Sztárjelöltek és utánpótlásaik a skót Premiershipből

A skót Premiershipből olyan játékosokat igazoltak le a topbajnokságokba, akik azóta megmutatták, hogy bár sokan lenézik ezt a ligát, igenis tud komoly tehetségeket adni a futballvilág számára. Elég csak Virgil van Dijkra, Moussa Dembélére, vagy épp Kieran Tierney-re gondolni, akik egytől-egyig bizonyítottak már magasabb színpadon is. Ezúttal öt játékosról hoztam pár gondolatot, akik eséllyel léphetnek a fentebb említettek nyomdokaiba, valamint öt olyan futballistát, akiknek esélyük lehet pótolni a liga jelenlegi „sztárjait”, ha azok továbbállnak.

KILMARNOCK, SCOTLAND - FEBRUARY 17: Connor McAleny of Kilmarnock vies with Kristoffer Ajer of Celtic during he Scottish Ladbrokes Premiership match between Kilmarnock and Celtic at Rugby Park on February 17, 2019 in Kilmarnock, Scotland. (Photo by Ian MacNicol/Getty Images)

 

IRÁNY EGY TOPBAJNOKSÁG?

Odsonne Edouard (22, Celtic, csatár)

Egy igazán komplett csatár, aki egyértelműen kinőtte a skót liga szintjét és már az is csoda, hogy nem kelt el nyáron, mert még Glasgow-ban is úgy számoltak, hogy távozik. Sokat lép vissza labdákért, a vonalak közé, ahol remekül találja meg az üres területeket, amivel nagyban segíti az építkezést. Jól cselez, nagyon robbanékony, így sok faultot harcol ki, illetve nagyon jó érzékkel szökteti a társakat a megnyíló folyosókban, amivel máris előkészít egy-egy lövést. Emellett persze ő maga is jól fejez be, mégis csak az előző idény gólkirályáról van szó, akinek a higgadtsága az egyik legfőbb erénye, mert a ziccerekben is képes nyugodt maradni és értékesíteni a helyzeteket. A testi adottságai kiválóak, így elnyomni sem könnyű, valamint a kondíciója is átlag feletti, mert a presszing során sokszor érezhető, hogy felhúzzák a franciát és csak megy és megy.


Épp sikeresen jut túl védőjén, ahol már csak a szabálytalanság marad opció ellene. 


Kristoffer Ajer (22, Celtic, beslővédő)

A norvég hátvéd a liga legjobb belső védője, akinek a védekezési értékei mellett nagyon fontos tulajdonsága, hogy a mai modern védőknél már-már elvárásként számító labdacipelési és passzolási képességei is kitűnők. A progresszív megiramodása a labdával magasan a liga legjobbjává teszi a védők közt, mert amikor nem látja a passzopciót, akkor nem jön zavarba, hanem egy könnyed testcsellel is megteremti magának a helyet és elindul egymaga előre. Ha viszont van passzopciója, akkor azt megjátssza, majd azonnal helyezkedik, hogy ha szükséges lenne alternatívát nyújtani a társnak. Ajer domináns a levegőben, de talán egy picit túl agresszív a párharcokban, ami felesleges szabálytalanságokat szül, de ezt idővel kinőheti még.


Egy tökéletesen időzített becsúszás a Kilmarnock elleni mérkőzésről. 


Ianis Hagi (22, Rangers, támadóközéppályás)

Gheorghe Hagi fia, ha nincs is azokban a magasságokban, mint édesapja, annyit már most kijelenthetünk róla, hogy úgy dominálja ezt a ligát, ahogy apja tette azt egész Európában annak idején. Minden porcikájával a támadásra koncentrál, hogy gólt szerezzen, vagy helyzetet alakítson ki. A kulcspasszokban, a támadó harmadba juttatott passzokban és várható asszisztokban is magasan vezette a csapaton belüli, valamint a ligarangsort is, 90 percre lebontott mutatókat az előző szezonban, amihez hozzá kell tenni, hogy keveset játszott, így a kisebb minta becsapós lehetne, de idén pontosan ugyanez a helyzet. A román válogatott irányítóért már a Rangers is nagyot harcolt, hogy végleg meg tudja szerezni és ne csapjon le rá másik – nagyobb – klub, ami végül összejött, de nehéz elképzelni, hogy Gerrardék sokáig magukhoz tudják láncolni, ha így folytatja.


