Sir Alex szobrot kap, a jelen új győzelmeket hoz Aberdeenben

Július végén látott napvilágot a hír, hogy az Aberdeen FC stadionjában, a Pittodrie-ben bronzszobrot emelnek Sir Alex Fergusonnak, a klub legendás menedzserének tiszteletére. Eközben az aktuális csapat új babérokra tör a hazai és a nemzetközi porondon egyaránt, nézzünk hát körül a The Dons háza táján!


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

A 118 éve alapított Aberdeen FC azóta, hogy 1905-ben feljutott a skót élvonalba, sosem esett ki onnan, a futballvilág térképére azonban egyértelműen egy bizonyos Alexander Chapman Ferguson, az 1960-as évek egykori príma csatára tette fel az egyesületet azután, hogy 1978-ban, 36 esztendősen elvállalta a gárda irányítását.

Az 1995-ben lovaggá ütött mestert mi már Sir Alexként ismerjük, egykori csapata játékosai azonban Furious Fergie-ként hivatkoztak rá szigorúsága és rendszeres kirohanásai, motivációs csodafegyverként használt látványos dühkitörései miatt. A magát szocialistának valló, a brit Munkáspárt (Labour Party) lelkes és bőkezű támogatójának számító Ferguson most, négy évtizeddel első komoly sikerei után szobrot kap az 1899-ben átadott Pittodrie Stadiumban, mely a klub vezetésének közleménye szerint az első lesz abban a sorban, amely az egyesület hőseit hivatott ilyen formában megörökíteni.

 

Röviden a dicső múltról

Ferguson hét éven át, 1986-os Manchesterbe szerződéséig 459 mérkőzésen ült az Aberdeen kispadján, az 1980-as első bajnoki címet további két országos bajnoki trófea, négy skót FA-kupa- és egy ligakupa-diadal követte a hazai sorozatokban, a csapatot viszont világszerte ismertté az 1982–1983-as idényben aratott nemzetközi kupasikerek tették.

A skót brigádnak a KEK-ben előbb selejtezőt kellett játszania a svájci Sionnal, az első körben egyetlen, hazai pályán szerzett góllal verte az albán kupagyőztes Dinamo Tiranát, a második fordulóban pedig a lengyel Lech Poznant búcsúztatta kettős győzelemmel, 3-0-s összesítéssel (miközben a Real Madrid szintén kettős győzelemmel, 4-1-gyel lépte le az Újpesti Dózsát). A negyeddöntőben Fergusonék már igazán komoly ellenféllel, a Karl-Heinz Rummeniggével, Dieter Hoeness-szel, Paul Breitnerrel felállt Bayern Münchennel találták szembe magukat, a müncheni gól nélküli döntetlent követően aztán a Pittodrie-ben 3-2-es győzelmet arattak. A csapat erősségei a skót válogatott kapuját később három világbajnokságon védett Jim Leighton, az elnyűhetetlen csapatkapitány Willie Miller, a szintén a védelem közepén tornyosult Alex McLeish, és a középpálya ura, Gordon Strachan voltak.

Miller ma is vezeti a klub színeiben legtöbbször pályára lépett játékosok örökranglistáját 797 mérkőzéssel, őt követi McLeish 692-vel, míg Leighton kapus „szerény” 535-tel a hatodik helyet foglalja el. Strachant 1984 nyarán félmillió fontért igazolta le a Manchester United, a később kitűnő menedzserré lett középpályás egészen 1997-ig, 40 éves koráig futballozott az angol Premier League-ben. Visszatérve a nagy menetelésre, az elődöntőben a skótok útjába a Paris Saint-Germaint búcsúztatott belga kupagyőztes Waterschei Thor került, az 5-1-es hazai győzelem pedig nem sok nyitott kérdést hagyott a visszavágóra… Az 1988-ban feloszlott genki klub elleni fényes diadal hőse a duplázó csatár Mark McGhee volt, aki Strachanhez hasonlóan nagy összegért, 330 ezer fontért szerződött külföldre, a Hamburger SV-hoz 1984-ben.

Következhetett hát a döntő, amelyre azóta igazi klasszikus kupafináléként emlékszünk, az 1983-as Aberdeen–Real Madrid 2-1 a göteborgi Ulleviben, melyet a hosszabbításban döntött el a McGhee beadásából született Hewitt-fejesgól. Az akkor 20 éves John Hewitt Aberdeen város szülötte, a támadó a klubnál nevelkedett, később az egyesület hostként alkalmazta, a céges ügyfeleket gardírozta a hazai mérkőzéseken.

