Sir Alex és Don Giovanni futballistája volt: Liam Millerre emlékezünk

Február 13-án lenne 40 éves a Celtic, a Manchester United és az ír válogatott tragikusan fiatalon elhunyt egykori középpályása, Liam Miller (1981–2018). Felidézzük karrierje főbb állomásait, melyek során alkalma volt a világ legszebb stadionjaiban a labdarúgás legnagyobb csillagai mellett, és ellen játszani.

(X) Regisztrálj az Unibetre és 20.000 Ft üdvözlőbónuszt kaphatsz ajándékba!


 

A korábbi kitűnő középpályás, Liam Miller 2017-ben, aktív pályafutása befejeztével az edzői szakmát kezdte kitanulni. Az Egyesült Államokban, Utah-ban vállalt asszisztensi feladatot a Major League Soccerben szereplő Real Salt Lake tartalékcsapatánál, a Real Monarchs-nál. Még abban az évben, november 17-én az orvosok hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála: 37. születésnapját már nem érte meg, alig három hónappal később, 2018. február 9-én Londonban hunyt el. Feleségét, Clare-t, és három gyermekét, Koryt, Leót és Belle-t hagyta hátra.

 

Kelta kezdetek

Liam William Peter Miller az írországi Corkban született 1981. február 13-án. Gyermekkorában a hagyományos futball mellett az ír (gaelic) fociban is kitűnt tehetségével, de amikor 1997-ben bekerült a Celtic FC utánpótlásába, végleg elkötelezte magát a labdarúgás mellett. 1998-tól Írország korosztályos válogatottjaiba is rendszeresen behívták, abban az évben megnyerte a Skóciában rendezett U16-os Európa-bajnokságot, többek között későbbi manchesteri csapattársa, John O’Shea oldalán. A korosztályos csapat edzője az a Brian Kerr volt, aki később, már a felnőtt együttes szövetségi kapitányaként 2004-ben először adott lehetőséget Millernek a felnőtt válogatottban is.

Fejlődése érdekében 2001-ben nevelőegyesülete fél évre Dániába kölcsönözte ki, az ifjú középpályás Aarhusban, a helyi AGF színeiben kóstolt bele először az élvonalbeli futballba. Glasgow-ba visszatérve ismét az oldalvonal mellett, a nagyok árnyékéban találta magát, a Kelták középpályájának urai akkoriban az angol Alan Thompson, a skót Paul Lambert, az északír Neil Lennon, és a bolgár Sztilijan Petrov voltak.

Miller ideje a 2003–2004-es szezonban jött el, amikor végre megkapta a bizalmat az északír Martin O’Neilltől: 40 mérkőzésen futballozott, öt gólt ért el, a Celtickel bajnoki címet és Skót Kupát nyert, emellett a nemzetközi porondon is szép eredményeket ért el a csapattal.

 


 

A Hidegkuti Nándor stadionban 2003. augusztus 13-án lépett pályára Budapesten, az MTK elleni Bajnokok Ligája-selejtezőn, majd két héttel később a glasgow-i visszavágón is – a Celtic 6-0-s összesítéssel búcsúztatta a magyar bajnokcsapatot. A BL őszi csoportkörében Miller góllal járult hozzá az Olympique Lyon, valamint az Anderlecht hazai legyőzéséhez is, a Henrik Larsson vezette alakulat ezzel együtt a harmadik helyen végzett kvartettjében az OL és a Bayern München mögött, így 2004 tavaszán az UEFA-kupában folytatta szereplését. Ott a cseh bajnok FK Teplice kiverése után az FC Barcelona várt a Keltákra, akik a Celtic Parkban Thompson góljával meglepetésre legyőzték Ronaldinhóékat, majd a Camp Nouban kiharcolt gól nélküli döntetlennel bejutottak a negyeddöntőbe.  Ott a Juan Román Riquelmével és Sonny Andersonnal felállt Villarreal CF parancsolt megálljt a skót alakulatnak.

 

Kemény konkurencia Manchesterben

Bár O’Neill edző marasztalta Millert, a középpályás, akinek kontraktusa 2004 nyarán lejárt a Celticnél, már januárban előszerződést írt alá a Manchester Uniteddel, ahol Sir Alex Ferguson várta őt – meg persze honfitársai, John O’Shea, és a csapatkapitány Roy Keane. Első MU-idényében 19 alkalommal lépett pályára Cristiano Ronaldo és Wayne Rooney csapattársaként, a Vörös Ördögöknél a pálya közepét vitathatatlanul uralta Keane, Paul Scholes, és az akkoriban játékba lendülő skót tehetség, a Millernél három évvel fiatalabb Darren Fletcher. A 2004-ben az ír nagyválogatottban is debütált középpályás, hogy több játéklehetőséghez juthasson, a 2005–2006-os szezont az akkoriban a Championshipben szerepelt Leeds Unitednél töltötte kölcsönben, Manchesterbe visszatérve pedig Sir Alex közölte vele, megfelelő ajánlat esetén távozhat.