A Ross County elleni meccskép, ahol egyébiránt egy gólpasszal segítette csapatát a győzelemhez.


Jeremie Frimpong (19, Celtic, jobbhátvéd)

A 19 éves holland jobbhátvéd legfőbb fegyvere a gyorsasága, ami támadásépítésnél a hosszú indítások, védekezésnél pedig a maga mögött hagyott területek befutásában mutatkozik meg. Emellett ő sem rest cselezni, ha esélye adódik, előszeretettel megy fel a szélen, ahol egészen az alapvonalig szokása vinni a labdát, ahonnét éles belőtt labdákkal vagy a második hullám elé löbbölt labdákkal igyekszik veszélyt teremteni. A 3-5-2-es rendszert még szoknia kell, mert sokat marad elől, de a sebessége itt is kihúzza a bajból az esetek döntő többségében. Róla már a hátunk mögött hagyott átigazolási ablakban is sokat pletykáltak, hogy távozhat, de végül túl magas volt az árcetli, amit a Celtic kiszabott, és ez elriasztotta az érdeklődőket.


Az FC Kobenhavn otthonában sikerült döntetlennel zárniuk és a meccs egyik legjobbja volt. 


Greg Taylor (22, Celtic, balhátvéd)

A balhátvéd megtestesíti a sokat dolgozó, „jó munkás” prototípusát, akinek megvannak a korlátai, mert nyomás alatt hajlamos a hibára, labdaeladások vagy épp felesleges felszabadítások jellemzik, ha megfelelően lezárják előtte a passzsávokat. Megvan benne a kellő önbizalom a cselezéshez, de néha ezeket a nem megfelelő helyen húzza meg, ami olykor komoly gondot tud okozni az egész csapat számára. Előrefelé viszont neki nagyon is fekszik az, hogy Lennon új rendszerében szárnyvédőként szerepelhet, mert többet támadhat, a megszokottnál is több beadással operálhat, ami a csatároknak is kedvez, mert rendkívül jó hatékonysággal képes saját embert találni, s ebből rendre veszélyeztetni tudnak a Kelták.


A hosszas sérülés utáni visszatérés második meccsén, a Ross County ellen, ahol gólpasszt is jegyzett.



HA ELMEGY EGY SZTÁR, ITT AZ UTÁNPÓTLÁS!

Azért jött, hogy utód legyen – Patryk Klimala (22, Celtic, csatár)

Mikor a télen a Celtic leigazolta az ifjú lengyelt, akkor már elég komoly ajánlatokkal lehetett számolni Edouardért, akiről szinte biztosra vette mindenki, hogy távozni fog. A francia maradt, Klimala pedig csereként szerez magának egyre nagyobb hírnevet Skóciában.  Egy villámléptű csatár, aki remekül helyezkedik a védők vonalában, hogy onnan kiugrásra készen várja a társak indításait. Szeret kimozogni a szélekre labdákat elkérni, hogy a félterületet bejátszva tudjon tisztán helyezkedni. A robbanékonyságát a boxon belül is tudja kamatoztatni, mert igazi lesipuskás módjára tud lecsapni a szabad labdára. A fejjátéka pocsék, amin bőven van mit dolgoznia, valamint több visszalépést lehetne elvárni tőle, hogy aktívabban belépjen a vonalak közé elkérni a labdát, ne csak az indításokra várjon és a lecsorgókra, amikkel megiramodhat a kapu irányába.


Fél órát kapott a St. Johnstone elleni meccsen, de a hálót így is megzörgette.  


Az év ifjú tehetsége – Lewis Ferguson (21, Aberdeen, középső középpályás)

Csupán a nyáron töltötte be huszonegyedik életévét, de már két stabil szezon van a háta mögött, amiben kezdő volt. Ez idő alatt a középpályán már játszott hátrébb vontan hatost, mindenesszerű nyolcast és irányító tízest is. A mélyebb posztokon a nyomástűrése a kiemelendő, amit a pontos rövid passzos játéka is segít, mert ilyenkor a labdatartás, valamint a labdajáratás az, amit elvárnak tőle. Támadóbb szerepben is sokat lép vissza elkérni a labdát, hogy tudjon hosszú indításokkal operálni, amit egy komoly sprint követ, hogy érkezzen a támadás második hullámában.  A skót szakírók szerint a kapu előtt még vannak döntéshozatali hibái, amin dolgoznia kellene, mert rossz minőségű lövésekkel próbálkozik és a boxon belülre tett labdái is sokszor megjátszhatatlanok. Nem egyszer fordul elő vele, hogy akkor lő, mikor passzolni kellene és ez fordítva is igaz.  Hosszútávon inkább egy örökmozgó nyolcast látnak bele a szakemberek, amire a Rangersnél is nagyon figyelnek, mert egyes hírek szerint már a télen megtörténhet az üzlet a két klub között, hogy ő lehessen a veterán Steven Davis utódja a jövőben.