 

 

Az év végén Strachanék az Európai Szuperkupát is elhódították a BEK-győztes Hamburger SV legyőzésével, az NSZK-beli 0-0 után a Pittodrie-ben december 20-án 2-0-ra győzték le Ernst Happel együttesét, melynek középpályáján a csapatkapitány Felix Magath is tehetetlennek bizonyult a tökéletesen összeállított alakulattal szemben. Megjegyezzük, skót klub azóta nem nyert nemzetközi kupát, sem a Rangers, sem a Celtic nem tudta megismételni a Ferguson-féle Aberdeen 1983-as sikereit.

 

 

A legenda megszületett, Furious Fergie szobra a világ futballrajongóinak szívében, emlékezetében azóta áll, ideje hát, hogy néhány hónap múlva a maga fizikai valójában is elkészüljön – jegyezzük meg, 2012-ben már felavatták Sir Alex egy bronzszobrát Manchesterben, amely azóta az Old Traffordon díszeleg, az azonban egész más, későbbi, még ragyogóbb győzelmeknek állít emléket.

 

Az ominózus 1980-as bajnoki fotó, amelyről a művész az új szobrot mintázza (forrás: Sky Sports)

 


(X) Vegyél részt az ingyenes nyerő széria tippjátékban! Válaszolj helyesen naponta az olimpiával feltett kérdésekre és nyerj ingyenes pörgetéseket és ingyenes fogadásokat!


 

Lehetőségek egy új korszakban

Miután a gárda több erőssége a menedzserrel együtt elhagyta a várost, a trófeahalmozás abbamaradt, Skócia labdarúgását pedig hosszú évtizedekre a glasgow-i Rangers–Celtic vetélkedés határozta meg. Ezután következett a Rangers átmeneti hanyatlása, amely az elmúlt nyolc évben ezüstesőt hozott az Aberdeennek a Kelták árnyékában, manapság pedig a Celtic mélyrepülése nyithat kaput a kisebb csapatoknak, de csak az időközben az élre visszakapaszkodott Rangers mögött.

Érdemes azért a Derek McInnes-korszakról néhány szót szólni, a 2013-tól idén márciusig tartott érában a csapat négyszer zárta a bajnokságot a második helyen, egyszer bejutott az FA-kupa, háromszor pedig a ligakupa döntőjébe, győzelem azonban mindössze egy alkalommal született, 2014-ben – azon egyetlen meccsen, melyen a Vörösöknek nem a Celticet kellett legyőzniük a döntőben, „csak” a kis Inverness Caledonian Thistle-t. McInnes közel 400 mérkőzésen irányította a csapatot, korszakának egy komolyabb hullámvölgy vetett véget, melynek során a gárda kilenc bajnoki mérkőzésen mindössze egy gólt tudott szerezni tavasszal. Ennek köszönhetően a The Dons lemaradt a dobogóról a végelszámolásnál, a glasgow-i sztárcsapatok mellett a Hibernian FC is előtte zárta a 2020–2021-es szezont.

A kisebb krízis azonban elhozott egy régóta esedékes megújulást, az Aberdeen FC-nél idén igazán ígéretes szakmai stáb és játékoskeret állt össze, amely nagy eredményeket érhet el, ki tudja, akár még a régi rivális Rangers kárára is! A menedzser a klubnál nevelkedett egykori középpályás Stephen Glass lett, aki az Egyesült Államokból, az Atlanta Unitedtől tért haza. Őt segíti Allan Russell, aki 2017-től egészen májusig az angol válogatottnál teljesített szolgálatot, mint a támadásokért felelős edző (igen, a 2018-as világbajnokság ideje alatt is). Játékos-edzőként kettős szerepben dolgozik a csapat doyenje, a 36 éves középpályás Scott Brown, a kapusokkal az egykori remek hálóőr Gordon Marshall foglalkozik, az utánpótlásért pedig Barry Robson felel – a korábbi 17-szeres válogatott középpályás 2016-ban éppen az Aberdeenből vonult vissza, azóta az edzői stábot erősíti.

