az egyik belső középpályás belép ötödik játékosként.

De Zerbi célja – Mancinihez hasonlóan – a lassú labdajáratással történő ellenfél kimozgatása a centrális területekről azért, hogy a pálya középső harmadában az ellenfél két védelmi vonala között területet nyerhessenek középpályásai. Az ellenfél térfelén a támadás felfejlődése során aztán a kreatív játékosok magasabb fordulatszámon építkeznek mind a széleken történő háromszögelések, mind a fél területekbe belépő trequartisták és támadók együttes mozgásának és összjátékának köszönhetően. Fontos kombinációs elem De Zerbi elképzelésében a harmadik játékos bevonása, Manuel Locatelli például ebben kiválóan teljesített az elmúlt időszakban.

A belső középpályások és a szélsővédők centrális területekre és félterületekbe való állandó bemozgása segíti a támadásvezetést és azt, hogy a labdát pillanatnyilag birtokló játékos mindig támaszkodhasson egy szabadon mozgó társra, ezért nem válik statikussá és könnyen kiolvashatóvá a támadásvezetés. Sok mozgás, magas technikai repertoár és a szélsővédők és támadók által is felvállalt gyakori egy az egy elleni játékhelyzetek pillérei e rendszernek. Érdemes folyamatában látni a támadásépítés egyes formáit, az alábbi videón pár példa:

 


 

A 3-4-2-1/3-4-3 esetében a szélsőtámadók lépnek vissza a fél területekbe, vagy húzódnak ki a pálya szélére, miközben a két oldalon felfutó két szélsővédő a centrális területeken teret nyer és megjátszhatóak. A szakember tükörszélsőket alkalmaz, kontroll alatt tartja és megszállja a folyosókat az ellenfél térfelén, míg a felpasszolt labdákat a támadóharmadban a támadó és trequartisták összjátéka határozza meg akár a 4-2-3-1-es akár egy 3-4-3/4-3-3-as felállásban. A támadásépítés felfejlődése során a támadóvonalba olykor hirtelen felpasszolt labdák a visszamozgó társak felé (Francesco Caputo, Kevin-Prince Boateng, stb.) gyakori elemek voltak az elmúlt három esztendőben, és a közvetlenebb, gyorsabb támadásvezetést szolgálják.

 

Gyenge pontja az effajta futballnak az, amikor az ellenfelek mélyen meghúzva védelmi vonalaikat, teljesen elzárják a hivatkozási pontokat és folyosókat, passzsávokat Giacomo Raspadoriék elől. Ilyenkor a támadóharmadban bizony komoly gond elé kerül a kreatív futballját alkalmazni képtelen Neroverdi, hiszen nincs kellő területe erősségeinek érvényre juttatásához.

 

Kiváló pedagógiai érzék

De Zerbi egyik évben sem volt könnyű helyzetben, hiszen mire felépített egy többé-kevésbé működő gépezetet, rendre eladták legértékesebb labdarúgóit és új vezéreket kellett találnia a piacon és saját keretében is az elképzelt futball megvalósításához. Tette mindezt oly módon, hogy a távozók ellenére csapatának játéka ne essen vissza, hanem sokkal inkább a fejlődés jeleit mutassa évről évre. Kevin-Prince Boatengről már lemondtak többen, amikor De Zerbi irányításával egy nagyon okos, hasznos, taktikai szempontból érett futballra volt képes, és egyértelmű hivatkozási pont volt a támadósorban. Távozását követően egy másik hadrend alkalmazása segítette a Sassuolo rokonszenves együttesét, és De Zerbi kellően intuitív volt nem csupán a választott hadrendek, de a játékosait fejleszteni képes pedagógiai érzéke alapján.

 


Őt dicséri ugyanis, hogy Boateng mellett olyan futballistákat nézett ki a játékospiacon, épített be csapatába, és/vagy indultak rohamos fejlődésnek az irányítása alatt, mint a hamarosan klubot váltó, a válogatottban egyre inkább vezérré előlépő Locatelli, a már az Internazionale kötelékében futballozó Stefano Sensi, a Juventushoz igazolt Merih Demiral és számos további (Pol Lirola, Alfred Duncan stb.) játékos.

 


Ha Simone Inzaghival kapcsolatban megemlítettem, hogy képes a maximumot kihozni a rendelkezésére álló garnitúrából, akkor ez az immáron 42 esztendős, bresciai szakvezetőről is ugyanennyire elmondható. Hasonlóan hatékony munkát várok tőle Ukrajnában is, ahol a Sassuolónál tapasztaltakhoz hasonlóan számos kreatív fiatal játékos taktikai érési folyamatát elősegítheti.

 


(X) Kattints ide és vegyél részt a napi Eb-sorsoláson és vidd el a részed a 300 millió forintból!


 

Kétarcú futball – De Zerbi hitvallásának árnyoldala

A szakvezető együttesei védekező fázisban finoman fogalmazva sem hatékonyak, sokszor szervezetlenek és katasztrofális teljesítmény felmutatására is képesek. Temérdek gólt kapnak egy bajnoki szezon során, és rendkívüli hiányosságok jellemzik őket.

