Sírni nem csak a győztesnek szabad – az Eb-szereplés margójára

„Sajnos a legszebb tündérmeséknek sem mindig tökéletes a vége” – nyilatkozta a tegnapi, csoportkörzáró Németország-Magyarország találkozó után Marco Rossi, a mieink szövetségi kapitánya. A realitásokat bőven túlszárnyalva, a továbbjutásért az utolsó percig versenyben maradva két pontot szerzett, valamint három gólt rúgott a magyar válogatott. Abban a csoportban, ahol valamennyi ellenfelünk akár a végső győzelemre is esélyesnek számít.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


„Ne legyenek elvárásaink az eredményt illetően. A fiúk élvezzék, hogy ilyen csapatokkal játszhatnak, hasznos tapasztalatokat szerezve. Már az is hatalmas fegyvertény, hogy kijutottunk. Világklasszis játékosokkal nézhetnek farkasszemet Szalaiék, örüljenek ennek a lehetőségnek” – sok ilyen vélemény hangzott el a futballszurkolók részéről az Európa-bajnokság rajtja előtt. Még a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke, Csányi Sándor is igyekezett mindenféle nyomást levenni a játékosok válláról: „Amikor meglátogattam a csapatot az Eb-t megelőző időszakban, mielőtt bezárult a buborék, pontosan arra hívtam fel a játékosok figyelmét, hogy mi már azzal győztünk, hogy itt vagyunk, hogy Európa-bajnoki mérkőzéseket játszhatunk” – mondta a sportvezető

 

Hurráoptimizmus és borúlátás

Voltak, akik a nem kevés hurráoptimizmus bódulatában úgy gondolták, hogy ha már az elmúlt időszakban nálunk magasabban jegyzett csapatokat (pl. Szerbia, Törökország) legyőztünk, ide nekünk a francia, német, portugál triót is. Mielőtt ilyen kijelentéseket tettek, valószínűleg nem vették figyelembe, hogy amíg korábbi ellenfeleink az európai középmezőny élcsapataiból kerültek ki, addig a már említett trió a világviszonylatban vett élmezőny legjobbjai közé tartozik. Márpedig az más kávéház. Az előzmények és az erőviszonyok ismeretében sokan féltették is a csapatot. A legpesszimistábbak úgy gondolták, hogy az esetleges nagy gólarányú vereségek demoralizáló hatásától önbizalmát és tartását veszti majd a csapat.

Mindezek ellenére Marco Rossi és csapata nem tanulmányi kirándulásként tekintett a tornára, hanem minden erejükkel azon voltak, hogy valami igazán emlékezeteset tegyenek le az asztalra. Alig ért véget az NB I, az ott szereplő kerettagok már az edzőtáborban készültek az előttük álló „lehetetlen küldetésre”. Idegenlégiósaink is követték őket, mihelyst véget értek azok a bajnokságok, amelyekben játszanak. A játékosok és a szakmai stáb nyilatkozatai alapján mind taktikai, mind fizikai szempontból kőkemény, a létező legprofibb felkészüléssel igyekeztek megalapozni egy olyan szereplést, amely a szurkolók örömét és büszkeségét is kiválthatta.

 

Szegény embert az ág is húzta

Június elsején kiderült, nem számíthatunk arra a Szoboszlai Dominikra, akitől akár gólt vagy gólokat, és mérkőzések alakulását is befolyásoló, váratlan megmozdulásokat várhattunk volna. Korábban tudtuk már, hogy a szlovák bajnokság legjobbjának megválasztott, Szoboszlaihoz hasonlóan remek rúgótechnikával megáldott és kreatív Kalmár Zsolt sem tud a többiekkel tartani sérülése miatt. Később a Rossi-féle taktikában otthonosan mozgó Gazdag Dániel is kikerült a keretből – szintén sérülés miatt. Szegény embert az ág is húzta.

Mint ismeretes, a Portugália elleni vereség egy tizenegy mérkőzésből álló, sokéves rekordnak számító veretlenségi sorozatot tört meg. De utána a csapat az eredményességet tekintve is ott folytatta, ahol előtte abbahagyta. Az Európa-bajnokság eddigi legnagyobb meglepetését okozva döntetlenre végzett az aktuális világbajnok francia, illetve a szintén akár a végső győzelemre is esélyesnek tartott német nemzeti csapattal szemben. Az utolsó másodpercig a saját kezében volt a sorsa, apró nüanszokon múlt, hogy a csodából nem lett csoda a köbön.

Azt, hogy a csapat mekkora szintet lépett, milyen mentális és fizikai állapotban volt, látványosan megmutatja két beszédes tény. Mindhárom ellenfelénél többet futott (erre a választott taktika miatt rá is volt kényszerülve), és a három mérkőzésen – nem lehet elégszer kihangsúlyozni: világklasszis csapatok ellen! – összességében 11 percig volt hátrányban.

 

Példát és reményt adtak

A magyar válogatott méltán vívta ki a futballtársadalom tiszteletét, elragadtatását és szeretetét. A németek elleni meccs másnapján a sportmémtermés jelentős hányadát a csapat szereplése generálta. A magyar válogatott példát és reményt adott a többi „kicsinek”: megfelelő motivációval, csúcsra járatott mentális és fizikai állapottal, optimális formaidőzítéssel és a megfelelő taktika maradéktalan betartásával el lehet tüntetni a képességbeli különbségeket.

Számunkra hízelgő, ugyanakkor szomorú képsorokat láthattunk a német-magyar lefújását követően. Amíg a világ élvonalába tartozó ellenfelünk örült a döntetlennek, a mi válogatottunk tagjai közül sokan magukba roskadva, könnyezve vették tudomásul, hogy ez a 2-2 és a teljesítményük most nem ért továbbjutást.

„Sírni csak a győztesnek szabad” – szerepel Székely Éva, olimpiai bajnok úszónk életrajzi ihletésű könyvének a címében. Én vitába szállnék ezzel a szállóigévé nemesült gondolattal: sírni nem csak a győztesnek szabad! Fel a fejjel, fiúk, legyetek nagyon büszkék magatokra! Lesznek majd olyan mérkőzések is, amelyek után örömkönnyeket fogtok hullajtani.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom


Borító: dehir

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x