Kinek és minek köszönheti az Atlético Madrid a bajnoki címet?

Az Atlético Madrid hét év után tudta ismét megnyerni a LaLigát, amely a klub történelmének 11. bajnoki győzelmét jelentette. Az elmúlt évekhez viszonyítva páratlanul izgalmas és kiélezett bajnoki hajrának lehettünk szemtanúi, nézzük tehát, hogy melyek lehettek a siker legfontosabb összetevői az Atleti végső győzelmével kapcsolatban.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

A koronavírus-járvány által félbeszakított 2019–2020-as szezon után a legtöbb bajnokságban, így a spanyolban is rövid nyárra számíthattak a csapatok. A lekurtított pihenőidő és a feszes tempójú felkészülés nem adott jó előérzetet az elkövetkező idényhez. Várható volt, hogy a hiányos regeneráció és alapozás nyomán megnőhet majd a sérülések száma, illetve a játékosok megfertőződése is állandó kockázatot jelent(ett). Szintén fontos tényező volt, hogy az európai kupaszereplés után a kötelező pihenőidő kitöltése miatt a csapatok nem egyidőben kezdték el a bajnoki címért való küzdelmet, így például az Atlético is két hét eltolással vághatott bele az akkor már harmadik fordulóját futó LaLigába.

 

Transzferpiac: Luis Suárez érkezik, Thomas Partey távozik

Az Atléticóra 2020 nyarán az előző évi jelentős átszervezés után úgy tűnt már csak a keret tökéletesítése vár. Ennek fényében érkezett Antonio Adán helyére Ivo Grbic a Lokomotiva Zagrebtől négymillió euró fejében a cserekapus posztjára, valamint Yannick Ferreira Carrasco játékjogát is végleg megszerezte a klub a kínai Dalian Professionaltől 27 millió euróért.

Évek óta fennálló vitatéma volt a szakmai stábon belül, hogy szükség lenne egy vérbeli kilencesre a csapat tökéletesítéséhez, az Atletinek ugyanis komoly gondot jelentett az elmúlt években, hogy a felállt védelmeket rendre nem tudta feltörni, illetve a nagy helyzetek gólra váltásával is akadt gond bőven.

A Covid-válság okozta gazdasági nehézségek azonban nem kecsegtettek nagy lehetőségekkel, egyértelmű volt, hogy egy nagyobb volumenű transzferhez egyedül egy hasonló értékű játékoseladáson keresztül vezethet az út, ami egyaránt a transzferösszegre és adott játékos fizetésére is vonatkozik. Nikola Kalinic, Adán, Santiago Arias és Caio Henrique távozása még nem tette volna lehetővé, hogy az Atlético az említett szerepkörben erősítsen, így radikálisabb lépésre volt szükség.

A vezetőség minden követ megmozgatott, hogy az akkor 31 éves Diego Costát értékesítse és ezzel együtt megszabaduljon nettó nyolcmillió eurós fizetésétől is. Az elmúlt jónéhány transzferablak példájára Edinson Cavanit vették célkeresztbe, akinek ügynökét számos alkalommal kapták lencsevégre a madridi Barajas repülőtéren érkezőben vagy épp távozóban. Costára nem sikerült megfelelő vevőt találni, Cavani szerződtetésétől pedig először az Atlético, majd a Benfica is elállt rendkívül magas bérigénye (nettó 12 millió euró) miatt. A megoldás madridi oldalon aztán egészen nemvárt események sorozatában csúcsosodott ki. Barcelonában közölték az uruguayi Luis Suárezzel, hogy életkora és magas fizetése miatt a továbbiakban nem számítanak rá, olyannyira, hogy teljesen ingyen is hajlandóak lettek volna szélnek ereszteni.

Suárezért természetesen komoly verseny alakult ki, amiből az Atlético sem akart kimaradni és bár a Barca korábbi klasszisa majdnem a Juventushoz került (még egy megbundázott olasz nyelvvizsgán is részt vett az állampolgárság megszerzéséért), végül az Atlético lett a befutó és 2022-ig tartó szerződés keretében, transzferár nélkül (bár igaz, teljesítménybónuszokkal kiegészítve) és jelentős fizetéscsökkentéssel szerződtette az uruguayi klasszist.