A védekezésben gyakran 4-1-4-1-re váltó szakember rendre a szélekre kívánja terelni a labdatartó ellenfelét, amely a kisebb és közepes játékerejű ellenfelek ellen többnyire működik. A centrális területek és passzsávok elzárása többnyire sikeres, miközben az erősebb kerettel, és technikai főlénnyel bíró együttesek súlyosan büntetik De Zerbi legénységét. Szorult helyzetben a labda azonnali, túlsó oldalra történő átfordításával a fellazult védelemre sokszor bizony zavartalanul vezethetik a labdát. Egy másik, súlyos problémája a szakember együtteseinek az, hogy általában olyan szervező középpályásai vannak, akik elsősorban támadófázisban hatékonyak, és a támadóból védekező fázisba történő átmenetek során bizony nem állnak helyzetük magaslatán. Támadáskor sokszor a labda vonala elé lépnek (lásd a gyakori hibát Mancini válogatottjánál is), labdavesztéskor pedig a védelmi vonalak között megnőtt területeken az ellenfél képes megkontrázni őket.

Védekezési hiányosság, hogy letámadáskor bár hatékonyan kezdik meg Domenico Berardiék az ellenfél zavarását, gyakran nem a megfelelő ütemben követi őket a második és harmadik védelmi vonal és könnyen kijátszhatóvá, és sebezhetővé válik az együttes. Tény, hogy amikor működik a letámadás, és a labda visszaszerzésre az ellenfél térfelének közepén, vagy a támadóharmadban kerül sor, sokszor támadás befejezéssel zárul az akció (gól, lövés). Amikor mélyen védekezik és nyomás alatt játszik az együttes hajlamos mentálisan elfáradni és hibázni. Ez nem véletlen, hiszen az intenzív futball, amely folyamatos gondolkodásra készteti játékosait, komoly mentális energia veszteséggel jár. Ez mindenképpen negatívuma az alkalmazott futballnak. Az alábbi videóban példákat láthatunk a védelmi vonalak rendezetlen helyezkedésére, taktikai fegyelmezetlenségekre:

 


A Sics ábrája tökéletes képet fest a Sassuolo pályán mutatott viselkedésmintáiról, hatékonyságáról és hiányosságairól a Serie A nemrég befejeződött idényében. A mátrixon, a mezőnyben a labdabirtoklás terén a legmagasabb értéket mutatja fel az együttes. Az IPO–IRD aránya viszont hűen tükrözi De Zerbi hitvallásának kettősségét. Együttese bár temérdek helyzetet teremt és gólt szerez (64), de megközelítőleg hasonló számú találatot is kap (56) és sok helyzetet alakítanak ki ellene, aminek köszönhetően a zölddel jelölt Sassuolo a grafikon vízszintes vonalán helyezkedik el. Igaz, így is a legjobb nyolc, zölddel jelölt együttes közé tartozik.

 


 

Az IPO (l’indice di pericolosítá), azaz a veszélyességi mutató azt reprezentálja, hogy egy adott találkozón mekkora veszélyt jelentett egy együttes az ellenfele számára. Az IRD (l’indice di rischio difensivo), a kockázati mutató egy csapat védekezésének a sebezhetőségét értékeli, az együttesek passzív veszélyességi fokát méri. Magyarul: mekkora teret ad az együttes az ellenfél támadásai számára. A két mérőszám eredményét pedig ha kivonjuk egymásból (IPO-IRD), megkapjuk azt, hogy az adott csapat mennyire uralta a mérkőzést, vagy mennyire játszott alárendelt szerepet.

 

A grafikonon világosan látható, hogy a támadófocit erőltető, de rendkívül sebezhető Neroverdi a bajnokság nyolcadik legveszedelmesebb együttese az ellenfelekre nézve, miközben az ellenfelei hasonlóan sok veszélyt jelentenek a kapujukra ezért IPO és IRD mérőszámainak különbsége bár pozitív, de elenyésző. Akit érdekel, az IPO és IRD fogalmakról hazánkban elsőként részletesen írtam korábban ezen az oldalon, és videó formában egy egyszerűsített, bemutató változata is elkészült:

 


 

Miért nem kell De Zerbi egy vezető olasz klubnak?

Fontos kiemelnem azt, hogy bár rendkívül üdvözítő a bresciai edző hitvallása, különösen egy olyan elszigetelt futballkultúrában, mint az olasz, a szakember elképzelései rendkívüli hiányosságokkal párosulnak a gyakorlatban. Egy taktikus, pozitív értelemben számító futballkultúrában egy topklubnál ez nem igazán jó ajánlólevél, főleg akkor, amikor hosszú évek óta maga De Zerbi kijelentései hátráltatják saját előmenetelét:

 

„Számomra nem az eredmény a fontos, hanem az, hogy azt hogyan érjük el. Ha nyerünk, de rosszul játszunk, nem vagyok elégedett. Ha kikapunk, de jól játszunk, akkor elégedett vagyok.”