 

Ez pedig nem mástól, mint Roy Keane-től érkezett, aki épp akkor kezdte menedzseri karrierjét a Sunderlandnél! Miller alapembere volt a bajnoki címet nyert, ezzel a Premier League-be visszajutott Fekete Macskáknak, és tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a következő idényben a Sunderland újoncként bent maradjon az angol élvonalban – ekkoriban tartalékkapusként klubtársa volt Fülöp Márton (1983–2015) is. Miller 2008 őszére kiszorult az együttesből, angliai pályafutását 2009 tavaszán a Queens Park Rangers együttesében zárta.

 

Gyarmati kalandok és a búcsú

Habár azon a nyáron épp csapat nélkül tengődött, az ír válogatott akkori szövetségi kapitánya, Giovanni Trapattoni töretlen bizalma jeleként továbbra is meghívta őt a nemzeti csapatba, melyben 2004 és 2009 között összesen 21 találkozón lépett pályára. Miller egész nyáron otthon, Írországban edzett, az átigazolási időszak augusztus végi lejártáig nem talált magának új csapatot. Szeptember elején aztán a skót Hibernians kétéves szerződést kínált neki, amit örömmel elfogadott, és fantasztikus teljesítménnyel hálált meg: két év alatt 76 mérkőzésen hét góllal segítette a Hibst, őt magát pedig beválasztották a 2009-2010-es idény skót álomcsapatába, egykori Celtic-futballistaként kilenc (!) Rangers-játékos közé…

 


 

2011-ben, szerződése lejárta után Miller kontinenst váltott, és az akkoriban felfutó ausztrál A-League színvonalát igyekezett növelni, négy ottani idénye alatt 67 találkozón öt gólt ért el. 2013-ban meghívót kapott a liga All Star-együttesébe, amely Sydney-ben éppen egykori klubja, a Manchester United ellen játszott gálamérkőzést, Miller így ellenfélként találkozhatott a pályán korábbi csapattársaival, Rio Ferdinanddal, és Ryan Giggsszel. 2014-ben bajnoki címhez segítette a Brisbane Roart, legyőzve a döntőben a japán klasszis Ono Sindzsivel felállt Western Sydney Wandererst. Bár több ajánlatot kapott Ázsiából, 2015 januárjában Miller úgy döntött, hazatért szülővárosába: nős emberként, három gyerekkel úgy gondolta, épp ideje megállapodnia, ugyanakkor teljes lelkesedéssel vetette bele magát a munkába a Cork City FC-nél, amely akkoriban ünnepelte alapításának 30. évfordulóját.

A Rebel Armynak, Lázadó Seregnek becézett együttesnek természetesen egész évben alapembere volt,   a bajnoki szezont a második helyen zárta a klubbal, és az országos kupa döntőjében is pályára léphetett. Összesen 35 meccsének mindegyikén kezdőként futott ki a pályára. Egyetlen évig maradt azonban csak otthon, 2016-ot már az Egyesült Államokban focizta végig, a USL-ben szerepelt félprofi Wilmington Hammerheads FC, azaz a Pörölycápák színeiben. A 2016-os idény 30 meccséből 25-ön lépett pályára, csapatkapitányként mindannyiszor a kezdőként. Utolsó gólját július 24-én szerezte, búcsúmérkőzését szeptember 25-én a Richmond Kickers ellen (2-0) játszotta – nála egy évvel fiatalabb edzője, az angol Mark Briggs a 87. percben hozta le a pályáról, hogy a wilmingtoni Legion stadion közönsége illően megtapsolhassa a visszavonuló kapitányt.

Liam Miller klubjaiban és ír nemzeti színekben együtt 450-nél is több hivatalos mérkőzésen futballozott, a barátságos, felkészülési meccsekkel együtt bőven ötszáz találkozó felett fejezte be pályafutását, és feltett szándéka volt, hogy klubsikerekkel és egyéni elismerésekkel egyaránt díszített, gazdag karrierjének tapasztalatait továbbadja a focisták következő nemzedékének. Korai halála nagy veszteség nemcsak szűkebb családja, de a labdarúgás egész, világméretű családja számára is.

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x