Már minden jónak látszott, amikor az átigazolási időszak utolsó napján, október 5-én éjfél előtt nem sokkal az Arsenal kifizette Thomas Partey 50 millió eurós kivásárlási záradékát, megfosztva ezzel az Atléticót az egyik legfontosabb középpályásától. Ellenkező irányba Lucas Torreira érkezett kölcsönbe, akivel valljuk be, az Atlético jött ki rosszabbul a játékoscseréből.


Váratlan változtatások, váratlan siker

Partey távozása alapjaiban változtatta meg az Atleti szakmai stábjának terveit. Torreira édesapjának beszámolója alapján, fiát többek között azzal győzték meg, hogy a ghánai játékos társaként szerepelt volna a középpálya tengelyében, ami korántsem lett volna indokolatlan húzás Diego Simeone részéről, hiszen korábban olyan párosokkal, mint Gabi és Tiago vagy éppen Rodri és Partey hatékonyan és működőképesen tudott felépíteni egy dupla pivotra alapuló 4-4-2-es rendszert. Bár időközben, a LaLiga külön engedélyével Geoffrey Kondogbia személyében klasszikus hatossal is gyarapodott az Atlético kerete, a szakmai stáb a taktika átgondolása mellett döntött.

Az újratervezés végül egy háromvédős rendszer bevezetésével végződött.

A védelemben Sztefan Szavics a jobboldalon, José María Giménez (hiányában Felipe Monteiro) pedig középen kapott helyett, a baloldalon Mario Hermoso került be a csapatba. A szárnyvédők közül Kieran Trippier a jobb, Carrasco pedig a bal oldalon lett kirobbanthatatlan (Renan Lodi és főleg Sime Vrsaljko gyakorlatilag epizodisták lettek), a pálya tengelyében alapvetően Koke fixálta magát mélységi irányító középpályásként, esetenként Saúl Níguezzel, Torreirával, Kondogbiával vagy éppen Héctor Herrerával kiegészülve. Koke előtt közvetlenül, egyfajta tízes/árnyékék szerepkörben tűnt fel Marcos Llorente és párjaként Joao Félix, Thomas Lemar vagy éppen Ángel Correa, utóbbi a szezon vége felé az alapvetően egyedüli centerként játszó Luis Suárezzel is alkotott csatárpárt.

Az így összeálló, felfrissült Atlético remekül vette az akadályokat. Ugyan a Bajnokok Ligájában a Bayern Münchenbe rendesen beletört a bicskája, csoportmásodikként sikerült továbblépni, a kupából pedig a harmadosztályú UE Cornellával szembeni kiesés utólag elmondható, hogy bár nagy lebőgés volt, a csapat érdekeit szolgálta. Féltávnál a bajnokságban már 50 ponttal állt az Atlético és bár rendkívül bíztató és élvezetes volt a csapat játéka, a haladó statisztikákon keresztül már érezhető volt, hogy bizonyos aspektusokban rendkívül túlteljesít, ami többek között köszönhető volt az olyan játékosok kiemelkedő teljesítményének, mint Jan Oblak, Suárez, Llorente, Joao Félix vagy éppen Koke. Világos volt, hogy ilyen tempóban várhatóan nem 100 ponttal fut majd át a célvonalon az Atlético, ez a félelem pedig lassan beigazolódni látszott, elsőként a Celta Vigo elleni hazai mérkőzésen, ahol a vendégek egy perccel a rendes játékidő vége előtt mentették 2-2-re a mérkőzést.

 

 


(X) Ingyenes Eb-tippjáték! Kattints ide, tippeld meg a 2021-es Európa-bajnokság összes csoportmeccsének eredményét, és ha nem találsz el egyet sem, 35 millió forintot nyerhetsz!


 

Megtorpanás és a hiányosságok

Simeone madridi időszakában megszokott jelenség, hogy a Matracosok január–február környékén gödörbe kerülnek, valamint a szezon hajráját is nehezükre esik eredményesen teljesíteni. A 2020–2021-es szezonban szintén érezhető volt az említett szakaszon a hanyatló forma, igaz az események némiképp máshogy alakultak a korábbiakban megszokottakhoz képest. Az Atléticó keretében a Real Madridhoz hasonlóan gombamódra szaporodni kezdtek a sérülések, illetve a Covid-fertőzések.