 

Ha egy szakvezető ilyen és ehhez hasonló további kijelentéseket tesz, ne csodálkozzunk azon, hogy a rengeteg üzleti partnerrel, részvényessel, szponzori körrel és évi több százmillió eurós költségvetéssel bíró, és mindennek a felelősségét napi szinten viselő topklubok vezetői nem kapkodnak érte, hiszen számukra az eredményesség kiemelkedően fontos és elvárt. Nem kockáztathatja meg egyik, magát komolyan vevő topklub sem, hogy az elvárt eredményességet feláldozzák egy reménybeli kreatív, de kevésbé eredményes futball oltárán.

 

De Zerbi dicséretes taktikai húzásait ugyanis szabadelvűség és önfejűség jellemzi. A szakember bátor húzásai jobban elfogadhatók egy olyan klubnál, ahol nyomás nélkül, de legalábbis lényegesen mérsékeltebb felelősségvállalással dolgozhat, mintha például az AC Milan vagy a Juventus szakvezetője volna. Sokkal könnyebb kísérletezni a Mapei tulajdonolta klubnál, amely filozófiája egybecseng a szakvezetőjével. Kreatív, közönségszórakoztató játékkal csalogassa hétről hétre a nézőket a lelátóra.

 

Magyarul: De Zerbi nem azért játszik négy védővel, hogy szilárddá tegye a védelmet, hanem azért, hogy a labda visszaszerzést követően legyen plusz egy játékosa a támadást építeni! De Zerbi számos esetben képes volt több, a feladatra megfelelőbb, alkalmasabb játékosa helyett az alacsony, fizikailag komoly hátrányból induló Sensit megtenni az egyik belső középpályásnak csak azért, hogy a remélt labda visszaszerzést követően egy kreatív játékosra támaszkodva vethesse támadásba csatárait. Ez a „fordított” gondolkodás egy, a győzelmet minden áron elérni hivatott klubnál problémát jelenthet számára. A Sahtar valószínűleg ismét a Dinamo Kijevvel harcolhat majd a bajnoki címért, miközben gazdasági hátterének is köszönhetően azért a mezőny jelentős része vélhetően nem lesz versenyben vele. Egy olasz topklub, amely több versenyképes együttessel harcol a bajnoki címért racionális okokból jelen pillanatban nem választhat hasonló hitvallást követő szakvezetőt.

 

Veszít-e az olasz futball De Zerbi távozásával?

A válasz röviden: mindenképpen. A szakvezető tanításainak hála nem csupán saját klubját gazdagította, de az olasz válogatott is számos kiváló, immáron taktikailag érett, felelősségteljes futballistát köszönhet a szakember munkájának. Maga Roberto Mancini is számos elemet alkalmaz De Zerbi hitvallásából és a talján futball hátországában feltörekvő fiatalabb edzők közül egyre többek követik De Zerbi kultúraidegen, de dicséretes szakmai elképzeléseit.

Hosszú távon azonban nem gondolom, hogy komoly veszteség érné az olasz futballt. Egyrészt a szintén még egy érési folyamat kellős közepén tartó De Zerbi munkásságát Ukrajnából is követheti majd a nemzetközi szakma, miközben ő a nemzetközi tapasztalat (életvitel, munkakultúra, helyi normák, angol nyelv használata, ismeretségek kialakítása, tapasztalat a BL-ben, stb.) segítségével további komoly készségekre tehet szert. Pár év leforgását követően vissza fog térni Olaszországba, és akár egy helyi vagy másik európai topklub irányítására is felkérést kaphat és hosszú távon a szélesebb szakmai tapasztalatát az olasz labdarúgás hasznosíthatja. Feltéve, ha sikeresen szerepel majd most éppen a kreatív brazilokat rendszeresen foglalkoztató Sahtarnál.

A Sassuolo a mezőny élvonalába tartozott többek között a labdabirtoklás, a passzok és pontos átadások száma alapján. Rövid passzokkal operál és a mélységet keresi támadásban. De Zerbi munkásságának köszönhetően a Sassuolo Olaszországban kiemelkedett a labdafelhozatalban, a pálya középső harmadában a két védelmi vonal közti területek térnyerésében, az állandó helyváltoztatásoknak és elmozgásoknak köszönhetően a labdatartó játékost rendre kisegítő szabad ember felkutatásában, mindig más és más változtatásokat eszközölve az aktuális ellenfél alapján. Az elemzett hiányosságai mellett együttese rugalmas, alkalmazkodó képes, okos, intuitív játéka üde színfolt lehet Ukrajnában és remélhetőleg az európai mezőnyben is.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom



Fotók: sics.it, ESPN

Kéri András Dániel
A szerző a Calcio Analyst Italia nevű nemzetközi podcast adás szerkesztője

Hogy tetszett a cikk?

Ajánlás
Kultúra
Ez a weboldal is sütiket használ!X

A kényelmes böngészés érdekében sütiket használunk a tartalom és a közösségi funkciók biztosításához, a weboldal forgalmunk elemzéséhez és reklámozás céljából. A weboldalon megtekintheted az Adatkezelési tájékoztatónkat és a sütik használatának részletes leírását. A sütikkel kapcsolatos beállításaidat a későbbiekben bármikor módosíthatod a láblécben található Süti kezelési beállítások feliratra kattintva.