Idén 5 góllal járult hozzá, hogy csapata az európai kupaszereplést érő helyek egyikén helyezkedjen. 


A szerkezetváltás kulcsa – Josh Doig (18, Hibernian, balhátvéd)

Januárba kölcsönbe került a másodosztályú Queen’s Parkhoz (nem a londoni klubról van szó), ahol csupán hét mérkőzése volt, de a szurkolók imádták, amiért szívét-lelkét kitette a pályára. A nyáron visszatért, a rövid felkészülés során pedig megkapta az esélyt Jack Ross edzőtől és élt is vele. Ő az egyik legfőbb oka annak, hogy a csapat a mérkőzésen belül könnyedén tud váltani 4-4-2-ről 3-5-2-re, mert akár szárnyvédőként kell helyt állnia, akár ő lép vissza harmadik belső védőnek, mindkét feladatot el tudja látni. Ez abból is adódik, hogy bár a kiváló bal lábával bármikor veszélyes beadásokkal tud szolgálni, kitűnően segíti a támadásokat, és ha úgy van nem rest a kapura lövéssel sem kísérletezni. A csapat veterán balhátvédje az egyik példaképe és a csapatnál sokan méltatták is Lewis Stevensont, hogy mennyire sokat segít az ifjúnak, akiről a Szigetországban úgy beszélnek, mint aki Andrew Robertson utódja is lehet majd.


A Dundee United ellen asszisztja győztes gólhoz vezetett. 


A kolosszus, aki gyors és jól passzol – Ryan Porteous (21, Hibernian, belsővédő)

A másik Hibs játékos, aki nagyon komolyan gondolta a felkészülés során már, hogy ő bizony kezdőember akar lenni Jack Ross csapatában. Annak ellenére, hogy kinézetre egy robosztus szörnyeteg, meglehetősen mozgékony és még a gyors csatárokkal is képes tartani a lépést. Egyik legfőbb erénye, hogy ő szokta a progresszív labdacipeléseivel a nyomás első vonalát áttörni és a letámadó csatárok mögötti területre visszalépő társakat megjátszani. Ha ez nem működik, akkor ő az, aki a hosszú indításaival a kontrákat megkezdi, mert a nyomás alatt is képes előre ívelni emberhez, vagy olyan üres területbe, amit be tud játszani a csapattárs. Ami a védekezését illeti, 8,44 szerelés + labdaszerzés a mutatója 90 percre levetítve, ami ligaelit szám, de mindezt a remek térlátásának és a kiváló ütemérzékének köszönheti, mert nagyon jól lép be a passzsávokba, valamint megfelelően tudja kezelni az ellenfél cseleit, amikor nem téveszti szem elől a labdát.


Már a válogatottba is meghívták, bár még debütálása várat magára, de ha így folytatja nem sokáig. 


Az átmenetek embere – Allan Campbell (22, Motherwell, középső középpályás)

Stephen Robinson mester egy nyilatkozatában így jellemezte Campbellt, miután a saját nevelésű középpályás állítása szerint tökéletesen megvalósította, amit kért tőle. Ez nem volt más, minthogy amikor a védekezésben használt 4-1-4-1-es hadrendből átállnak 4-1-2-3-ra, akkor mindig játssza magát tisztára, kérje a labdákat és ossza le őket lehetőleg előre felé. Campbell az előző szezonban a csapaton belül megkapta az év játékosa díjat, és nagyon sokat tett azért, hogy harcban legyenek a dobogóért, amit a megszakításnak köszönhetően el is értek. A skót U21-es válogatott egyik alappillére jelenleg, és ott is a remek passzjátéka, a kitűnő ütempasszai és a rendszeres megjátszást biztosító helyezkedése a legfőbb erénye. Védekezésben elsődlegesen a presszingjét lehet dicsérni, mert a négy középpályás közül neki kell előrefelé letámadva segíteni a csatárt.


Az Aberdeen elleni összecsapáson, ahol csak kapufáig jutott, ami csapata vesztét okozta.

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x