Utóbbi különösen megviselte az Atletit, az egész bajnokságban itt volt a legtöbb pozitív eset, az elmúlt egy évben (az előző szezon vonatkozó részét is beleértve) 23 játékosból 21 elkapta a betegséget.

Különbséget jelentett, hogy korábbiakkal ellentétben a bajnoki szezonban epizodista játékosok, mikor számítani kellett rájuk meggyőzően tudtak teljesíteni, így például Kondogbia vagy éppen Herrera is bizakodásra okot adó meccseket tudhattak magukénak egy-egy társuk hiányában. A 22 fős keret azonban még így is rendkívül rövidnek bizonyult, az olyan játékosok, mint Szavics, Koke, Suárez vagy éppen Llorente szinte az összes rendelkezésre álló játékpercükben pályára léptek és szinte a végkimerülésig játszottak. Az Atleti így kevésbé meglepő módon kettős vereséggel búcsúzott a későbbi BL-győztes Chelsea ellen a versenysorozatban, a Real Madrid és az FC Barcelona erősödése mellett pedig a korábbi tízpontos előnye is egyre inkább olvadt.

 

A csapat szívei-lelkei

A bajnoki cím elhódításában talán Oblaknak volt az egyik legnagyobb szerepe. Két tizenegyest is kivédett, ebből a Deportivo Alavés elleni utolsó perces hárítása könnyen lehet, hogy a legfontosabb momentum volt az Atleti idénye szempontjából. A szlovén kapus 103 védést mutatott be a szezonban, a legtöbbet a LaLigában, emellett tíz várható góltól mentette meg az Atléticót (PsxG-valós kapott gólok: +9,8), amivel szintén listavezető a spanyol bajnokságban. Oblak második számú kapitányként rendkívül megbízható és kihagyhatatlan eleme csapatának, idei teljesítménye és ötödik Zamora-trófeájának elhódítása után könnyen nevezhetjük a világ legjobb kapusának. Előtte egy sorral Szavics vált a védelem meghatározó alakjává hatodik és egyben legjobb madridi szezonjában. A montenegrói válogatott az igazi karszalag nélküli csapatkapitány, megkerülhetetlen személyiség a pályán, emellett védekezésben is kiemelkedő, rendkívül hatékonyan helyezett nyomást az ellenfél játékosaira, jól szerepelt a fejpárbajokban és sok labdát szerzett. Giménez folytonos sérülései nyomán Szavics Diego Godín örökébe léphetett az idényben.

 


Koke nem csak az Atleti igazi vezére, de egyik legjobban teljesítő játékosa is volt. Az új, mélységi irányító szerepkör remekül állt neki, rengeteg progresszív átadással tömte csapattársait, ráadásul ő szerezte a legtöbb labdát is az ellenfél térfelén a LaLiga mezőnyében. Koke a rekordok játékosa: a válogatottban meglett az 50. szereplése, az Atleti színeiben pedig az 500 mérkőzéses álomhatárt lépte át 29 évesen, a csúcstartó Adelardo 550 mérkőzéses rekordja sincs már távol, a saját nevelésű spanyol középpályás pedig szépen lassan a klubtörténelem egyik legnagyobb alakjává válik.

Marcos Llorentével kapcsolatban még mindig nehéz felfogni, hogy a tavalyi szezon feléig védekező középpályásként szerepelt, idénre pedig igazi világklasszissá érett, immáron egy kreatív támadó középpályásként. Llorente sokszínű ezermester, ha kellett Trippier posztján segített ki az angol hiányában, védekezésben nagy segítségére volt Kokénak a pálya tengelyében és az sem volt számára idegen, ha Suárezt kellett támogatnia az ellenfél kapuja előtt. Rendkívül fizikális, gyors és intelligens játékos, berobbanó szezonjában 45 mérkőzésen 13 gól mellett 12 gólpasszt is jegyzett, a középpályások közül nála egyedül Bruno Fernandes (Manchester Unied) működött közre több gólban az európai topligákban.