 

Az előző idény házi gólkirályát, Lewis Fergusont a két glasgow-i sztárklub mellett angol egyesületek is kinézték (forrás: Aberdeen FC)

 

Az együttesnél nagy tehetségként tartják számon a védelem jobb oldalán bevethető 18 esztendős Calvin Ramsay-t, és a 21 éves box-to-box középpályás Lewis Fergusont, mindketten skót utánpótlás-válogatottak. Ugyanakkor rutinért sem kell a szomszédba menni, az angol csapatkapitány, Joe Lewis hatodik idényét kezdi az együttes kapujában, három Celtic-szezon után tavaly visszatért a klubhoz a dublini ír középpályás Jonathan Hayes, a védelemből pedig kirobbanthatatlan az élő klubikon, Andrew Considine, aki már negyedik (!) a fentebb emlegetett szereplési örökranglistán. A 34 éves hátvéd 1998 óta áll a klub szolgálatában, „vénségére” pedig tavaly ősszel három mérkőzésen a skót válogatott mezében is futballozhatott a Nemzetek Ligájában, miután az alapcsapatból többen karanténba kerültek a világjárvány miatt (Considine így lett a skót válogatott történetének második legidősebb debütánsa). Andrew édesapja, Doug Considine amúgy tagja volt a Ferguson-féle 1980-as skót bajnokcsapatnak, ugyancsak védőt játszott.

A viszonylag harmatos támadósorban két új arcot találunk, az Arsenal FC elvetélt tehetségét, az egykor szebb jövőben reménykedett Jay Emmanuel-Thomast, és a Glass által az Egyesült Államokból átcsábított Christian Ramírezt, a csapat klasszikus 4-4-2-es felállásában a két jól megtermett csatár feladata az ellenfelek védelmeinek szétzilálása. Hiányérzetünk a játékoskeretet tekintve a 24–28 éves, ideális korban lévő labdarúgókkal kapcsolatban lehet, ez a korosztály lényegében hiányzik az Aberdeenből. Relatíve kis klubként az ebben a tartományban piacképes focistáit ugyanis évről évre kénytelen értékesíteni: a fent említett Hayes a Celticnek adta legszebb éveit, Ryan Jacket a Rangers csábította el, a kemény védő Ashton Taylor az angol kluboknak nem tud nemet mondani, akár csak Graeme Shinnie (Derby County), Kenny McLean (Norwich City), Scott McKenna (Nottingham Forest), vagy Sam Cosgrove (Birmingham City), akik egytől egyig a csapat erősségeinek számítottak, míg meg nem érkezett értük az a bizonyos visszautasíthatatlan ajánlat…

Ezzel együtt Glass középen „lyukas” csapata az utóbbi pár hétben repülőrajtot vett a nemzetközi porondon és a hazai bajnokságban egyaránt, a Pittodrie-ben 5-1-re kalapálták el a svéd BK Häckent az Európa Konferencia-ligában, a bajnokság nyitófordulójában pedig 2-0-val küldték haza a Rangers melletti másik hagyományos riválisukat, a Dundee Unitedet. Az izlandi Breidablik, majd a rájátszásban az AEL Limasszol–Karabak páros valamelyikének legyőzésével bekerülhetnek a csoportkörbe, a Scottish Premiershipben pedig harcolhatnak a dobogóért.

 

A játékos-edző Scott Brown a BK Häcken elleni kupamérkőzésen példát mutat a fiataloknak, hogyan kell küzdeni a labdáért (forrás: Daily Record)

 

Mi lesz veled, Pittodrie?

Eközben a levegőben lóg a közel 21 ezer szurkoló befogadására alkalmas ódon Pittodrie leváltása, egyben lebontása, és bármennyire is fájó ezt kimondani, a változás bizony időszerű, hiszen a több mint 120 éves stadiont jelenleg már inkább csak az emlékek tartják össze.

1900-tól 2017-ig Skócia válogatottja időként itt fogadta hazai pályán aktuális ellenfeleit, 2005 óta a skót rögbiválogatott is használja erre a célra a stadiont, miközben adott benne koncertet többek között Elton John és Rod Stewart is. A Pittodrie felett eljárt az idő, a város másik végén pedig már épül az Aberdeen új otthona, a Kingsford Stadium, melynek alapjait 2018-ban rakták le, átadását pedig eredetileg 2023-ra tervezték. A leendő aréna mellett felépült szupermodern edzőközpontot 2019 őszén adta át Sir Alex Ferguson, az építkezés költségvetését azonban az elmúlt másfél évben „elvitte” a világjárvány, így annak befejezése, a stadion átadásának ideje jelenleg bizony kérdőjeles.

 

A lebontásra ítélt Pittodrie, melyet már évekkel ezelőtt lábon eladtak egy ingatlaA lebontásra ítélt Pittodrie, melyet már évekkel ezelőtt lábon eladtak egy ingatlanfejlesztő konszernnek (forrás: Press and Journal)nfejlesztő konszernnek (forrás: Press and Journal)

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x