A Ferreira Carrasco és Trippier alkotta duó a pálya két szélán, valószínűleg az idei szezon legnagyobb találmánya az Atléticóban. Trippier annak ellenére, hogy egy hosszú eltiltást is kapott (tíz hét), 3000 játékperc fölé ment, a csapat jobboldalának kulcsfigurájává vált. Simeone irányítása alatt rengeteget javultak a védekezési készségei, a támadások segítésében és előkészítésében pedig továbbra is rendkívül megbízható. Hat gólpassz szerepel a neve mellett, a Llorentével és Correával folytatott kombinációkat pedig szabályosan élvezet volt nézni a szezon folyamán. A baloldalon Ferreira Carrasco hasonlóan nagy hatással volt a csapat játékára. Korábban a belga válogatottban már szerepelt szárnyvédőként, így az Atletinél is hamar beleszokott, majd tökéletesítette ezt a szerepkörét. Úgy a védekezésben, ahogy a támadásban is kulcsfigurává tudott válni, utóbbibban főként a szezon vége felé, ahol egy offenzívebb, szabadabb szerepkörben tíz gólban működött közre az utolsó kilenc mérkőzésen, ebből négyet ő maga szerzett, hat gólpasszal pedig társait segítette.

Suárez számára a tavalyi nyár vége egy valóságos érzelmi hullámvasutat jelentett. Méltatlanul kellett távoznia klubjától, az FC Barcelonától, de végül lehetősége nyílt rá, hogy bizonyítsa erényeit, továbbra is a spanyol bajnokságban maradva. Suárez már csak személyében és tekintélyében nagy pluszt adott az Atlético számára, az öltözőben hangadó lett, a közösség befogadta, a pályán pedig nem győzött elég indokot adni arra, hogy a Barcelona rossz döntést hozott. 34 évesen 21 góllal és három gólpasszal zárt a bajnokságban, ezekből a gólokból egészen elképesztő módon tíz találat meccset eldöntő volt (Lionel Messi hét ilyen gólt jegyzett a szezonban), amivel tökéletesen meg tudta oldani az Atlético többéves hiányosságát, a helyzetek hatékony gólra váltását. Suárez ugyan pályafutása végéhez közelít, de még idén is képes volt újat mutatni: a szezon vége felé sokkalta hatékonyabb lett az összjátékban is, Simeonénak sikerült a csapatszintű rendszerbe integrálnia, a bajnokságot végül pedig az ő góljaival sikerült behúznia az Atléticónak.

 


Bajnoki hajrá és a mentális fölény kiharcolása

Egy pillanatban már minden veszni látszott, azonban az Atlético szabályosan a sírból kapaszkodott vissza. Az utolsó nyolc mérkőzésből hatot sikerült megnyernie a csapatnak, amelyhez Ferreira Carrasco, Suárez vagy Correa (a fentebb említett találkozókon öt gólt és egy gólpasszt jegyzett) kimagasló egyéni teljesítménye mellett a csapatszintű mentális fejlődés is nagyban hozzájárult. Az Osasuna elleni mérkőzés 77. percében, 1-0-s vendégvezetésnél, az ivószünetben Simeone rendkívüli vezetői képességei közelről is láthatóak és hallhatóak voltak:

„Legyetek erősek fejben, jönni fog a gól, összpontosítsatok és jönni fog a gól” – mondta az argentin mester, a gól, illetve gólok pedig jöttek és nem csak az Osasuna, de a Real Valladolid ellen is.

 


Természetesen az objektív helyzetértékeléshez hozzátartozik, hogy a két fő rivális, a Barcelona és a Real Madrid is viszontagságos idényen vannak túl. Igaz, mindkét sztárcsapat (főleg a Real) jelentősen feljavult a szezon bizonyos szakaszaira, illetve a madridi klub esetében egészen a bajnoki hajrára, de az ő bukdácsolásuk még így sem torzít az Atlético érdemein. A Covid okozta sokrétű nehézségek minden tekintetben hátráltatták az egész mezőnyt, az Atlético 50 fölötti, a Real Madrid 60 fölötti sérülésszámmal kellett megküzdjön, ennek ellenére mégis az elmúlt jó pár év legizgalmasabb és legszórakoztatóbb bajnoki hajrája alakult ki, melynek végén Madrid piros-fehér fele ünnepelhetett.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x